Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-21 / 144. szám, szombat

RimtrWQ gg tribúna ^^ X^OfJiA Bizsa TemdéMznowu/ la^Haamnna Megindult a vita a közelmúltról Az elmúlt héten a cseh lapok a legszélesebb terjedelemben a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának anyagait hozták. A párt cseh irodájának hetilapja, a Tribúna, több cikkben foglalkozik az elmúlt év eseményeinek okaival. Feleleveníti a pontosan egy évvel ezelőtti prágai országos népi milícia aktíva határozatát, s részleteket közöl az aktíván elhangzott felszólalásokból, amelyek hően tükrözik a népi milícia tagjainak párthű állásfoglalását. A hetilap vitarovatában Jifl Neubert, a CSKP KB tagja, az ifjúságnak a január utáni fejlődésben vállalt szerepét elemzi. A Tribúna közli dr. Jaromír Malek brnói kandidátus vitacikkét is, amelyben sajátos módon elemzi a csehszlovák társadalomban végbemenő válság okait. A szerző az 1968 előtti helyzetre, pontosabban szólva a szektás, dogmatikus vezetés jellemzésére ezeket a tulajdonságokat sorolja fel: 1. félelem a társadalomtól, és az önálló gondolkodástól, 2. bizalmatlanság és gyanúsítgatás, 3. az emberek és a szellemi munka lebecsülése. Az 1969 januárja után megválasztott pártvezetés progreszszív részét J. Malek így jellemzi: volt bátorságuk dialógusba bocsátkozni a társadalommal, bíztak az emberekben és lehetővé tették a társadalomnak, hogy részt vegyen a politikában és az irányításban. A cikkíró a továbbiakban kifogásolja, hogy augusztus 21 után „a nehézségek és a társadalmi válság fő okaként a tájékoztatási eszközöket, elsősorban a sajtót jelölték meg". A Tribúna a cikk elé írt bevezetőjében előrebocsátja, hogy J. Malek nézeteivel olvasóinak többsége nyilván nem ért majd egyet. A hetilap tény. és dokumentum oldalán közli a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 júniusában megtartott országos értekezlete határozatának egy részét, amelyben a magyar elvtársak elemezték a legfontosabb kérdéseket és kitűzték a párt előtt álló fő feladatokat. A dokumentumhoz írt szerkesztőségi bevezető hangsúlyozza, hogy a magyar kommunisták tapasztalatainak tanulmányozása számunkra is sok tanulságot adhat. Adónkat a szövetségi államnak fizetjük Hónapokkal ezelőtt különféle találgatások hangzottak el arról, hogy a szövetségi és a nemzetiségi költségvetések meghatározása, azaz az eddigi egységes költségvetés szétosztása cseh és szlovák, plusz szövetségi költségvetésre — bonyodalmakat okozhat belpolitikai életünkben. De nem így történt. Azt, hogyan osztották szét a két köztársaság között a költségvetést, megtudhatjuk dr. Miroslav Koudelka szövetségi pénzügyminiszter-helyettes nyilatkozatából, amelyet a Svobodné slovo tegnapi száma hozott nyilvánosságra. A három költségvetés egyensúlyban van. Olyan költségvetési módot választottunk — írja dr. Koudelka — amely lehetővé tette ezt az egyensúlyt. A probléma kulcsa abban rejlik, hogy melyik költségvetésbe folynak be az adók, és a vállalatok, a szervezetek és a lakosság egyéb befizetései. 1969-ben a szövetségi költségvetés „felemészti" az ország lakosságának kereseti adóját és a forgalmi adó nyolc százalékát. A többi bevétel a két nemzeti köztársaság, esetleg a nemzeti bizottságok költségvetésébe fo™ lyik. A szövetségi kormány számára az említett bevételi for,e

