Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

• CHAPLIN nyolcvanadik születésnapján bejelentette, hogy rendezőként filmet forgat. A film forgatókönyvét természetesen ő maga írta, a főszereplő pedig a tizenhét éves Vickie lánya lesz. • LOUIS DE FUMÉS hama rosan hozzákezd Moliére Fösvényének a forgatásához: korabeli francia kastélyokban készülnek a film külső jelenetei. A francia filmvígjáték egyre népszerűbb mestere ezntán negyedik „csendőr-filmjét" készíti el: A csendőri nyugdíjazták — címmel. • MÉG EBBEN AZ ÉVBEN elkészül Simoné de Beanvoir Mandarinok című regényének filmváltozata, a hollywoodi 20th Century Fox filmgyár produkciójában, Róbert Mulligan rendezésében. • YVES MONTAND a partnere Barbary Streisand-nak, az „Útközben sok mindent láthatsz" című filmben, amelyet Vincente Minnelli rendező a tavalyi színházi évad egyik legnépszerűbb musicala nyomán forgat. • VITTORIO DE SICA a „Napraforgók" forgatására készül, amelynek a külső felvételei Olaszországban és a Szovjetunióban készülnek. A film — amelyben egyébként de Sica két kedvencét: Sophia Lorent és Marcello Mastroiannit láthatjuk — a második világháború befejezéséről szól. • Oj IGAZGATÓ került a velencei filmfesztivál rendezőbizottságának élére. Luigi Chiarini helyét, akit évek óta súlyos támadások érnek az olasz és a világsajtóban, Erneste Guido Laura vette át, a Bianca a Nero című film-magazin főszerkesztője. • JÚLIUS 7 ÉS 22 közt ren dezik meg a VI. nemzetközi moszkvai filmfesztivált. A fesztivál résztvevői előtt felújítják a Lenin életével foglalkozó leghíresebb filmalkotásokat is. • A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ellen tüntető néger olimpiai győztesekről szól Marin Salinelli fiatal olasz rendező figyelemre méltó dokumentumfilmje, amely általában ai Egyesült Államok néger lakosságának életkörülményei! szemlélteti. • NEMRÉG FEJEZTE BE Párizsban legújabb filmjét Nafhalie Delon, Alain Delon francia színész volt felesége. A film címe „Rendkívüli óra" és Natthalie egy autóversenyző barátnőjét játssza benne. Partnere Róbert Hossein, egyúttal a film rendezője. • MOSZKVÁBAN kétrészes, színes Csajkovszkij-film készül. A nagy orosz zeneszerzőt a világsikerű szovjet „Hamlet"film címszereplője, Innokentyij Szmoktunovszkij kelti életre a filmvásznon. Igor Talankio, a „Messzi ntca — Szerjózsa" című film rendezője rendezi a „Csajkovszkij"-t. • GRIGORIJ KOZINCEV, a Hamlettel világsikert arató szovjet rendező több évi előkészület után elkezdte a Lear király forgatását. A címszerepet egy észt szfnész, Jnrij Jarvet alakftja. • SYLVA KOSCINA és Laurence Harvey személyesítik meg az olasz Mauro Bolognini L'assoluto naturale című, most készülő úi fiimiének főszerepeit HOLLYWOODI VÁLTOZÁSOK Még nem ls olyan régen az „álomgyár", azaz Hollywood távlatairól szóló jövendölések már-lnár gyászjelentések jellegét öltötték. Ugyanis a háború utáni filmvilágban úgy tűnt, hogy a hagyományos vetítésre szánt filmeknek nemsokára beharangoznak. Ezt a lanyhulást a szakmában leginkább az Egyesült Államok érezték meg. Nemcsak azért, mert itt összpontosult a filmipari tőke s mind a gyártó, mind pedig a forgalmazó vállalatok Itt a legerősebbek, hanem azért is, mert az ún. tévéhullám éppen az Egyesült Államokban Indult fejlődésnek és terjedt el. Míg tehát a televízió rohamosan fejlődött, addig az amerikai film az 50-es években egyre szembeötlőbb válságokkal küzdött. A mozilátogatók számának zuhanásszerű csökkenése a filmgyártás korlátozásához vezetett. A producerek szinte rávetették magukat a gigászi méretekre, azaz szélesvásznú, óriási költségeket igénylő filmeket kezdtek forgatni, s minden eszközt megragadtak, amelyet a tévé képernyője nem használhat ki. Mindezek ellenére úgy tűnt, hogy nincs segítség, s Hollywood dicsőségének csillaga ezúttal végérvényesen és visszavonhatatlanul lehullott; annál ls inkább, mert sok tévé-társaság másutt, példáid New Yorkban, Chicagóban, San Franciscóban és egyebütt forgatta saját tévé-filmjeit. És mégis, amit olyan sokan elkerülhetetlennek és megmászhatatlannak tartottak, nem következett be. Elég volt néhány év ahhoz, hogy az Egyesült Államokban a film és a tévé közti viszony gyökeresen megváltozzék A televízió megszűnt konkurrálni, sőt ellenkezőleg: a fílmvállalkozás biztos tőkéjének egyik záloga lett. Hogyan történt ez a fordulat? Az átmenet azzal kezdődött, hogy állandóan fokozódott a kereslet az új tévéprogramok Iránt s a nagy számú adóállomás és az adásórák csillagászati száma következtében bizonyos idő múltán különböző problémák merültek fel a szerzők és az egyes alkotócsoportok közt. Nyilvánvaló, hogy a tartalékok az olyan nagy országban, mint az Egyesült Államok, sem kimeríthetetlenek. Abban a pillanatban, amikor a nézőközönség elégedetlenkedni kezdett a tévé műsorát illetően — amely a Jelek szerint nem is volt képes kielégíteni a közönséget — új, lebilincselő műsorforrásokat kellett keresni. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a televízió a kész műsorokat tároló óriásraktárhoz, a filmhez fordult. Egyszerre lényegesen több, a mozivászon és nem a képernyő számára készült játékfilmeket közvetített. Ennek a sakkhúzásnak az volt a következménye, hogy a közönség még több hasonló jellegű filmet követelt. Csakhogy a filmek forgalmazási jogát néhány nagy filmvállalat tartotta a kezében, s ezek hamarosan felismerték, hogy eljött az ő idejük. Felemelték a tévében sugárzott filmek árát, és a nagy televíziós társaságok kénytelen kelletlen fokozták a kínálatot. Csakhamar horibllis öszszegek, dollármilliók cseréltek gazdát, mint például a Híd a Kwai folyó felett vagy a Kleopátra szuperfilm esetében. Persze nemcsak a közelmúltban forgatott filmekről van szó. A nagy tévé-társaságok előszeretettel vásárolnak régi filmeket is, ennél fogva a régi filmkópiákat őrző levéltárak hirtelen valóságos aranybányákká változtak. Aztán nemcsak a készfilmek jönnek számításba. A korábbi vetélytárs szinte kezeskedik a film jövőjéért Az amerikai filmipar nagyjai nem is titkolják, hogy éppen a tévé igénye a biztosítéka és egyik jelentős alapköve az új filmek forgatásának. Végsőfokon a tévé nemegyszer már előre szerződéssel leköti a készülő filmet. Az „erőviszonyok" megváltozását nyilván egy más, a televízión belül lejátszódó folyamat Is elősegítette. Egy évtizeddel ezelőtt az Hollywood legújabb felfedezettje: Jacqueline Bisset Egyesült Államokban a tévé műsorok túlnyomó részét egyenesen a stúdiókból vagy a helyszínről, tehát egyenes adásban közvetítették. Az utóbbi évek folyamán azonban merőben más lett a helyzet. A tévé-társaságok pillanatnyilag a „filmkonzerveket" részesítik előnyben, „éles adások" csak Igen ritkán szerepelnek műsoron. Nem vitás, hogy ennek a fordulatnak is megvoltak a következményei. A vásárolt kész filmeken kívül egyre égetőbb szükségletté vált a speciális tévéfilmek forgatása, és a tévé-társaságok megintcsak kénytelen kelletlen oda fordultak, ahol a filmgyártásnak legmélyebbek a gyökerei, legnagyobb a műszaki báaisa, ahol a legbőségesebbek a tapasztalatok, legjobbak a körülmények, ahol a legnagyobb a munkaerőválaszték. Szóval Hollywoodban kötöttek ki, ahol a tévé megrendelésére készülő filmek újabb serkentő injekcióként hatnak a jelenlegi „boom"-ra. A szinte futószalagon gyártott tévé-filmek kiegyenlítik azt a veszteséget, amelyet a hagyományos filmvállalatok Európába „menekülése" jelentett, lévén az ővilágban olcsóbb a forgatás, mint otthon, az amerikai kinematográfia Mekkájában. A televízióból húzott jelentős haszon nem az egyetlen ok Hollywood derűlátására a Jövőt illetően, hiszen az amerikai mozik bevétele tavaly több mint egymilliárd dollárra rúgott. Márpedig ez az összeg abszolút csúcseredmény, hiszen messze maga mögött hagyja a háború utáni évek „aratását", amikor több volt a mozi is, s a látogatottság is lényegesen nagyobb arányú volt. Igaz, hogy azóta a belépőjegyek ára is növekedett, mégpedig nem is csekély