Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-18 / 167. szám, péntek

Henriette szerencsére nem vesztette el eszméletét. Görcsösen szorongatja azél mentő AGAT Egy pillanat/G vklaíaí KINYÚLÓ BOKOR, FENN TARTJA A ZUHANÓKAT AZTÁN... , VOLT TANÚJA A J3 A i ESETNEM, KÖZELEDIK A SEGÍTSÉG, DE VAJON BÍR JA-E ERÓVEL,Ai<HC,\ JUON, A PÁSZTOR ODAÉR, j ,, 2&M Autóbazár Még nincs íél nyolc, a nyitás Ideje, de a kapuban már vagy tízen várják, hogy bejuthassanak a Klenoty n. v. bratislavai bazárjába. — Vagy 15 kocsijuk van — mondja társainak az egyik bácsi, aki úgy látszik, már tegnap is járt itt. — Nem tudja, Wartburg van-e raktáron? — érdeklődik egy másik. — Azt hiszem nincs — válaszolja a kérdezett, de az érdeklődő nem tágít. Türelmesen várakozik. Hátha csak ugratni akarják. Nem azért rázatta magát száz kilométeren át a vonattal, hogy dolgavégezetlenül menjen haza. Pontosan fél nyolckor kinyitják a kaput. A vevők gyorsan körüljárják a piros zsinórral elkerített autóbazárt — az épület másik részében ugyanis bútort, ajtókat és más egyéb tárgyakat árulnak —, mindenki keresi azt a típust, amelyet venni szeretne. Wartburg azonban csakugyan nincs, de látom, hogy az, aki reggel felőle érdeklődött egy Skoda MB 1000 kocsit szemlélget. — Mennyibe kerül? — kérdezi. — Hatvanezer ... mondja egy inagas, tagbaszakadt ember, ruhája után ítélve a bazár alkalmazottja. — Sok kocsit eladtak már? — érdeklődöm jómagam is. Alexander Drozda, az autóbazár vezetője egy kis ideig gondolkozik, majd így válaszol: — Kétéves fennállásunk alatt mintegy 1800 gépkocsit adtunk el. Hogy mennyiért? Azt nem árulhatom el... üzleti titok ... — Sok kocsit kínálnak eladásra naponta? A bazárvezető elmosolyodik, majd komolyra fordítja a szót. — Naponta 10—15 kocsit ls felkínálnak. Persze mindent nem vesszük át. Minden attól függ, hogy milyen állapotban van a kocsi és melyik évben gyártották. Ha mindezt összeMi legyen a külföldre távozott egyének lakásával? (CSTK) — A Prágai Fővárosi Nemzeti Bizottsághoz nagyon sokan fordulnak azzal a kérdéssel, kérvényezhetik-e a köztársaságunkból külföldre távozott egyének lakásának kiutalását. A nemzeti bizottság ezekre a kérdésekre a sajtóban válaszolva közli, hogy a kérvényeket nem lehet kedvezően elintézni, mivel mindVďdig nincs meg az ahhoz szükséges törvényes feltétel, hogy szabadon lehessen rendelkezni az említett lakásokkal. Ez az elv az olyan egyénekre is vonatkozik, akik az illetékes hatóságok engedélye nélkül távoztak, vagy pépig engedély alapján Ideiglenesen távoztak köztársaságunk területéről, de még nem tértek viszsza. Köztudomású, hogy a köztársasági elnök amnesztiarendelete értelmében minden külföldre távozott egyén 1969. szeptember 15-ig minden következmény nélkül hazatérhet, ami más szóval annyit jelent, hogy az említett Időpontig nem foganatosíthatók intézkedé sek az említett lakások kiürítésére, illetve azok kiutalására. Nyil vánvaló tehát, hogy ezekkel a lakásokkal az illetékes nemzeti bizottságok sem rendelkezhetnek mindaddig, amíg erre érvényes bírósági ítélet nem jogosítja fel őket. Nem kaptam új Szót Az elmúlt héten szerdán és pénteken Oj Szót akartam venni a szenei állomáson. Csak akartam, mivel nem volt. Pár perccel nyolc előtt. — Miért nincs? — kérdeztem. — Még nem jött meg, valahol késik — volt a válasz mindkét esetben. Először bosszankodva tovább mentem, másodszor, mivel olvasni akartam, vettem egy Prácát. Ez volt, bizonyára gyorsabb járatú vonaton érkezett. Ugyanígy kapható volt még Pravda, Hlas Ľudu és más szlovák nyelvű napilap, Smena kivételével. Ezek után már csak egy dolog érdekel. Hány óraBEVÁLIK-E? gezzük, csak azután állapodhatunk meg az árban. Telefon berregése szakítja félbe a beszélgetést. Amikor ieteszi a telefonkagylót Drozda elvtárs, szinte csak úgy magának megjegyzi: — Tizenhárom éves Ford kocsi és 40 000-et szeretne érte... Ha majd behozza, meglátjuk mit ér .. . Amíg beszélgetünk, az érdeklődők egy része eltávozik és ismét mások érkeznek. Mindenki azzal az elhatározással jön ide, hogy előnyös, szerencsés vásárt csinál. — Az utóbbi időben egy