Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

BJSZfl t1 s 7 1 lexikon szerint Pozsony legjellegzetesebb része a Duna partján meredeken emelkedő Várhegy (magassága 224 méter), melyet a XI. század óta fennálló, Mátyás király és Mária Terézia alatt újjáépült, s ez 1811. évi tűzvész óta romba dőlt hatalmas vár koronáz. L Endre alatt (1052-ban) Henrik német király hiába ostromolta. 1552-ben ide hozták a miagyar királyi koronát. 1619 OKteDereDen Bethlen Gábor, 1683. júliusában Thököly Imre foglalta el. Követ kőre tesznek, meszet oltanak, habarcsot kevernek, a pallérok kiabálnak, és a munkások izma pattanásig feszül. Verítékük keveredik a mészbe, habarcsba, beleissza magát a szomjas kövekbe, mert így akarja valaki, aki gazdag, hatalmas és erőszakos. Így születnek' a templomok az istenek, a piramisok a fáraók, a várak pedig az urak részéTe. A madár mindig csak magénak épít fészket, az ember meg a zsarnokainak. Apró emberkék fölhordják a hegyekre kőből épült himnuszaikat zsarnokaik és isten nagyobb dicsőségére, de ők görnyedt botorkálássál lent Járnak a mélyben, a sötétségbein. A vár erődítmény ... A vár menhely ... A vár a hatalom jelképe... Ma is jelkép a vár, annak a jelképe, hogy az urak változnak, jönnek é-s mennek, de a nép mindig ugyanaz marad ... Azt jelképezi, hogy a nép nélkül a vár ócska kőhalommá változhat, bevehetetlennek hitt falai leomolhatnak, ha urai megtagadják a közösséget saját népükkel. A pozsonyi vár pár éve még csupa rom volt, csupa romantika, emlékőrző titokzatosság — és kedvelt találkahely. A lassan meglazuló és lehulló kövek jelezték az idő múlását. Az ódon tornyok között suhanó denevérek, kísértet látó éji madarak, galambok és vércsék ütöttek tanyát. S a vár alatt a sokszor átkeresztelt Duna kék szalagja hömpölyög lassan, méltóságteljesen a tenger felé. A népek országútja még öregebb, mint a vár. Partjai egyaránt emlékeznek az aranysasos római légiókra, az avarokra, a száguldó hun lovasokra és a honfoglaló magyarokra. A mohos kövek, a kongó kapualjak a kísértetek órájában újra páncélos lovagolf és lovak lépteit visszhangozzák. Hintók zörögnek a köveken, libé riás szolgák, egyenruhás apródok és fegyverhordozók, komor papok és mosolygó szépasszonyok szellemei népesítik be a termeket, folyosókat, A bástyákról ágyúk zordon torka mered minden irányba, kürtösök jelentik, hogy követség érkezik, s a Dunán áruval megrakott, öblös bárkák siklanak Kelet és Nyugat felé. A vár pincéiben puskaporos és boroshordók, harácsolt kincsek és csörgő bilincsek. Penészarcú rabok fogcsikorgatása és átka. És a vár fényes termeiben a pompa, a gazdagság és az erőszak bíborba, selyembe, bársonyba öltöztetett urai könyökig dúskálnak az aranyban, és felejteni akarják, hogy ők is halandók. De hagyjuk a múltat! A várát újjáépítették. Már elvesztette harcászati jelentőségét. Átalakított termeiben találkozik a múlt a jelennel és jövővel. Kiránduló gyermekek koptatják szőnyegeit és hallgatják, mit mond a tanítójuk a régi és az új mesterek műveiről. A zsarnokok várából múzeum lett, kiállítási termek hosszú sora. S a várudvaron, a bástyák tövében újra szerelmesek találkoznak, gyerekek játszanak pandúrosdit. A romantika újra bevette a valamikor bevehetetlennek épített falakat — ostrom nélikäl, véráldozat nélkül. Ez a pozsonyi vár jelene... N. LÁSZI.Ö ENDRE TOTHPÄL GYULA FELVÉTELEI