Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

A

tanév végének közeledte J6 alkalom arra, hogy visszapillantsunk, ml történt Iskolaügyünk portáján az elmúlt esztendőben, s vázoljuk, mit várhatunk az 1969/70-es iskolaévtől. Egy évvel ezelőtt elemi erővel csapott tel a vita iskolaügyünk kérdéseiről ls. A magunk részéről igyekeztünk felmérni eredményeinket, gondjainkat és Iskolahálózatunk fejlesztésének távlatait. Pozitívumként könyvelhetjük el, hogy Iskolaügyünk problémái a magyar kisebbség érdeklődésének előterébe kerültek. A bajok orvoslását szorgalmazó nyilatkozatok felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar nyelvű szakmunkásképzés iskolaügyünk legégetőbb problémájává nőtt, hogy óvodahálózatunk további fejlesztése mennyire fontos stb. S milyen konkrét eredményeket hozott a nagy felpezsdülés? Iskolaügyünk aránylag csak szűk területét Ismerjük, de valahogy mégis úgy érezzük, terveinkből alig sikerült valamit valóraváltani. Amikor elérkezett a beiratkozások Ideje, amikor dönteni kellett a továbbtanulás fontos kérdésében, a magyar szülő ugyanolyan nehéz helyzetbe került, mint tavaly, vagy azelőtt. A szülő természetesen gyermeke érvényesülésének szempontjából igyekszik felmérni a lehetőségeket, és elsősorban azt vizsgálgatja, a magyar iskola elősegíti-e vagy hátráltatja gyermeke érvényesülését. A döntést rendkívül sok tényező befolyásolja, s ne áltassuk magunkat abban a hitben, hogy a felmerült kérdésre minden szlovákiai magyar szülő egyértelműen válaszol. A sajtónak, rádiónak és könyvkiadásnak ezen a téren még nagyon sokat kell tennie, hogy megkönnyítse a szülők helyes választását. De ennél sokkal fontosabb és nehezebb feladatok is állnak előttünk: iskolahálózatunkat úgy kell továbbfejlesztenünk, s minőségileg olyan színvonalra kell emelnünk, hogy az Igényeinknek és lehetőségeinknek, valamint a társadalom követelményeinek egyaránt megfeleljen. A szlovák sajtó, rádió és televízió is több esetben foglalkozott iskolaügyünk problémájával. Azokkal a nézetekkel, amelyek nacionalista platformról támadták elért eredményeinket, nem érdemes foglalkozni. Problémáinkkal több objektivitásra törekvő, jóindulatú cikk is foglalkozott, de ezeknek az írásoknak sem tudtunk fenntartás nélkül örülni. Ezek többek között arról ls tanúbizonyságot tettek, hogy nagyon sok előítélettel, értetlenséggel kell még megküzdenünk ezen a területen is. Ezek a cikkek bár elismerték azt az alapvető Jogunkat, hogy gyermekeinket anyanyelvünkön tanítsuk, de a sorokból — vagy a sorok közül — kicsendült: „jogotok van hozzá, de nem cselekedtek helyesen;gyermekeitek érvényesülését nehezítitek meg, ha magyar Iskolába járatjátok őket". Tehát itt is abba a kérdésbe botlunk: mikor cselekszik a magyar szülő helyesen, ha szlovák, vagy ha magyar tannyelvű iskolába járatja gyermekét? Mérjük le a probléma súlyát, megoldásának lehetőségeit egy iskola — a Kassal Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola — eddigi eredményeinek és gondjainak a tükrében. Ez az Iskola a köztársaság legnagyobb maA kassai ipariskola eredményei és gondjai gyar tannyelvű Iskolája, s tudomásunk szerint Közép-Európa többi államaiban sem találunk nagyobb nemzetiségi középiskolát. Az iskola majd két évtizedes fejlődésének grafikonja híven tükrözi iskolaügyünk fejlődését, nekilendüléseit, megtorpanásait. (Az említett grafikont a cikk alsó részén mutatjuk be olvasóinknak.) A felszabadulás után az első 43 érettségizett diák 1954. júniusában hagyta el az iskolát, s azóta ez a szám 1652-re emelkedett. Tekintélyes ez a mennyiségi fejlődés, de ez csak az érem egyik oldala. Sokkal lényegesebb, mit takarnak ezek a számok. Azonban nyomon kísérni másfél ezer fiatal életútját, elemezni sikereinek, kudarcainak okait, — nem könnyű felaflat. Az Iskola Igazgatósága ennek ellenére is igyekszik figyelemmel kísérni a végzett növendékek életútját, s rengeteg véleményt kért a végzett növendékekről. A pozitív vélemények egész sorát idézhetnénk: a