Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-22 / 170. szám, kedd

A Komplex lakásépítés problémái EGY IGAZI KÉTÉLTŰ A képen látható HYDROCAR olyan kétéltű jár­mű, amely a szárazföldön felveszi a versenyt a hagyományos gépkocsikkal, sőt el is hagyja őket a 150 km-es óránkénti sebességével. Ugyanakkor kiváló motorcsónak is, mert 60 km-t is képes megtenni egy óra alatt, ami nem lebecsülendő teljesítmény még egy igazi vízi jármű számára sem! Ezeket a csodálatos teljesítményeket szeren­csés alakjának és 2,6 literes, 6 hengeres, 140 lóerős motorjának köszönheti. A karosszéria ki­alakítása során a vízisí jól bevált formájából indultak ki. Jól számítottak, mert ez a megoldás felel meg legjobban a kétéltű szerepkörhöz. Ez az alak ugyanis a jó hullámálló tulajdonságain kívül áramvonalazása révén a szárazföldi na­gyobb sebesség elérésére is kiválóan alkalmas, szilárdság és stabilitás szempontjából egyaránt ideális, valamint a kerekek is könnyen illeszthe­tők hozzá. A kocsiszekrényt először alumíniumból akar­ták gyártani, azonban jobb megoldásnak bizo­nyult az üvegszállal erősített műanyag felhaszná­lása, amelyet elsősorban csavaró igénybevételre méreteztek. A motort és az erőátviteli részeket a kerekekkel együtt acéllemezből készült keret­alváz hordja, amely a járműtestbe van beépít­ve. A sorozatgyártású motort kisebb átalakítások­kal felhasználták a vizi körülményekhez is. A sebességváltó a szárazföldi járműveknél szoká­sos kézikapcsolású és 4 sebességfokozattal ren­delkezik. A meghajtás kivezetését úgy oldották meg, hogy szárazföldi használatkor az első és a hátsó kerékpár, vízen pedig a hajtócsavar működjön. (Szárazföldön haladva az elsőkerék-meghajtás automatikusan bekapcsolódik, ha az útviszonyok romlása miatt a hátsó kerekek csúszása a 10 százalékot meghaladja.) Természetesen az első­kerék meghajtást teljesen kl is lehet kapcsolni. ilyenkor még csúszáskor is csak a hátsó kerekek működnek. Mind a négy kerék egymástól független rugó­zású, és a differenciálmű központja körül úgy forognak el, hogy a rugózási terheléseket te­leszkópos merevítő rudak viszik át a gumipár­nás rugókra. A teleszkópos merevítő rudak hosz­szát hidraulikusan változtatni lehet, ezzel az egész járműszekrény süllyeszthető, vagy rossz terepen emelhető. A hidraulikus nyomást villa­mos hajtású szivattyú biztosítja. A kormány-mű fogasléces. Amikor a járművet a vízbe kormányozzák és a kerekek már nem érik el a talajt,, tehát a kocsiszekrény úszik, kikapcsolják a kerékhaj­tást, ezzel a csavar automatikusan működő hely­zetbe kerül és a meghajtás is ide helyeződik át. Mindez a motor leállítása nélkül történik, csu­pán a tengelykapcsolót kell átállítani. Egyébként vízi utazásnál valamennyi sebességfokozat hasz­nálható. A csavar bekapcsolásával egyidőben a vízi kormánymű lép üzembe. Ezt szintén a kor­mánykerékkel lehet működtetni. A HVDROCAR öt személy vagy ennek megfele­lő teher szállítására alkalmas, kiváló tulajdonsá­gait a célszerűen kialakított kocsitesttel és haj­tóművel éri el. GAZGASÁGI ES POLITIKAI szer­veink évek óta mindent megtet­tek a lakásépítkezések ütemé­nek meggyorsítása érdekében. Igyekezetük azonban — különö­sen az utóbbi öt év folyamán — nincs arányban az