Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-08 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Cseh származású tudós Amerikában Az elárvult prágai lakásban magányosan éldegél az egész ház „dédije". Gyerekei szétszéledtek a világban, két évvel erelöit pedig hűséges párja is eltávozott oda, ahonnan nincs többé visszatérés... Akkoriban határozták el a szomszédék, hogy naponta bekopognak hozzá. - Bevásárolni megyek, nagyanyó. Mit hozzak a városból? - így az egyik. Hogyan érzi magát? Nem volna kedve lejönni a parkba? — ajánlkozik a kíséretre szolgálatkészen a marik. - Mit ir a fia? Mikorra várja? - kérdezi a harmadik, a negyedik szomszéd. T

agadhatatlan, jól esik ez a meleg érdeklődés, mely akárcsak a napsugár, beragyogja életét. Mert mit is kezdene a 86. tavaszát taposó nénike a jó emberek féltő szeretete, segítsége nélkül? És mit is keraíene a fia nélkül, akinek leveleit mindig oly nehezen várja? Igaz, többnyire nincs oka a türelmerlenkedésre, hiszen az őszinte hangú, rendszerint örömhíreket tartalmazó, tengeren túlról érkező levelek idejében befutnak. De az is előfordult már, hogy írójuk gyorsabb volt a postánál és hamarabb toppant be a prágai kislakásba. Mert dr. Zdenék Kopal professzor, az űrkutató, a manchesteri egyetem asztronómiai és matematikai keiának a tanára minden esztendőben legalább egyszer, néha többször is hazalátogat. Olykor egyedül, de gyakran a családját is magával hozza. követték lázas kísérleteik, ha nem is írtak erről az újságok. Ezért nem volt az ottani szakemberek részére meglepetés, amikor 1957-ben az első szovjet űrhajó körülrepülte a Földet. Korszakalkotó események küszöbén — Ogy vélem, hogy amit eddig láttunk és tapasztaltunk, az csupán szerény előjátéka mindannak, aminek tanúi leszünk. Olyan események küszöbén állunk ugyanis, melyeknek minden egyes határkövét aranybetűkkel jegyzik majd be az emberiség történetébe ... Komoly kijelentés ez, mely még a közömbösök kíváncsiságát is felcsigázná. - Nem vagyok jós, s ezért csak kész terveinkről beszélhetek - folytatta. A legközelebbinek júliusban kell megvalósulnia. További határkőhöz érkeAKINEK AZ ELETE ŰRKUTATAS Bölcsőjüket a Moldva partján ringatták Nincs ebben semmi különös, ha meggondoljuk, hogy a professzor élete párját is a Moldva vizével keresztelték. Két felnőtt lányuk ugyan már az Egyesült Államokban született, de azért úgy beszélik szüleik anyanyelvét, mintha itt jártak volna iskolába. És hogy mennyire eltéphetetlenek ezek az érzelmi szálak, melyek öreg szülőjükhöz és egykori hazájukhoz fűzik a házaspórt, azt talán a legjobban az bizonyítja, hogy a nagyobbik lányuk, a NASA tudományos dolgozója tavaly előtt a prágai Szent Vítus-székesegyházban esküdött örök hűséget választottjának. - Nem, a család ezúttal nem kísért el - mondta a választékosan öltözött, csupa mosoly öregúr, akivel a prágai Internacionál-szállóban az űrkutatók nemzetközi kongresszusán találkoztunk. Galambősz feje ellenére is fiatalos. De mégis más, mint legtöbb kollégája. Talán azért van ez, mert ritka szakmáján kívül, amelyhez csak kevesen konyítanak, a „világi" dolgok iránt is oly nagy érdeklődést mutat. Munkanélküliség helyett ösztöndíj - A magamfajta értelmiségi dolgozókhoz hasonlóan 1937-ben én sem találtam idehaza megfelelő munkát — mondotta. Sorsát a cambridge-i egyetemről kapott meghívás pecsételte meg. Az ottani tudósok valahogyan felfigyeltek disszertációs értekezésére és egy éves ösztöndíjat ajánlottak fel neki. A Harward egyetemre — Oktatásügyi Minisztérium védnöksége alatt — ugyancsak a véletlen jutatta. És mert feljebbvalói a szerződéses további egy esztendő leteltével sem akartak megválni tőle, rövid tépelődés után elhatározta, hogy „enged az erőszaknak". Előzőleg azonban hazajött és megnősült. - Ezt jól tettem, nagyon jól - emlékezik vidáman -, hiszen az utolsó lehetőséget használtam ki. A müncheni események és az azt követő politikai viszonyok ugyanis majdnem húsz esztendőre elszakítottak bennünket itthoni kedveseinktől és a hazánktól. A Kopal-házaspár efölötti bánatában a munkában keresett és talált vigaszt Különösen a férfi, akinek az évek során számos tudományos munkája jelent meg. A számítógépek bölcsőjénél érlődött meg benne a gondolat, hogy a régi vesszőparipájával, a holdkutatásokkal kapcsolatos észrevételeit is közölje a világgal. Mert az űrrepülés lehetőségeiről a csillagászok és matematikusok körében már az ötvenes években sok szó esett Egymást zünk: amint ismeretes, az ApoHo-11 feladata az lesz, hogy leszálljon a Földhöz legközelebb lévő égitesten. Ha ez sikerül, természetesen a szó szoros értelmében nagyító alá vesszük a