Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

meleg a boly közepében van, a legnagyobb zimankó — természetesen — a boly szélén levőket kínozza. Télvíz idején ezért a méhek állandóan változtatják helyüket. Amelyik tegnap kellemes melegben szunyókált, az holnap saját testével védi a többit a hidegtől. Bizonyos vonatkozásban az ember is tanulhatna tőlük. Egy gyermekkori mese jut az eszembe. A méhes-, be tévedt medvéről. —• Igaz, hogy a mackó kedveli a mézet? — Erről saját szememmel is meggyőződtem. Még az iskolában történt, hogy a kaptárakat egy völgybe vittük — méhlegeltetésre. Egy reggel elszörnyedve vettük észre, hogy a kaptárakat valaki feldúlta. Egy pedig — teljesen eltűnt. A nyomokról hamarosan rájöttünk, hogy ki garázdálkodott. A medve nyomába szegődtünk és tizennégy kilométerre a tett színhelyétől megtaláltuk a kaptárt. A méz — természetesen. — hiányzott. A mackó pedig valahol az odújában szundikált. A korszerű méhészetekben ma már általánossá vált a vándor életmód. Ha az akác nyílik, akkor az akácosokba viszik a kaptárokat. Ha a mézontófű virít, akkor annak a környékén zümmögnek a méhek milliói. így a méztermés többszörösére növelhető. — Mennyit hord össze egy család évente? — Ha Jó termés van és kedvezö» az idő, ötven kilót is kipergetünk. De már az is előfordult, hogy egy család 70 kilót adott. Most éppen az akác virágzik, szép, szélcsendes az Idő, így a méhek nektártól terhesen érnek haza. Egy-egy forduló talán csak egy-két tizedgrammnyi mézet Jelent, de itt igazán érvényes a közmondás: Sok kicsi — sokra megy. Nemsokára megkezdődik az akácméz pergetése. A színe — arany, az illata pedig majd a májusi erdőt idézi. Az akácméz a Iegillatosabb, de a legegészségesebb a réti méz. Ez különböző virágokból — sokszor gyógynövényekből — „készül", Így gyógyhatása ls jelentős. — Nem fáradnak el? Hiszen feltehetően naponta többször ls kirepülnek ... — Hogy elfáradnak, az abból is látható, hogy a dolgozó méh élettartama télen hat hónap, nyáron pedig munkaidő alatt a méh csak három hétig él. Kimerül, elgyengül, meghal. A méhész sorra mutogatja „műszereit". A füstölőt, a sztetoszkópot helyettesítő gumitömlőt, amellyel télen a zümmögésüket hallgatja és ebből következtet gondozottjai egészségi állapotára. Képeken mutatja, mekkorát fejlődött az utóbbi évtizedek alatt a méhészet. Harminc-negyven esztendeje a gazdák többsége még szalmakasban tartotta a méhet és ősszel — irgalmatlanul lefojtotta a családot. Ma már sokkal belterjesebb méztermelés folyik. Szabályozzák a rajzást, csak nemes fajtájú családokat tartanak. Hogy ekkora fejlődésnek lehetünk tanúi, az Jórészt a Mé-* hész Szövetség tevékenységének köszönhető, amely éppen az idén nyáron ünnepli megalakulásának századik évfordulóját. Mielőtt a méhésztől elbúcsúztam volna, még így szólt hozzám: — Itt dolgozik a szomszédban a kertész. Kérdezze meg tőle, hogyan vélekedik a méhekről. — Megfigyeltem, hogy azok a növények, amelyeket a méhek megtermékenyítenek, sokszor kétszeres termést hoznak. Ezek szerint a méhnemesítés és a vele összefüggő kutatómunka nem is olyan elvont, nem is olyan kézzel nem fogható és kiszámíthatatlan értékű tevékenység, mint ahogy eleinte gondoltuk. Bár csak sok olyan tudású méhészünk