Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

A labdarúgósport legszomorúbb évforüuió­' j z • j)28 halott és 500 sebesült • Egy embér^meggondolatlan cselekedete okozta a szörnyű tragédiát • A játékvezetőt ta­- tonai repülőgépen szállították Montevi­deóba Lima, 1964. június 24., vasár­nap. A Nap alig sütött, de így is kellemes őszi délután kö­szöntött Peru fővárosára. Telt ház. 45 OOO néző tapsvihara és füttykoncertje fogadta a Stadio Nációnál zöld gyepére kivonu­ló Peru és Argentína válogatott futballistáit. Néhány pillanat múlva az uruguayi Angel Edu­ardo Pezos sípjelére elkezdő­dött az olimpiai selejtező mér­kőzés ... ÖT PERC VOLT HATRA A peruiaknak győzniük kel­lett, hogy kijussanak a tokiói olimpiára. Nyomasztó fölényben játszottak, a vezetést azonban mégis az ananaoan csak veoe­kező argentinok szerezték meg, és a vezetés megszerzése után valóságos élő betonfalat alkottak kapujuk előtt. Ez a já­tékmódszer idegessé tette a pe­rui' labdarúgókat és a nézőket egyaránt. A lelátókról a nézők tömegesen szidalmazták a fut­ball hagyományos szabályait lábbal tipró vendégeket, de a kődobálásoktól eltekintve komo­lyabb incidensre nem került sor a mérkőzés 85. percéig. Ekkor azonben elszabadult a pokol... Az egyik perui játékos sza­bálytalankodott az ellenfél ti­zenhatosán belül, amit a játék­vezető le is fújt, de a nagy zaj­ban senki sem hallotta a síp­szót, s utána gólt értek el a vendéglátók, amit a bíró termé­szetesen nem adott meg, mert már előzőleg félbeszakította a játékot. A perui futballisták nem is nagyon tiltakoztak, foly­tatódhatott a játék. A nézőtéren azonban az el­keseredés a tetőfokára hágott. Több néző az argentin kapu mö­gött a kétméteres drótkerítésen igyekezett átmászni, hogy elég­tételt vegyen a játékvezetőn. Egy „La Bomba" nevezetű né­gernek sikerült elsőként bejut­nia a pályára, a többieket azon­ban visszatartotta a rendőrség. A majdnem kétméteres néger üldözőbe vette a játékvezetőt, sörösüveggel akarta leütni, de a rendőrségnek sikerült nagy nehezen megfékezni a magáról megfeledkezett nézőt. A néger cselekedete után azonban egy­re fokozódott a zűrzavar, ezrek tódultak a drótkerítéshez, gye­rekeket, asszonyokat, felnőtte­ket agyontaposva. Egy halász kivitte a mérkő­zésre öt gyermekét és felesé­gét, és amikor ájulásából magá­hoz tért, holtan találta mind­nyájukat. Két perccel a találkozó vége előtt a játékvezető lefújta a mérkőzést. RENDŐRKUTYÁK, KÖNNYFAKASZTÓ BOMBÁK A rendőrök riasztó lövések­kel próbálták szétkergetni a megvadult tömeget, de ered­ménytelenül. A rendőrkutyák bevetése sem járt sikerrel, mert tüzes csóvákkal és fadarabok­kal tartották távol őket. Egye­düli megoldásnak a könnyfa­kasztó, gáz. ígérkezett. Ennek használata azonban csak fokoz­ta az őrjöngést, ezrek és ezrek tódultak eszeveszetten a pályá­ra; törtek, zúztak mindent, ami a kezük ügyébe került. A rend­őröket, akik igyekeztek rendet teremteni a lelátókon, egymás után dobálták a mélységbe, egyeseket a nyakkendőjüknél fogva akasztottak fel. A nézők egy része a stadion aluljárójában — amelyek a ki­járathoz vezettek — igyekezett menedéket keresni, de a kapu zárva volt, és itt pokoli kínok közepette taposta, nyomta agyon egymást a zűrzavarban a megrémült tömeg. A stadion belseje szörnyű lát­ványt nyújtott: szanaszét heve­rő halottak, jajveszékelő, segít­ségért kiáltó sebesültek jelez­ték a nagy tragédiát. A város minden orvosát és ápolóját mozgósították a tragé­dia színhelyére, hogy menthes­sék, ami menthető. Mégis ször­nyű volt a limai dráma: 328 ha­lott és több mint 500 sebesült. A labdarúgás történetének leg­nagyobb katasztrófája. AUTÓBUSZOKAT GYÚJTOTTAK FEL A pokoji események azonban nem értek véget a Stadio Na­cionalbari. Több ezer felbőszült ember a városban kereste a bosszúállás módját. A stadion környékén parkoló autókat fel­borítgatták, a beavatkozni pró­báló rendőröket halállal fenye­gették, autóbuszokat és kávéhá­zakat gyújtottak