Holdat... A további,terv szerint - kb 16 esztendő múlva — 1985 körül a Marsra Júliusban indítják el a Hold felé az Apollo 11 -et. Parancsnoka: Neil Armstrong. Az Apollo 11. holdkompjának parancsnoka: Edwin Aldrin. Talán ő lesz az első ember, aki leszáll a Holdra. Szívós edzéssel készül a történelmi feladatra. készülnek, hogy naprendszerünk történetében először olyan élettel találkozzanak, mely nem földi eredetű. - Tehát mégis igaz volna? — néztem a professzorra hihetetlenkedve. Elnevette magát. - Dehogyis, nem a Mars-lakókra gondolok, ilyenek nem léteznek, hanem élő anyagra, olyanra, amilyet a Földre hullott meteorokon nem . egyszer felfedeztünk már. Ennek az anyagnak az eredetére csak akkor következtethetünk, ha megvizsgáljuk a Holdról kapott anyagmintákat. Egyelőre azonban az sincs kizárva, hogy a Földre az élet „kintről" érkezett vagy pedig fordítva: ha van élet valamelyik égitesten, eredete a Földre is visszavezethető. Ki tudja? A találgatásoknál biztosabb a tény, hogy nem egyszerű dolog eljutni a Holdra. A visszarepülés már sokkal kevésbé bonyolult, legalábbis elméletben. - Azt hiszi, professzor úr, hogy az űrhajósok élete kevésbé veszélyeztetett az odarepülésnél, mint a visszatérésnél a Földre? Utazás a Holdra Kitérő választ ad. Elmondja, hogy a Holdra repülés során mindössze néhány veszélyes pillanattal számolnak a szakemberek. Mihelyt a rakéta eléri a 100 km-es magasságot, már nincs ok az aggodalomra. Az Apollo 10. utasai 63 órás kalandokban gazdag „kirándulása" alkalmával többnyire nagyobb biztonságban vannak, mint a járókelők a forgalmas útkereszteződéseken. Kételkedő tekintetem mosolyra készteti a tudóst: - Elhiheti, ha mondom. Hiszen abban a magasságban semmi sincs, ami felrobbanna az űrhajón, melyet már csak a gravitációs erő hajt. A fedéjzet legénységének csak itt-ott kell némileg az irányt kiigazítania, esetleg a sebességet szabályoznia. Ez pedig szóra sem érdemes csekélységnek tűnik a többi bonyolult művelethez képest Visszatérésük alkalmával a földretérés előtti néhány perc talán a legkockázatosabb. Ez a döntő pillanat akkor következik be, amikor az űrrepülők a fedélzeten a számítógéptől átveszik az űrhajó, s ezzel sorsuk irányítását Drámai percek ezek, egyetlen hibás mozdulat és... Ezért oly fontos a leszállás gyakorlása, amit a rakéta pontos mása, a szimulátor a Földön is lehetővé tesz. On meghalt, uram ... Kopal professzor nemegyszer ült már benne, nemegyszer élte át a szimulátorban a hajszálnyi pontossággal utánozható repülés minden mozzanatát. Az álcázott rakétában vetített film is reálisan megközelíti az eseményeket, amelyekkel az űrhajósok utazásuk folyamán találkozhatnak. Ilyenkor a hangszóróból a „repülést" irányító instruktor vezényszava és utasításai is éppen olyanok, mint a valóságban... Csakhogy ... „Kész, vége, ön meghalt, uram" — hallotta többször is már a professzor saját sorsának beteljesedését. Mit jelentett ez a borzalmas megállapítás? - Annyi baklövést követtem el „repülés" közben — hogy ha történetesen nem a szimulátorban, hanem a rakétában ülök, akkor már régen nem vagyok az élők sorában. Agyonzúzom magam a leszállásnál. Remélhetőleg az űrhajósok ügyesebbek lesznek, különösen a holdratérés pillanatában, ami azonban egyelőre sajnos még nem utánozható, s ezért nem is gyakorolható. Persze a visszatérést a Holdról sem volt még lehetőség kipróbálni. Ez a visszatérés a kilövő rakéta segítségével fog történni, úgy hogy a kilövés pillanatában a rakéta legalsó része leválik és a Holdon marad további feladatok teljesítésére. Ha a kilövési manőver nem sikerülne, akkor bizony... Dehát semmi értelme sincs az ördögöt a falra festeni. Éneikül is elég a tudósok gondja. Ezért inkább maradjunk az űrhajónál, melyre visszatértekor az atmoszférába kockázatos pillanatok várnak. Ám ezek a problémák már ismeretesek, s ezért senkit sem lepnek meg. Az űrhajósok is számolnak ezzel a veszéllyel, akárcsak valamilyen betegséggel, mely azonban bizonyos körülmények között elhárítható. A tudósok és a többi szakemberek éppen ezért azon fáradoznak, hogy minél biztonságosabbá tegyék az űrrepülést Csakhogy ez az eddiginél jóval hosszabb időt igényel, hiszen ma még csak a kezdet kezdetén tartunk, különösen azért, mert az űrrepüléssel szemben támasztott követelmények is egyre igényesebbek és többnyire olyan váratlan helyzetet teremtenek, melyből nem éppen egyszerű megtalálni a kiutat Am a kísérletek és kutatások tovább folynak. A tudósok nem torpannak meg o nehézségek előtt, nem ismerik a lehetetlent. És így van ez rendjén. A korszakalkotó vívmányok, a haladás elképzelhetetlen szívós, kitartó munka nélkül. KARDOS MARTA