elért eredményekkel. A leggyengébb tervteljesítést az- év első öt hó­napjában jogyezték fel, amikor is Szlovákiában mindössze 3367 lakást adtak át rendeltetésé­nek. Ez az évi tervnek csupán 10,6 százaléka, s az eltiző év azonos Időszakában átadott la­kásoknak 66,1 százaléka. Május­ban ugyan sikerült némileg be­hozni a lemaradást, ám az elő­ző négy hónapi hiány behozá­sával az építőipar adós maradt. A kommunális, szövetkezeti és vállalati építkezés kivitelező formáinak keretében 1910 la­kást adtak át, ami az évi terv 9,9 százaléka. A volt közép-szlo­vákiai knb területén a legrosz­szabb a helyzet, ahol a terve­zett 4844 lakásnak csak 5,4 szá­zalékát adták át, utána a ke­let-szlovál.iai knb következett, itt a terv szerinti 6133 lakásnak csupán a 7,5 százalékát adták át. Bratislavában az 1969. évi tervből 15,2 százalékot, a nyu­gat-szlovákiai knb ugyanabból a tervből 13,9 százalék lakás­egységet adott át. A szövetke­zeti lakásépítkezés az 1968. évi eredménnyel szemben lényeges lemaradást mutat. Május végéig csak 1013 lakásegységet fejez­tek be, ami az évi terv 9 száza­léka. Az egyéni lakásépítés ke­retében a tervezett évi 12 500 lakásból csak 1457-et fejeztek be. tehát 11,7 százalékot. Az 1968. évihez viszonyítva ez 583 lakással kevesebbet jelent. A másodlagos jellegű szférá­ban a jelentős számú megkez­dett beruházás meggátolja a tercier-szféra észlelhetőbb meg­erősítését, főleg a komplex la­kásépítkezés terén. A lakásépít­kezés megoldása érdekében megvalósított intézkedések ha­tástalanoknak bizonyultak, mi­vel a gépipari, a vegyipari és a fogyasztási ipari stb. ágaza­tok nem biztosították az építő­anyagok termeléséhez szüksé­ges anyagi-termelési alapot. 1966—1968-ban e célból jelentős intézkedéseket foganatosítottak, ám a fokozottabb termelés sem befolyásolta döntőbb mértékben az anyagi-termelési alapokban mutatkozó hiányt. Az építkezé­si-szerelési kapacitások növeke­dése sem felel meg a komplex lakásépítkezés szükségleteinek, sem a pénzügyi költségvetési tervekben rendelkezésre álló le­hetőségeknek. A LAKÁSÉPÍTKEZÉS szerke­zeti átépítése és az építkezési­szerelési kapacitások növekedé­si biztosítását szolgáló gazda­sági reform céljai nem valósul­tak meg, fogyatékosságai pedig, Miképp a befejezési munkálatok során egyre fokozódnak. A la­kásépítkezések költsége elvisel­hetetlen mértékben emelkedik, figyelembe véve itt a lakosság jövedelmi helyzetét. A lakás­építkezés ára az utóbbi 6 év fo­lyamán évente átlag 16 száza­lékkal emelkedett. 1969-ben egy „nyers" lakás ára körülbelül 140 000 korona, a komplex la­kás ára pedig 210 000 korona. Ez a fejlődési irányzat feltét­lenül megköveteli az építőanya­gok, a szerkezeti elemek és ál­talában a lakásépítkezési mun­kálatok árainak és a béreknek az ellenőrzését, a világszínvo­nallal való összehasonlítását, valamint a lakásépítkezések te­rén konkrét árpolitikai intézke­s«k megtételét. A lakásépítkezések, az ipari és a mélyépítkezések szerelési munkáinak különböző rentabili­tása a lakásépítkezések hátrá­nyára, központi, adminisztratív beavatkozásokat követelt a bér­előnyösítés terén, mégpedig an­nak érdekében, hogy a kivitele­ző szervezetekben megteremtsék a dolgozók helyhezkötöttségé­nek feltételeit. Ennek