Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-24 / 172. szám, csütörtök

Déli szomszédaink így csinálják irta: VIKTOR PAVLENDA professzor, az SZLKP KB titkára Június 17—20-a között csehszlovák pártküldöttség Járt Magyarországon azzal a céllal, hogy megismerkedjen az új magyar gazdasági mechanizmussal. A küldöttség vezetője Viktor P^avl enda professzor, az SZLKP Központi Bizottságának titkára volt, aki a bratislavai Pravdában leírta észrevételeit. Ott közölt cikkének leglényegesebb részeit az alábbiakban ismertetjük. Az, amit elmondok, a Magyar Népköztársaság gazdasági reförmja érvényesüléséről szerzett Ismereteim eredménye. Pártküldöttségünk tagjaként a magyar párt-, állami és gazdasági dolgozókkal való beszélgetéseim során szereztem őket. Írásommal arra törekszem, hogy egyéni szempontból elképzelést adjak arról, milyen pozitívumokat és negatívumokat hozott a gazdasági reform megvalósítása déli szomszédainknál. Egy Olyan elképzelést kívánok adni, amely segítségünkre lehet hazai gazdaságirányításunk — lényegében véve hasonló — problémáinak megoldásában és gazdasági reformunk további fejlesztésében. ALAPOS ELŐKÉSZÜLET A magyar elvtársak rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági reformnak. Sőt olyan nézettel is találkoztam, hogy a népgazdaságban érvényesített szocialista változások után ez a legjelentősebb intézkedés. A reform jelentőségének értékelésekor nagyra kell becsülnünk: • a reform alapos előkészítését; • azt a körülményt, hogy a gazdasági rejorm valóban az egész párt ügye lett; • azt a tényt, hogy a párt, az állam és a vállalatok irányító dolgozói egységesen a gazdasági reform mellett foglaltak állást. — Egy olyan komoly vállalkozásra, amilyen a gazdasági reform, alaposan fel kell készülni — mondották beszélgetésünk során a magyar elvtársak. És valóban, ha megnézzük, hogyan érvényesítik a reformot, meggyőződhetünk arról, hogy következetesen. Komolyan veszik. Az irányítás rendszerében már 1957 óta bizonyos változásokat eszközöltek. Abban az időben a gazdasági reform még korai lett volna. Elsősorban nem alakult még ki az egység, az alapvető kérdésekre vonatkozó nézetegység a párton belül. A népgazdaság helyzete sem engedte még meg ezt. Napirenden a rekonstrukció feladatai szerepeltek. Végül a Magyar Népköztársaság szocialista szövetségesei sem értették volna meg abban az időben a magyar népgazdaság reformtörekvéseit. Ez azt jelenti, hogy a részleges intézkedések útján kezdtek haladni, majd 1965-ben komolyan felvetették az irányítási rendszer lényeges megjavításának a kérdését, és 1966-ban megfogalmazták a gazdasági reform feladatait. Ezzel összefüggésben elsőrendű a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1-066 májusi határozata a gazdasági mechanizmus reformjáról. Ogy gondolnók, hogy e határozat közlése után azonnal megkezdték a reform széles körű megvalósítását. A helyzet egészen eltérő volt. Folytatták az új mechanizmus kísérleti hitelesítését (a Medicor-vállalatban például, amelyet meglátogattunk, 1965-től kezdve szüntelenül tökéletesítették az új gazdaságirányítási elvek gyengébb elemeit). Csupán 1967 júliusától kezdték meg a reform szélesebb körű életbeléptetését. Közben állandóan tanulmányozták a többi szocialista ország ez irányú tapasztalatait is. Ugyanakkor nem szégyellték inegkonzultálni az előkészületben levő intézkedéseket a szocialista szövetségesekkel, különösen a szovjet elvtársakkal. 