Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-27 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

Magyar építészek alkotása — Pozsony új ékessége A Duna-parton, pár lépésnyire a Szlovák Nemzeti Múzeumtól, néhány nap­pal ezelőtt lebontották a szürke kerítést, — amely az egész környéket ed­dig elcsúfította — és láthatóvá vált az a csodaszép, fehér személyhajó-állo­más, előtérben a három dúslombú gesztenyefával. Kis kertsávok övezik a fehér hajóál­lomást, amelynek üvegfalain ragyog­nak, csillognak a júliusi napsugarak és amelyet néhány nap múlva átadnak rendeltetésének. A kertsávokat nemso­kára virágok tarkítják és a járókelők ezrei fognak gyönyörködni az új, igen szép létesítményben. Én már Is gyö­nyörködöm tijzta ízléses vonalaiban. A fehér épületből ebben a pillanatban egy munkás jön ki, megállítom és megkérdem tőle, beszélhetek-e a főmér­nökkel. A munkás nevet. — Szerencséje van, — mondja — éppen itt jön. Nem saját hibájukból késnek Így ismerem meg Kulcsár Gábor, bu­dapesti főmérnököt. Fiatal ember még, a 35—40 éves nemzedékhez tartozik. Tőle tudom meg, hogy az épület meg­rendelője a Vörös Hadsereg utcán szé­kelő Štátna plavebná správa, tervezője az épületnek a magyarországi Diónocz­ki jános okleveles építészmérnök, a kivitelező pedig a Magyar építésügyi Minisztérium export részlege, amelynek képviselője Kulcsár Gábor mérnök. Mo­solyogva mondja: — A szerződés ügy szól, hogy kulcs­ra kész épületet adunk át. Ez annyit jelent, hogy az invesztor, Illetve a megbízó nem gondoskodik sem anyagról, sem szerszámról, sem em­berről, minden a kivitelező, ezúttal a Magyar Építésügyi Minisztérium gond­ja. Az épület anyagát — a homokon és a sóderen kívül' — Magyarországról hozták be. A kivitelező a megbízónak a kész épület kulcsát adja át. Az építést 1968. január 4-én kezdték. A szerződés szerint 1969. május else­jén készen kellett volna lennie, de a tavalyi augusztusi események miatt ké­sedelmet szenvedett az átadási határ­idő. Arfa a kérdésre, voltak-e nehézsé­gek a kivitelezésben, a főmérnök azt válaszolja, ami a vízállást Illeti, az kedvező volt. Ezen a téren tehát ne­hézségek nem voltak, de a beállt ké­sés hozta magával, hogy az igen ne­héz munkákat télen hideggel, faggyal birkózva kellett elvégezni, hiszen a hajóállomás nagyrészt nyitott épület. Alumíniumfalak A hajóállomás egyébként 1980 négy­zetméternyi területen épült, alagsorral és emelettel rendelkezik. Az alagsoron 40, a földszinten 26, az emeleten pedig 16 helyiség van. A helyiségek beépített berendezését, ezenkívül a kávéház és a földszinten a vámőrök pultját, továbbá a diszpécser szoba berendezését a kivi­telező adja, az elmozdítható bútordara­bok beszerzése már a megbízó gondja. A főmérnök volt olyan szíves és vé­gigvezetett az 0 alakú épületen. Meg­jegyzi, hogy a mélyedésben most víz­medence van, azelőtt egy műemlékfa állt, és csak akkor egyeztek be a kivá­gásába, amikor az épület terve már teljesen kész volt. Az emeleten vagyunk, a kávéház hosszú teraszán álluk, és nézzük a napfénytől aranyló tájat, a csillogó, széles hátú Dunát,' a ligetfalusi park fáit, majd a távolabbi vidéket az oszt­rák határ mentén. Ekkor szólal meg a szűkszavú mér­nök, s büszkeség cseng a hangjából: — Ez az első komoly állomás. A du­nai országok hajóállomásai között — beleértve a magyarországiakat is — ez a legszebb. Ügy van megépítve, hogy a legerősebb árvíz sodrásának