Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-24 / 172. szám, csütörtök

A brit festészet két évszázada m>mmm. JELENTŐS KULTURÁLIS ESE­MÉNY színhelye a Pozsonyi Nemzeti Galéria, ahol a brit piktúra 18. és 19. századbeli vá­logatásával, s ennek révén e kor művészi törekvéseivel, a nemzet életével, hagyományos szokásaival, érzelmi és erkölcsi sajátosságaival ismerkedhetünk meg. „A fegyverek között elné­mulnak a múzsák" megállapítás ráillik a megelőző századok brit képzőművészetére is. Az újkor kezdetének politikai és gazda­sági viszonyai hátráltatták a nemzeti művészet kialakulását. A 17. századi flamand barokk nagymesterei, „a királyok fes­tői és a festők királyai", Rn­bens és Van Dyck az angol ud­varban éveket töltenek ugyan, de ösztönző hatásuk ellenére is csak jelentéktelen, vérszegény alkotások látnak napvilágot a szigetországban. Azonban a pol­gárháború befejeztével, a ki­rályság helyreállítása idején, s a Whigek uralomra jutásával a holland származású Sir P. Lely arcmásai — körW' On>n­well életteljes, kifejező portréja — rövidesen kö­vetőkre találnak. Most alakul ki a sajátos brit mű­faj, a porjtréniű­vészet, majd a táj-, és tengerfes­tés, mely idővel termékenyítőleg hat a francia, il­letve az európai piktúrára is. A 18. század elején Anglia már gazdag or­szág. Fiatal fő­urai megismer­kednek Itália mű­vészetével s ők lesznek az új mű­pártolók. A hazá­jukba bevándorló francia, flamand és olasz festők hatására már nem epigon-mű­vészet, hanem ön­álló s jellegzetes nemzeti irányzat fejlődik ki. WILLIAM HOGARTH az új is­kola első nagy képviselője. A valóság, az emberi test és lé­lek kitűnő megfigyelője. ízes elbeszélő. A polgári életből me­ríti a harmadik nagy műfajnak, az életképnek tárgyát. Gunyo­ros és heves bírálója a rossz erkölcsöknek. S ő a politikai szatíra megalakítója. Kipécézi a társadalmi élet ferdeségeit s nevetségessé teszi a katonaság gyengéit. (A boldogtalan költő, Menetelés Finchleybe.) Vérbő festői felfogású, elmélyült lé­tekábrázolású arcképei (Quin, a színész) példát mutatnak a 18. század híres portréistáinak. Epikai vénája, moralizáló haj­lama, jellemző ereje maradan­dó tulajdonságaivá lesznek az utána következő korszaknak is. A londoni festők között kitű­nik Allan Ramsay (Mrs. Martin nemes felfogású képe). Még hí­resebb a barokk ihletésű, de tősgyökeres angol Sir foshua Reynolds, a Királyi Akadémia első elnöke. Megértő gyöngéd­ség, átérzett lelkiség árad Mrs. Luther és Leslia arcmásáról, megejtő naivság és báj gyer­mekképeiről. Vetélytársa Tho­mas Gainsborough, a 18. század legjellegzetesebb portréfestője. Nem járt külföldön, s a valódi angolság kifejezője. Van Dyk­ből indul ki. Reynolds aranyos tónusai helyett előkelő, hűvös, ezüstfehér, gyöngyszürke, sá­padtkék, halványzöld és rózsa­színekkel festi sokszor csaknem impresszionista hatású portréit. Az előkelő világ kedvence. Gyermek- és életképei rokokó felfogásúak. Kecses figurái többnyire tájképi háttér előtt r>"nak. Barn^c »6n'> * 1 Új alapszervezetek alakulnak (ČSTK) — Gustáv Cech, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának titkára, nyilatko­zott a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának a szövetség idő­szerű kérdéseiről és jövő tevé­kenységéről. Arra