1. sz. tanulság: A gazdasági reform elképzelhetetlen alapos, éveken át tartó elméleti. gyakorlati és egyéb előkészület nélkül. A PÁRT ÉS A REFORM A magyar elvtársakkal való beszélgetéseim során felfigyeltem a következő tényre: a gazdasági reformról a pártfunkcionáriusok, az állami központ dolgozói és a vállalati dolgozók egyrészt lelkesen, másrészt nagy szakértelemmel beszéltek. Ismerik a problémákat, elképzelésük van arról, hogyan kell folytatni a reform elmélyítését, mit kell érvényesíteni ebben az évben, mit jövőre stb. Már a reform előkészítésekor világosan tudatosították, hogy a gazdasági reformnak az egész párt elsőrendű ügyévé kell válnia, s hogy ennek a folyamatnak az élén a pártnak, a legfelsőbb pártszerveknek, kell állniuk, jellemzően fejezte ki ezt egyik beszélgetésünk alkalmával Nyers elvtárs, az MSZMP KB titkára, amikor hangsúlyozta: gazdasági reformot csak akkor lehet végrehajtani, amikor a párt vezető politikai erőt képvisel a társadalomban, és ebből kifolyólag a népgazdaságban is, továbbá amennyiben a párton belül egység uralkodik. Ha ez a két döntő tényező nem fejt ki érezhető befolyást, jobb, ha nem kerül sor a reform elvégzésére. Az MSZMP Központi Bizottsága mellett gyakorlatilag 1957 óta a közgazdaság szakaszán egy illetékes bizottság dolgozik, amelyet a központi bizottság titkára vezet. A bizoťtság feladata, hogy elvi pártálláspontot foglaljon el a szociális és a gazdasági fejlődés kérdéseiben, éspedig úgy, hogy befolyásolhassa magát a megoldást is, például azt, miként dolgozza fel a problémát az illetékes állami vagy gazdasági szerv. Hasonló a helyzet a gazdasági reform esetében is. Magyarországon tehát sem „apja", sem egyéb „rokona" nincs az új gazdasági mechanizmusnak. Ott a legfelsőbb pártszervek világos, nem kétértelműén megfogalmazott állásfoglalásai állnak rendelkezésre a reform elvi kérdéseire, jellegére, folyamatára vonatkozóan. 2. sz. tanulság: Gazdasági reform nem valósítható meg, ha a pártnak nincs vezető ereje a népgazdaságban, ha a párton belül nincs egységes álláspont és amenynyiben hiányoznak a legfelsőbb pártszer vek permanens, egymáshoz kapcsolódó döntései. A GAZDASÁGI DOLGOZÓK A REFORMÉRT A magyar elvtársakkal folytatott beszélgetéseim során az egyik további felismerésem az volt, hogy a reform közös nyelvét használták. Ezen a nyelven beszélt az árügyi és az anyagellátási miniszter ugyanúgy, mint a tervezésügyi miniszterhelyettes, vagy a vállalati igazgatónak a műszaki fejlesztéssel és a külkereskedelmi ügyletekkel megbízott helyettese (a munkakör érdekes kombinációja!?). A központ dolgozói nem voltak zavarban, amikor a reform megvalósításáról beszéltek és a vállalati szférában dolgozók sem kételkedtek abban, hogy sikeres lesz a reform megvalósítása. Egyikük sem érzi ugyanis, hogy az új gazdasági mechanizmus ellenük irányul. Teljesen idegen az olyan benyomás is, hogy a reform a vezető dolgozók, illetve — szélesebb vonatkozásban — a gazdasági dolgozók ellen irányul. Ezt a légkört — ügy gondolom — két tény eredményezte. Egyrészt a reform jellege, másrészt érvényesítési stratégiája, „menete"