moszkvai egyetem véleménye mellé prágai, bratislavai, esernyői véleményeket sorakoztathatnánk fel. összegezhetnénk a negatív véleményeket is — bár ezek száma szerencsére elenyészően kicsi. A valóság talán valamivel kedvezőtlenebb, mint az a kép, amit az eddig összegyűjtött vélemények mutatnak, de megítélésünk szerint még fgy sem kell szégyenkeznünk. Végzett növendékeink többsége megfelelően beilleszkedett társadalmunk életébe, volt növendékeink egész sora felelősségteljes beosztásban dolgozik. A kezdetben jelentkező nyelvi nehézségeket kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel leküzdötték, bár ezek egy technikusnál különben sem jelentenek olyan nagy akadályt, hisz a technikus a maga kifejezőeszközeivel, rajzzal és számokkal mindig meg tudja magát értetni. A továbbtanulás kérdése már bonyolultabb. Nincsenek NÖVENDEKEINK SZAMAINAK ALAKULASA 1950/51 — 1968/69 (CSAK A NAPPAU TAGOZAT) 42 113 304 442 500 473 395 370 372 374 436 409 432 513 573 628 692 761 821 MAGVAR TAGOZAT ifttf*ti#ff*t*ii ÖNÁLLÓ MAGYAR TANNYELVŰ ISKOLA pontos adataink, de a gyakorlat azt mutatja, hogy továbbtanuló diákjaink helyzete valamivel nehezebb, mint az üzemekben. Az egyetemekre felvettek százalékaránya valamivel kisebb, mint a szlovák testvériskolák esetében. De meglepően nagy azoknak a száma, akik egy-két éves gyakorlat után szereznek egyetemi végzettséget. Egyenlő esélyekkel... Iskolánk szoros kap.csolatot tart fenn a szlovák szakiskolákkal, így gyakran nyílik alkalmunk a színvonal összehasonlítására. Megítélésünk szerint a szlovák szakiskolákban az elmúlt évek jelentős színvonalemelkedést hoztak, a mi iskolánkban pedig bizonyos megtorpanás következett be. Ennek oka az objektív nehézségekben (tanteremhiány, elégtelen felszerelés stb. j és a gyors mennyiségi fejlődésben keresendő. Közrejátszik ebben az a tény is, hogy iskolahálózatunk klépítetlensége miatt sok olyan diák jelentkezik és jár ipariskolába, akiket érdeklődésük másfelé vonz, s a felvételi vizsgák mai rendszere mellett nem tudják kiválasztani az Iskola profiljának megfelelő fiatalokat. Az említett megtorpanás végzőseink számára nem jelent nagyobb hátrányt, és Igy egyenlő esélyekkel veszik fel a versenyt a szlovák szakiskolák növendékeivel. Ez többek között annak köszönhető, hogy a szlovák nyelv oktatására Iskolánk kezdettől fogva nagy súlyt helyez. A szlovák nyelv tanításának színvonalát különféle módon próbáltuk emelni: helyesnek bizonyult, hogy a szaktantárgyak keretében a szakkifejezéseket szlovákul is tanltjuk. Voltak egyéb próbálkozások is, például az egyes tantárgyaknak szlovákul történő tanítása, vagy számonkérése stb., de ezek a törekvések holtvágányra vezetnek. Végeredményben 11 és fél (gimnáziumok esetében 10 és fél év) alatt el lehet és el kell annyira sajátítani a nyelvet, hogy az életben, illetve a főiskolákon pár hónap alatt ne okozzon ez gondot az érvényesülésben. Más kérdés viszont, hogy a szakiskolákban 3 nyelv kötelező tanítása ilyen magas óraszám mellett kifizetődő-e (a nyelvek alkotják a heti óraszám egy ötödét). Természetesen nem gondolunk arra, hogy leépítsük az Idegen nyelvek tanítását, de a második Idegen nyelv tanításánál áttérhetnénk a fakultatív oktatásra, s ezzel a gyengébb illetve a nyelveket nehezen tanuló diákok érvényesülését, szlovák nyelvtudásának javulását segítenénk elő. Az iskola vezetősége mindig nagy gondot fordított az elméleti- és mühelyoktatás állandó korszerűsítésére. A szertárak, laboratóriumok, műhelyek felszerelésének fejlesztésében sokat tettünk már eddig is, s bár a legjobban felszerelt szlovák szakiskolák színvonalát még nem sikerült elérnünk, jelenleg jó közepes színvonalat képviselünk ezen a téren is. Sokat várunk az elkövetkező esztendőktől: a tanév végén nagyobb arányú építkezésbe kezdünk. 1971 végéig iskolaépületünk újabb emelettel bővül. A 4,5 milliós költséggel épülő emelet az állandó tanteremhiány felszámolását jelenti. 