Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-04 / 129. szám, szerda

A pórt időszerű feladatni Szlová (Folytatás a 4. oldalról) vényre juttatták a párt vezető szerepét. Tagadhatatlan azonban, hogy a szak­szervezeti mozgalomban is megnyilvá­nultak az egyes szakszervezeti szövet­ségek különválásának irányzatai, s az ilyesmi megbonthatja a szakszervezeti mozgalom egységét, sőt a munkásosz­tály politikai és akcióegységét is. Ezek az irányzatok azonban nem öltöttek nagy méreteket, s a szlovákiai szak­szervezetek erőteljesen támogatják azo­kat az intézkedéseket, amelyeket a kommunista párt foganatosít társadal­munk megszilárdítása és helyzetünk fokozatos rendeződése érdekében. Az ifjúsági szervezetben ís megnyil­vánulnak — még az átszervezés után is — az elkülönülés irányzatai, de a legutóbbi hónapokban bebizonyosodott, hogy az ifjúsági szervezetek egysége, eszmei szövetsége, együttes akcióképes­sége nemcsak hasznos, hanem feltétle­nül szükséges is. Január óta több ízben meggyőződhettünk arról, hogy az ifjú­ság iránt nemcsak mi, kommunisták ér­deklődünk, hanem mások is, akik arra törekedtek, hogy az ifjúság aktivitását kihasználva a fiatalokat ellenzéki, a párttal szembe helyezkedő álláspontra késztessék. Ezért feltétlenül meg kell szilárdítani a pártszervezetek és az if­júsági szervezetek közötti kapcsolato­kat, s minden ifjúsági szervezetben ér­vényre kell juttatni a kommunista párt vezető szerepét. A két nemzet és a nemzetiségek barátságának elmélyítéséért A múltbeli ellentétességet tükrözte a nemzetiségek helyzete is. 1968 január­jáig nagyon leegyszerűsítették, s nem oldották meg mindenre kiterjedően a magyar és ukrán dolgozók kérdését. Az ezzel kapcsolatos fogyatékosságok a párt politikájában oda vezettek, hogy 1968 januárja után kirobbant a nemzeti­ségek elégedetlensége s kulturális szö­vetségeik olyan nézeteket hangoztattak, hogy ők a nemzetiségek politikai kép­viselői. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek a kulturális szövetségek semmi esetre sem képviselhetik minden téren a ki­sebbségeket, amelyeknek érdekeit és igényeit az állami szervek, a társadalmi szervezetek juttatják érvényre. Ezeknek a fogyatékosságoknak ellenére is bebi­zonyosodott a CSKP nemzetiségi politi­kájának helyessége s ennek a politi­kának köszönhető, hogy magyar és uk­rán nemzetiségű polgártársaink hazá­juknak tekintik a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságot, pártjuknak tekintik Csehszlovákia Kommunista Pártját, amelyben teljesen megbíznak, és ezért tevőlegesen részt vesznek társadalmunk minden politikai, gazdasági és kultu­rális problémájának megoldásában. Nem érthetünk egyet azzal, hogy Szlo­vákia déli és keleti járásaiban a na­cionalizmus és a sovinizmus megnyit vánulásaira került sor. Nem érthetünk egyet azzal sem, ha a sajtót, a tömeg­tájékoztatási eszközöket, a Matica slo­venská és a nemzetiségek kulturális szövetségeinek gyűléseit különböző, a párt elveivel és a marxizmus—leniniz­mus elveivel összeegyeztethetetlen ki­rohanásokra használják fel. Véget kell tehát vetnünk ezeknek az egészégtelen irányzatoknak, de ez természetesen fo­kozott politikai tevékenységet igényel a Matica slovenská, a CSEMADOK, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége vezetőségében s járási bizottságaiban, valamint az egyes szervezetekben dol­gozó kommunistáktól. Elsődleges fel­adatuk, hogy elmélyítsék a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek közti ba­rátságot. A nemzetiségek problémáinak mindenre kiterjedő pozitív