%Az első („a reform jellege") kizárja a centrum degradálásának a lehetőségét, tehát általában a központi hivatalok dolgozói tekintélyének a csökkenését. A másik tény (a reform menete) az adott feltételek között a társadalmi pszichoió giára és szociológiára épít. Egyszóval: a magyar elvtársak nem ijesztették meg előre a központban dolgozó gazdasági dolgozókat. Nem propagálták intenzíven a központi szervek és a vállalatok gazdasági dolgozóinak fölöslegességét. Nem jelentették ki általánosan, hogy az eddigi vezető dolgozók képtelenek az új gazdasági mechanizmus feltételei közötti munkára. Az eredmény egyszerű, inégis igen nagy jelentőségű a reform kibontakozása szempontjából: a gazdasági dolgozók mind a központban, mind a vállalati szférában a reform hívei lettek és magukévá vallják célkitűzéseit. 3. sz. tanulság: Gazdasági reform nem fejleszthető sikeresen, amennyiben a gaz dasági dolgozók nem egy célt követnek, ha egy részük a reform ellen foglal állást, fenn akarja tartani az irányítás régi rendszerét és egy részük nem fejt ki semmiféle kezdeményezést, mivel bizony talanságban él létfenntartását illetően. KOMPLEX MÓDON, FOKOZATOSAN, KÖVETKEZETESEN Megemlékeztem már a gazdasági reform következetes előkészítéséről. Amennyiben teljesül ez a feltétel, minden attól függ, hogy a reform tervezetét hogyan érvényesítik az életben. Ebből « szempontból a magyar elvtársak a komplex szerűséget, a folyamatosságot és a következetességet hangsúlyozzák. 1968 januárjában kezdődött a gazdasági reform megvalósítása. Nem részletenként, hanem teljes egészében. ItW ugyanis — véleményük szerint — nincs helye a felületességnek. Nyers elvtárs ezt így fejezte ki: — A reformot nem valósíthatjuk meg „felemás szívvel". Ez természetesen az irányítási mechanizmus valamennyi átgondolt, előkészített részére vonatkozik. El kell tehát hagyni a központi mutatók rendszerét, a hagyományos anyagj-műszaki ellátás niódjáról a vállalatok közötti vásárlás és értékesítés érvényesítésére kell áttérni, meg kell oldani a külkereskedelmi és a belföldi árak kérdését stb. A komplexszerűséggel egyáltalán nincs ellentétben a reform megvalósításának folyamatossága. Ellenkezőleg: ez a reform sikerének fontos feltétele. Mert a reform végrehajtása nem öncélú, hanem az a küldetése, hogy hatékonyabban fejlődjön a gazdaság, és ennek eredményeképpen növekedjen a dolgozók életszínvonala. A munkájukból élő emberek életszínvonala — ez a párt kulcsjelenlőségű célkitűzése. Ez viszont azt jelenti, liogv a gazdasági életben nem szabad 180 fokos fordulatot tenniük a párt céljainak, a politikai célkitűzések áldozata árán. így indokolják a magyar elvtársak a reform fokozatos érvényesítésének a szükségességét. Politikai szempontból arról van szó, hogy a reformnak nem szabad negatív módon érintenie a nép életszínvonalát. Ellenkezőleg: a reform bevezetése folyamán is növekednie kell az életszínvonalnak. 4. sz. tanulság: Gazdasági reformot nem lehet túlzott reményeket táplálva végre hajtani. Nem valósítható meg komplex és fokozatos megoldás az ország reális gazdasági helyzetének figyelembe vétele nélkül. Számításba kell venni azt is, milyen kihalása lesz a reformnak -a dolgozók életszínvonalára. (Folytatjuk) SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA KIRÁNDUL A CSALÁD A TANÉV BEFEJEZTÉVEL a gyermekek több időt töltenek szüleikkel s a meleg nyári napok arra csábítanak, hogy délutánonként vagy szombat, vasárnap kiránduljon a család. Vannak gyalogosan kirándulók, de legtöbben közjárművel (vonattal, autóbusszal) közelítik meg útjuk célját; vannak családok, akik kerékpározva túráznak vagy motorkerékpáron, autón keresik fel kedvelt kirándulóhelyüket. Sokan hosszabb utakra vállalkoznak, hogy a természetjárást összekapcsolják a hazai vagy külföldi érdekességek megismerésével. Nem is kell talán külön hangsúlyoznunk, milyen kedvező hatással van gyermekre és felnőttre egyaránt néhány óra, esetleg egy vagy több nap, amit a család a szabad természetben, víz partján, erdő szélén vagy a hegyekben tölthet. A rövidebb és a hosszabb kirándulást egyenlő alapossággal kell megszervezni. Minden családtagnak megfelelő fehérneműt, ruhát, zoknit és erős cipőt, valamint tornacipőt ajánlatos magával vinnie. Fiirdőnadrághoz és pokróchoz csomagoljunk esőköpenyt is, mert viharosra fordulhat az idő; napszúrás ellen pedig lássuk el a család egyes tagjait fehér vászonsapkával vagy szalmakalapjjal. A napozáshoz olajat vagy krémet vigyünk magunkkal. Ne feledkezzünk meg a szappanról, törülközőről, s ha többnapos kirándulásról van szó, a fogtisztftő eszközökről sem. Nem árt a felszerelést egy üveg sósborszesszel kiegészíteni. A kirándulás előkészítése során az étel és ital okoz legnagyobb gondot. Arra kell ugyanis számítanunk, hogy a forgalmasabb kirándulóhelyeken igen nehéz megfelelő táplálékhoz jutni, a különféle büfék, fogadók, menházak ellátottsága nem a legjobb, s amellett a személyzet túlterhelése miatt az étkezés higiéniája, az ételek és italok minősége, az edények, csészék és poharak tisztasága sem egészen kifogástalan. Erre azért figyelmeztetjük olvasóinkat, mert már nagyon gyakran előfordult, hogy a legszebb nyári kirándulás élményeit igen kellemetlen emlékké tette a családot megtámadó bélfertőzéses megbetegedés. Igyekezzünk még otthon beszerezni és ügyesen — elmosva, megtisztítva, megfőzve vagy kirántva — szellősen becsomagolni az étkezésre szánt falatokat. Húst, tojást vagy más könnyen romló ételt csak egynajios kirándulás esetén vigyünk magunkkal. Ilyen alkalomra jobban megfelel a csomagolt sajt, a konzervpástétom, esetleg más konzervált étel vagy- friss áru, ha tudjuk, hogy a környéken vizet is találunk és tüzet tudunk rakni. Célszerű, frissítő hatású a paprika, paradicsom, retek, karalábé, cseresznye, meggy s egyéb zöldség és gyümölcs. Azonban gondoljunk arra is, hogy nem lesz hol megmosni! Gyümölcsöt mosatlanul ne együnk és útközben gyermekeinknek se engedjük a fáról „csent" éretlen gyümölcsöt megenni. MINDEN KIRÁNDULÓNÁL legyen egy üvegnyi vagy kulacsnyi Ivóvíz. Ha jó vizű kútra bukkanunk vagy vízvezetékhez érünk, a maradék vizet öntsíik ki és frissítsük fel készletünket. Patakból, árokból még akkor se igyunk, ha a víz látszatra egészen tiszta és ivóvizünk elfogyott! Ezenkívül a szomjúság oltására és a kalóriaveszteség pótlására igen hasznos a gyengén édesített tea vagy citromos limonádé, amit közös használatra nagyobb műanyagkannában vagy egy-két termoszban vihetünk magunkkal. A kirándulás szervezésénél azt ls meg kell fontolnunk, hogy útközben kisebb-nagyobb baleset érheti valamelyikünket. (Ezért is fontos, hogy minden családban legalább egy személy ismerje az elsősegélynyújtás és életmentés alapvető szabályalt!) A hátizsákban nem foglal nagy helyet a kötszercsomag, ollóval, csipesszel és fertőtlenítőszerrel. Emellett, különösképpen, ha lakatlan terepre kirándulunk, feltétlenül meg kell tudni, merre és milyen távolságra esik útvonalunktól a legközelebbi körzeti orvos, közbiztonsági állomás vagy legalább telefonnal ellátott más intézmény. KÜLÖNBÖZŐ KORD gyermekeket nem tehetünk ki egyenlő megterhelésnek. 