is ellen­álljon. A szigetelés teknőszerű, ami annyit jelent, hogy minden oldalról vasbetonfalak zárják. Külön érdekes­sége az épületnek, hogy olyan alumí­minumfalai vannak, amelyeket jelenleg csak Magyarország gyárt. Ilyen alumí­niumfalakkal épül most Prágában egy irodaház. Ezeknek a falaknak az az előnyük, hogy könnyűségük ellenére is szilárdak, és mert nem rozsdásod­nak, tartósak, és könnyen tisztán tart­hatók. Ez is valami más ... Ezután végigjárjuk az épületet, és megtudom, hogy az állomás e részén helyezték el az irodákat, a diszpécser­szobát, amelyből az érkező és távozó hajókat irányítják. Ugyancsak itt van a gondnok lakása. Az első emeleten kapott helyet a kávéház és vendéglő, amely télen-nyáron nyitva tart majd, tehát akkor is, amikor a hajók nem közlekednek. A földszintre karcsú, igen szép csi­galépcső vezet. A kávéház alatt van az a tág helyiség, ahol a határőrök, a vámosok és útlevélkezelők működnek majd. Az egyik falnál pénztárfülkék sorakoznak, a sarkon egy trafikkal. ismételhetem, hogy valóban inpozáns, szép épület a hajóállomás. Amikor a főmérnököt megkérdem, épített-e már hasonló épületet, azt válaszolja, hogy egy építész mindig mást épít. Legna­gyobb meglepetésemre elmondja, hogy mielőtt ezt az állomást építette volna, a dunaszerdahelyi járásban két állami gazdaság számára 17 darab, egyenkint 900 négyzetméternyi területen csibene­veidét és tojót épített. Azelőtt a Szov­jetunióban, annak előtte pedig Marok­kóban járt, mindenütt épített és min­dig valami mást. Alkotó vándor Az alkotó vándorok közé tartozik jelinek Antal István is, a 68 esztendős csoportvezető, aki előrehaladott kora ellenére, most is igen fürgén dolgozik, és eredményeivel felveszi a versenyt bármelyik fiatallal. át Moszkvában, a KGST épületén dol­gozott, a palota márványlépcsőit csi­szolta, amelyek hófehérek, s úgy ra­gyognak, mint a tükör. Fiatal korában különböző országok­ban járt, Ausztriában, Svájcban, Német­országban, majd Franciaországban aláírt egy ötéves szerződést. Az első alkalomkor azonban, amikor az egyik mulatóban egy magyar dal hangzott el, olyan honvágy fogta el, hogy mit sem törődve a szerződéssel, a vonatra ült és hazajött. Mert hiába, mindenütt jó, de otthon a legjobb. Itteni munkájával kapcsolatban azt mondja, hogy most végzi társaival az utolsó simításokat a hajóállomáson, amelyet oly lelkiismeretesen építettek, mintha saját maguknak készítették vol­na. Nagyon szeretné, ha ez az épület sokáig ép és szép maradna, mert igen sok munkába és pénzbe került. SZABÓ BÉLA Lent az alagsorban, a ruhatár mel­let mellékhelyiségek és telefonfülkék állnak az utasok rendelkezésére. Min­den ragyogó kivitelben, mahagóni fa­burkolattal. Ugyancsak itt van egy or­vosi rendelő az utasok számára. Hátul, óriási helyiségben van a konyha gyor­san működő ételfelvonóval, amely a jó falatokat az első emeleti vendéglőbe szállítja. Az épület előtt ott a két pon­ton, amely az érkező hajókat fogadja. Mindent egybevetbe, újra csak azt Egyébként csiszoló, de ért a lakatos­mesterséghez és a villanyszereléshez is. Oly szakmák ezek, amelyek szorcsan az építészethez tartoznak Ezermester­nek mondható. Közel egy fél évszáda, pontosabban 49 esztendeje dolgozik már az építészeti szakmában. A munkáját szereti, ezért dolgozik még... bár most már kényelmesen megélhetne a nyugdíjából. Többször járt külföldön. Igen büszke arra, hogy nemrégen másfél hónapon S Jf- iflhá^ nem csupán ctite­Olomouc neve szorosan összenőtt a virágkul­túrával. 