Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-22 / 170. szám, kedd

HARMINCHAT AR FÖLD „TISZTELT SZERKESZTŐSÉGI Én 1959 áprilisában léptem be a csatai szövetkezetbe 5,85 hektár földdel. Ebből 0,05 hektár volt a szőlő, 0,30 hektár a rét, a többi pedig szántó. Mikor a belépési nyilatkozat aláírására került volna a sor, a toborzó egyének kijelentették, hogy ha van nagykorú, gyermekem, hagyhatok a számára 0,50 hektár földet. Ez így is történt. Ezt ráírták a belépési nyilatkozat másik oldalára, s így írtam alá a nyilatkozatot. És a lányomnak ki is mértek 0,40 hektár földet, amelyet két éven keresztül használt. A második év őszén kaptam a szövetkezettől egy levelet, amelyben közölték velem, hogy az az irat, amit a belépésemkor aláírtunk, érvényét veszítette." — Meglepődtem — mondja Dudás Kálmán —, hogyne lepődtem volna meg. Nem tudtam, mire vonatkozik ez. Éppen a községházán dolgozott egy mérnök a kataszteri hivatalbői, neki mutattam meg a levelet. Azt mondta: a belépési nyilatkozatomra vonatkozik, mivel nincs benne semmiféle megjegyzés. Abban az időben a csatai szövetkezet elnöke Babinszki Mihály volt. Ma már nem él. Dudás Kálmán a levél kézhezvétele s a mérnökkel való beszélgetés után felkereste Babinszki Mihályt. — Mutattam neki a levelet, amit kaptam. Kisebb vita után elismerte, hogy ők hibáztak. Hogy milyen lehetett az a „kisebb vtta", arra ma már nehéz objektív választ találni, mivel a vitapartner nincs már az élők sorában. Mit mond Dudás Kálmán? —• Ekkor én kijelentettem, hogy ezek után kilépek a szövetkezetből. — S az elnök? — Annyit mondott meg, hogy a papírral bemegyünk a járási hivatalba, ott megmutatjuk, és az ő véleményükhöz igazodunk majd. Bementek Lévára. Babinszki Mihály, a szövetkezet akkori elnöke előadta az ügyet, és a levelet is átadták. Dudás Kálmán állítása szerint az illető elvtárs elolvasta, s annyit mondott: „A bácsinak igaza van". — Azt is mondta még, hogyha akarok, maradhatok a szövetkezetben, de ha nem, akkor sem történik semmi. Tőlem függ, mit teszek. — S erre mit válaszolt? — Azt mondtam, hogy nem maradok a szövetkezetben. DUDÁS KÄLMÁN a belépési nyilatkozatot magánál tartotta. Ez 1963 április elején történt. Dudás Kálmán az 1963-as évet még a szövetkezetben dolgozta le. A következő év január elsejétől, mivel a szövetkezet vezetősége elismerte a kilépést, az oroszkai cukorgyárban Jelentkezett munkára, de alkalmazni csak 1964. április 15-től tudták. Ekkor Jelentkezett egy kérvénnyel a szövetkezetnél, hogy további három hónapra adjanak neki még munkát. A válasz: „A helyi efsz vezetőségének 1963. 16-án hozott határozata értelmében értesítjük, hogy a szövetkezetben a munkára való beosztásra elsősorban a szövetkezet tagsága lőhet számításba. Ön mint brtgádos, csak munka szükségessége esetén alkalmazható. A továbbiakban a szövetkezetnél a háztáji föld kimérésére igényt nem tarthat, és a lövőben Önnel szemben a szövetkezet semmiféle alkalmazói kötelezettséget nem vállal. Mindenkor megvan azonban a joga, hogy tagként ismét belépjen újabb nyilatkozat aláírása ellenében. A fentieket tudomására hozva stb... * — Amint látja, kérvényemet elutasították. — Mi történ ezután? — Lényegében ezzel a dolog egyik része lezárult. Nekem kimértek fél hektár földet, amelyet egy évig használtam. — Ez Idáig rendben is volna. Idáig. A következő évben Dudás Kálmán más helyen kapott földet. „A Csatai Nemzeti Bizottság mezőgazdasági bizottsága, valamint az efsz vezetősége javaslatára, amennyiben Ön saját kérelmére kilépett az efsz-ből, határozatot