Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

A labdarúgósport legszomorúbb évforüuió' j z • j)28 halott és 500 sebesült • Egy embér^meggondolatlan cselekedete okozta a szörnyű tragédiát • A játékvezetőt ta- tonai repülőgépen szállították Montevideóba Lima, 1964. június 24., vasárnap. A Nap alig sütött, de így is kellemes őszi délután köszöntött Peru fővárosára. Telt ház. 45 OOO néző tapsvihara és füttykoncertje fogadta a Stadio Nációnál zöld gyepére kivonuló Peru és Argentína válogatott futballistáit. Néhány pillanat múlva az uruguayi Angel Eduardo Pezos sípjelére elkezdődött az olimpiai selejtező mérkőzés ... ÖT PERC VOLT HATRA A peruiaknak győzniük kellett, hogy kijussanak a tokiói olimpiára. Nyomasztó fölényben játszottak, a vezetést azonban mégis az ananaoan csak veoekező argentinok szerezték meg, és a vezetés megszerzése után valóságos élő betonfalat alkottak kapujuk előtt. Ez a játékmódszer idegessé tette a perui' labdarúgókat és a nézőket egyaránt. A lelátókról a nézők tömegesen szidalmazták a futball hagyományos szabályait lábbal tipró vendégeket, de a kődobálásoktól eltekintve komolyabb incidensre nem került sor a mérkőzés 85. percéig. Ekkor azonben elszabadult a pokol... Az egyik perui játékos szabálytalankodott az ellenfél tizenhatosán belül, amit a játékvezető le is fújt, de a nagy zajban senki sem hallotta a sípszót, s utána gólt értek el a vendéglátók, amit a bíró természetesen nem adott meg, mert már előzőleg félbeszakította a játékot. A perui futballisták nem is nagyon tiltakoztak, folytatódhatott a játék. A nézőtéren azonban az elkeseredés a tetőfokára hágott. Több néző az argentin kapu mögött a kétméteres drótkerítésen igyekezett átmászni, hogy elégtételt vegyen a játékvezetőn. Egy „La Bomba" nevezetű négernek sikerült elsőként bejutnia a pályára, a többieket azonban visszatartotta a rendőrség. A majdnem kétméteres néger üldözőbe vette a játékvezetőt, sörösüveggel akarta leütni, de a rendőrségnek sikerült nagy nehezen megfékezni a magáról megfeledkezett nézőt. A néger cselekedete után azonban egyre fokozódott a zűrzavar, ezrek tódultak a drótkerítéshez, gyerekeket, asszonyokat, felnőtteket agyontaposva. Egy halász kivitte a mérkőzésre öt gyermekét és feleségét, és amikor ájulásából magához tért, holtan találta mindnyájukat. Két perccel a találkozó vége előtt a játékvezető lefújta a mérkőzést. RENDŐRKUTYÁK, KÖNNYFAKASZTÓ BOMBÁK A rendőrök riasztó lövésekkel próbálták szétkergetni a megvadult tömeget, de eredménytelenül. A rendőrkutyák bevetése sem járt sikerrel, mert tüzes csóvákkal és fadarabokkal tartották távol őket. Egyedüli megoldásnak a könnyfakasztó, gáz. ígérkezett. Ennek használata azonban csak fokozta az őrjöngést, ezrek és ezrek tódultak eszeveszetten a pályára; törtek, zúztak mindent, ami a kezük ügyébe került. A rendőröket, akik igyekeztek rendet teremteni a lelátókon, egymás után dobálták a mélységbe, egyeseket a nyakkendőjüknél fogva akasztottak fel. A nézők egy része a stadion aluljárójában — amelyek a kijárathoz vezettek — igyekezett menedéket keresni, de a kapu zárva volt, és itt pokoli kínok közepette taposta, nyomta agyon egymást a zűrzavarban a megrémült tömeg. A stadion belseje szörnyű látványt nyújtott: szanaszét heverő halottak, jajveszékelő, segítségért kiáltó sebesültek jelezték a nagy tragédiát. A város minden orvosát és ápolóját mozgósították a tragédia színhelyére, hogy menthessék, ami menthető. Mégis szörnyű volt a limai dráma: 328 halott és több mint 500 sebesült. A labdarúgás történetének legnagyobb katasztrófája. AUTÓBUSZOKAT GYÚJTOTTAK FEL A pokoji események azonban nem értek véget a Stadio Nacionalbari. Több ezer felbőszült ember a városban kereste a bosszúállás módját. A stadion környékén parkoló autókat felborítgatták, a beavatkozni próbáló rendőröket halállal fenyegették, autóbuszokat és kávéházakat gyújtottak