mértékben, hiszen az új forgatási módszerek, a cinemascop, a mozik korszerű átépítése stb. fölöttébb költséges volt. Ez a csúcseredmény még egy tényre rávilágít: a mozilátogatók állandóan csökkenő érdeklődése törést jelentett a filmszínházak életében. Már-már úgy tűnt, hogy a mozik csak a szerelmespárok számára nyújtanak menedéket az eső elől, most viszont moziba járni ismét divatos időtöltés, olyannyira, hogy az amerikai producerek 1969-re még nagyobb fellendülést jósolnak. Elsősorban azért, mert mostanában sokkal több attraktív filmet forgatnak, mint a múltban, amelyek előreláthatólag még nagyobb tömegeket vonzanak majd. Persze, tévedés volna azt hinni, hogy most meg a tévé népszerűsége van hanyatlőfélben. A televízió az Egyesült Államokban még mindig tartja régi pozícióját, jelentőségét. Nemrég nekünk is alkalmunk adódott megismerkedni azoknak a hagyományos műsoroknak az egyikével, amelyek cerberusként órzik a népszerűség hadállásait. A „Bonanza" című sorozatra gondolok, amely nálunk a „Sorozat a sorozatról" című műsorban szerepel. Egyébként jómagam Nyugat-Európában több részét láthattam ennek a western-sorozatnak, és saját tapasztalataimmal is alátámaszthatom a statisztikai adatokat: ez az a bizonyos tévé„bestseller", amely hétről hétre rendszeresen egész családokat bilincsel a képernyőkhöz. A számok nyelvén szólva ez azt jelenti, hogy a Bonanza-t a világ 72 államában hetente 300 millió ember nézi. A westernsorozatok (a Bonanzán kívül még óriási sikert aratott a „Pisztolyok kereszttüzében" című hasonló témájú sorozat), továbbá különféle bohózat-sorozatok, családi- avagy fantasztikus, kalandos sorozatok és a különleges hangversenytermekből (musichall) közvetített műsorok azok a hagyományos „mágnesek", amelyek az amerikai tévé fajsúlyát jelentik. Színvonaluk kétségkívül nagyon ingadozó (még akkor is, ha a profeszszlonális átlaguk — mint éppen a Bonanzában — egészen elfogadható), de mégis csodálatra méltó a „kitartásuk" amivel a legjobb hazai sorozataink sem dicsekedhetnek. A sikertelenek rövid idő leforgása alatt megbuknak. Ezeket kíméletlenül kiselejtezik (a múlt évben például 31 sorozatot). Több általában eléri a két-három évet, de vannak olyanok is, amelyeknek életkorkuk öt vagy még ennél ls több év. A Bonanza és a Pisztolyok kereszttüzében az utóbbiakhoz tartozik. De térjünk vissza az amerikai filmhez. Bátran leszögezhetjük, hogy a dicstelen végzet lélekharangjának kongása már teljesen feledésbe merült, és a jövő még nagyobb, alapjában véve Jogos reményekkel kecsegtet. Ezt bizonyítja a következő apróság is: a fílmvállalkozás ismét vonzó bussines a nagy tőkével rendelkező társaságoknak, sőt még az olyanoknak is, amelyek eddig távol álltak a film világától. Elég, ha megemlítjük, hogy a Paramount „mecénása" az óriási Gulf and Western Industries ipari konszern, amely tőkéje jelentős részét filmvállalkozásba fekteti. A tévé és a film viszonyának amerikai változtatát persze nem tekinthetjük általános modellnek, már csak azért sem, mert a szocialista országokban egészen mások az adott körülmények, feltételek, lehetőségek. De azért egy s másra érdemes felfigyelni. Ha másra nem, legalább arra a szemléltető példára, hogy a filmgyártás népszerűsége a pesszimista jóslatok ellenére sem szenvedett csorbát a tévé előrenyomulásával. Emlékezzünk csak vissza, amikor néhány évtizeddel ezelőtt még a filmet vádolták azzal, hogy elfojtja a színházművészetet, és nem igy történt... MILOS FIALA\ Elizabeth Taylor a Kleopátra című amerikai szuperfilm címszerepében • A SZAMURÁJOK ARANYA: ez Tadoszki Szavazsima japán filmes új komédiájának a címe. Az ellenállhatatlan burleszk arról szól, hogy egy rendőrfőnök elindul a börtönből általa kicsempészett gonosztevővel, 1iogy ketten — a rendőr és a bűnöző — szerezzenek meg valamilyen legendás kincset. A komédia azután hihetetlen kalandjaikat sorolja fel, és a sajtó szerint nemcsak nevettet, hanem egyet s mást el is mond a kor japán társadalmáról.