1958-tól Itt minden évben többször is — az utóbbi időben nemzetközi részvétellel — vi­rágkiállítást rendeznek. A tavaszi kiállítás után küszöbön a nyári, amely augusztus 15-én nyílik meg. Most azonban — a múlttól eltérően — hiá­nyozni fog a gyümölcs és a zöldség. A kiállítást előkészítő szakemberek és az igazgatóság ugyan­is olyan álláspontra jutott, mind a hármat kellő színvonalon bemutatni képtelenség. Ezért inkább — a hagyományokból kiindulva — nagyobb súlyt helyeznek a virágkultúrára. Bár a szak­emberek véleménye szerint a másik két kultú­rának a jövőben országszerte nagyobb figyelmet kell szentelnL AUGUSZTUS 15-ÉN NYÍLIK A NYÁRI FLÓRA OLOMOUC 1 HEKTÁRON 4 MILLIÓ A kiállítás nemcsak gyönyörködtetni akar — üzleti célt is szolgál. Ugyanakkor be akarja mutatni a virág funkcionáris szerepét is. A kiállításon több ország Is részt vesz. Említésre érdemes Hollandia, Svájc, Ausztria, Bulgária, Jugo­szlávia és az NSZK. Ezekben az államokban a virág­termesztésnek nagy figyelmet szentelnek, viszont fo­kozott érdeklődést tanúsítanak a mi terményeink iránt is. A bratislavai kertészetben kitermelt krizantémok pl. már világhírnévre tettek szert. Ám termesztésük nem olyan egyszerű. Skákala mérnök, az üzem igaz­gatója, múltkori beszélgetésünkkor hangsúlyozta, hogy itt is devizahiánnyal küzdenek. Ugyanis a pa­lántákat külföldön vásárolják, nálunk csak a neve­lésük, nemesítésük történik. • , i , „„ , * Sajnálatra méltó, hogy az Illetékesek nem tuda­tosítják eléggé, mennyire kifizetődő a virágtermesz­tés. Míg pl. az egy hektáron termesztett zöldség 40 000 korona hasznot hajt, addig ugyanilyen terü­leten, az üvegházakban kitermelt virág 4 millió ko­ronát jövedelmez. Tehát a virág nemcsak dísz, ha­nem jelentős bevételi forrás is. A virágok iránt itthon is örvendetesen növekszik az érdeklődés. Az emberek egyre gyakrabban, nem­csak bizonyos ünnepi alkalmakkor, hanem lakásuk díszítésére is vásárolnak virágot. Ezért a kiállítás rendezősége úgy döntött, hogy bemutatja őket lakás­ban, irodában, étteremben, bárban, kulturális ren­dezvényeken stb. A bemutatást szakelőadások köve­tik, melyeket Dasberg mérnök, a hollandiai virágku­tató intézet igazgatója, a Virágtermesztők Nemzetkö­zi Szövetségének főtanácsosa tart. ORIAS SAKKTÁBLA Az idei rendezvény másik érdekessége a ligetkid­túra. A .hírneves olomoud ligeteket is a kiállttá* areáljához csatolják. így a gyakorlatban bemutatják, hogyan kell a város közepén pihenésre alkalmas köz­pontot létrehozni A különböző fákon, cserjéken, vi­rágokon kívül érdekes szökőkutakat, sétányokat, pi­henő alkalmatosságokat, cukrászdákat, presszókat lá­tunk itt. Mindennek a betetőzéséül egy teljes újszerfl gyermekjátszóteret, minlgolfot és maxisakktáblát cso­dálhat meg a látogató, melynek egy-egy kockája 60X60 cm. A pihenést, az üdülést a tervezők a sport­i tal kötötték egybe, ezért a rózsaliget szélvédte saj­kában nem fog hiányozni az asztalitenisz sem. A li­getek füves, csendes részében szabadtéri szoborkiál­lítás egészíti ki ezt a látványosságot. A Flóra Olomouc harmadik alkotóeleme a kerté­szeti szerszámok és gépek bemutatása, valamint áru­sítása. Ezek után Joggal mondhatjuk, hogy Csehszlo­vákia Ismét egy magas színvonalú rendezvénnyel öregbíti jó hírnevét, nemcsak itthon, hanem kül­földön is. —QSO—

Next

/
Oldalképek
Tartalom