hozott, hogy Önnek... ki fogják mérni Pap Géza földjét... Ezt a földet Ön használhatja, köteles azonban utána adót fizetni, s évenként 300 db tojást beszolgáltatni." Pap Géza földje 0,35 hektár volt. — 15 árral kevesebbet kapott, mint amennyi járt volna. — Nincs egészen így, mert volt 5 ár szőlőm és 8 ár kertem. A maradék két ár már nem számít. A baj akkor kezdődött, amikor Pap Géza a szóban forgó földet eladta. A föld új tulajdonosa tavaly ősszel a földet fel is szántotta. — Mikor ezt megtudtam, szóltam az agronómusnak. Ö nem tudott róla. Anynyit mondott, hogy utána fog nézni. Pál- nap múlva értesítést kaptam, hogy a föld használati joga továbbra is az enyém. Ezzel egyidőben értesítették az új tulajdonost is, hogy csak akkor használhatja Csatán a földet, ha azt a járás engedélyezi. — Azt hittem, ezzel az ügy elintéződött. De nem így történt. Az idén márciusban a nemzeti bizottságon tudomásomra hozták, hogy azt a bizonyos földet át kell adnom az új tulajdonosnak, miután megvette, őt illeti a használat joga. — Azt hiszem, az ő helyében mindenki ragaszkodna ehhez. — Persze, hogy ragaszkodna. Nincs is nekem vele szemben semmi igényem. Csupán azt szeretném, ha nekem is kimérnék, ami jár. A nemzeti bizottság elnöke ekkor biztosította Dudás Kálmánt, hogy kap földet, csak azt nem tudja, hogy hol. Irt egy levelet a szövetkezet elnökének. — A levelet elvittem a szövetkezet elnökéhez. Az elnök elolvasta és azt mondta, hogy ezt meg kell beszélni a szövetkezet vezetőségével. A szövetkezet vezetősége pár nap múlva értesítette Dudás Kálmánt. Az értesítésben az állt, hogy ha visszaadja a belépési nyilatkozatot, akkor kimérik a földet. A CSATAI SZÖVETKEZET jelenlegi elnöke Buda János. — Ahogy én ismerem a helyzetet —mondja —, Dudás valami miatt összekülönbözött az akkori elnökkel. Miért, azt nem tudom, elég az hozzá, hogy a vitának az lett a vége, hogy Dudás bácsi kilépett a szövetkezetből. A tagsági gyűlés a kilépést elfogadta. — Elnök elvtárs bizonyára ismeri a mai helyzetet. Véleményem szerint Dudás Kálmánnak joga van arra a földre. — Ezt senki sem vitatja. Máshol van a baj. Beszéltem én már Dudás bácsival eleget. Nem tagja a szövetkezetnek, nem a szövetkezetből ment nyugdíjba. Ha vissza tudná adni a belépési nyilatkozatát, azonnal megváltozna a helyzet, így csak egyet tehetünk: visszaadjuk neki az egész földterületet, amit behozott. Csakhogy neki az egész nem kell. — Más módon nem lehetne eset elintézni? — Szerettem volna a végére járni az ügynek, mert higgye el, az ilyen história nem valami kellemes. Kértem a belépési nyilatkozatot töle, de nem adta. Csak a kilépési nyilatkozatot hozta be. Azt beküldtem Lévára, de ez ideig még semmi sem történt. Nekem ragaszkodni kelil a vezetőség határozatához. Dudás Kálmán leveléből idézek: az akkori vezetőség elismerte a kilépésemet és a belépési nyilatkozatomat sem kérte vissza, természetesen én azt nem őriztem meg. Azóta már eltelt hat év, és most újra kezdődik az egész, már csak azért is, hogy ne kelljen nekem kimérni a földet". — A termelési szakosztályról kaptunk egy leiratot — mondja a szövetkezet elnöke —, amely szerint az ilyen jellegű ügyeket rajtuk keresztül kell intézni. Kértem a járási szerveket, zárják le valamilyen formában ezt az ügyet, de ez ideig semmi érdemleges nem történt. Ojra Dudás Kálmán leveléből idézek: „Bementem Lévára, a termelési szakosztályra. Tudtak az ügyemről. Azt mondták, nem voltam a szövetkezetben sem bejelentve, sem kijelentve. Hogy ezért nem mérik ki a földel. De ha az egészet akarom, azt