megoldása érdekében törvénybe kell iktatni a Szlo­vák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek helyzetét s ezzel a tör­vénnyel összhangban kel biztosítani a nálunk élő nemzetiségek teljes érvé­nyesülésének feltételeit. A kommunista újságíró elkötelezettsége Sádovský elvtárs a továbbiakban rá­mutatott a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységében észlelhető fogyatékos­ságokra. Még a kommunista újságírók közül is többen nem látták elég világo­san, milyen szerepet kell vállalniuk a n CSKP és az SZLKP politikájának kiala­[Jjj kításával s megvalósításával kapcsolat­ban, mert nem minden újságíró tájéko­9B 9 zódott helyesen a bonyolult politikai helyzetben. Ennek következtében az új­4. ságírók s a tömegtájékoztatási eszkö­zök dolgozói közül néhány pártellenes 5 és szocialistaellenes kirohanásokra ra­gadtatták magukat. Nyilvánvaló tehát, hogy ezzel kapcsolatban homloktérbe lép a kommunista újságírók elkötele­zettségének kérdése. S ez az elkötele­zettség nem jelenthet mást, mint a párt központi bizottsága politikájának fél­reérthetetlen támogatását, megalkuvás nélküli, elvi küzdelmet e politika meg­valósításáért, kérlelhetetlen harcot az opportunista és szociailstaellenes erők ellen. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ezért elvárja ^tö­megtájékoztatási eszközökben dolgozók­tól, hogy felülvizsgálják eddigi tevé­kenységüket, közülük egyesek őszinte önbírálatot gyakoroljanak s nyilváno­san bocsánatot kérjenek azoktól, akiket megrágalmaztak vagy becsméreltek. Pártunk vezetősége ezzel kapcsolatban nagy fontosságot tulajdonít a Szlová­kiai Újságíró Szövetségnek, amelynek tagsága mintegy 75 százalékban a kom­munista párt tagja. Az SZLKP KB el­nöksége mindenkor arra törekedett, hogy őszinte, becsületes szándékú le­gyen a kapcsolat közötte és a Szlová­kiai Újságírók Szövetsége között; s amennyiben az újságírók szervezete is ilyen elvekhez igazodik, meg vagyunk győződve, hogy egyhamar kialakulnak a kölcsönös egyetértés feltételei, s az újságírószövetség a jövőben alkotó mó­don vesz részt a párt politikájának ki­alakításában és valóra váltásában. A szerkesztőségekben dolgozó kom­munistáknak elkötelezettségük tudatá­ban síkra kell szállniuk: — a párt vezető szerepe és a szocia­lista államunk osztályjellege marxi— lenini értelmezésén alapuló eszmei és akcióegység megszilárdításáért; — a párt alapszabályaival összhang­ban minden párttag fegyelmének meg­szilárdításáért; — a szocialista hazafiságra nevelé­sért, mely szervesen összefügg a szo­cialista internacionalizmussal, Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának s hazánk nemzeteinek érdekeivel. Sádovský elvtárs a plenáris ülés résztvevőinek nevében azzal a felhívás­sal fordult a párt központi, kerületi, já­rási lapjainak s az üzemi pártbizottsá­gok által kiadott lapok kollektíváihoz, hogy a kommunista eszmék terjesztői­ként tevőlegesen járuljanak hozzá kom­munista pártunk politikájának érvény­re juttatásához. Egyre növekszik a kultúra és a tudomány szerepe Pártunk mindenkor támogatta kultu­rális életünk fellendítését; meg van ró­la győződve, hogy szocialista társadal­munkban adva vannak a feltételek az új, minőségileg tökéletesebb típusú, hu­manista jellegű kultúra terjesztéséhez, de egyidejűleg azt is tudatosítja, hogy a művészet sajátos eszközökkel s mód­szerekkel tesz eleget küldetésének. Ez azonban semmi esetre sem jelentheti a művészet eszmei tartalmának félrema­gyarázását vagy politikai jelentőségé­nek elhanyagolását. Sajnos, a legutób­bi hónapok tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy a művészetet s a művész­szövetségeket politikánk céljaival el­lentétes célokra is fel lehet használni. Egyes művészszövetségekben a legutób­bi 16 hónap során olyan egyének jutot­tak szóhoz, akik félreérthetetlenül po­litikai célokat követve arra törekedtek, hogy visszaélve a művészszövetségek küldetésével, e szövetségeket olyan szervezett politikai mozgalmak plat­formjaira változtassák, amelyek révén a szocialista társadalom kitűzéseivel összeegyeztethetetlen célok elérését akarják kieszközölni. Ez természetesen az említett szövetségeken belül állandó viszályokat és válságos helyzeteket te­remtett. A párt, mint eddig oly gyak­ran, most is felajánlja az együttműkö­dést a művészekkel, a kulturális dol­gozókkal és egyáltalában az értelmi­ségiekkel, hiszen köztudomású, hogy egyre jelentősebb szerepet töltenek be . társadalmunkban. Kulturális politikánk egyik sarkalatos feltétele a jelenlegi helyzetben a kul­turális kapcsolatok rendezése és sokol­dalú kibontakoztatása a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Múlt év augusztusában azonban egyre na­gyobb méreteket öltött az említett kap­csolatok bojkottálásának pszichózisa, s politikai szempontból káros hatása. Kulturális létesítményeinknek, a szín­házaknak, a kiadóvállalatoknak stb. nem szabad a kétes irányzatok eszkö­zeivé válniok. Nem kellene a naciona­lista hangulatokat támogatniuk, hanem céltudatosan meg kellene állapítaniuk saját programjuk irányát s mindenkor gondolniuk kellene tevékenységük po­litikai, etikai s társadalmi horderejére. Tudjuk, hogy a kultúra szakaszain dol­gozó kommunisták helyzete rendkívül bonyolult. Ennek ellenére meggyőződé­sünk, hogy amennyiben hajlandók a fo­kozottabb elkötelezettségre — és ez kü­lönösen a Szlovákiai írók Szövetségé­nek tagjaira vonatkozik —, az eddigi­nél sokkal kedvezőbb politikai helyze­tet biztosítva eredményesebben fejthe­tik ki tevékenységüket. Sádovský elvtárs felhívta a jelenle­vők figyelmét az ifjúság gondolkodás­módjára és cselekedeteire, az iskolai nevelőmunkára kedvezőtlenül ható ideológiai s politikai befolyások követ­kezményeire s arra, hogy az iskolák sok helyütt nem tesznek eleget a szo­cialista társadalomban számukra köte­lező küldetésüknek; sőt akadnak peda­gógusok, akik szocialistaellenes és szovjetellenes szellemben befolyásolják a tanulóifjúságot. A legutóbbi hónapok­ban azonban mindinkább javult a hely­zet az iskolákban. A pedagógusok s a főiskolai tanárok többsége — hála a közoktatás terén ténykedő pártfunkcio­náriusok áldozatkész munkájának — most már nemcsak szóval, hanem aktí­van is állást foglal a novemberi hatá­rozatban kitűzött irányelvekhez s arra törekszik, hogy becsületesen eleget te­gyen küldetésének, örvendetes tény, hogy az iskolákban általában kedvező fordulat észlelhető a kommunisták po­litikai aktivitásában, s egyre fokozot­tabbak a törekvések az SZLKP KB cél­kitűzéseinek támogatására. Mégis meg kell mondanom, hogy nem minden is­kolai pártszervezet tevékensyége kielé­gítő. Éppen ezért dicséretet érdemelnek azok a pedagógusok és közoktatási ve­zető funkcionáriusok, akik a rájuk ne­hezedő pszichológiai nyomás, sőt az op­portunista és szociailstaellenes elemek terrorja ellenére is kitartottak kommu­nista magatartásuk mellett, síkra száll­tak a szocialista pedagógia elveiért és a Szovjetunióhoz, a földkerekség min­den progresszív országához fűződő ba­rátságunk szellemében befolyásolták a fiatalokat. Eredményesebb munkát az állami szervekben Sádovský elvtárs beszéde befejező részében utalt a föderációs alkotmány­törvény érvényesítésének eredményei­re, a csehek és a szlovákok demokra­tikus elvekre alajjozott államjogi kap­csolatainak kedvező alakulására. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra a nyugtalanító tényre, hogy a választá­sok elhalasztása következtében sok he­lyütt csökkent a nemzeti bizottságok képviselőinek és szerveinek aktivitása. Közölte, hogy az SZLKP KB szervei már megkezdték a választások politikai el­veinek kidolgozását, és még ez év má­sodik felében sor kerül a megvitatásuk­ra. Hangsúlyozta, hogy a választásokat szocialista jellegüknek megfelelően, te­hát nem valamiféle hatalmi versengés­ként kell értelmeznünk. Ki kell tehát zárnunk annak a lehetőségét, hogy a szocialistaellenes szélsőséges erők visz­szaéljenek a választások adta lehető­ségekkel. Sádovský elvtárs ezt követve felhív­ta a figyelmet pártunk politikájának egyik fontos kérdésére s az ezzei ösz­szefüggő feladatokra, amelyeknek tel­jesítésében azt a célt kell követnünk, hogy megszilárdítsuk a szocialista ál­lam szerepét, az államhatalmi szervek, a közbiztonsági testületek, a bíróságok, az ügyészségek rendszerét, És . ez vo­natkozik a hadseregre, valamint a népi milíciára is. A Szlovák Szocialista Köz­társaság Belügyminisztériuma s a kele­ti katonai körzet parancsnoksága a párt és az állam vezetőségének elgon­dolásaihoz igazodva e téren rendkívül fontos szerepet tölt be. Minden túlzás nélkül állíthatjuk — mondotta Sádov­ský elvtárs —, hogy a közbiztonsági szervek, a hadsereg, a népi milícia ele­get tettek a szocialista társadalom vé­delme érdekében vállalt küldetésnek. Mindnyájan tudjuk, hogy a szocialista állam tekintélye növelésének s az ál­lamapparátus kifogástalan működésé­nek sarkalatos feltétele az érvényes jogrend következetes tiszteletben tar­tása, a lakosság jogbiztonságának meg­szilárdítása és egész szocialista társa­dalmunk megerősítése, ami jelentős mértékben függ az állami szervek te­vékenységétől, mivel ők az államhata­lom fenntartásának, a szocialista tör­vényesség tiszteletben tartásának leg­fontosabb eszközei. Ezt tudatosítva az államszervezet minden fokán növel­nünk kell a párt vezető szerepét, amely csak úgy érvényesülhet, ha az e szervezetekben dolgozók egységes, szi­lárd, pártos magatartást tanúsítanak, s ezzel kezeskednek arról, hogy már sohasem kerülhet sor az ötvenes évek­re jellemző torzításokra. Nagy fontosságot kell tulajdoníta­nunk az áflam egyházpolitikájának is, és ezért az e téren ténykedő állami szerveknek, nevezetesen a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kormányának s az egyházi ügyeket intéző kommunisták­nak meg kell oldaniuk a szlovákiai egyházpolitika számos problémáját. Ezeknek a problémáknak tetemes ré­szét az 1968 januárja előtti helytelen, centralisztikus, adminisztratív irányítás idézte elő. A január utáni fejlődés so­rán is keletkeztek problémák, s ezek megoldását is az érvényes törvények értelmében kell szorgalmazni. Elsősor­ban az állami szervek határozott befo­lyásával kell rendezni Kelet-Szlovákiá­ban a görögkatolikus és a pravoszláv egyház közötti viszonyt, továbbá az egyház és az állam közötti kapcsolato­kat érintő egyéb kérdéseket. A szocialista világrendszerbe tartozunk Sádovský elvtárs az ország külpoli­tikai helyzetére utalva hangsúlyozta, hogy hazánk szocialista ország, és ezért meg kell találnia szilárd helyét a szo­cialista országok sorában. A szocialis­ta világrendszerbe tartozunk, s ez arra kötelez, hogy a szocialista országok közös célkitűzéseinek