kicsit csökkent a forgalmunk — mondja Drozda elvtárs. — Ugyanis nálunk — 5000 korona készpénzfizetés mellett — kölcsönre is lehetett gépkocsit vásárolni, de a közelmúltban a kölcsönök folyósítását a takarékpénztárak beszüntették. Az autók átírásával járó költségek magasabbak lettek, így természetesen a használt kocsik eladási ára is. Ugyanis az átírási költségeket — plusz öt százalék kezelési díjat — az eladó fél fizeti. — Motorkerékpárok eladásával is foglalkoznak? — kérdezem. — Nem. Csupán használt személygépkocsik és teherautók eladásával foglalkozunk. Az üzemeknek számlára is leszállítjuk a kiválasztott járművet ... Nem dicsekvésképpen mondom, de a vásárlók elégedettségét tűztük ki célul. Mielőtt valaki a kocsit megvenné, ötkilométeres próbautat tehet meg vele. Az autóbazár vezetőjét szóKészruhában nagyobb a választék (•CSTK) — A ruhaipari vállalatok 243 millió koronával több árut szállítanak a hazai piacra, ezt biztosítja az az egyezmény, melyet Bedrich Trunečka, a ruhaipari vállalat vezérigazgatója kötött Jaroslav Martilíkkal, a CSSZK iparügyi miniszterhelyettesével. B. Trunečka nyilatkozata szerint e feladat biztosítása néhány intézkedést követel. Legfontosabb a ruhakészítő vállalatoknak a textilipari gyártmányokkal való folyamatos ellátása, ami a jelenlegi időszakban nem kielégítő. A szakigazgatóság e napokban tárgyalásokat folytat az egyes vállalatokkal, melyekkel még e hó végéig egyezményt akar kötni. kor érkezik az Oj Szó a szenei állomásra, és abból hány darabot adnak el. Mert ugyebár délután és este már inkább Veöerníket vesz az ember. Megérkezve Bratislavába, Strkovecra vezetett az utam. Tíz óra körül odaálltam az egyik újságosbódé elé: — Oj Szót kérek. — Nincs. — Nem is volt? — Volt, de már elfogyott. Micsoda balszerencse. Ott még nem volt, itt már nincs. Sajnos időm hiányában nem maradhattam az újságosbódé mellett. Pedig szívesen megtettem volna, mivel érdekelt, hogy a főváros e helyén, ahol sok magyar család is lakik, még hányan kértek Oj Szót. -eflítja a kötelesség. Az egyik kocsi gazdára talált és el kell intézni a formalitásokat. Mielőtt azonban még elmenne, megjegyzi: — Sok autós fordul meg naponta nálunk, akik vevőket hoznak, vagy szakértőkként jönnek a kocsi kiválasztásában segíteni. Éppen ezért a jövőben szervizszolgálatot is létesítünk. Drozda elvtárs elvegyül az autók és az érdeklődők között. Szorgalmasan válaszolgat a kíváncsiak kérdéseire. A bazárban tovább folyik a szemrevételezés. Autót keresnek és adnak el. Természetesen, nem potom áron. —nj — Segítség a motorosoknak (CSTK) — Július 1-től a CSÁD autójavító szerviz-szolgálata enyhíti a a Bratislavában szinte tarthatatlan helyzetet. A szolgálatok egy részét a magánkocsik tulajdonosai is igénybe vehetik. A szolgálatok egyelőre kizárólag a szerviz-szolgálatra vonatkoznak, tehát nem a javításra. Jozef Kirsch, a bratislavai CSAD műszaki igazgatóhelyettesének nyilatkozata szerint a 801-es üzemben autómosást és komplett olajozást vállalnak. A szolgálatokat fokozatosan a megelőző karbantartással, a teszteléssel, a motor beállításával stb. ls bővítik. Az alapvető szervizszolgálatot a jövő héten a Komáromi úton levő 802 üzem is megkezdi. Itt az alvázak kátrányozását, a tengelyek olajozását, és karosszériamosást fognak végezni. A CSAD javítóműhelyei más városokban, például Léván, Senicán, Érsekújvárott, Verebélyen is segítséget nyújtanak a magánkocsik tulajdonosainak. Ezt a szolgálatot néhány nap múlva Trencsénben is bevezetik. Konföderáció az éter hullámain Bottineli feljegyzése szerint Corvin Mátyástól származik a mai napig is érvényes mondás, hogy nyugtával dicsérd a napot. A mondás tudatát korántsem akarjuk leértékelni, de a körülöttünk nyüzsgő élet egy általunk szerkesztett axiómára utal, éspedig: keltével is szabad dicsérni a napot. Még az elmúlt esztendőben, egy napfényes nyári reggelre ébredtem. S hogy a magam módjára elűzzem álmaim delejét, szokásom szerint bekapcsoltam a vezetékes rádiót. Olcsó és megbízható hangszer, tíz esztendeje használom már, soha semmi baj nem volt vele. Hűségesen közvetítette és közvetíti ma is a szlovák adóállomások programját; újabban a magyar nyelvű hírszolgálat kibővítésével és a kívánsághangverseny során magyar zeneszámok szerepeltetésével igaz elismerésünket érdemli ki. Az említett nyári reggel verőfényében a fáradhatatlanul működő zenedoboz valósággal' kiugrasztott az ágyból. Mindjárt az első pillanatban megcsavartam a hangerősítő gombot, hívtam anyámat a másik szobából, siessen hozzám, mert a kedvenc Kovács Kati a Neked se jó-t énekli. Azóta, persze, anyám kedvencküre kibővült, de ez a körülmény ne akassza meg mondanivalónkat. Azon a reggelen Hrozányl Tibor, a pozsonyi rádió közkedvelt szlovák bemondója pesti élményeiről beszélt, bemutatta Bágya András és S. Nagy István szerzőket, aztán sor került Toldy Mária és Aradszky László előadásában — ha emlékezetem nem csal — a Kicsi a bors című dal interpretálására is. Nagyon örültünk, hogy slágerdalokat is játszott a szlovák rádió. Főként azért, mert éreztük, hogy a szlovák és a magyar nép közeledésében valami új dolog van születőben, egyelőre a dal és a zene, valamint a képzőművészet terén. Mindamellett abban a szívet bazsalyító nyári verőfényben Hrozányi Tibort magasztaltuk a leginkább, mivel a magyarországi szerzők és énekesek szerepeltetését muzsikális vonalon jelentős lépésnek tartottuk a szlovák és a magyar nemzet összemelegedésének mindeddig tövisekkel kipeckelt útján. Ügy véltük, és az volt a megérzésünk, hogy ennek a közeledésnek nemcsak a szoros értelemben vett kullúrkapcsolatok kifejlesztésében, hanem politikai szinten is egy valóságosabb, barátibb és reményteljesebb jövőt formáló jelentősége van. Közel egy esztendő előtt kialakult véleményünket hellyel-közzel igazolta dr. Husák és Fock Jenő elvtárs látogatása mindkét országban. Mellesleg ezt a történelmi szükségszerűséget interszférikus értelmezésben alátámasztotta a Tapolca fürdőre még az elmúlt esztendő folyamán megvalósult kirándulásunk is. Mikor a parkolásra kijelölt helyre érkeztünk, és a szomorúfűz árnyékában álltunk le, utánunk csehszlovák jelzéssel valóságos gépkocsi-karaván kanyarodott be a térségre. Kicsapódtak az autóbuszok ajtói és elindult az emberáradat a fürdőhelyre. Szlovák falusi asszonyok és férfiak, gyerekeikkel apák és anyák, fiatalok és öregek vidám zsivajgással tódultak a bejárathoz, s mint a kolompzúgás, a szlovák szó a ma gyar szóval békésen csengett össze. Alighogy lepihentünk, egyszercsak a hangszóróból Karel Gott dalai szólaltak meg, aztán Neckár és Pilárová is remekelt, a magyarok közül Dobos Attila, Fenyvesi Gabi, Zalatnay Sarolta és mások mutatták be dalművészetük legjavát. Édesen csengett a fülünkben a cseh és a szlovák, valamint a magyar zene, s a gyepen fektükben a napsugárral ölelkezők közül senki sem emelt óvást az ellen, hogy olyan dalt énekelnek, melynek szövegét nem értették. Nyolc hónap múltán egy júniusi verőfényes reggelen ismét Hrozányi Tibor ugrasztott ki az ágyból. Most Pesten jártában a magyar borászatról szerzett ismereteiről adott számot felvázolta a magyar szőlőtermesztés természetrajzát, s nemsokára Lakatos Sándor közel két órán át húzta a fülünkbe a szebbnél szebb magyar nótákat és bordalokat. Felmerült bennünk a gondolat, milyen nagyszerű kezdeményezés volna, ha mondjuk Budapesten vagy másutt Magyarországon felfedeznének egy ambíziózus magyar Hrozányi Tibort, aki alkalmasint el-ellátogatna Szlovákiába és az itt szerzett élményeiről beszámolna hallgatóinak. Véleményünk szerint a csereadásokat érintő kérdésekben szlovák részről kedvező a hangulat, most már Pestet illeti a sor, hogy időnként műsorára iktassa a szlovák zeneművészet kiváló alkotásait a népi muzsika gyöngyeivel együtt, amelyek a nyelvi különbözőség ellenére Kodályt és Bartókot egyformán megihlették. Az együttműködésre jelentős politikai lépések már történtek és történni fognak a jövőben is, azonban múlhatatlan szükségét érezzük a magyar és a szlovák szellemi konföderáció megteremtésére, és ha álmunk megvalósulna, rászolgálnánk axiómánk időszerűségére, hogy íme, keltével is szabad dicsérni a napot. SZABOL JUDIT 1969. VII. 1B. 6