fel. „Igazságot, igazságot" — kiabálta a tömeg a város utcáin, majd a perui köztársasági elnök palotája elé vonult, és tiltakozott a rendőrség brutális beavatkozása ellen, s egyúttal követelték, hogy a köztársasági elnök nyilvánítsa érvénytelennek az l:0-ás argentin győzelmet és 1:1 legyen a végeredmény. Az elnök felelete az volt, hogy megkétszerezte a palotája körüli őrséget, majd szétkergettette a tüntetőket. Másnap azonban hét napig tartó gyászt rendelt el az országban, és 30 napos rendkívüli állapotot hirdetett ki a fővárosban. A JÁTÉKVEZETŐ SÍRT Angel Eduardo Pezos, a 37 esztendős uruguayi játékvezető sérülés nélkül úszta meg a szörnyű katasztrófát. Kétórás várakozás után, amit az öltöző acélajtói mögött töltött, rendőri kíséret mellett a szállóba ment és onnan egyenesen a repülőtérre: katonai repülőgépen szállították Montevideöba. A játékvezető Idegsokkot kapott, majd eszméletét vesztette a repülőgépben és állandóan sírt. Amikor megérkezett Monteviďeoba, az újságíróknak kijelentette: „Az a nézet, hogy nem ismertem el a hazaiak egyenlítő gólját, teljesen téves felfogás. A peruiak gólja a szabálytalanságot jelző sípszó után esett. A hazai játékosok ezt minden ellenkezés nélkül tudomásul vették, amikor megmagyaráztam nekik döntésemet". „Szörnyű élmény volt, legszomorúbb, amit valaha is átéltem, de nincsen lelkiismeretfurdalásom. Arra sem gondolok, hogy ezek után abbahagyom a bíráskodást" — tette hozzá Pezos. A perui játékvezetői testület is Pezos mellett foglalt állást és megerősítette: az uruguayi játékvezető helyesen cselekedett, bátran és határozottan vezette a mérkőzést. A TRAGÉDIA FÖHÖSE A limai szomorú események elindítója a hírhedt néger „La Bomba" volt, aki meggondolatlan cselekedetével lángra lobbantotta a szikrát. „Egyszerűen nem tudom elviselni, ha Peru veszít" — mondotta a majdnem két méter magas néger, aki az események után börtönbe került. „A haragtól teljesen önkívületbe estem, amikor a játékvezető nem adta meg a peruiak gólját, nem tudtam magam türtőztetni." Nem először fordult elő, hogy „La Bomba" rendzavarást okozott a lelátón. 1957-ben ugyancsak Limában a Peru—Brazília mérkőzésen is átmászott a kerítésen, ekkor azonban a rendőrök lefülelték. HOGYAN TÖRTÉNHETETT? Hogyan történhetett mindez? A szerencsétlen körülmények, illetve véletlenek találkozása idézte elő a tragédiát? Vagy a szurkolók fanatizmusa? Nehéz erre egyöntetű választ adni. Jorge Basadre, a híres perui történész komolyabb, társadalmi okokra vezeti vissza a katasztrófa okait. „Népünk, főleg az úgynevezett alsóbb osztály — mondotta Basadre — tele van feszültséggel, szertefoszlott reményekkel, szenvedéllyel. A tömegek szegénysége és a túlnépesedés következtében az ilyen érzések gyakran vezethetnek robbanáshoz. Vegyük még számításba a nem teljesített politikai ígéreteket is, és így a társadalom szerencsétlen gyermekei — akik már elvesztették a jövőbe vetett minden bizalmukat és reményüket — elkeseredésükben mindenre képesek. Ez történt ezen a szomorúan emlékezetes válogatott mérkőzésen is. „Amióta újra Dél-Amerikában vagyok, meggyőződhettem róla, hogy az itteni labdarúgás dominál majd az 1970. évi mexikói világbajnokságon". Ezeket a szavakat Alfredo di Stefano, a Real Madrid volt futballcsillaga mondotta. A kezdeti sikertelen spanyolországi edző tevékenysége után a „szőke csillag" újra visszatért hazájába és a Roca Juniors ajtaján kopogtatott. Dl STEFANO,» A MAGANTITKAR A volt híres sztár nem talált baráti fogadtatásra Buenos Airesben. Argentin polgártársai nem felejtették el neki, hogy SpanyoiorszagDan teiepeuett le és hoszú évekig Játszott a spanyol válogatottban. Ennek következtében nemcsak mindennfltt zárt ajtókra talált, hanem hideg közönnyel is fogadták. A sajtóban megjelent cikkek csak olajat ötöttek a tűzre. Egy ember azonban hitt a „nagy Alfrédénak", a Boca Juniors elnöke, Armando. De