16—17 esztendős fiatalok najionta legfeljebb tíz-tizenöt kilométert gyalogolhatnak. 13—15 éves korban hattíz kilométert, 9—12 éves korban négy-hat kilométert tehetnek meg gyalog — megfelelő pihenőkkel — a gyermekek. 7— 8 évesek egy nap alatt ne gya logoljanak többet három-négy kilométernél. A gyalogtúra Iramát sem szabad túl gyorsra szabnunk. Inkább előre számítsuk ki, mennyi időre lesz szükségünk ahhoz, hogy bizonyos távot megjárjunk s amellett a gyermekek élvezhessék is a kirándulást, ne merüljenek ki idő előtt. Az erőltetett menet felnőttek számára is kimerítfő; a tempó legyen lassú, kényelmes s a család idősebb tagjai alkalmazkodjanak a fiatalabbakhoz. Pihenőket 30—45 perces időközönként tartsunk, száraz, árnyékos helyen. Hosszabb túráknál déltájban illesztünk a programba hosszabb pihenőt, hogy nyugodtan kibonthassuk, tálalhassuk és elfogyaszthassuk az elemózsiát. Az útvonal kiválasztásánál necsak a természeti szépségeket, ismeretszerzést és látványosságot tartsuk szem előtt, hanem az egészségvédelem és a közlekedés szempontjaihoz ls alkalmazkodjunk. Gyalogos vagy kerékpáros kiránduláshoz lehetőleg pormentes, árnyas utakat keressünk. Ha autóbusszal vagy vonattal utazunk, induljunk korai járattal, hogy elejét vegyük a tolongásnak, a balesetnek és elkerüljük a zárt kocsik rossz levegőjét, ahol a gyermekek szervezetét nyáron is könnyen légúti fertőzés támadhatja meg. Ügyeljünk arra is, hogy a gyermekeket ne terheljük meg felesleges poggyásszal. A szükséges holmit inkább a felnőttek vigyék. Kisiskolások legfeljebb egykilós csomagot, 9—11 évesek két-három kilós, idősebbek esetleg három-négy kilós táskát vagy hátizsákot vigyenek. Nagyobb megterhelés feleslegesen s idő előtt kifárasztja a kirándulás résztvevőit. A „málha" súlyának csökkentése érdekében hagyjuk otthon a sf>ortfelszerelést, a táskarádiót és minden olyan játékot, amiveil a gyermekek otthon vagy megszokott környezetükben is foglalkozhatnak. A természetben elég szórakozási lehetőség van, csak találékonyság és szervezőképesség szükséges, hogy a kirándulást hangulatossá és emlékezetessé tegyük. A CSALÁD ÖNMAGÁNAK és a társadalomnak is felelős a gyermekek testi épségéért. Kiránduláson lépten-nyomon balesetveszély, fertőzés, kígyómarás, kullancs, eltévedés, vízbefúl á s fenyeget és számos előre nem sejtett, váratlan helyzetbe kerülhetünk. Lélektani és gyakorlati szemjíontból igen célszerű, ha a családi kirándulást az apa vagy a természetben legjáratosabb felnőtt vezeti, akinek feltétlen engedelmességet kell követelnie a többi részvevőtől, s kellő határozottságot kell tanúsítania a program minden pontjának megvalósításban, és szigorú önfegyelmével példaként kell szerepelnie gyermekei előtt, hogy azok megtanulják: a szabad természet mindaddig jóbarátunk, míg fegyelmezetten élvezzük szépségeit. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Kulturális hírek • A LITTLEWOODS GREAT UNIVERSAL STORES vállalat, amely 1950-ben 35 millió dollárt vett be könyvek postai úton való eladásából, 196'-re 300, 1968-ra 500 millió dollárra növelte évi bevételét A cég könyvkatalógusa 1000 oldalas volt a múlt esztendőben. Ebből válogathatott a könyvet rendelő olvasó.