a kérdésre, hogy mi a helyzet a szövet­ség szlovákiai szervezeteiben — így válaszolt: „El keH ismerni, hogy a múlt, valamint az ez év elején lejátszódott események negatív hatással voltak a szö­vetség munkájára. A téli hóna­pok alatt azonban a- szövetség szervei konszolidálódtak, és ma nagyon érdekes folyamatok ta­núi vagyunk, amelyek bizonyos mértékig szemléltetik a politi­kai normalizációt. A szövetség az üzemi szerve­zetek 1965-ben történt meg­szüntetése után bizonyos válsá­gon ment át, ma azonban je­lentősen változik a helyzet. Nemcsak számos régi tag je­lentkezik öntudatosan, akiket az utcai szervezetekben nem regisztráltak, hanem ezrével je­lentkeznek új tagok is, akik /. M. William Turner: Pisztráng-patak, halásszal S r loshua Reynolds: Lutherné orcKetn­átitatott önálló tájai olykor plein-air-szeröek. Nála tíz évvel fiatalabb George Rommey, aki Rafaellőt tanulmányozta, s ki­tűnő technikával rendelkezett. A női szépség avatott ünneplő­je, Lady Hamiltönról festett több képet. A 19. század elejének kiváló­sága Sir Thomas Lawrence, a csodagyerek, aíki 13 évesen már eltartja családját. Reynolds ha­lála után ő lesz a király festő­je. A jelentős politikai szemé­lyiségek képbe foglalója s így nevét egész Európa ismeri. Reynolds sugalmazóan hat Hen­ry Raeburnre, a skót hegyvidék nemesi osztályának festőjére. A TÁJFESTÉSZETBEN fontos szerepe van Richard Wilsonnák, a holland Cuyp majd Poussin és Cl. Lorrain tanulmányozájának. A római Campagnót eszményi fogalmazással veti vászonra. Aranyfényű tájait, a tengert át­érzéssel festi, de kora alig is­meri el. Viszont hatása elvitat­hatatlan a rákövetkező nemze­dékre. John Crome lágytónusú képei távol állanak a szokvá­nyosságtól. Ű a táj tulajdonkép­peni első modern festője. A fia­talon elhalt zseniális Bonning­tonra hatással volt a romantika. John Constable, egy gazdag molnár tehetséges fia a 18. szá­zad végén lett a Királyi Akadé­mia növendéke. Érdeklődéssel fordul a természet keresetlen szépségei felé. Ő a megalapító­ja a valódi angol tájképnek, az intim táj mestere. Az 1824-es Párizsi Szalonban kiállított Szénásszekere aranyérmet nyert s hatása kiterjedt a bar­bizoni iskolára is. Egy ideig liolland nyomokon halad. Majd önálló felfogással rögzíti a me­zőket, szántókat, egyszerű házi­kókat, magányos fákat s az eget. Egyéni hangon, a maga szemével látva tükrözi a vilá­got. Eltér a fakó akadémiai színektől, s a részleteket nagy­vonalúan alárendeli az egész­nek. Fölényes tudással festett Felhőtanulmánya egymásba ol­vadó színeivel megközelíti az impresszionista felfogást. William Turner a tájfestés nagy forradalmára, a fény s a remegő levegő piktora, az imp­resszionizmus előfutára. Ruskin szerint egyike a legnagyobb tájfestőknek. De kortársai ér­tetlenül, érzéketlenül állnak spachtlival felrakott színkölte­ményei előtt. Turner visszavo­nultan, kizárólag a művészet­nek élt. Beutazta Nyugat-Eu­rópa nagy részét. Kezdeti, Cl. Lorrain-hatású vásznai még sö­tétek, de közben már világítási problémák izgatják. Majd mind szabadabb lesz ecsetkezelése. Utolsó képei csupa mozgást és színt mutatnak. A körvonalak, a formák rezgő léghullámokban oldódnak fel. Remekül, színes foltokban, impresszionista mód­ra fogja össze a képet teljes év­tizeddel Monet előtt. Mindin­kább a megfoghatatlant festi. Színfantáziáin remegő kékek opálos zölddel, vérvörösek, ezüstcsillanású szürkék olvad­nak össze. A római Campagna, Spoleto, a Napnyugat, az Olasz öböl, a Fűzfák a fényprobléma megoldását jelzik. Korát meg­előzően bámulatosan modern s magunkhoz ma is teljesen kö­zelállónak érezzük. 