Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

TŰRTÉNELMI Mács József regényéről A

jogfosztottság, áttelepítések. deportálások, az erőszakos elnemzetlenítés rövid, de árinál keserűbb időszaka — a második világháborút követő években — nem véletlenül vált a csehszlovákiai magyar irodalom egyik állandó témaforrásává. Olyan megrendítő kollektív élménye ez az itteni magyarságnak, mely természeténél fogva vonzza a soraiból származó írók érdeklődését. Nemcsak azért, mert a sérelmek nyílt kimondása, leírása, egyik feltétele a lelki sérülésből való maradéktalan felgyógyulásnak, hanem azért is mert a drámai telítettségű anyag magától kínálja az irodalmi feldolgozást. Emellett eszmei megragadása és esztétikai megformálása is izgalmas, csábító feladat. Ebből a témakörből a legújabb termés Mács József: Adósságtörlesztés című regénye. A szerző egy kis gömöri falu népközössége során keresztül mutatja be a már történelemmé vált tényeket, eseményeket. Tartózkodik mindenfajta olcsó hatáskeltéstől, a szenvedélyek felkorbácsolásátől, amihez az anyag jócskán lehetőséget nyújhatna. Fölöslegesen nem dramatizál, előadásmódja alaphangjára az epikai nyugalom a jellemző. Az eseményeket ugyanis a regény központi hőse és egyben elbeszélője két évtized távlatából, idő és ténybeli befejezettségükben, lezártságukban mondja el. A sérelmek orvoslást nyertek, a sebek behegedtek, a fájdalomnak már csak az emléke dereng. Higgadt fejjel lebet a múltat felidézni, a régi élményekről, tapasztalatokról elmélkedni. A regény kis terjedelméhez viszonyítva aránylag sokoldalúan ábrázolja Mács józsef alakjainak mindennapi életét, a megpróbáltatások idején. Az elbeszélés fonalába sók olyan motívumot és epizódot is beleszőtt, amelyek ugyan közvetlenül nem függnek össze a mű központi témájával, de a valóság képét teljesebbé teszik, sokrétűbbé az alakok jellemét, esztétikailag árnyaltabbá, sokoldalúbbá a regény belső világát. Ilyenek például az olyan humoros epizódok, mint az öreg Barabás tetszhalála, vagy a két részeges cimbora, Perecsi és Gyöngyös beszámolója csehországi kalandjaikról. Ezek a részek a regény szerkezetében feszültségoldó szerepet töltenek be, időről időre feloldják annak komor hangulatát. Az Adósságtörlesztés én-formában íródott. A választott műfaji lehetőség révén a szerző a személyes élmény közvetlenségével és meggyőző erejével elevenítheti fel az 1945 és 1948 közötti időszak magyar vonatkozású eseményeit. Mács József eddigi prózaírói tevékenységében az én-forma nem kis helyet kapott. A Kamasz című kisregénye és több elbeszélése bizonyítja ezt. A jelen esetben ls szervesen nő ki ez a forma Mács írói magatartásából, s a feldolgozott anyaghoz és az olvasóhoz való viszonyából. Az alkalmazott kompozíciő-tipus lehetővé teszi, hogy a felvetett problémákkal kapcsolatban mintegy közvetlenül az olvasóhoz fordulva fejezze ki nézeteit, gondolatait, állásfoglalását. A regény át meg át van szőve elmélkedésekkel, reflexiókkal, önelemzésekkel. Bálint sokat gondolkodik, tépelődik a kisebbségi sorba jutott csehszlovákiai magyarok hányatott sorsáról, megpróbáltatásai okairól s Intenzíven foglalkoztatja hovatartozásuk kérdése éppúgy mint az egyéneknek vagy a nemzetiségeknek a jövője. Sok itt a parázs vita, érvek és ellenérvek szembesítése. Ez a gondolati tartalom azonban nincs mélyebb történelmi, szociológiai, Illetve politológiai elemzésre alapozva, nem haladja meg a közgondolkodás, a mindennapi publicisztika látókörét, szellemi színtjét. A tapasztalat talajából nő kl és elsősorban etikai alapelvekre, az emberiességre, konkrétabban a szocialista humanizmusra hivatkozik. Ez részben erőssége, részben azonban gyenge oldala Szekeres Bálint okfejtéseinek, érveléseinek. Erőssége: igaz, őszinte pátoszában, gyengesége: a problémák bizonyos leegyszerűsítésében. Illusztrációként elég a regény zárómondatát megemlíteni. Mács József vérbeli epikus és eziért művészileg hatásosabb ott, ahol a problémákat szemléletesen, élő emberek sorsán, tettein, állásfoglalásán, külső és belső konfliktusain keresztül mutatja be. Az adott társadalmitörténelmi helyzetben a kisebbségi sors és a hovatartozás kérdése különösen kiélezett formában kerül előtérbe. Ha nem is totalitásában és teljes összetettségében, mégis sokoldalúan, árnyaltan és főleg lényegre mutatóan ábrázolja. A fiatal tanítót jóakarói a háború befejeztével intik: ne térjen vissza szülőföldjére, maradjon Magyarországon, ez az ő hazája. Bálint azonban haza vágyik családja, gyermekkori barátai, szülőfaluja szép körébe. Köztük akarja teljesíteni hivatását. Mács régénye a család, a szülői rög szeretetének, a hozzájuk való szívós ragaszkodásnak az apoteózisa. A haza és a szülőföld fogalma e könyvben egybeesik. A szülőföldet nem kárpótolhatja a csehországi jólét: szétszórva idegenek között kell élniök, akik nem értik szavuk. A szülőföldet nem kárpótolhatja a magyar nyelv és államközösséghez való