ellenére a komplex lakásépítő- ós polgá­ri építő vállalatokban rendsze­resen fokozódik a munkaerő­vándorlás. Ennek az állapotnak a következménye a munkaidő helytelen kihasználása, a tech­nológiai fegyelem lazulása és általában a rossz munkaerkölcs. A komplex lakásépítkezések koncepciója, tervezése és elő­készítése irányításának terén észlelhetők annak következmé­nyei, hogy a központ nem járt el egységesen a lakástömbök létesítése és az ezeket feltéte­lező beruházások összehangolá­sakor. A komplex lakásépítkezés irá­nyításának aránytalansága ab­ból is kitűnik, hogy sem terü­leti irányítási szervekben, sem a központban nem volt olyan szerv, amely teljes mértékben felelős lett volna a lakásprob­léma megoldásáért. Államunk szövetségi elrendezésével kap­csolatban az SZSZK fejlesztés­ügyi és Műszaki Minisztériumán alakult meg az első, ezzel fog­lalkozó szerv, ez azonban még nem rendelkezik megfelelő jog­körrel, a komplex lakásépítke­zés kulcsproblémáinak eldönté­se a hatáskörén kívül áll, akár az építkezési kapacitások, akár a beruházások stb. terén. A komplex lakásépítkezéseknek városrendezési szempontból va­ló előkészítésében fokozatosan kialakulnak a feltételek a la­kásépítkezés távlati irányításá­ra, összhangban a területi és műszaki feltételekkel, valamint a termelőerők fejlődésével. A komplex lakásépítkezés előké­szítésével szemben támasztott igényesség minőségileg változik a knv tevékenységének megszű­nésével, mivel a közvetlen kivi­telezési és koordinációs tevé­kenység a komplex lakásépítke­zések és polgári építkezések terén átmegy a nemzeti bízott­ságok és járási nemzeti bizott­ságok, illetve az egyes városi nemzeti bizottságok költségve­tési szférájába. Ebből a szem­pontból kell kiépíteni a jnb vagy a hnb kivitelező szerveit, hogy műszakilag és gazdasági­lag megerősödjék a rendelő helyzete a lakásalap előkészíté­si, realizálási és igazgatási fo­lyamatában. A LAKÁSÉPÍTKEZÉSEK hely­zetének javítása érdekében ki kell dolgozni a pénzellátás te­rén a hitelügyi és gazdasági­jogi kapcsolatokat szabályozó intézkedéseket, továbbá, a tár­sadalom szükségleteivel össz­hangban meg kell oldani az épít­kezési szervezetek kapacitásá­nak kérdéseit, ki kell dolgozni az intézkedéseket a tervezési szervezetek kiépítésére a társa­dalmi építkezés szükségleteihez mérten. Ki kell küszöbölni "az építkezések tervrajzainak a vál­lalatok által történő jóváhagyá­sából eredő fogyatékosságokat. A knb-k megszüntetésével kap­csolatban a jnb-k mellett mi­előbb meg kell szervezni a ki­vitelezési szakosztályokat, és ezek munkáját elsősorban a nemzeti bizottságok beruházási és koordináló szerepének bizto­sítására kell irányítani, továbbá fokozatosan javítani kell a ki­vitelezési és mélyépítkezési kar­bantartást, a komplex lakás­építkezések terén minden já­rásban ki kell dolgozni a terü­leti előkészületek időtervét. Az eljárások során tiszteletben kell tartani az ingatlanok értékelé­sének elvét a minőségnek és fekvésnek megfelelően, továbbá ki kell dolgozni az új techno­lógiai eljárások és új rendsze­rek tervezetét a lakások nagy­ságával és minőségével kapcso­latban, s végül gazdasági intéz­kedésekkel, valamint megfelelő adórendszerrel mielőbb meg kell akadályozni, hogy az építőipari dolgozók átvándoroljanak az efsz-ek melléktermelési ágaza­taihoz és a nemzeti bizottsá­gok melléküzemeihez. Szlovákia lakásépítkezési koncepcióját az 1971—75. évek­ben az intenzitás fokozásán ala­puló minőségi változáson kívül a mennyiségi változásokra kell irányítani. A lakásépítkezések helyének kijelölése összhang­ban áll a termelőerők fejlődé­sével és a betelepítés alapvető elveivel. Pontosabb meghatáro­zására majd az 1971—75-ös évek végleges terveiben kerül sor. ALEXANDER HOSCHEK, mérnök A természetben található anyagoknál jobb szintetikus anyagok megjavítják a gyárt­mányok minőségét, meghosz­sza<bbítják a gépek élettartamát, megnövelik a különböző építő­elemek szilárdságát. Fogaske­rekek, hajócsavarok és más gépalkatrészek sokkal hosszabb időn át működhetnek agresszív közegekben, ha nem a hagyo­mányos módon fémből, hanem műanyagból készítik őket. Olyan esetben azonban gondol­ni sem lehet a fémeknek mű­anyagokkail való helyettesítésé­re, amikor az alkatrésznek ve­zetnie kell a villamos áramot is. A műanyagok ugyanis nem vezetik a villamosságot, sőt: kitűnő szigetelők. Szovjet szakértőknek az utóbbi évek kutatómunkájával sikerült felszámolniuk a műanyagoknak ezt a hiányossáigát, s így új tu­lajdonsággal ruházták fel a műanyagokat. Nem a félvezető tulajdonsággal rendelkező mű­anyagok szűk csoportjáról van szó, hanem az immár hagyomá­nyos és széles körben elterjedt szintetikus anyagokról. Áramvezető műanyagok Ilyen áramvezető műanyagok után kutatva, a szovjet mű­anyagvegyészek finom porrá őrölt ezüstöt, vasat, nikkelt és rezet kevertek töltőanyagként különböző műanyagokba. Az ilyen ezüsttel pigmentéit mű­anyaghártyáknak és bevonatok­nak rendkívül kicsiny a fajla­gos villamos ellenállásuk — megközelíti a fémekét. Jó ered­ményt értek el a szovjet ku­tatók oly módon is, hogy kü­lönböző műanyagokba kormot kevertek töltőanyagként. A ko­romrészecskék annak köszönhe­tik kitűnő vezetőképességüket, hogy összekapcsolódnak egy­mással, s ezzel áramvezető lán­cot hoznak létre. Eredményesen kísérleteznek a szovjet kutatók áramvezető műgumi kialakításával is. Ezt az anyagot a repülőgépek el­jegesedésének megakadályozá­sára szánják. Ha ugyanis ebbe a gumibevonatba áramot vezet­nének, felmelegedne, s meg­akadályozná, hogy a repülőgép testére jégréteg rakódjék le. Az elektro- és rádióiparban az áramvezető hártyákra és fes­tékekre vár fényes jövő. A kü­lönböző gépekre és gépalkatré­szekre felvitt áramvezető mű­anyagbevonat például megaka­dályozná a káros és sokszor veszélyes elektrosztatikus fel­töltés kialakulását. Az áramve­zető műanyagok széles körű al­kalmazása alapjaiban átalakítja majd a nyomtatott áramkörök készítését is. Ezek az áramkö­rök ugyanis gyorsan és egysze­rűen felrajzolhatók lesznek a szerelőlapokra áramvezető mű­anyagfestékek segítségével. De teljesen feleslegessé válhat az elektronikus ipar egyik legfőbb művelete, a forrasztás is. A me­leg forrasztópákával, forrasztó­ónnal való bajlódás helyett ele­gendő lesz áramvezető és szo­bahőmérsékleten megszilárduló műanyagragasztót cseppenteni a kívánt helyre — máris létrejön a szilárd, áramvezető kötés. (ah) CS. HORVÁTH TIBOR SZ0VK6E SGB0R IMII R A | S A

Next

/
Oldalképek
Tartalom