Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-04 / 129. szám, szerda

A pirt időszerű feladatai Szlovákiában (Folytatás a 3. oldalról) sok bonyodalmat okoztak a megismétlődő válságos helyzetek, amelyek Szlovákiára is kiterjedtek. Ezért a Szlovák Szocialista Köztársaság sem volt teljesen mentes válságok okozta megrázkódtatásoktól. Teljes határozottsággal állíthatjuk azonban, hogy az SZLKP Központi Bizottságának politikáját a kommunisták s a pártonklvüliek, nemzeteink és a Szlovákiában élő nemzetiségek széles rétegei kellő megértéssel fogadták. Nálunk mindenki —, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek — a békés fejlődés adta biztonság érzését óhajtja. Mindenki békében akar dolgozni és a helyzet, valamint a szocialista szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatok rendeződését kívánja. Hála a kommunisták, a pártszervezetek, a járási és a kerületi pártbizottságok áldozatkész munkájának', a legutóbbi kilenc hónap folyamán sikeres volt az SZLKP politikája, és ezt nemcsak Csehszlovákia Kommunista Pártja méltatja, hanem általában a testvérpártok is. Ezekre kell gondolnunk most, amikor a CSKP Központi Bizottságának májusi plenáris ülésén jóváhagyott Irányelvek értelmében kitűzzük Szlovákia Kommunista Pártja szervei és szervezetei számára a további feladatokat. Magától értetődő azonban, hogy a legutóbbi kilenc hónapban elért pozitív eredményekre hivatkozva nem lehet szem elől tévesztenünk azokat a helytelen érveléseket, amelyek gyakran hangzanak el nálunk, a központi bizottságban és a társadalmi szervezetekben arra utalva, hogy nálunk jobb a helyzet, mint a köztársaság nyugati részében. Hagyjunk fel az ilyen érvelésekkel, amelyek csak káros hatásúak lehetnek, s megzavarhatják továbi munkánkat. Mindnyájan tudjuk, hogy a CSKP Központi Bizottsága által kitűzött alapvető fontosságú feladatok egyaránt kötelezők Szlovákia Kommunista Pártjára s a cseh országrészek pártszerveire. Mi azonban megkérdezzük önmagunktól, vajon kellőképpen használjuk-e fel az adott lehetőségeket? Vajon eléggé offenzív politikát folytatnunk-e azok között a feltételek között, amelyek mérvadók az SZLKP tevékenységében? Ha ezekre a kérdésekre keresünk választ, azt is meg kell kérdeznünk, rendben van-e minden pártunkban, egységesek-e pártszervezeteink, egyöntetű-e pártunk? Ezzel szorosan összefügg az a kérdés ls, eléggé offenzív-e politikai-eszmei tevékenységünk? Vajon teljesen elégedettek lehetünk azzal a tevékenységgel, amelyet a kommunisták a társadalmi szervezetekben és az állami szervekben kifejtettek? Rendben van-e minden az ifjú nemzedék nevelése terén? Vajon valóban tudatában vagyunk annak, hogy gazdasági életünkben igen súlyos problémákkal kell megbirkóznunk? A szlovákiai lakosság egy része még mindig nem érti meg Intézkedéseinket, sokan tartózkodóan és kívülállókként figyelik arra irányuló törekvéseinket, hogy helyreállítsuk baráti kapcsolatainkat a szocialista országokkal. Nem lépünk fel eléggé erélyesen a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységének kérdésében sem. Igaz ugyan, hogy a politikánk ellen irányuló kirohanások csak szórványosak, de a kommunista szerkesztők munkájának offenzív jellege nem nyilvánul meg elegendő mértékben, és ez a helyzet még a Pravda — a párt sajtószervének szerkesztőségében is. Még sokáig sorolhatnánk a hasonló fogyatékosságokat, a megoldatlan problémákat, de végeredményben arra a következtetésre kell jutnunk, hogy kiküszöbölésük és megoldásuk tőlünk, elsősorban ettől a központi bizottságtól függ. Most azokra a kérdésekre kell összpontosítani