tartozás sem. Barabásék élete az áttelepítés után állandó költözködésből áll: keresik helyüket, de sehol sem találják. E hazakeresés motívuma mögött az 1938 után Magyarországhoz visszacsatolt szlovákiai magyarok keserű tapasztalata is érződik: jövevényekként kezelték őket a meggyarapodott országban. Szekeres Bálint konkrét helyzete kényszeríti, hogy inkább megfigyelője, mintsem aktív szereplője legyen a történésnek. Mint tanító, a magyar iskolák betiltása következtében tétlenségre van ítélve. Az ablak mellől, halott apja suszterszékéről figyeli szülőfaluja életének folyását, zsongását. Bálint azonban nem a klasszikus realista regény szenvtelen, első személyes elbeszélője, aki részvét nélkül mondja el az eseményeket. Intenzíven átérzi és gondolatilag is fel tudja mérni önmaga, családja és népe tragikus helyzetét, még mielőtt a tényleges kitelepítésekre, deportálásokra sor kerülne. Aktívan is részt szeretne venni a fenyegető veszély elhárításában. Nem szokványos, de nem is tipikus, hogy a pap tanácsára akar belépni a kommunista párba. S hogy megszabaduljon a tétlenség bomlasztó hatása alól, végül is beáll kőművesnek. Az egyszerű emberek lelkületének alapos ismeretéről vall az öreg Szekeresné szenvedélyes ragaszkodása fia „úri" mivoltához. Kevésbé sikerült Bálint és a falu leggazdagabb lányának gárdonyisanmikszáthosan megrajzolt szerelme. Mács emberismerete emberábrázoló tehetséggel párosul. Kevés vonással plasztikus, öszszetett portrét tud alkotni. Alakjai nem konvencionálisak, több új, főleg a kisebbségi sorsot és a belőle származó helyzeteket, állásfoglalásokat illusztráló jelleme, álakkal gazdagítja a szlovákiai magyar irodalmat. Gyors egymásutánban villant fel személyes tragédiákat, megalkuvást, helytállást, gerinctelenséget, áldozatkészséget, nemzetiségi korlátoltságot és sovinizmust nem ismerő emberi szolidaritást. Mács jól tud élni az én-forma adta lehetőségekkel. Kis területen könnyű kézzel fog össze széles, sokrétű s részben heterogén anyagot. Sehol sem lépi át az elbeszélőstruktúra által kiszabott határokat, következetesen mindent főhőse látószögéből ábrázol. Az ő tudatában ötvöződnek egységgé a valóság töredékes vetületei. Az elbeszélő szubjektumának exponálása, az író nyílt elkötelezettsége, az elbeszélés, reflexió, elmélkedés gyakori váltogatása, a tragikus és komikus elemek vegyítése, a drámai és humoros hangvétel változása Mács regényét — ha szerényen is — a modern epikai formatörekvések közé sorolja, annak ellenére, hogy szerzője csak egyszerű kerettörténetet használ és időrendben mondja el az eseményeket. Végül szólnunk kell Mács regényének nyelvezetéről is. Prózája nyelviségének eddig is volt sava-borsa. A szerző az irodalmi nyelvben szinte programszerűen olvasztja bele a népi nyelv lexikális és főleg frazeológiai elemeit. S ezek nemcsak alakjai és környezetük jellemzésére szolgálnak. Mács maga ls a falu talajában gyökerezik, belőle nő kl gondolat- és érzésvilága, s ezért természetes, nyelve is népi színezetet kap. Szekeres Bálint szintén a nép nyelvén beszél. Műveltsége azonban alapot nyújt az irodalmi ayelv gazdagságának korlátlan kihasználására is. Azonkívül az én-forma szépirodalmi konvenció, az élő beszéd illúziójának keltésére szolgál, és nem naturalisztikus utánzására. Ezeket a szempontokat figyelembe véve felróható a szerzőnek a mondatszerkesztés bizonyos fádsága, monoton hangvétele, mindenekelőtt a kerettörténetben, de másutt is. S ha már a fogyatékosságoknál tartunk, olyan erőltetett szóképeit is meg kell említenem, melyek közül talán a legbosszantóbb a következő: tiszta szép egét, amelyet az új ház festett (I) kékre, München háborús szele sötét felhőbe borítja". (31. o.j Akadnak a könyvben modoros és fellengzős részek ls. Leszámítva ezeket a hiányosságokat, Mács regényének nyelvezetéről elmondhatjuk, hogy gazdag, színes, kifejező. Sőt, új stíluselemek is fellelhetők nála: a bibliákból ős zsoltárokbői kölcsönözött s a köznyelvi használatban meghonosodott kifejezések, szólások, stb. Ezek Szekeres Bálint beszédének helyenként fennkölt, monumentális jelleget adnak. Mács József a nagy témán eszmeileg és művészileg egyaránt megizmosodott. Regénye nem nagy, de — e témával szemben — nem ls méltatlan részlettörlesztés a csehszlovákiai irodalom adósságából. A hasonló témájú prózai művek sorában inkább részleteiben, mintsem egészében ad újat. Művé' szileg azonban nem egy szempontból hatásosabb, mert a lé« nyegen túl az élet Izét, zamatát ls visszaadja. Ugyanakkor társadalmi értéke, jelentősége sem lebecsülendő. Nemcsak a múltat akarja Idézni, hanem a tegnapon keresztül a mához is szól... Az írót az a vágy fűti, hogy egyetlen, ebben az országban élő nemzet vagy nemzetiség hibájából se kerüljenek újabb tételek az adósságlistára, melyeket majd a következő nemzedékeknek kellene — ismételten — leróni. KAROL TOMIS, az irodalomtudományok kandidátusa (Lőrincz Gyula rajza)