1971 után szeretnénk megteremteni a szaktantermi oktatás feltételeit, s szeretnénk végre megoldani azt a nagy problémát ls, amit tf tornaterem hiánya jelent. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy Iskolánk — kedvező irányítás és támogatás esetén — a szlovákiai magyar iskolahálózat egyik legjelentősebb intézete legyen, s iparunkat jól képzett technikusokkal ellátva, egyben jelentősen bővítse értelmiségi rétegünketIskolánk kezdettől fogva előnyösebb helyzetben volt, mint a többi magyar tannyelvű középiskola, mivel az Ipari szakoktatás Kassán közel egy évszázados, eredményekben rendkívül gazdag múltra tekinthet vissza. A kassal ipariskola Közép-Európa egyik legelső Ipariskolája volt. A mi szempontunkból a leglényegesebb, hogy 1919től egészen 1945-ig megszakítás nélkül párhuzamosan folyt a magyar és a szlovák nyelvű oktatás. Ez a folyamat 1945-ben megszakadt, de a tantestület lényegében együtt maradt, és 1950 szeptemberében az l^cola az elsők között élt a lehetőséggel s megnyitotta az első magyar osztályt. Ily módon a magyar nyelvű oktatás nagy pedagógiai tapasztalattal rendelkező tantestület kezébe került. Két év múltán a magyar tagozat önállósult, de az új iskola tantestülete a régire épült, s Igy az iskola tradíciója, szelleme töretlen maradt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az iskola könynyebben birkózott meg a kezdeti nehézségekkel. Elsőrangú feladatunk, hogy iskolahálózatunkat a közeljövőben tovább bővítsük. Feltétlenül szükséges új szakiskolák megnyitása is. Azonban körültekintően kell eljárnunk, hogy elkerülhessük azokat a hibákat, amelyek már több ilyen Irányú törekvést zátonyra futtattak. Több szakiskolában nyílt az elmúlt évek folyamán magyar tagozat, de ezek pár éves vegetálás után szép csendben megszűntek. Igy történt ez például a Kassal Középfokú Kohászati Ipariskolában ls: öt éven keresztül nyitottak egy-egy magyar osztályt, de az 1968/69-es iskolaévben már hiába kerestünk volna magyar elsősöket. Az okok megállapítása széles körű felmérést követelne, mégis megkockáztatunk néhány észrevételt. A magyar tagozatok létrehozásának szükségességét sokszor a tantestületek sem éptik meg, bizalmatlanul, egyesek egyenesen ellenségesen fogadják, és csak" többletmunkát látnak benne. A diákok körében ez kisebbrendűségi érzést, passzivitást vált ki, az iskola másodrangú tagjainak érzik magukat* A megnyitást megelőző bizonytalanság, a kellő propaganda hiánya miatt kevés a jelentkező, ezeknek többségét sokszor más-más Iskolából irányították át, fgy az osztályok összetétele is gyengébb. Ez többnyire azt eredményezi, hogy a színvonal lényegesen' alacsonyabb, mint a párhuzamos szlovák osztályokban. Az Iskola vezetősége pedig az első adódó alkalommal igyekszik megszabadulni a nehéz „kolonctól". Iskolánk 17 éves önálló léte és eddigi eredményei igazolják, bár a szlovák Iskolába járó magyar diák jól elsajátítja a szlovák nyelvet, s ezzel egy akadály elhárul érvényesülésének útjából, de a dolog másik oldala sokkal lényegesebb. Az anyanyelvén tanuló diák könnyebben jut nagyobb ismeretanyaghoz, és az esetleges nyelvi nehézségeket egészséges szellemű környezetben nagyon gyorsan legyűri. Iskolánk fejlődése bizonyítja azt ls, hogy a nevelés és az oktatás számára önálló magyar tannyelvű Iskolák biztosítják a legkedvezőbb feltételeket. Tapasztalataink alapján a megoldást abban látjuk, hogy Iskolahálózatunkat országos koncepciós terv szerint kell továbbfejlesztenünk. Pontosan fel kell mérni Igényeinket és lehetőségeinket. A szakiskolák területén arra kell törekednünk, hogy a meglévő és a létrehozandó Intézetek az egész magyar kisebbség Igényelt kielégítsék. Államunk föderatív elrendezése jobb lehetőségeket biztosíthat Iskoláink fejlesztéséhez, de csak abban az esetben, ha kellő aktivitással és körültekintéssel látunk hozzá az előttünk álló feladatok megoldásához. A sok felhívás, nyilatkozat és követelés után tettek következzenek, mert csak a kitartó, következetes, kapkodástól mentes munka hozhat eredményeket. BODA PAL KOVÁTS MIKLÓS