fel. „Igazságot, igazságot" — kia­bálta a tömeg a város utcáin, majd a perui köztársasági el­nök palotája elé vonult, és til­takozott a rendőrség brutális beavatkozása ellen, s egyúttal követelték, hogy a köztársasági elnök nyilvánítsa érvénytelen­nek az l:0-ás argentin győzel­met és 1:1 legyen a végered­mény. Az elnök felelete az volt, hogy megkétszerezte a palotája körüli őrséget, majd szétkerget­tette a tüntetőket. Másnap azon­ban hét napig tartó gyászt ren­delt el az országban, és 30 na­pos rendkívüli állapotot hirde­tett ki a fővárosban. A JÁTÉKVEZETŐ SÍRT Angel Eduardo Pezos, a 37 esztendős uruguayi játékvezető sérülés nélkül úszta meg a ször­nyű katasztrófát. Kétórás vára­kozás után, amit az öltöző acél­ajtói mögött töltött, rendőri kí­séret mellett a szállóba ment és onnan egyenesen a repülőtérre: katonai repülőgépen szállítot­ták Montevideöba. A játékveze­tő Idegsokkot kapott, majd esz­méletét vesztette a repülőgép­ben és állandóan sírt. Amikor megérkezett Monte­viďeoba, az újságíróknak ki­jelentette: „Az a nézet, hogy nem ismertem el a hazaiak egyenlítő gólját, teljesen téves felfogás. A peruiak gólja a szabálytalanságot jelző sípszó után esett. A hazai játékosok ezt minden ellenkezés nélkül tudomásul vették, amikor meg­magyaráztam nekik döntése­met". „Szörnyű élmény volt, leg­szomorúbb, amit valaha is át­éltem, de nincsen lelkiismeret­furdalásom. Arra sem gondolok, hogy ezek után abbahagyom a bíráskodást" — tette hozzá Pe­zos. A perui játékvezetői testület is Pezos mellett foglalt állást és megerősítette: az uruguayi játékvezető helyesen cseleke­dett, bátran és határozottan ve­zette a mérkőzést. A TRAGÉDIA FÖHÖSE A limai szomorú események elindítója a hírhedt néger „La Bomba" volt, aki meggondolat­lan cselekedetével lángra lob­bantotta a szikrát. „Egyszerűen nem tudom el­viselni, ha Peru veszít" — mon­dotta a majdnem két méter ma­gas néger, aki az események után börtönbe került. „A harag­tól teljesen önkívületbe estem, amikor a játékvezető nem adta meg a peruiak gólját, nem tud­tam magam türtőztetni." Nem először fordult elő, hogy „La Bomba" rendzavarást oko­zott a lelátón. 1957-ben ugyan­csak Limában a Peru—Brazília mérkőzésen is átmászott a ke­rítésen, ekkor azonban a rend­őrök lefülelték. HOGYAN TÖRTÉNHETETT? Hogyan történhetett mindez? A szerencsétlen körülmények, illetve véletlenek találkozása idézte elő a tragédiát? Vagy a szurkolók fanatizmusa? Nehéz erre egyöntetű választ adni. Jorge Basadre, a híres perui történész komolyabb, társadal­mi okokra vezeti vissza a ka­tasztrófa okait. „Népünk, főleg az úgyneve­zett alsóbb osztály — mondot­ta Basadre — tele van feszült­séggel, szertefoszlott remények­kel, szenvedéllyel. A tömegek szegénysége és a túlnépesedés következtében az ilyen érzések gyakran vezethetnek robbanás­hoz. Vegyük még számításba a nem teljesített politikai ígére­teket is, és így a társadalom szerencsétlen gyermekei — akik már elvesztették a jövő­be vetett minden bizalmukat és reményüket — elkeseredésükben mindenre képesek. Ez történt ezen a szomorúan emlékezetes válogatott mérkőzésen is. „Amióta újra Dél-Amerikában vagyok, meggyőződhettem róla, hogy az itteni labdarúgás do­minál majd az 1970. évi mexi­kói világbajnokságon". Ezeket a szavakat Alfredo di Stefano, a Real Madrid volt futballcsil­laga mondotta. A kezdeti siker­telen spanyolországi edző tevé­kenysége után a „szőke csil­lag" újra visszatért hazájába és a Roca Juniors ajtaján kopogta­tott. Dl STEFANO,» A MAGANTITKAR A volt híres sztár nem talált baráti fogadtatásra Buenos Ai­resben. Argentin polgártársai nem felejtették el neki, hogy SpanyoiorszagDan teiepeuett le és hoszú évekig Játszott a spa­nyol válogatottban. Ennek kö­vetkeztében nemcsak minden­nfltt zárt ajtókra talált, hanem hideg közönnyel is fogadták. A sajtóban megjelent cikkek csak olajat ötöttek a tűzre. Egy em­ber azonban hitt a „nagy Al­frédénak", a Boca Juniors elnö­ke, Armando. De a klub min­denható elnöke sem merte hi­vatalosan alkalmazni a „tékoz­ló fiút" — Di Stefanót. Az újságíróknak úgy mutatta be, mint magántitkárát. Királyi jövedelmet biztosított számára, természetesen saját kasszájá­ból. „Az idő Di Stefanónak fog kedvezni" — mondogatta gyak­ran az elnök, és Armando nem tévedett. MENEDZSERI BEOSZTÁSBAN Néhány hónap múlva bekö-. vetkezett a Boca juniors elnö­kének jóslata. Alfredo di Stefa­no a Boca Juniors menedzsere és egv személyben a csapat fe­lelős edzője lett. A dél-ameri­kai technikai igazgotók közül Di Stefanónak van a legna­gyobb fizetése, a Boca juniors játékosai elismerik és tisztelik őt. „Nem volt könnyű, harcolni az ismeretlenség ellen, de most annál biztosabb a pozícióm" — jelentette ki: A spanyolországi edzői kudarc már feledésbe me­rült (az Ibériai-félsziget újság­írói azt írták, hogy Di Stefano szupersztár volt, de edző soha­sem lesz belőle) és Argentíná­ban jelentkeznek az első edzői sikerek. A Di Stefano által felfedezett néhány tehetséges fiatal játé­kos nagyszerűen helytállt az első csapatban. A Boca Juniors sikert sikerre halmoz. A csa­pat megnyerte a Mar del Pla­ta-i tornát, vezet a bajnokság­ban is, szinte veretlenül vég­gez minden barátságos mérkő­zésen. A SIKER TITKA „Azon a véleményen vagyok, hogy sokkal könnyebben megy minden, mint ahogyan azt so­kan gondolják" — mondotta a sikeres edzősködésének kezde­tén járó Di Stefano.—" Gyakor­latilag ugyanazt csinálom most edzői szerepkörben, mint ami­kor játékos voltam: keresem a gólok eléréséhez vezető legsi­keresebb utat, nem azon töröm Alfredo di Stefano a fejem, hogy milyen betonfa­lat állítsak a kapunk elé. Megértésre találtak elképzelé­seim a Boca Juniors játékosai­nál. Csapatom rendelkezik a „legéhesebb"' csatársorral, el­vetve ugyan mi is kapunk né­hány gólt. CSAPATA JOBB, MINT A REAL? Alapjában véve Di Stefano továbbra is hallgatag természe­tű. Mégsem tudott azonban el­lenállni annak, hogy ne szóljon néhány szót az 1970. évi világ­bajnokságról. „Bízom benne, hogy a dél­amerikai labdarúgás, főleg ar­gentin, vezető szerepet játszik majd a mexikói világbajnoksá­gon. Ha összehasonlítom a je­lenlegi csapatomat a Real Mad­riddal, arra a megállapításra jutok, hogy a spanyolok nem jobbak a Boca Juniorsnál. Csa­patom jobb, mint a Reall A Boca Juniors nemcsak kiváló egyéniségekkel rendelkezik — ezekben Argentínában soha nem volt hiány — hanem az argen­tin labdarúgásra eddig nem na­gyon jellemző kollektív játék­stílust alkalmazza. Taktikai és erőnlét szempontjából is be­hoztuk az európaiakat — leg­alábbis ezt állapíthattam meg madridi tapasztalataim alapján. Csapatom hat játékosa tagja a válogatottnak és még hárman várják a lehetőséget a szerep­lésre. ANGLIA, NSZK ÉS MAGYARORSZÁG Di Stefano szerint Európá­ban három ország válogatottja tarthat iepest a jeteniegi ar­gentin labdarúgással: Anglia az NSZK és Magyarország i Ezt még a Dánia — Magyarország világbajnoki selejtező mérkő­zés előtt mondotta). Erős meg­győződése, hogy nem európai csapat nyeri meg az 1970 évi mexikói világbajnokságot Ar­gentína színeiben Mexikóban sok új, a modern labdarúgás követelményeinek megfelelő labdarúgó lép pályára. (Mexi­kóban — így mondotta a „nagy varázsló", mert a Bolívia és Pe­ru elleni selejtező mérkőzése­ket csak formalitásnak, tekinti Di Stefano, a 16-os döntőben való részvételt természetesnek tartja.) Ellenkező nézeten van azonban a peruiak edzője, a híres brazil Didi, kijelentette: legyőzik Argentínát a selejtező mérkőzések folyamán. i-.z oldalt összeállította: TOMI VINCÉI mim/ni ÚJ szó Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztöhelyettesek: dr. Gály Iván és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-13, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. lournal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, iesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Brati­slava. Gottwaldovo námestie 4B/VII.

Next

/
Oldalképek
Tartalom