lenne, mint amilyennel a Szene melletti kis tanyán találkoztam. TÓTH MIHALV bátor. Alapjában véve ugyanolyan, mint amilyenben a koraszülött csecsemőt ápolják. A műszerek a kikeltendő anyaméhek számára állandó hőmérsékletet biztosítanak. Amíg azonban a mesterséges úton előállított, ember készítette anyabölcső az Inkubátorba kerül, sok munkát kell a méhésznek elvégeznie. Például szakasztott olyannak kell lennie, mintha méhek készítették volna, különben a dolgozók nem hajlandók táplálni. Az anyakeltetés néhány napján szinte egy pillanatra se szabad az Inkubátortól eltávozni, mert akár csak néhány perces áramkiesés ls végzetes lehet. Munkájuk célja a fajnemesítés. A méz-, a vlaszés a méhpempő termelése csak másodlagos cél. Figyelmüket, sajnos, sok felé terelik a gondok. Itt még érvényesül az az elavult felfogás, hogy — dotációkkal, segélyezéssel és más módon — csak a közvetlenül és pillanatnyilag hasznot hozó vállalkozásokat támogatják. Márpedig a méhnemesítés maga csak közvetve, esetleg pénzben ki sem számítható módon hoz hasznot. A méhész és a gazdaságvezető sajnálkozva állapítja meg, hogy a termelőmunka intenzitása például lehetetlenné teszi a szaktanácsadói tevékenységet. — így tavasszal, nyáron — mondotta a gazdaságvezető — naponta jönnek hozzánk szaktanácsért. Ezzel szolgálhatnánk ls, hiszen értjük a dolgunkat, mind gyakorlatilag, mind pedig elméleti szempontból. Pavel Vyletel például a méhész technikumban érettségizett. Viszont egy-egy szakelőadás, szemléltető oktatás fél napot ls igénybe vesz. A termelési tervetviszont úgy voltunk kénytelenek kidolgozni, hogy az üzem rentábilis legyen. Pedig itt voltaképpen kísérleti intézetről van szó. Az Ilyeneket országszerte mindenütt állami támogatásból tartják fenn és — mégis kifizetődnek. A hozzánk érkező méhészek sokszor meg sem értik, ha kérésüket visszautasítjuk és kijelentjük: nem áll módunkban — jobban mondva nincs időnk — szaktanácsot adni. Dolgoznunk kell, méhpempőt kell termelnünk és mézet, meg eladásra anyát vagyunk kénytelenek nevelni, hogy ne legyünk ráfizetésesek. Egészséges a méhcsalád? Ezt rendszeres időközökben ellenőrzi a méhész, hogy a nemesitö állomás munkája gyümölcsöző legyen. (A szerző felvétele) míg a nektárból méz fesz t kaland • Nemesítés • Száz A

méhész — kezében füstölőt és sisakot tartott — óva intett, ne merészkedjek túlközel. — Nem szeretik a fekete hajúakat. És kimondottan ellenségesen viselkednek a fekete szakállúnkkal szemben. Tehát egy további adat a méh természetrajzához. Vajon miért éppen a fekete szakállúakat? Talán mert a méh dolgos, puritán jószág, és elvből ellene van minden öncélú dísznek. így a szakállnak is? Nem tudom... A természetbúvárok megint törhetik a fejüket. Hogy miként gyűjtik a mézet, azt már látom, mert Pavel Vyletel, a Včelárske Paseky-i méhész közben levette a kaptár fedelét és kiemelt, szemügyre vett egy keretet. Ezernyi méh nyüzsgött rajta, az egyik sarkát már be ls ragasztották viaszréteggel, ami azt jelenti: kész munka. Hogy miként csípnek, azt is csakhamar megláttam. A méhész óvatosan a nyakához nyúlt, egy kicsit megcsóválta a fejét. Arcvonásain nem bosszúságot, hanem Inkább egy kis szomorúságot véltem fölfedezni. — Ez menthetetlenül megdöglik? A kérdés