1900 akva­rellt, 100 olajképet és vázlatot ajándékozott nemzetének, amely hosszú időre megfeled­kezett róla. Monet tartozott el­ső felfedezői közé. G. Stubbs a brit ízlésnek megfelelő sport-, és állatképek festője. Ebben az időben, a 18. század végén a portréfestők arról panaszkodnak, hogy az angol mecenások kétszer any­nyit fizetnek a lovaik, mint a feleségük képéért. P. G. Louther­burg tenger- és csataképeket s portrékat fest s az általá­nosan kedvelt életképeket. W. Blake misztikus hajlandóságú költő és rézmetsző. A natura­lizmusnak hódoló kortársai nem ismerik el. Annál többre értékelik ma korának spirituá­lis felfogását érzékeltető alko­tását és a bravúros tudással rézbe karcolt, Dante Isteni Ko­médiájához készült, mély értel­mű illusztrációt. AZ ANGOL PIKTORA tipikus és jellegzetes műfaja a vízfes­tés, mely eredetileg lineáris jellegű, majd fokozatosan fol­tokba olvad, levegős és áttetsző lesz. N. Towne N ápol y-környéki finom akvarelljei, tollrajzai megkapok. /. R. Cozens a 18. század második felében kékes harmóniába fogja a Nemi tavat, költői hangulattal veti papírra Svájc ée Itália egyes tájait. T. Girtin az előző körvonalas ak­varell-technika helyett gazda­gon kezelt, erőteljes színekkel, sötét foltokkal festi új hatású képeit. Mindannyiukat fölülmúl­ja Turner Schaffhauseni vízesé­se s az 1845-ben festett, kék fényben feloldott nagyszerű Ka­tedrálisa, mely utolsó akvarell­1 A NAGY-BRITANNIÁVAL egy­re fejlődő és mélyülő kultúr­kapcsolatunk megbecsülésre méltó megnyilvánulása a legna­gyobb múzeumaikból, képtá­raikból és magángyűjtemé­nyeikből származó anyag való­ságos élményt és tanulságot nyújtó prágai és pozsonyi be­mutatása. BÁRKÁNY JENÖNÉ ezzel juttatják kifejezésre a CSKP politikájához és a Szov­jetunióhoz fűződő magatartásu­kat. 1968 januárjában a szövetség­nek Szlovákiában kb. 280 000 tagja volt. Ez év júniusáig több mint 50 000 tag igazolta tagsá­gát. Természetesen szigorúan betartjuk az önkéntesség elvét. A tagság tudatosan csatlakozik a szövetséghez, amelyben aktív tevékenységet akar folytatni. Kétségtelen, hogy ehhez a fo­lyamathoz hozzájárul a CSKP KB elnöksége végrehajtó bizott­ságának a szövetség jelentősé­géről és küldetéséről szóló feb­ruári nyilatkozata. A szövetség iránti érdeklődés kifejezője, hogy új alapszervezetek kelet­keznek az üzemekben és a mun­kahelyeken. Ez év júniusáig kö­zel 250 üzemi szervezet alakult meg, vagy újította fel tevékeny­ségét 6000 taggal, és a párt­tagok, valamint a pártonkívíi­liek kezdeményezésére az üze­mi szervezetek száma napról napra nő. /GEN MEQ JÁTSZOTT/S AZ URSU­VAL.ĽE CSAU RÓV/D IDEIG- AZT MONDTA, TEHOZZÁD SIET. MESSZE A VÖLGY MÉLYÉN VÁRATLANUL FELBŐG A HAVA-\ SI NÜRT. JÜAN FELPATTAN.TUDTA,HOGY MAR/ÓRA NEM Ok! NÉLKÜL AD JELT. >4 KÜRTSZÓ VESZéiyRE FIGYEL­MEZTET­1 GS. HOKVATH TIBOR SZÖVEGE SEBŐK IMBB BAJZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom