Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-18 / 167. szám, péntek

LÁTOGATÁS AZ SZNF EMLÉKMÜVÉNÉL A jelen korszerű eszközeivel idézzük a múltat Besztercebányát Közép-Szlovákia szívének tartják. Negyedszázaddal ezelőtt a Szlovák Nemzeti Felkelés központja volt. Az óváros szűk utcáin vagy a főtéren alig akad olyan ház, amelyen ne idézné legalább emléktábla a szlovák nép fasisztaellenes harcát. Valamivel több mint öt hét múlva országos jelentőségű emlékünnepség színhelye lesz a város. Hazai és külföldi hivatalos vendégek, a harcokban részt vett veteránok és a fiatalabb nemzedék képviselői róják le kegyeletüket a hősi halottak emléke előtt, s megemlékeznek a szlovák történelem legdicsőbb napjairól. Ekkor leplezik le H Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművét is. Ezek a napok a nagy készülődés jegyében telnek. Úthengerek, aszfaltozók és brigádosok rendezgetik, csinosítják az utakat, tereket. Nagy a sürgésforgás az emlékmű területén is, ahol naponta átlagosan mintegy 250 —300 ember dolgozik megfeszített erővel, hogy a kijelölt határidőre minden elkészüljön. Dr. Pavel Bosák, a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának igazgatóhelyettese szegődik mellém kalauznak, s liozzánk csatlakozik dr. Dušan Kuzma építészmérnök, aki az itteni épületek, köztük a két fő pavilon tervezője. Először az emlékművel kapcsolatos néhány jellemző adatról érdeklődöm, erről Kuzraa mérnök tájékoztat: — Az egész emlékmű mintegy 12 hektárnyi területen fekszik, az építkezések költsége körülbelül 60 millió koronát tesz ki. Tavaly nehéz körülmények között kezdtük a munkálatokat, hiszen több kisebb épület dokumentációs terve akkor még nem volt meg, és csak utólag készült el. Azután eredetileg a két pavilon az emlékmű egy részét képezte volna, de később az illetékesek úgy döntöttek, hogy kihasználják a helyiséget és korszerűen félsze-' relt múzeumot, valamint állandó jellegű kiállítást rendeznek ilt be. Ez mind késleltette a munkánkat. Körülnéz az egész létesítményen. — Figyelemre méltó az emlékmű urbanisztikai elrendezése, amely Hruška professzor munkája. Az építkezés ugyanis az óváros és az új-városrész határában folyik és így az emlékmű képezi majd az átmenetet a két korszak között. Ezt a sajátos feladatot kitűnően sikerült megoldani, mert a létesítmény szerencsésen egyesíti « múlt és a jelen építészeti elemeit. Ezután dr. Bosák veszi át a szót és sétára invitál az emlékmű körül. — A főbejárat előtt gyönyörű park lesz, sétányokkal és játszóterekkel, jobbra innét az ismeretlen katona emlékmüve készül. Lépcsőkön keresztül jutunk a két pavilon közti területre, ahol Jankovič szobrászművésznek az ellenállási harcok motívumait felhasználó monumentális alkotása látható. A két pavilon merész ívelése távolról a szlovák hegyilegények kalapjára emlékeztet. A jobb oldali pavilonban állandó jellegű kiállítást nyitunk a cseh szlovákiai fasisztaellenes harc történetéről, 1933-tól 1944 ig. — A másik pavilonban a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeit idézzük fel. Mindkét teremben igyekszünk a korsze rfi műszaki berendezések segítségével elsősorban az érzelmek re hatni. — A montreali világkiállításon megcsodált audovizuális berendezéseket itt is felhasz náljuk, s ahhoz hasonló rendszerű vetítésben mutatjuk meg a látogatóknak a fasizmus borzalmait, felidézzük a szlovák ellenállási mozgalom kezdeteit és további eseményeit. Ezen kívül egy panoramatikus mozihelység is lesz itt, ahol fasisz taelienes tematikájú játékfilmeket fogunk rendszeresen vetíteni. Ezekben a helyiségekben kapnak helyet a különböző emléktárgyak is, többek közötl Viest, Golián és más tábomo kok személyes jellegű tárgyai, fegyverei és öltözékei. Mindkét pavilon korszerű légkondicionáló berendezéssel ellátott, a speciális belga üvegek pedig csupán a fényt engedik át, s így a külső hőmérséklet itt nem lesz befolyással. Továbbhaladunk. — Ez itt az emlékmű szabadtéri része —- fűzi tovább a szót dr. Bosák. A harcokban részt veti harckocsikat, ütegeket és más fegyvereket állítunk ki és berendezünk egy partizán föld alatti erődítményt is. Ismét a főbejárathoz érkeztünk. MH még mindenfelé szor gos munka folyik, az egész létesítmény még csak sejteti igazi arculatát. Mindössze öt hét választ el a Szlovák Nemzeti Felkelés jubileumától, amikor ra itt mindennek ragyognia kell. így lesz vajon? A Művelődésügyi Minisztérium munkatársai és az építkezésben részt vevő vállalatok vezetői szinte naponta üléseznek, pontosan rögzítik a terveket, hogy minden fennakadás nélkül, zökkenőmentesen haladjon a munka. A munkásoknak a csehszlovák és a szovjet hadsereg tagjai is segítenek. Ezek alapján teljesen reálisnak tűnnek ján Nemec építésvezető-mérnök szavai, amelyek szerint a fő munkálatok határidőre elkészülnek, így az emlékmű leleplezése — úgy, ahogy azt eredetileg tervezték — az idei emlékünnep ségek egyik fénypontja lesz majd augusztus 29-én. SZILVÁSSY JÓZSEF Hősi napokra emlékeznek l«KB VII. 18. (ČSTK) — 1944. július 20 án, 25 évvel ezelőtt Turčianske Teplice közelében tartották a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és katonai vezetőségnek azt a tárgyalását, ahol az SZNT valamennyi alakulatainak egysége megszilárdult, pontosan meghatározták az SZNF politikai és hadi tervét és irányzatát. A tárgyaláson hangsúlyozták, Felkeresik az SZNF harctereit j ČSTK) — A Szlovák Nemzeti Felkelés és az 1. csehszljvák hadtest harcainak színhelyeit ezekben a napokban felkeresi a bruói fiataloknak egy csoportja. Tíznapos körútja során a 26 brnói fiatal a hősi harcok színhelyein kívül meglátogatja a besztercebányai SZNF Múzeumot, a kremniCkai ós a nemeckái emlékművet, a zólyomi katonai temetőt, és elbeszélgetnek a fasisztaellenes küzdelem közvetlen részvevőivel. hogy a katonai vezetőség a Szlovák Nemzeti Tanácsnak van alárendelve, ellenőrizték a felkelés előkészítését, főleg hadászati szempontból, és javasol ták az egyes fogyatékosságok eltávolítását. A válságos időszakban ezen a tárgyaláson tűzték ki az ösz szes alakulatok számára a szilárd irányvonalat, hangsúlyozták a fasizmus elleni országos küzdelem megkezdésére irá nyúló elszántságot, mely szerint semmiesetre sem szabad meghátrálni a német megszállók előtt, s fel kell készíteni a né pet és a hadsereget a fasizmus elleni küzdelemre. Ezt a jelentős történelmi eseményt 25 év alatt nem értékel ték kellő módon. A Szlovák Nemzeti Felkelés történetében csak az idei, Tnrčianske Teplicében megrendezendő ünnepsé gek után nyeri el méltó helyét. Az ünnepséget f. é. július 19én, szombaton tartják, s Ondrej Klokoi: evtársnak, az SZNT elnökének vezetésével részt vesz rajta a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége is. A párt vezető szerepének értelmezése és érvényesítése Helyes módszerekkel (3) Milyen kiindulási alapunk van ahhoz, hogy a párt fejlődésünk jelenlegi bonyolult szakaszában képes lesz helyes módszerekkel érvényesíteni vezető szerepét? Az utóbbi két évtizedben a párt többször is megkísérelte leküzdeni a helytelen módszereket vezető szerepének érvényesítésében. Tény viszont, hogy csupán elméleti szinten volt néhány figyelemre méltó kísérlet, de a gyakorlati megvalósításra csak részben került sor. így maga a vezető szerep értelmezése egészen 1968 januárjáig alig változott. Már a politikai perek időszakában kidomborodott a párt és az álla mi szervek „összefonódása", ezt jelezték „a pártunk és kormányunk határozata" néven ismert dokumentumok is. Deformálódott a társadalmi szervezetek, főként n szakszervezet és az ifjúsági szervezet munkája, az érdekvédelem végképp kiszorult tevékenységükből. Az SZKP XX. kongresszusa után a párt csak részben számolta fel az ötvenes évek gyakorlatát, de megindult az egészséges eszmei áramlat, amit a marxista gondolkodás felújításának nevezünk. A párt vezető szerepének helyes értelmezésével foglalkozott az 1956-os pártkonferencia és a XII. pártkongresszus 1962ben. Az említett tanácskozások bizonyos értelemben módosították a vezető szerepről alkotott téves elképzeléseket. Bírálták a helytelen munkamódszereket, az állami és gazdasági szervek helyettesítését, a munkájukba való beavatkozást. A lényegében helyes határozatok nyomán a gyakorlati munkában kevés változás történt. Ennek okát abban látjuk, hogy a Központi Bizottság nem önmagánál kezdte a helytelen módszerek felszámolását, hanem csupán az alapszervezetektől és az alsóbb szervektől követelte az új módszerek és munkastílus kialakítását. Természetes, hogy a miniszterek — a gazdasági vezetők minden szinten —, továbbra is „jóváhagyatták" a pártszervekkel elképzeléseiket, ezzel lényegében eleve átruházták a felelősséget a választott szervre. A vezető szerep módszereinek megváltoztatására tett erőfeszítések nem hozták meg a kívánt eredményt. Annyit viszont segítettek, hogy előtér be került a helyes módszerek keresésének kérdése, s e körül megindult a ,;csendes" eszmei vita. Hosszú vajúdás után A Központi Bizottság 1967 októberében lényegében helyesen határozta meg a párt vezető szerepének értelmezését, követelte az állami és gazdasági szervektol, hogy vállaljanak felelősséget munkaterületük közvetlen irányításáért. A határozat értelmében olyan lehetőségeket kellett volna teremteni, hogy a társadalmi szervezetek tevékenyebben vegyenek részt a párt politikájának formálásában. Az említett tanácskozás fogyatékossága, hogy nem készített elemzést a párt vezető szerepének érvényesítéséről a központi szervekben. Hiányzott a határozott igyekezet a valódi okok felkutatására, amelyek hosszú évek óta gátolták a helyes módszerek kialakítását. A Központi Bizottság egyes tagjai megkísérelték a mélyebb elemzést, szorgalmazták a kérdés napirendre tűzését, de kezdeményezésüket elutasították. A határozat egyes részei eszmei zűrzavarról tanúskodnak, „az egységes párt és állami vezetés, és irányítás kidolgozását" hangsúlyozzák. Ebből is látni, hogy egyáltalán nem tisztázták a vezetés és irányítás fogalmát. Helytelen volt „a kormány és a Központi Bizottság és szervei közötti- munkamegosztásról" al kotott elmélet — ezt a fejlődés bizonyította —, mivel a Központi Bízottságnak, mint a párt leg felsőbb politikai vezető szervének a társadalomban elfog'alt helye minőségileg külö'ibö

'. k a kormány helyétől és munkájától. A párt legfelsőbb szervének munkamódszereiről, a vezető szerep helytelen értelmezéséről és érvényesítéséről lényegébe*; csak 1967 decemberében és 1968 januárjában, a Központi Bizottság-ülésén hangzott el nyílt és tényeken alapuló bírálat. Egyes felszólalók konkrétan bebizonyították, milyen mély szakadék keletkezett a Központi Bizottság elnöksége és a plénum, valamint a pártvezetés és a tagok között. Ennek fő okát a párton belüli demokrácia és a kollektív vezetés elvének megsértésében látták. Ehhez hozzájárult az elméleti kérdések tisztázatlansága is. A pártvezetésnek nem volt elég ereje önkritikailag értékelni a saját tevékenységét. fgy természetes, hogy a pártszervek és az apparátus — függetlenül az elfogadott határozatoktól —, lényegé ben továbbra is alkalmazta a „megszokott", kialakult régi munkaformákat. Ezt a tényt sem lehet elhallgatni. A vezető szerep érvényesítésének helyes módszereit kutatva szükséges, hogy az elkövetett hibákból levonjuk a tanulságot. A pártéletben a deformá dó abban jelentkezett, hogy a demokratikus centralizmus helyett kialakult a bürokratikus Centralizmus, és ez megbontotta a kollektív vezetés, a demokrácia, H párt belső törvényeinek elvét. Téves volt az az elképzelés, hogy a pártegység — eszmei és akcióegység —, nem egyeztethető össze a nézetkülönbségekkel, az ellentétes szavazattal, a párt politikájának és vezetőinek bírálatával. Az egység formális értelmezése, valamint az egységért való „aggodalom", nagyon hosszú ideig arra késztetett sok párttagot, — sőt még a legfelsőbb pártszerv tagjait is —, hogy kritika nélkül elfogadjanak minden javaslatot, még azokat is, amelyekkel nem érteltek egyet. Gyakorlatban az elnökség, valamint az apparátus egy része — ellentétben az alapszabályzattal —, a Központi Bizottság felett állt. ^ Okok és következmények A tudományos kutatás azt bizonyítja, hogy nincsen univerzális irányítási forma, amely minden cél elérését biztosítja. A régi pártvezetés súlyos hibája volt, hogy a központosított utasítasoe irányítási formát, amelyet csupán különleges helyzetben — háború esetén, ille galltásban, vagy a hatalomért folyó harc forradalmi szakaszában — alkalmazunk, meghonosította a pártéletben, vezetési rendszert formált belőle. Abból az elvből indultak ki, hogy egy központból a lehetőleg legaprólékosabban meg kell határozni a pártszervek feladatát, egészen az alapszervezetekig. A legfelsőbb pártszerv nemcsak a pártszerveket, hanem a gazdasági szerveket is „utasította" egyes feladatok teljesítésére. Ennek a munkaformának a történelmi gyökerei Sztálinnak az' osztályharc kiéleződéséről alkotott téves elméletéből erednek. Ez az elmélet szült minden területen olyan gyakorlatot, hogy a „megbízható" emberek kis csoportjának kell vezetni, mert ezek „hűek" a párthoz. A párt vezető szerepe helytelen értelmezésének további okát politikánk tartalmának tisztázatlanságában és a párt tevékenységében kell keresni. A XIII. pártkongresszus, majd 1967-ben a Központi Bizottság februári és októberi ülése log laikozott a társadalom fejlesz tésének értékelésével, kitért az egyes osztályok és szociális csoportok érdekeinek a figyelembe vételére is. De nem értékelte konkrétan és nem határozta meg a párt politikájának tartalmát. Elmaradt a párt és az állami politika sajátosságainak meghatározása, munkamódszereik azonos és eltérő vonásainak jellemzése, a párt és az állami apparátus struktúrájának tisztázása, valamint a politika, a közgazdaság és az ideológia közötti általános viszony meghatározása. Pedig csupán e kérdések tisztázásával lehetne megszüntetni a krónikus „irányítási betegséget". 1967-ben a központi bizottság októberi ülésén megállapította, hogy társadalmunkban meg szűnt az osztályharc, mint a fejlődés fő hajtóereje, ennek ellenére társadalmunk továbbra is osztálytársadalom marad, de új tartalmat nyer az osztályok és csoportok közötti kapcsolat. Vagyis az osztályharcot felváltotta az osztályok közeledésének folyamata. Ez a meghatározás lényegében a XIII. kongresszus irányvonalán alapul. Ebből következik, hogy a problémák megoldásában új szemszögből kell megítélni az osztályszempont elvét is. A gyakorlati munka alapelve A párt célja a társadalom sokoldalú fejlesztésének biztosítása, ezért úgy kel) megformálnia céljait, hogy ez egyezzen a társadalom döntő többségének elképzeléseivel.. A párt akcióprogramja leszögezte, hogy a párt a nép önkénles támogatására támaszkodik. Irányvonalát nem juttatja érvényre utasításokkal, hanem tagjainak munkájával, ideáljainak valódiságával. „A pártnak nem célja, hogy a társadalom univerzális „felügyelője" legyen, hogy direktíváival megkössön minden szervezetet és minden lépést az életben. Küldetése az, hogy szocialista kezdeményezést fakaw szon, hogy megmutassa a kommunista jövő útját, és reális lehetőségeit, és a kommunisták személyes példaadásával nyerje meg a dolgozókat." Viszont a párt nemcsak eszméivel ós programjával hat a társadalomra. Tagjai, szervezetei és szervei útján a politikai erő- gyakorlati szervező funkcióját is be kell töltenie. Éppen ez a politikai-szervező tevékenység hozza összhangba az emberek igyekezetét, hogy a kitűzött irányvonal az élet minden területén megvalósuljon. S mindezt úgy kell végezni, hogy a pártonkívüliek is a párt tevékenységében lássák |OKHik, szabadságuk és érdeknik biztosítékát. „El akarjuk érn ^ el is kell érnünk, hogy a páviak az alapszervezetektől a l-'i/.poníi Bizottságig nem formális, ha nem természetes tekintélye légyen, amely a •funkcionáriusok, a kommunisták munka éS' irányító képességein, valamint erkölcsi erényein alapszik." A párt 1.968 januárjától hatá rozottan igyekszik felszámolni vezető szerepének érvényesítésében az adminisztratív bürokratikus elemeket és helyes munkamódszerek kialakítására törekszik. Az új vezetési módszerek csak a gyakorlati munkában alakulhatnak ki. Tény, hogy a vezető szerep elavult értelmezését már elvetették, de az új módszerek kialakítása még csak elméleti stádiumban van. Mély elemzés után, tudományosan kel) kidolgozni és meghatározni, hogy a társadalmunk fejlődésének mai szintjén miként kel) értelmezni a párt vezető szerepét. E kérdés körüli eszmei zűrzavart — a pártban és a társadalomban —, csak világos, egyértelmű elméleti meghatározás segíthet leküzdeni. A gyakorlati munkára vonatkozólag egy elvet leszö gezhetünk: a párt csak tagjai közvetítésével biztosíthatja vezető szerepét. Végleg fel kell számolni azt a módszert, hogy a pártszerv gazdasági szervet irányít. A pártszerveknek és szervezeteknek a gazdasági szervekben dolgozó kommunistákat kell úgy irányítaniuk, hogy azok képesek legyenek érvényesíteni a párt irányvonalát. politikáját munkaterületükön. Ugyanez az elv vonatkozik az állami szervekben, a társadalmi szervezetekben és minden egyéb intézményben dolgozó pártszervezetre is. A vezető szerep érvényesítése általános elv. a „hogyan és miként" viszont a helyi adottságoktól és körülményektől függően változik. Mindig a végrehajtó pártszerv vagy szervezet alakítja ki u megfelelő módszert és munkafórmát. Végeredményben azt mondhatjuk: minden kommunista képzettségétől, gyakorlati tapasztalatától függ, hogy a párt vezető szerepét helyes módszerekkel érvényesítsük. CSETÖ JÁNOS