a figyelmünket, amelyek a CSKP Központi Bizottságának májusi plenáris ülésén jutottak előtérbe s lekötik egész pártunk figyelmét. Pártunk marxi-lenini párt Mint már előbb említettük, Szlovákia Kommunista Pártja megőrizte vezető szerepét, de egyrészt a párton belül másrészt a párt és a társadalom közötti kapcsolatokban is megnyilvánultak a válság jelei. Mi Szlovákiában természetesen arra törekszünk, hogy Szlovákia Kommunista Pártja az egységes pártnak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának valóban marxi—lenini pozíción álló része legyen, de tisztáznunk kell az ezzel összefüggő szerepünket. Tudatosítanunk kell azt az alapvető politikai fogalmat, hogy a munkásosztály pártja a dolgozó nép pártja, marxi — lenini típusú párt, mely elismerve a pártépítés s a pártélet lenini elveinek érvényét ezekhez az elvekhez igazodik, a marxizmus—leninizmus tanítását vallja, ettől elválaszthatatlannak tekinti a proletár nemzetköziséget és az ebből eredő nemzetközi eszmeközösséget, amelyet a többi munkás és kommunista párttal vállal. Nagyon fontosnak — különösen a mi feltételeink között — kell tekintenünk a demokratikus centralizmus tiszteletben tartását és biztosítását. Több ízben kijelentettük, hogy pártunk önkéntes politikai szervezet, de ez még nem jelenti azt, hogy bárki is önkényesen értelmezze a pártfegyelem kérdését. Marxi—lenini pártunk a mindenki számára kötelező elvekhez igazodik és ezekhez az elvekhez kell igazodnia minden párttagnak is, mert aki pártunkba belép, arra kötelezi magát, hogy önként vállalja az említett elvek betartását. Pártunk jelenlegi konkrét helyzetében nagyon türelmesen és fokozatosan kell biztosítanunk a demokratikus centralizmus elveinek érvényesülését. Egyesek azt állítják, hogy viszszatérünk a január előtti állapotokhoz, s pártunkban felújítjuk a vasfegyelmet stb. Mi pedig azt állítjuk, hogy nem ez a célunk, hanem azt akarjuk elérni minden pártszervezetben, minden járási és kerületi pártbizottságban és itt, az SZLKP Központi Bizottságában is, hogy olyan légkör alakuljon kl, amelyben a választott szervek tagjai tárgyilagos eszmecsere alapján érvényesíthessék jogaikat, tevőlegesen részt vehetnek politikánk kialakításában, megvalósításában. Az a célunk, hogy minden kommunista teljes felelősséggel vállalja a jóváhagyott határozatok teljesítését. Ezt azonban csak akkor érhetjük el, ha ők is tevőlegesen vesznek részt e határozatok kidolgozásában, vagyis a jóváhagyás előtt demokratikusan megvitatják. A demokratikus centralizmus és a párton belüli élet alapelveitől azonban elválaszthatatlan az az elv, miszerint minden pártszervnek s -szervezetnek egységesen kell biztosítania a jóváhagyott határozatok teljesítését. Hangsúlyozni szeretném, hogy a pártszervek és -szervezetek határozatainak kötelező volta ellen irányultak főképpen a jobboldali opportunista erők támadásai. Az volt a célúk, hogy pártunkat holmi vitaklubbá változtassák, ahol a legkülönfélébb elgondolások s irányzatok megnyilvánulhatnak, és senkire sem kötelezők az egységesen érvényes döntések, illetve határozatok. Márpedig a demokratikus centralizmus elvéből semmit sem engedhetünk, ha azt akarjuk, hogy pártunk teljesítse a reája háruló feladatokat, és ezért különösen a szlovákiai feltételek között biztosítanunk kell a CSKP KB és az SZLKP KB határozatainak feltétlen teljesítését. A CSKP KB májusi plenáris ülésének résztvevői hangsúlyozottan utaltak a párt politikai szervező munkája színvonalasabbá s hatékonyabbá tételének szükségességére. Erről elgondolkozva meg kell kérdeznünk, hogy mindenkor