odaadják. Mondtam, hogy nekem csak az a 36 ár kellene. Erre azt felelték, hogy ők nem tehetnek semmit, intézzem el odahai, za... — Hát hogyan intézzem el, ha innen oda —, onnan pedig visszairányítanak?! — A belépési nyilatkozata valóban nincs meg? — Nincs. Már mindenhol kerestem, de nem találom. A csupasz tenyerét tartja elém. — Hogyan szakítsak szőrt a tenyeremből, ha nem nő rajta? A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG elnöke Michal Adamíök. — Mi a véleménye a Dudás-íigyrAI? • — A község nem tud földet adni neki, mert nincsen földje. Földet csak a szövetkezet adhat. — Próbáljuk most egy kicsit a gazdasági szempontot, mellőaii, vizsgáljuk csupán emberileg a helyzetet... — Nem nézhetem csak így wag.y csak úgy. A probléma sokkal nagyobb. A föld tulajdonjogi viszonyát kellene rendezni. Központilag. Törvény kellene, új törvény, amely szerint az ilyen ügyeket véglegesen rendezni lehetne. A nem zeti bizottság nem tehet sokai. A szövetkezet ügyvitelébe alig van beleszólásunk. Semmi egyebet nem tudok mondani, csak azt, hogy az ügyet valamilyen módon meg kell oldani. Dudás Kálmánt jog szerint megilleti az a föld, amit kér. „Az ügyet valamilyen módon meg kell oldani" cseng vissza bennem a nemzeti bizottság elnökének a hangja. De hogyan? Olyan csomó ez, amit kibontani alig, csak kettészelni lehet. Talán lehetne is, ha nem kötnék az embereket írott és íratlan szabályok. A szövetkezet vezetőségének határozatát az elnöknek meg kell tartani, sőt ezen túlmenően kötelessége a közös gazdaság érdekeit is szem előtt tartani, ha valamiről dönt. Tény az is, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen kihasítani itt vagy ott fél hektár földet. Mert ha ma ezt megteszik, holnap mások jönnek ugyanilyen követelésekkel, és akkor már nem lehet vitatkoznii, mert ott a példa: „Ha neki lehetett, nekem miért nem lehet?" EZEK ELFOGADHATÓ ÉRVEK, de vannak ellenérvek ls, mégpedig olyanok, amelyek a józan emberiességen, és főleg a logikán alapulnak. Nézziík csak. Ahhoz, hogy Dudás Kálmán megkapja az őt megillető földet, az kellene, hogy visszaadja a belépési nyilatkozatát. Mivel — állítása szerint — az elveszett, a földet a szövetkezet nem méri ki számára. Ellenben Dudás Kálmán tagságát a kilépési nyilatkozat is nyilvánvalóan bizonyltja, hiszen ha nem lépett volna be a szövetkezetbe, ki sem léphetett volna. Ez világos és egyszerű. De ba ez nem volna elég, az is csak lehet valamiféle bizonyíték, hogy négy teljes évig dolgozott a szövetkezetben, és ennek a munkának a szövetkezet könyvvitelében valamilveo • nyomának kellett maradnia. És így járhatnánk körbe-körbe, mint a bekötött szemű nyomtató ló. Ez azonban semmi eredményi nem hozna. Mikor a szövetkezet elnökével beszéltem, azt mondta, hogy szeretné a* ügyet tisztázni. A nemzeti bizottság elnöke is ezt akarja. És Dudás Kálmán is. Egyikük jóakaratában sem kételkedőm. Csak azt nem értem, hogyha ilyen sok a jóakarat, akkor miért késik az elintézés? Megéri-e az a 36 ár föld ezt a sok huzavonát, kellemetlenséget, amit már eddig is okozott? Ha megéri, kinek? Ha meg nem, akkor mi értelme van az egésznek? GÁL SÁNDOR CSEREPEK KÖZÖTT jÜSTK felv.) Lapozgatás a világ „telekkönyvében" I4HH VII. 22. Nálunk éppen húsz évvel ezelőtt született az a mozgalom, mely alapjaiban megváltoztatta falvaink és a mezőgazdasági termelés helyzetét. Felborult az évszázados telekkönyv. Megszűntek a nagybirtokok. Évről évre fogyott azonban a kisgazdaságok száma is. Beolvadtak a szocialista nagyüzemekbe. A világ mintegy másfél milliárd hektárnyi