szellemében a marxizmus—leninizmus elvei alapján építsük osztályok nélküli társadalmun­kat és váltsuk valóra a szabadság, az igazság magasztos eszméit. A közel­múltban felmerült tisztázatlan problé­mák, amelyeknek hatása még most sem szűnt meg társadalmunkban, semmi esetre sem gyakorolhatnak nálunk olyan befolyást, hogy ne lássuk tárgyi­lagosan a Szovjetunió szerepét és in­ternacionális segítségének jelentőségét. Ez a segítség a mi esetünkben döntf módon járult hozzá nemzeti létünk megőrzéséhez és szocialista álla­miságunk létrehozásához. Negyedév­század nem oly hosszú idő, hogy elfe­lejthessük szovjet barátaink nagy se» gítségét. E segítségnek és a szlovák partizánok hősi harcának köszönhet­jük, hogy visszanyerhettük szabadsá­gunkat új életre kelt köztársaságunk­ban. Állíthatjuk, hogy erősödnek a baráti kapcsolatok pártunk és a szocialista országok pártjai között. A CSKP KB áprilisi plenáris ülése után kialakult békés légkör kedvezően befolyásolja kapcsolataink rendeződését a Varsói Szerződés többi országaival, és a nem­zetközi munkásmozgalomban mégnyil­vánuló egyes ellentétek áthidalását is. Jelentős szerepet játszott e helyzet kedvezőbbé tételében Szlovákia Kom­munista Pártja is. Ezt a nemzetközi kommunista mozgalom s a Csehszlovák Szocialista Köztársaság létfontosságú kérdéseinek megoldásához való alkoló jellegű hozzájárulásnak minősítjük. A még létező problémák megoldása természetesen csak a kölcsönös meg­egyezés és kölcsönös bizalom alapján válhat lehetővé. Az ún. csehszlovák kérdés nemzetközt problémává változ­tatását célzó törekvésekre nálunk, Szlovákiában sem tekinthetünk más­ként. mint ahogyan a CSKP KB, Nálunk is tudatosítjuk, hogy az említett törek­vések nem válhatnak pártunk és né­pünk létérdekeinek hasznára, de a kommunista világmozgalóm internacio­nalista érdekeinek hasznára sem. A kommunista és munkáspártok Moszk­vában sorra kerülő világértekezletén részt vevő küldöttségünk lesz hivatva arra, hogy ezt az állásfoglalásunkat tolmácsolja. Mély meggyőződésünk, hogy a CSKP KB májusi plenáris ülése egész pár­tunknak s egész hazánk népének meg­mutatta az egyetlen és lehetséges ki utat jelenlegi nehéz politikai, gazdasági és erkölcsi válságunkból. Más úton nem haladhatunk. Szlovákia Kommu­nista Pártja azonosítja magát a CSKP KB májusi plenáris ülésén hozott hatá­rozatokkal s arra kötelezi magát hogy minden további tevékenységében ezek­hez a határozatokhoz fog igazodni. Nem kételkedünk abban, hogy Szlová­kia Kommunista Pártja teljesíteni tudja azt a programot, melynek célja mind­nyájunk békés munkája, polgártársaink szociális és politikai biztonsága. Re­méljük, hogy szocialista hazánk e ne>­héz napjaiban meg tudjuk e program­nak nyerni a Szlovák Szocialista Köz­társaság lakosságának túlnyomó több­ségét. Reméljük, hogy pártunk tagjai türelmes, megfontolt, de egyben lelkes agitátorokként megnyerik ügyünknek a szlovák munkásosztályt, a parasztsá­got és az értelmiséget. Sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy pártunk nem kiváltságos szekta, s a pártigazolvány nem jogosít fel kiváltságokra. Egyetlen pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy a dolgozók tömegeinek bizalma és tevőleges támogatása nélkül soha­sem érhetjük el céljainkat. Mély meg­győződésem, hogy az SZLKP KB mai ülése teljesíti felelősségteljes küldeté­sét s magáévá téve a CSKP KB májusi plenáris ülésén hozott határozatokat, megmutatja Szlovákiában az egész párt további tevékenységének irányát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom