Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)
1969-07-13 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
A kinek sikerül Párizsba jutni, igyekszik meglátogatni az Operaházat is. A gazdag repertoir mellett maga az épület is élményt nyújt: gazdag, de elegáns, barokk ar-. chitektűrájávaí és díszítésével. De éppen itt érheti a látogatót meglepetés: a kupolaboitozat ragyogó, tavaszi színeivel elüt a környezettől, világos vidám foltot alkot a színház ünnepélyes terében. A vidáman lebegő, színes, kecsesen félrefordított fejű, madárarcú, szárnyas alakok között a kék Eiffel-torony és és a piros „Arc de Triom ph" szinte táncra perdül az Opera lángoló pirosan festett képe mintha álomból merülne föl. Balerinák, virágos, híres operák és színművek stilizált, jellegzetes figurái telítik mozgással a sárga, piros, zöld, kék mezőket. A vidám és stílusos mennyezetdíszítés alkotója Marc Chagall, Oroszországban, Vitebsk városában született, 1887-ben. Gyermekkorára rányomta bélyegét a zsidó gettó, a pogromok és a nyomor réme. A fiatal fiú szeretett rajzolni, s húszéves korában Pétervárott a cári szépművészeti iskolába iratkozott be. Az első világháború előtti éveket Párizsban töltötte, megismerkedett és összebarátkozott az akkori avantgarddal: Cendros, Jacob, Apollinaire, Modigliani lettek barátai. Itt volt első kiállítása is a „Függetlenekkel". Ebben az időben nagy hatással volt rá a kubizmus: nagyméretű és máig is legismertebb képein geometrikus formák struktúrája öleli át és rendszerezi az ábrázolt anyagot, gondolatot. Ebből az időszakból származó képein Jeltűnő a kör formája, mintha minden ebből indulna ki s visszatérne belé. „Én és a falu" c. képe a legismertebb ebből az időszakból. A zöld profil a kép jobb oldalán a mester, aki emlékeiben, álmodozó tekintettel a falu környezetébe ringatja magát. Álomszerűen jelenik meg előtte a gyöngysoros szamárfej szelíd nagy szemével, benne a kecskefejő lány. A szamárfej kékes tónusát a figyelő festő zöld arcától piros mező választja el, s ennek fölső részén falusi házak és a kis orosz templomok sorakoznak, némelyikük a feje tetejére állítva. A kaszás emberrel beszélő asszony is fejen állva gesztikulál. Feltűnő, hogy bár Chagall a képet geometrikus, tehát kubista struktúrában rendezi, ezt sokkal nagyobb lírai, érzelmi szabadsággal teszi, mint amilyet a kubizmus megenged. Itt van Chagall ereje és hasonlíthatatlanságának nyitja. Művészete gyökereit ugyan megtalálhatjuk az orosz ikonok és ornamentumok közt, sőt még Gauguint is, szimbolizmusával Chagall elődjeként említhetjük, ez mind csak elméleti rendezés. Chagallban az „elődök" eleméi teljesen egyéni szintézisbe lépnek. Lényeges szerepe van itt a mester érzelmi világának, annak a meggyőződésnek, hogy létezik az emberben egy benső, szellemi valóság, amelyikben imagináltan vetítődnek a festő élményei. Ezért nem marad meg a kubizmusnál sem, lerázza a mértani formák szigorú és szoros architektúráját, s ozt sajátos harmadik dimenzióval — a csodával határos pszichikai megjelenítéssel váltja fel. Képein nem a tárgyak, tények, események, hanem azok lelki vetülete imaginált hangulati iegye jelenik meg. A képein visszatérő elemek — kakas, hold, hegedű, bohóc, madárfejű vagy szárnyas ember — nem szimbólumok: nem jelentenek mást önmaguknál. Jelentési értéküket a kép kontextusa adia, az egyes jegyek csoportosítása és elhelyezése a képben. Képeinek sajátos benső törvényszerűségei vannak. Mikor önmagát hétujjú kézzel festi le („önarckép hét ujjal") és felcseréli az utcaseprő jobb kezét a ballal, mikor „Szent Fiacer" száznyolcvan fokkal kitekert nyakkal száll alá — itt Chagall nem ragaszkodik a formális logika törvényeihez, hanem önnálló képlogika szerint dolgozik. Képei nemcsak hogy nem szorulnak szóbeli magyarázatra, hanem ezt a magyarázatot egyszerűen kizárják. Chagall a képben találja meg és fejezi ki a világról szerzett benyomásait, érzelmi rezdüléseit — s az ismétlődő képelemek is ezt a kifejezést reprezentálják. Chagall gyakran vállalt színházi kosztümtervezést és Illusztrálást. Mindkettőhöz saját hozzáállása alakult ki. A színház szerinte nem a való élet mása, hanem játék, melyből a néző és szereplő egyaránt kiveszi a részét. Tehát a színháznak nem kell az életet utánoznia, hanem játszani, szórakoztatni a feladata. így a koszttimtervek is önálló, játékos figurákra készülnek: a chagalli színpad egy életrekelt Chagall festményhez hasonlít. Az illusztrálás szintén nem lehet szolgai melléklete, csak díszítő eleme egy könyvnek. Chagall illusztrációi önálló képek, melyek nem mindig ragaszkodnak a könyv eseményanyagához, annak ábrázolásához, hanem csak a mű alapján, mintegy a műtől ihletve jöttek létre. Chagall nehezen viselte a világháború embertelenségét. 1914-től a 20as évek elejéig újra hazájában, Oroszországban tartózkodott, ahol lelkesen belevetette magát az Októberi Forradalom utáni évek építő lázába. 1922ben hagyta el véglegesen Oroszországot, viszont később is, mikor Amerikát, Mexikót, Görögországot járta, sohasem tagadta meg orosz hazáját, gyökereit. Az orosz zene és irodalom ihleti munkáit, melyekben még ma is orosz népi motívumok és főleg ikonra emlékeztető stíluselemek jelentkeznek. Az ikoni elemeket majdnem ÖNARCKÉP HÉT UJJAL (1912 J ANYASÁG (1913) festője minden ké{>én megtaláljuk. Az „Anyaság" c. képen a terhes anya benseje tárul elénk, s az ikonokhoz hasonlóan itt is az anyával együtt látjuk a megszületendő csecsemőt. Hasonló festői megoldást alkalmazott az „Allatkereskedő" c. képen, ahol a ló hasában levő kicsinyét is megfestette. Az ikonra jellegzetes sík ábrázolás is gyakran jelentkezik nála, modernebb stílus alapjaként. Színeiben szintén az ikonfestészetet követi tompa korallpirosai, a szép, természetes zöld és kék egységes síkjai újra s újra az ikonok színeit juttatják eszünkbe. A II. világháború reménytelensége, kegyetlensége nyomot hagyott Chagall művében. A keresztrefeszített szelíd Jézus nem tűnik olyan tragikusnak, mint a körülötte megjelenített kétségbeesett alakok, a rohanó tömeg, a megbecstelenített nő. A „Keresztrefeszítés" c. képen pedig már nem is Jézus van a kereszten, hanem egyszerű szegényemberek, orosz zsidók. A falu kihalt utcáján egy félmeztelen nő fekszik, gyermeke még karján van. Az egyik ház ajtajában egy halott férfi — már neoi sikerült elmenekülnie. Az egyetlen élő alak egy kéményen Olve nézi a falut — szellemszerűen és ugyanolyan búsan, mint maga a festő. Chagallra a háború személyes megpróbáltatást ls mért: elvesztette feleségét, aki kora ifjúsága óta hű társa volt. Az ebből származó feszültség nehezen engedett és néhány évig tartott, míg Chagall újra rátalált régi derűjére. Az idős mester ma is fürge szemmel figyeli a világot. Szája körül egy finom, humorérzékről tanúskodó ránc játszik: szenvedések, de amellett derűs világszemlélet is véste azt a ráncot. Chagall képeit figyelve álomszerű világban érezzük magunkat, s önkéntelenül az a benyomásunk, hogy félálomban ls születtek: az ébrenlét és alvás, a valóság és álom olyan szintézisét tartják elénk, amilyet csak egy mély érzésű, tapasztalt, jó megfigyelő ér el és tud kifejezni. HALTENBERGER KINGA álmok