megfelelő volt-e nálunk a CSKP KB és az SZLKP KB határozatainak s irányelveinek teljesítése? Helyes volt-e az ezzel kapcsolatas magatartás? Az SZLKP KB elnökségében arra a következtetésre jutottunk, hogy állásfoglalásunk az említett összefüggésekben nem mindenkor volt eléggé igényes, nem mindenkor utalt mindarra, ami a határozatok teljesítésének biztosítása érdekében szükséges. így például nagyon elhanyagoltuk a helyi jellegű politika problémáit. s ennek még a CSKP KB novemberi s decemberi határozatai után is több esetben tanúi lehettünk. Nem mindenkor szerveztük meg kellőképpen a határozatok teljesítését, minek következtében — habár helyes határozatokat hoztunk — a mindennapi élet gyakran az ellenkező irányba terelődött. Gyökeresen meg kell tehát változtatnunk magatartásunkat az egységesen kötelező határozatok teljesítését illetően, mert ez elválaszthatatlanul összefügg a politikánk érvényesüléséért folytatott küzdelem megszervezésével. Passzivitás helyett fokozott aktivitást Erre törekedve meg kell magyaráznunk a párt tagjainak és a pártonkívülieknek, milyen eszmékhez igazodnak a párton belüli jobboldali opportunizmus és a társadalomban aknamunkát folytató szocialistaellenes erők. Meg kell magyaráznunk a párton belüli élet problémáit, és döntő érvekkel kell megcáfolnunk a pluralitásos politikai rendszerre vonatkozó elgondolásokat. Elő kell készíteni a képviseleti szervek megválasztásának politikai értelmezését, a párton belül világnézeti problémákat kell napirendre tűznünk, síkra kell szállnunk a leninizmus alapelveinak érvényesüléséért, más szóval fel kell használnunk az offenzív előrehaladás minden lehetőségét. A kommunista újságírók, történészek és szociológusok vegyék fontolóra, milyen segítséget nyújthatnak pártunknak e problémák megoldásában. Ezért igényt tartunk arra, hogy az e téren dolgozók, de különösen a kommunisták tanúsítsanak eddigi passzív magatartás helyett offenzív magatartást. Ogy vélem, e téren a tömegtájékoztatási eszközök s a velük dolgozó kommunisták még nagyon sokkal adósai pártunknak. Ezt különösen azért hangsúlyozom, mert még sok kommunista és pártszervezet nem értelmezi helyesen a programunkba foglalt gondolatokat, és azt a taktikát sem, amelyet céljaink fokozatos elérése érdekében feltétlenül alkalmaznunk kell. E törekvéseinkkel összefügg a helyes kádermunka, más szóval a káderpolitika helyes értelmezése. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a párttagok tömeges leigazolása a szándékunk, s azt sem, hogy vissza akarunk térni a káderpolitika baloldalias értelmezéséhez, úgy mint ahogy például Novotný a közismert mártoni beszédében hangsúlyozta. Azt azonban- meg kell mondanunk, hogy a párt káderei segítségével és közreműködésével biztosítja politikáját. A jelenlegi kádermunkában különösen annak kell nagy fontosságot tulajdonítani, hogy tárgyilagosan ítéljük meg, ki hajlandó és képes e nehéz időkben a felelősség terhét vállalni és viselni és áldozatkészen dolgozni helyzetünk rendeződése érdekében. Káderpolitikánk gyakorlati megvalósításában elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy ott is uralhassuk a helyzetet, ahol még megoldatlan problémák vannak. Ez azonban ne legyen alkalom a visszavágásokra vagy a személyes indítékok kifejezésre juttatására. Meg kell értenünk, hogy milyen helyzetben volt pártunk, milyen helyzetben döntöttek egyes emberek, miért tévedtek, miért ingadoztak stb. Kötelességünk tehát, hogy ezeket az embereket — ha becsületes kommunistákról és pártonkívül lekről van szó — ismét megnyerjük. Győzzük meg őket és adjunk nékik alkalmat arra, hogy belátva hibáikat, tévedéseiket, őszinte önbírálatot gyakoroljanak, hiszen pártunkban sohasem tartottuk becstelennek azt, aki beismerte hibáit, tévedéseit és helytelen magatartását. Ezt az elvet különösen most, ebben a rendkívül bonyolult, zavaros és ellentmondásokkal teli időben kell érvényesítenünk. Mert pártunk erkölcsi erejét kell látnunk abban, hogy a becsületes embereknek módot ad a visszatérésre a gyümölcsöző munkához, a párt offenzív politikájához. Ne legyenek győztesek és legyőzöttek Ezért fontos annak megakadályozása, hogy pártutik szervei s szervezetei félelmet, aggodalmat keltsenek az emberekben. Ez nem lehet a mi módszerünk, inkább a biztonság érzését, a szebb jövő reményét kell felújítanunk, és ezért ne fukarkodjunk a bátorító szavakkal akkor sem, ha megtévesztett emberekhez szólunk, akik eddig nem tudtak bennünket megérteni. Ne engedjük, hogy pártunkban győztesek s legyőzöttek legyenek, hanem törekedjünk arra, hogy minél több embert megnyerjünk politikánknak. Ha azonban már minden lehetőségünket kimerítettük, és nincs más kiút, nem habozhatunk, ha egyes emberektől el kell válnunk. Természetesen ne tekintsük diadalnak, ha bizonyos elvtársakat kizárunk a pártból, inkább azt, ha politikánknak meg tudjuk nyerni a becsületes embereket. Az ilyen győzelemben kell látnunk annak feltételeit, hogy pártunk a további években s évtizedekben sikeresen eleget tesz küldetésének. Gondoljunk mindenkor arra, hogy a türelem még nem jelenti a pozíciók feladását, hogy a párton belüli egyesítés szívós, elvi alapo kon folyó politikai küzdelmet jelent. Nem lehetünk megalkuvók az esetben, ha olyan egyénekről van szó, akik szovjetellenes hangulatokat, jobboldali opportunista irányzatokat terjesztenek, akik ragaszkodnak helytelen, ellenséges nézeteikhez, és akiket minden módot felhasználva sem tudtunk megnyerni. Az egyesítés folyamatában heiyre kell állítani azoknak az elvtársaknak a becsületét, akiket ok nélkül zaklattak, becsméreltek, akik nem egy esetben támadásoknak voltak kitéve a párton belüli jobboldali opportunisták s az antiszocialisták részéről. Az SZLKP KB elnöksége legutóbbi ülésén foglalkozott ezekkel a problémákkal. Ezzel kapcsolatban beszélnünk kell a párt apparátusáról is. Látnunk kell problémáit és fogyatékosságait, de azt is, hogy az a rendszer, ahogyan a pártapparátus a múltban dolgozott, torzításokhoz vezetett az apparátus tevékenységében, ahol pedig sok, kétségkívül becsületes, a párthoz hű, tapasztalt és megfontolt kommunista dolgozik. Nyíltan meg kell mondanunk azt is, hogy nincs szándékunkban visszatérni ahhoz a gyakorlathoz, hogy az apparátus — habár nem közvetlenül — utasításokkal irányította a választott pártszerveket. Tudatosítanunk kell azonban, hogy ezt tulajdonképpen maga az apparátus sem akarta. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a pártapparátusban dolgozó elvtársak közül sokan életük legjobb éveit töltötték a párt szolgálatában, becsületesen teljesítették feladataikat és nélkülük ma sem képzelhetjük el a kollektivizálás folyamatának sikerét, államapparátusunk kiépítését, sem pedig a pártunkra a jelenben és a jövőben háruló nagyon igényes politikai feladatok teljesítését. Hatékony pártmunkát a társadalmi szervezetekben Sádovský elvtárs a pártélet és a pártépítés problémáinak további részletes elemzése után gazdasági helyzetünk jelenlegi problémáira utalva hangsúlyozta, hogy a-már hosszabb ideje kedvezőtlen helyzet egyre aggasztóbb méreteket ölt. Ez részben arra vezethető vissza, hogy gyöngült a párt befolyása gazdasági életünkre. Az SZLKP Központi Bizottsága ezt tudatosítva most már konkrét intézkedéseket foganatosít gazdasági helyzetünk megjavítása érdekében, és ezeket az intézkedéseket ez év őszén közli a lakossággal. A párt vezető szerepének megfelelően kell érvényesülnie az ország politikai rendszerében — mondotta Sádovský elvtárs és hangsúlyozta, hogy csak a szocialista demokrácia elteinek teljes tiszteletben tartása teheti lehetővé, hogy a párt a szocialista fejlődés útján vezesse társadalmunkat. E téren nagyon fontos lesz az állami szervekben, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben ténykedő pártszervezetek és kommunisták további munkája, a pártcsoportok tevékenységének felújulása, a pártegység és a pártfegyelem megszilárdítása és a párt irányelveinek érvényesítése a társadalmi élet minden szakaszán. Sádovský elvtárs rámutatott, hogy a legutóbbi időben nem működtek a pártcsoportok a társadalmi szervezetekben, vagy ha igen, akkor csak a tájékoztatás céljait szolgálták. Ezt a fogyatékosságot tükrözi még ma is egyes szervezetek nem megfelelő politikai állásfoglalása és tájékozatlansága a kulcsfontosságú problémákról s megoldásuk lehetőségeiről. Az SZLKP Központi Bizottsága ezért elvárja a társadalmi szervezetekben vezető poszton álló kommunistáktól, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi plenáris ülésein hozott határozatokhoz visszatérve megteszik a szükséges intézkedéseket a párt vezető sžerepének megszilárdítása, a pártvezetőség politikájának támogatása érdekében. A pártmun kának a képviseleti testületekben is hatékonyabbnak kell lennie, és ezt a célt kell szolgálnia a képviselők közelmúltban létesített klubjának is, amelynek keretében a kommunista képviselők fokozottabb elkötelezettséggel biztosíthatják a törvényerejű intézkedések érvényesítését, s az SZLKP KB aktívájaként joggal vehetnek részt az adott területen a pártpolitika kialakításában, végrehajtásában és ellenőrzésében. A párt programjának s politikájának megvalósításában jelenős szerep jut a Nemzeti Frontnak. Szervezeteinek valamint szerveinek szocialista politikát kell folytatni, de ezt csak akkor tehetik eredményesen, ha tevékenységükben mindenkor érvényt szereznek annak az elvnek, miszerint a kommunista párt vezető szerepet tölt be társadalmunkban. Ennek az elvnek érvényesítése azonban nem jelenti a Nemzeti Fronl jelentőségének csökkentését, vagy a visszatérést a régi, túlhaladott rendszerhez. Vitathatatlan azonban, hogy úgy mint eddig, ezentúl is elutasítjuk a pluralitás elvének érvényesülését a Nemzeti Frontban, nemkülönben a Nemzeti Front keretén kívüli politikai tevékenységet. Pártunk a Nemzeti Frontba tartozó, nem kommunista politikai pártokkal kapcsolatban folytatott politikáját arra alapozza, hogy ezek a pártok nem képviselnek s nem is képviselhetnek különleges társadalmi vagy osztályjellegű csoportokat, s ezért nem tűrheti meg, hogy bizonyos szocialistaellenes elemek az említett nem kommunista pártok révén legális alapot biztosítsanak bomlasztó tevékenységüknek. Például mint a Szabadságpárt programjában a keresztény szemlélettel való kísérletezés, vagy a „Ľud"-nak a bulvárlapokból ismert hangja. Egységes tömegszervezeteket Sádovský elvtárs beszéde további részében rámutatott, hogy az állam föde- nH ratív átszervezésével egyidejűleg sor UJM került a társadalmi szervezetek, különösen a szakszervezet és az ifjúsági 19B9 szervezetek átépítésére is, éspedig az illetékes pártszervek tudomásával, úgy- V- 4hogy a kommunisták is tevőlegesen részt vettek az átszervezésben és ér- Al (Folytatás az 5. oldalon)