szántóterületének egynegyedén, 350 —400 millió hektáron szocialista nagyüzemi termelés folyik. Elsősorban szövetkezeti gazdálkodás. A szocialista országokban ál tagban a földterület kb. 75 százaléka közös, szövetkezeti tulajdon. Egyedül Lengyelországiján nincs túlsúlyban a mezőgazdasági termelés szövetkezeti formája. Jugoszláviában viszont a kooperáció különféle formál segítségével kísérleteznek, tulajdonképpen a szocialista gazdálkodás elveinek alapján. A kezdeti nehézségek után az új gazdálkodási forma rendre aratja a sikereket. A szocialista országok a világ gabonatermésének több mint egyharmadát, a sertéshúsnak és a burgonyatermésnek kétharmadát adják. A világon termelt marhahúsból 20 százalék, tehéntejből 30 százalék, tojásból 25 százalék, gyapotból közel 50 százalék a szocialista országokból származik. A szocialista országok mezőgazdasága azonban még óriási fejlődési lehetőségek előtt ál). Úgyszólván hagyomány, tapasztalat híján született annak idején a szocialista gazdálkodási mód. Azóta évről évre tökéletesebb a munkaszervezés, a gazdaságirányítás, és minden, a termeléssel összefüggő tényező. Vajon mi a helyzet a földtulajdon kérdésében a világ többi részében? Számbelileg még mindig a kistulajdonosok vannak túlsúlyban. Több százmillióra tehető a 8—10 hektáron aluli kisparasztok száma. Ellenben a világ szántóterületének alig 10 százalékán gazdálkodnak. Aránylag fejlett gazdálkodást űznek a kisbirtokosok Nyugat-Európában. Sok vegyszert és gépet használnak. A világ többi részében azonban nem tudnak lépést tartani a nagy- és a mammutgazdaságokkal. Rohamosan csökken a jövedelmük, s előbbutóbb arra kényszerülnek, hogy felhagyjanak a gazdálkodással. Az ötvenes évek eleje óta minden évben kb. 300—400 ezerrel csökken a 8-—10 hektáron aluli gazdaságok száma. Beolvadnak a tőkés nagygazdaságokba. Az Egyesült Államokban az átlagos farmnagyság mér 100 hektár körül mozog. Tény, hogy a tőkés nagyüzemek korszerűek és gazdaságosan termelnek. Ezzel sem menthető azonban a kisparasztok proletarizálódása, akiik végső soron a munkanélküliek táborát gyarapítják. Még nagyobb méretű a koncentráció Ausztráliában és ŰJZélandon, ahol 50 hektáron aluli farm már úgyszólván nem is létezik. Sőt az 50 és 250 hektárnyi farmok sem jelentősek. A földterület 90 százalékán 500 hektáron feliili óriás farmok vannak. Nyugat-Európában a föld összevonása lassúbb. Viszont a termelésben máris a nagyobb tőkés gazdaságoké a vezető szerep. Ök diktálják az árakat, sőt a gazdaságpolitika elvei! is, mivel a kormányok támogatását élvezik. Ezek azért szorgalmazzák a mezőgazdasági termelés szerkezetének a megváltoztatását, mert úgy vélik, hogy csak ebben az esetben maradhatnak versenyképesek a világpiacon. A tőkés nagygazdaságok azonban távolról sem hasonlítanak az egykori nagybirtokokhoz. Azért az utóbbiak is megtalálhatók még, elsősorban DélAmerikában, ahol a föld nagyobb része a tíz-, sőt százezer hektáros földbirtokosok tulajdonában van. A földbirtokosok csaknem korlátlan halalommal rendelkeznek, néhol jóformán rabszolgasorsban tartják a népet. Nem ritkasúg hogy egy-egy latifundium tulajdonosa maga szabja a törvényeket, kínozhatja, korbácsolhatja, börtönbe vetheti a munkást. Több dél-amerikai oiszágbau, Mexikóban, Uruguayban, Argentínában és másutt azonban végrehajtották a földreformot. Kubában örökre bealkonyodott a kapitalista, illetve félfeudális viszonyoknak. Rátértek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. A föld java része a hatalmas állami gazdaságok tulajdonában van. t.