Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-30 / 177. szám, szerda

A moszkvai filmfesztivál mérlege A VERSENYFILMEK, á részt vevő országok számát és a nemzetközi fesztivál címen megrendezett akciók sokaságát illetően a moszkvai filmbemutatónak a világon eddig még nem volt párja. A moszkvai nemzetközi filmfesztivál szervezőinek vendégszeretetéről nem csupán a játék-, a dokumentum- és a gyermekfilmfesztivál versenyébe való meghívások tanúskodnak, melyeket, úgy vélem, az egész világ kinematográfiáinak megküldtek, hanem a fesztivál keretében megrendezett számos értékes akció is. Minden túlzás nélkül idesorolhatjuk a leningrádi kirándulást, az emlékművek, a múzeumok, az Ermitázs, a Petrodvorec megtekintését. Ezeknek az európai műépítészen nagy alkotásoknak meglátogatását, melyek Leningrádot a világ nagy városainak sorába emelték. A moszkvai filmfesztivál második nagy eseménye a Moszkva—Volga-csatornán rendezett hajókirándulás volt (a hajókat Komáromban gyártották). A fesztivál vendégei és küldöttei számára mindez jó alkalom volt a nézetcserére és egyben pihenésre is, s nem utolsósorban arra, hogy megismerjék az orosz vidék egy részét, a csatorna és a tavak környékét, melyeket borókafenyő- és nyírfaerdők vettek körül, csendet, nyugalmat és megragadó bájt árasztva. A figyelem középpontjában álló fesztiválversenyt a Kreml impozáns és modern Kongreszszusi Palotájában tartották meg. ahol minden elsőrendűen működött: a szellőztetőberendezések, a tolmácsolás lehallgatókészülékei, a mozgó lépcsők és a kiválóan ellátott büfék. A Kongresszusi Palotába naponta kétszer özönlöttek a moszkvaiak hosszú sorai, és rendszerinl minden előadás alkalmával megtöltötték a több mint 5000 ülőhelyes nézőteret. A Kongresszusi Palotában a vendégek, a küldöttek, a bíráló bizottság tagjai és az újságírók számára egy erkély állt rendelkezésre. Az igazi fesztivál központja azonban a legkorszerűbb moszkvai hotelben, a Rosszijában volt. Itt helyezték el a sajtóközpontot, a fesztiválvezetőség irodáit, ebben a szállodában laktak a fesztivál részvevői, s itt rendezték meg a sajtóértekezleteket is. A szálloda bárjában, mely minden nap négy óráig volt nyitva, találkoztak a fesztiválvendégek a filmek esti vetítése után, hogy aztán baráti körben, jó zene mellett, kellemes környezetben, de egyben jó étel, szovjet pezsgő és grúz vörös bor mellett pihenjék ki az egész napi fáradalmakat, a filmek figyelemmel kísérésével, a szerkesztőségekbe való telefonálásokkal, kereskedelmi tárgyalásokkal és egyáltalán: a gazdag fesztiválprogrammal járó fáradalmakat. AZ IDEI moszkvai filmfesztiválon több mint 50 kinematográfia filmjeit vetítették. Nem hivatalos adatok szerint 70 állam képviselői találkoztak a szovjet fővárosban. Valóságos nyelv-, szín-, öltözetbabilon volt itt — az ultramodern nyugati ruháktól kezdve a karcsú szenegáli nők népviseletén keresztül az apró, kifinomult japán nők öltözetéig. A fesztivál azonban elsősorban azoknak az embereknek a nagy nemzetközi találkozója volt, akiknek a film vált nemcsak szakmájává, hanem létérdekévé, akik azért jöttek ide, hogy megismerkedjenek más államok és más világrészek filmművészetével, hogy új ihletet nyerjenek s áttekintést szerezzenek arról, mi történik a világ filmművészetében. És nemcsak a nagy, klasszikus filmhatalmasságokban, hanem a kicsi, kezdő kinematográfiákban is. A gazdag fesztiválprogramhoz tartozott az egyes küldöttségeknek a moszkvai üzemekben, a Moszkva melléki kolhozokban és szovhozokban tett látogatása. Itt találkozhattunk azokkal az emberekkel, akik a filmek egyszerű nézői, meghallgattuk véleményüket, megismertük ízlésüket és Igényeiket. A küldöttek ilyen találkozások alkalmával sok tanulságot, megfigyelést szereztek, s többek között arról is meggyőződtek, hogy a szovjet nézők számára mennyire népszerű a filmművészet, mennyire ismerik a jeles filmek alkotóit, és milyen őszinte érdeklődést tanúsítanak a művészileg értékes modern és jó filmek iránt. Erről meggyőződött e sorok írója is, amikor nagyon értékes megbeszéléseket tartott főleg fiatalemberekkel, akik lényegében jól voltak tájékoztatva a világ filmművészetéről, de egyéb eseményeiről is. A moszkvai filmfesztivál bebizonyította, hogy a Szovjetunióban a filmművészet a politikai vezetőség nagy támogatásának örvend, hogy itt a kultúrpolitika a filmet az emberekre tett hatás jelentős eszközének tartja nézetei, állásfoglalásai, de ugyanakkor szépérzéke megformálásában. Ezt a tényt nem szeretnénk csupán a fesztiválra fordított pénzösszegekkel bizonyítani, mivel erről nincs is pontos elképzelésem, a fesztivál folyosóin azonban 200 millió rubelről beszéltek, ami az ilyen akció nagysága esetén el is hihető. (Például a fesztivál részvevőinek a részvétellel kapcsolatos összes kiadásait megtérítette a vezetőség.) A tisztelet, melynek a filmművészet a Szovjetunióban örvend, és amit a legfelsőbb politikai személyiségeknek a film iránti viszonya is bizonyít, adta meg az államok nagy számának a fesztiválon való részvétel iránti rendkívüli nagy érdeklődését, elsősorban az Egyesült Államok, Franciaország és Olaszország részéről, melynek küldöttségei a filmek vetítésekor nagy számban jelentek meg. Gyakori jelenség volt, hogy az egyes küldöttségekben miniszterek, jelentős politikai személyiségek, a filmprodukció és ellátás vezető dolgozói is megjelentek (az amerikai küldöttségnek például Humphrey szenátor is tagja volt). Amikor ezeket a tényeket abban a megállapításban általánosítjuk, hogy a moszkvai filmfesztivál az egész világon nagy tiszteletnek örvend, ez egyáltalán nem túlzás. Ezt bizonyítja a hagyományos filmnagyhatalmak részéről a fesztivál iránt tanúsított viszonya is. A KINEMATOGRÁFIÁK túlnyomó többsége — melyek filmjeit Moszkvába küldöttek — tiszteletben tartotta ennek a fesztiválnak az alapvető hangolását. Ezt röviden egy arra irányuló céltudatos igyekezetnek jellemezhetnénk, hogy ezen a rendezvényen összpontosítsák a közönségfilmeket, a szakmailag megbízhatóan felvett filmeket, melyek tartalma humanista, és jellegével harmonizál a fesztivál központi jelszavával: „A humanista filmművészetért, a békéért és a népek barátságáért." Több filmművészet rugalmassan és formamentesen alkalmazkodott a fesztivál motívumához, számos film viszont inkább igyekezetről, mint megbízható eredményekről tanúskodott. Ami azonban a témák sokrétűségét és színes voltát illeti, a moszkvai fesztivál ebben gazdag volt. Meg kell jegyeznünk, hogyha ez a fesztivál a jövőben meg akarja tartani eddigi tekintélyét, a versenyfilmekkel szemben támasztott igényeket néhány fokkal emelnie kell, még azzal a kockázattal is, hogy nem minden állam filmművészete nevezheti be filmjét majd a versenybe. A moszkvai fesztivál nagy értéke a fiatal, kezdő kinematografiák részvétele, melyek itt fejlett és tapasztalt alkotókkal versenyeznek, akik évente számos filmet készítettek. A Taskentben rendezett fejlődő kinematográfiák tavalyi találkozója érzékeltette, hogy ez talán sokkal alkalmasabb fórum lenne a fiatal, kezdő filmművészetek bemutatására, ahol sokkal részletesebb bírálatnak vethetnék alá. Ebben az esetben a bíráló bizottság munkája is könnyebb lenne, mivel sokkal következetesebben bírálhatná a bemutatott művek művészeti színvonalát és megítélésében nem kellene tekintettel lennie más szempontokra. Ez ugyanakkor arra késztetné a fejlett kinematográfiákat, hogy évi filmprodukcióit, legnagyobb ütőkártyáit ne más fesztiválokon játsszák ki, s Moszkvába necsak olyan filmeket küldjenek, amelyek biztosítják ugyan a közönségsikert, azonban művészi értékük gyakran kétséges. Az egyes müvek színvonaláról már a fesztivál folyamán beszámoltam, nem szeretném tehát ismételni az elhangzottakat. Most a jutalmazott filmekről szeretnék szólni. JÓVÁHAGYNÁM a bíráló bizottságnak azt az elhatározását, hogy arany-díjjal jutalmazta Humberto Solás fiatal kubai rendező „Lucia" című, és Sz. Rosztockij szovjet filmrendező „Érjük meg a hétfőt" című filmjét, mely főleg az ifjú nemzedék iránti állásfoglalásával, és az idősebb korosztály polemizáló magatartása iránti állásfoglalásával nyert szimpátiát. P. Germi „Serafino" című olasz filmjének arany-díjjal va ió jutalmazása kissé probléma tikus, mivel elég olcsó, bár lát ványos filmvígjátékról van szó, amely csupán közönségsikerre számíthatott. Természetesen egy olyan fesztiválon, mint amilyen a moszkvai volt, a végtelenségig polemizálhatnánk a bíráló bizottság döntéséről. A bemutatott és jutalmazott filmek közül szeretném felhívni a figyelmet két nagyon érdekes műre: Pirjevnak Dosztojevszkij „Karamazov testvérek" című regénye alapján alkotott filmjére, melyben M. Uljanov kiválóan alakította Dmitrij szerepét és Kovács A. magyar rendező „Faiak" című publicisztikai vitafilmjére — annak pole mizáló állásfoglalásáért és arra irányuló igyekezetéért, hogy tanúságot adjon a kortársainak a gondolkodásában és állásfoglalásában tapasztalható elferdülésekről. Számos ország dokumentumfilmjeinek versenyén és a gyermekfilmeknek a Pionírok Házában megrendezett versenyén kívül az idén a moszkvai film fesztivál keretében bemutatták Leninről alkotott összes filmeket. Ennek az akciónak a jelentősége elsősorban abban rej lik, hogy a nézők megismerhet ték Eizenstein, Pudovkin, Vertov, a szovjet filmművészet élenjáró rendezőinek kiváló filmjeit, ugyanakkor további szovjet rendezők (Donszkoj és Romm) Lenin személyéről készített filmjeit. A MOSZKVAI FILMFESZTI VÁL fényét a nagy filmszínészek is emelték, akiknek száma az idén valóban jelentős volt. Említsük meg csak a legjelentősebbeket: Monica Vittit, Marcelo Mastroianit, Sophia Lorent, Vittorio de Sicát, Melína Mercurit, Lilian Gishot, Rádzs Kápurt, J. L. Trintignant, Marina Vladyt, három testvérével együtt és Michel Simont. A felsorolt ismert és népszerű színészeken kívül számos jelentős filmrendező (például Marcel Camé), filmteoretikus és kritikus, operatőr és zeneszerző látogatott Moszkvába. A moszkvai filmfesztivál mérlege tehát gazdag, elgondolkoztató, a jövőben sok ötletet és ihletet nyújt. Az itt egybegyűlt filmvilágnak valóban tiszteletet érdemlő számban mutatta be az érdekes és értékes műveket, de olyanokat is, melyek az igények fokozására figyelmeztetnek a filmek fesztiválversenybe való felvételénél. MILAN POLÁK Napfény és árnyék Kéménden Befejeződött az V. Nyári Ifjúsági Találkozó. A Garam-sziget és Kéménd környéke elcsitul, a falu elveszíti üde színfoltját, a jókedvű fiatalokat. A fapados vicinális elpöfög keleti és nyugati irányba a vasúti gócpontok felé, még egy kézszorítás, vidám búcsúzkodás, (hiszen jövőre úgyis találkozunk), aztán az idei találkozó végképp bevonul a múlt idő birodalmába. Több mint háromszázan gyűltek össze ebben az évben a kéméndi táborozáson. „Törzsvendégek", és új arcok vegyesen. Ennyien még egy találkozón sem voltak, s ez mindenképpen örvendetes tény, mert azt bizonyítja, hogy a nyári ifjúsági találkozó gyökeret vert fiatalságunk tudatában. Mint arról már beszámoltunk, az idén először politikai és kulturális életünk rangos képviselői is ellátogattak a fiatalok közé. Jelenlétükkel, előadásaikkal, nagy mértékben növelték a találkozó jelentőségét, mert szavaik nyomán a résztvevők behatóbban megismerkedtek gazdasági, kulturális, valamint kisebbségi életünk néhány időszerű kérdésével. Űgy hiszem, másoknak is feltűnt, hogy az előadást követő hozzászólások színvonalasabbak voltak, mint a „sokévi ennyien még sohasem voltak. Az elmúlt évi táborozások egyik fő pozitívuma ugyanis az egységes kollektíva volt, most viszont épp ez hiányzott. Az idén kisebb csoportok alakultak ki, amelyek nehezen tudtak egységes társasággá kovácsolódni, s ez ilyen nagy létszám mellett érthető. Sokan csak szórakozni jöttek, főleg egyéni érdekeikkel törődtek, ami meglátszott a tábor rendién és arculatán is. Öt éven át a táoorozás műsorát a szórakozva művelődni elvnek megfelelően állították össze, néhai Salamon Béla szavaival élve „ebből is egy kicsikét, abból is egy kicsikét". Az elgondolás helyes volt, mert a nyári találkozó a kezdeti léjjéseket csak ezen az úton tehette meg. Ügy érzem, ezt az utat végigjártuk és most már másfelé kell haladni, ha nem akarunk visszafelé lépdelni, vagy egy helyben topogni. Sokféle megoldás ígérkezik, de leginkább reálisnak az az elgondolás tűnik, mely szerint a jövőben két nyári ifjúsági találkozót szerveznének, éspedig úgy, hogy az egyiken a művelődés, tehát ha úgy tetszik a tudományos jellegű műsor dominálna, a másik összejövetelen pedig elsősorban szórakozVitadélután. Középen Dobos László miniszter, a találkozó egyik vendége. (Kurucz Sándor felvétele) átlag", habár még az idén is túlságosan sokan nem lépték túl a hallgatóság keretét és csak passzív szemlélői voltak az eszmecseréknek. A szemináriumokról tudósításainkban beszámoltunk s ezért még egyszer nem térünk ki rájuk, csupán az előbbi megállapításra szorítkozunk. Szükséges megemlíteni viszont a Költészet Napját, melyen budapesti vendégelőadó, dr. Czine Mihály docens tartott beszámolót, majd a hazai magyar költészet képviselőin kívül magyarországi, erdélyi és vajdasági költök is bemutatkoztak személyesen, vagy alkotásaikkal. A sokrétű vita gondolatai közül azt emeljük ki, amely rámutatott arra, hogy milyen gyérek az ismereteink a magyarországi és a kisebbségi kortárs-iroda lomról, milyen keveset tudunk egymásról. Ennek kapcsán hangzott el az a javaslat, melyről még nyilván sokat hallunk majd: a kölcsönös kapcsolat javítása érdekében többek között meg kellene rendezni az egyetemes magyar költészet napjait, ahol a magyarországi és a kisebbségi magyar líra bemutatása mellett a költőknek, kritikusoknak és más szakembereknek alkalmuk nyílna személyes találkozásra és beható eszmecserére. Remélhetőleg ez a javaslat rövidesen konkrét formát ölt, s akkor mindent el kell követnünk megvalósítása érdekében. A nyári ifjúsági találkozók sajátossága, hogy a komoly műsorok mellett a rendezők gondolnak a szórakozási lehetőségekre is. Ilyen szempontból is rendhagyó volt az idei táborozás, hiszen végig eszményi, nyárias időt, ragyogó napsütést biztosítottak „az égiek", úgyhogy a kikapcsolódási lehetőségekre nem lehetett semmiféle panasz. A napfénynek árnyéka is van, s a kéméndi napsugaras tíz napnak is voltak árnyoldalai. Ezeket elsősorban azok vették észre, akik nem először vesznek részt a nyári találkozón. Ismét- a háromszázas létszámot kell megemlítenem, s azt, hogy ni lehetne. így vagy másképpen, erről lehet vitatkozni, de egy mindenesetre biztos: a nyári ifjúsági találkozók jelenlegi szerkezetén változtatni kell. Az árnyoldalak közül megemlíthetjük még az elszállásolás körül tapasztalható gyakori zűrzavart, de ezekben nem is annyira a rendezők ludasak, hanem azok, akik előzetes jelentkezés, és főleg sátor nélkül utaztak Kéméndre. Szinte már közhelynek számít, de most tényleg szükséges megdicsérni a kéméndi szövetkezet és iskola vezetőit, és azokat a személyeket, akik azon fáradoztak, hogy a fiatalok jól érezzék magukat az itt töltött napok alatt. Tíz napon keresztül napfényes idő köszöntött a táborozókra, de ezalatt a sok derű mellett árnyakat is láttunk. Van erőnk és lehetőségünk, hogy a jövő évben eltávolítsuk azokat a hiányosságokat, amelyek az idén néhányszor szürke fellegeket húztak a kék égboltra. SZILVÁSSY JÓZSEF Kulturális hírek n LE CORBUSIER ötven festményét és szobrát adták el egy londoni aukción, összesen 170 000 font sterlingért. • ROLF HOCHHUT Katonák című drámája után Egy férfi és felesége címmel újabb színdarab készül Winston Churchillrői. Szerzője a New Yorkban élő nyolcvanöt éves Guy Bolton. • MARIA CALLAS Pasolini Medea-filmjének forgatása után hazaindult Törökországból. A hatóságok azonban nem adtak kiviteli engedélyt Callasnak az ott vásárolt 24 antik műkincsre. A 450 ezer svájci frank értékű korsókat és más antik tárgyakat török múzeumban helyezik el. • JAPÁNBAN adják ki a legtöbb könyvet — a legújabb statisztikai adatok szerint. Az elmúlt évben 25 595 kiadvány jelent meg a tankönyveken kívül. 19BS VII. .