hallatán kezében egy pillanatra megáll a füstölő, rám néz és rendreutasít: — Ejnye, maga nem tudja, hogy a méh nem megdöglik, hanem meghal? Ezt tudhatta volna... Mindebből megtudtam, hogy Vyletel azon túl, hogy szereti a méheket, még tiszteli is őket. — Hány csípte meg magát egyszerre? — Körülbelül száz. Néhány esztendeje történt, legeltetni vittem őket. Rossz volt az út, a teherkocsi agyon rázta a kaptárakat, idegesek voltak. Ahogy kinyitottam a röpnyílást, rám zúdultak. Utána végtelen szomjúságot és belső lázt éreztem. Néhány nap múlva azonban már kutyabajom se volt. Van aki azt állítja, hogy a méhszúrás méreg. Mások megesküsznek rá, hogy gyógyító hatású- Mi igaz ebből? A méhész ezt is megmagyarázza. Megtudom, hogy a daganatot a méhméregben levő hangyasav okozza. A csípésből eredő váladék különben a kígyóméreghez hasonló. Ezért egyes esetekben — ha háromszázháromszázötven méh marja meg az embert — a marás halálos ls lehet. De gyógyító hatású, ha az ember — méhcsípés, vagy injekció formájában — megfelelő mennyiségben és módon kapja a mérget. Figyelem a családot, látszólag rendszer nélkül mozognak, cikáznak a kaptárban és környékén. Viszont ha újra és újra a méztől roskadozó mézkeretre nézek, el kell Ismernem: tudják, mit tesznek, hova repülnek. Körülöttünk mindenütt kaptárok. A Szenctől talán tíz kilométerre levő pusztán van a méhnemesítő állomás, amelyről Itthon kevesen tudják, hogy létezik, de annál nagyobb az érdeklődés Iránta külföldön. A nemesítés elsősorban azt jelenti, hogy .százharmincöt méhcsaládot állandóan figyelnek, mart tudni kell, hogy melyek a legszorgalmasabb, legéletképesebb közösségek. Az anyákat ezekből nyerik, szaporítják. A méhesben egy műszerekkel „teletűzdelt" furcsa kaptárt ls felfedeztem. Megtudtam, hogy ez az lnkuSzázharmincöt család méhe van a gazdaságnak. Itt mindig akad munka. Kaptárjavítás, ellenőrzés, hogy nem beteg-e egy-egy család, mézpergetés. raktározás, naplókészítés... A méhész miközben rendes munkáját végzi, érdekes dolgokat mesél. Természetesen: a méhekről. Főleg azokról az évekről, amikor a Liptovský Hrádok-i méhésziskolában tanult, és szinte nap mint nap újabb és újabb titkot „fedezett" fel. Egy átlagos család — 20 000 méh. Apró laboratóriumok, amelyek az ember legősibb édesítőjét állítják elő. — Amit a növényekről összeszednek, az már tiszta méz? — Az még csak nektár. Vizet tartalmaz, amely csak később párolog el. A méz csak akkor kész és tartósított, amikor a sejtekre már a viaszréteg is rákerül. Tucatnyi érdekes történetet hallottam azon a délelőttön. Arról, hogy a méh a nektárért akár tíz kilométerre is elrepül. Hogy milyen titokzatos tájékozódó „műszere" van, amellyel hazatalál? Azt pontosan még senki sem állapította meg. Hogy óránként 60 kilométeres sebességgel repül, azt viszont már lemérték. Liptovský Hrádokon tudományos kutatók egész évon át figyelnek néhány családot. Átlátszó üvegkaptárakban például megfigyelték, hogy amikor kint 25—30 fokos hideg van, a méhcsalád a kaptárban akkor is 27 fokos meleget teremt. Legkellemesebb Százéves a Méhész Szövetség. A jubileumi évben az ország minden részéből több tucatnyi pionír érdekkörben ismerkednek az iskolások a méhtenyésztés titkával. (CSTK felv.) — — N G/3 — m t1 H