a klub mindenható elnöke sem merte hivatalosan alkalmazni a „tékozló fiút" — Di Stefanót. Az újságíróknak úgy mutatta be, mint magántitkárát. Királyi jövedelmet biztosított számára, természetesen saját kasszájából. „Az idő Di Stefanónak fog kedvezni" — mondogatta gyakran az elnök, és Armando nem tévedett. MENEDZSERI BEOSZTÁSBAN Néhány hónap múlva bekö-. vetkezett a Boca juniors elnökének jóslata. Alfredo di Stefano a Boca Juniors menedzsere és egv személyben a csapat felelős edzője lett. A dél-amerikai technikai igazgotók közül Di Stefanónak van a legnagyobb fizetése, a Boca juniors játékosai elismerik és tisztelik őt. „Nem volt könnyű, harcolni az ismeretlenség ellen, de most annál biztosabb a pozícióm" — jelentette ki: A spanyolországi edzői kudarc már feledésbe merült (az Ibériai-félsziget újságírói azt írták, hogy Di Stefano szupersztár volt, de edző sohasem lesz belőle) és Argentínában jelentkeznek az első edzői sikerek. A Di Stefano által felfedezett néhány tehetséges fiatal játékos nagyszerűen helytállt az első csapatban. A Boca Juniors sikert sikerre halmoz. A csapat megnyerte a Mar del Plata-i tornát, vezet a bajnokságban is, szinte veretlenül véggez minden barátságos mérkőzésen. A SIKER TITKA „Azon a véleményen vagyok, hogy sokkal könnyebben megy minden, mint ahogyan azt sokan gondolják" — mondotta a sikeres edzősködésének kezdetén járó Di Stefano.—" Gyakorlatilag ugyanazt csinálom most edzői szerepkörben, mint amikor játékos voltam: keresem a gólok eléréséhez vezető legsikeresebb utat, nem azon töröm Alfredo di Stefano a fejem, hogy milyen betonfalat állítsak a kapunk elé. Megértésre találtak elképzeléseim a Boca Juniors játékosainál. Csapatom rendelkezik a „legéhesebb"' csatársorral, elvetve ugyan mi is kapunk néhány gólt. CSAPATA JOBB, MINT A REAL? Alapjában véve Di Stefano továbbra is hallgatag természetű. Mégsem tudott azonban ellenállni annak, hogy ne szóljon néhány szót az 1970. évi világbajnokságról. „Bízom benne, hogy a délamerikai labdarúgás, főleg argentin, vezető szerepet játszik majd a mexikói világbajnokságon. Ha összehasonlítom a jelenlegi csapatomat a Real Madriddal, arra a megállapításra jutok, hogy a spanyolok nem jobbak a Boca Juniorsnál. Csapatom jobb, mint a Reall A Boca Juniors nemcsak kiváló egyéniségekkel rendelkezik — ezekben Argentínában soha nem volt hiány — hanem az argentin labdarúgásra eddig nem nagyon jellemző kollektív játékstílust alkalmazza. Taktikai és erőnlét szempontjából is behoztuk az európaiakat — legalábbis ezt állapíthattam meg madridi tapasztalataim alapján. Csapatom hat játékosa tagja a válogatottnak és még hárman várják a lehetőséget a szereplésre. ANGLIA, NSZK ÉS MAGYARORSZÁG Di Stefano szerint Európában három ország válogatottja tarthat iepest a jeteniegi argentin labdarúgással: Anglia az NSZK és Magyarország i Ezt még a Dánia — Magyarország világbajnoki selejtező mérkőzés előtt mondotta). Erős meggyőződése, hogy nem európai csapat nyeri meg az 1970 évi mexikói világbajnokságot Argentína színeiben Mexikóban sok új, a modern labdarúgás követelményeinek megfelelő labdarúgó lép pályára. (Mexikóban — így mondotta a „nagy varázsló", mert a Bolívia és Peru elleni selejtező mérkőzéseket csak formalitásnak, tekinti Di Stefano, a 16-os döntőben való részvételt természetesnek tartja.) Ellenkező nézeten van azonban a peruiak edzője, a híres brazil Didi, kijelentette: legyőzik Argentínát a selejtező mérkőzések folyamán. i-.z oldalt összeállította: TOMI VINCÉI mim/ni ÚJ szó Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztöhelyettesek: dr. Gály Iván és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-13, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. lournal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, iesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Bratislava. Gottwaldovo námestie 4B/VII.