9 rás nemcsak a fő feladatokkal 2

1 — honvédelem és államigazga' tás — kapcsolatos kiadásokra elegendő, hanem olyan kiadások fedezésére is, amelyeket országos érdekek szempontjából célszerű a szövetségi költségvetésből fedezni. 1969-ben a szövetségi költségvetésből a CSSZK költségvetésébe egymilliárd, a SZSZK költségvetésébe pedig tizenegy milliárd koronát utalnak át. Mi az oka a németek kivándorlásának? A csehországi német kisebbség problémáival az utóbbi hónapokban több újságcikk foglalkozott. A Svobodné slovo ban Walter Piverka CSNT-képviseiő arról nyilatkozik, hogy a cseh határvidéken több helyen válságos a helyzet. Pl. a sokolovoi barnaszénmedence háromezer német nemzetiségű alkalmazottjának fele már a Német Szövetségi Köztársaságba költözött. Hasonló a helyzet a Nové Sedlo-i Sklo-Union Üveggyárban és még számos határmenti iparvidéken. A nagyszámú elköltözés a szénbányászatban csak az idén 450 000 tonna szénveszteséget jelentett. Ez a veszteség jövőre eléri a másfél millió tonnát. W. Piverka képviselő szerint a tömeges kivándorlás oka a múltban keresendő. Érthető történelmi okokból a lakosság nagy része averzióval kezelte német polgártársait, akikkel szemben az ötvenes években még nagyobb lett a bizalmatlanság. Kulturális tevékenységüket fokozatosan elsorvasztották, és az anyanyelven történő alapfokú oktatást is lassan a minimumra szorították. Ezek a tények is hozzájárultak német polgártársaink kivándorlási elhatározásához. Ezekhez a körülményekhez még gazdasági okok is járulnak. Érdekes jelenség, hogy amíg 1968-ban csökkent a kivándorlók száma, manapság ismét emelkedő irányzatú kivándorlásnak lehetünk tanúi. Piverka képviselő szerint a határvidékeken kialakult helyzet megoldása a gazdasági és nemzetiségi problémák helyes felismerésétől, és a nemzetiségi politika helyes gyakorlati alkalmazásától függ. Felhívja a sajtó, a rádió és a televízió figyelmét arra, hogy az eddiginél többet foglalkozzanak a lakosság testvéri együttélésének kérdéseivel. Tehetséges igazgatókra van szükség A Doba 24. számában Vladimír Kádlec a gazdasági vezetők szakképzettségének problémáival foglalkozik. Véleménye szerint azokban az országokban, ahol a gazdasági vezetők szakképzettségét biztosítani tudták, a gazdasági fejlődés fellendült. A mi gazdaságunk számára már nem jelentene segítséget az sem, ha a képzetlen gazdasági vezetőket lassan leváltanák, de az sem, ha valamiféle „szent Bertalan éjszakai" gyors intézkedést foganatosítanánk ezen a téren. Az a körülmény, hogy a dolgozók tanácsa, száz közül csak három esetben váltotta le az igazgatót, azt bizonyítja, hogy számunkra a lassú, nem pedig a gyors igazgatócsere jelenti a veszélyt. Ez magától értetődő, hiszen mindeddig nem állnak rendelkezésünkre megbízható kritériumok a tehetséges és tehetségtelen igazgatók megkülönböztetésére. Ugyanis a kiváló igazgatói minősítéshez nem elég a diploma — hangoztatja a cikkíró — majd kifejti, hogy az új gazdaságirányítási rendszer következetes bevezetésével, a gazdasági élet játékszabályainak betartásával nyilvánul majd meg, ki a tehetséges gazdasági vezető. Az igazgatóknak be kell bizonyítaniuk, mire képesek a vállalkozás keretei között, mennyire közelítik meg üzemük termékeivel a világszínvonalat. fsml Palóc rapszódia Az Ifjú Szívek bemutatója Félhivatalos dal- és táncegyüttesünk évenként sorrakerülő bemutatóit mindig számottevő érdeklődés övezi, s ez most a sajtó hasábjain is megvitatott és egyébként is nagyrészt köztudott problémák miatt még inkább fokozódott. A pozsonyi Oj Színpad közönsége e bemutató során meggyőződhetett arról, hogy az Ifjú Szívek ambiciózus társulat, de ugyanakkor tudomásul kellett vennie, a társulat működése kapcsán felmerült kérdések ma is léteznek és kerékkötői az együttes színvonalasabb tevékenységének. A mostani bemutató legfőbb pozitívumának tartom az egységes stílust, amely töretlenül végighúzódik az egész előadáson. A sok kísérletezés és próbálkozás után az együttes vezetősége ismét arra az útra tért, amelyen szerintem a társulat* nak járnia kell, éspedig a délvidéki népművészet felkarolásának mezsgyéin. Ez az állandósult profil természetesen egy pillanatra sem zárhatja ki a megalapozott kísérletezést és újszerűségre való törekvést. A zenés-táncos műfajok mindegyikében, így a népi együtteseknél is, ma egyik legfőbb igény a kellő lendület és a látványosság. A közönség a jól pergő, szemre is tetszetős jeleneteket kedveli, melyeket — népi együtteseknél — egyenrangú műsorszámként kórusművek vagy szólóénekek váltanak fel. Erről győződhettünk meg a mostani műsorban is, hiszen a szakemberek és a közönség tetszését a táncszámok közül egyaránt a lendületes, kisebb hibáktól eltekintve technikailag is szolidan kivitelezett jelenetek nyerték el (Baross—Gyapjas: Pásztortánc, Járdányi: Karikástánc). Néhány táncjelenet túl hosszúnak, vagy nem teljesen kidolgozottnak tűnt (Andrašovan—Kvočák: Karácsonyi játékok). Az igényesen megkomponált Német-Samorinský szerzemény, a Lucajárás hatását a nem éppen szerencsés jelmezek csökkentették. Teljesen elhibázott szerzeménynek tartom Andrašovan és Kvočák alkotását a Te vagy a legény címűt, amelynek hangvétele és légköre távol áll a kurucvilág hangulatától. Sikeres fejlődésen ment keresztül az új arcokkat teletűzdelt énekkar is. Különösen technikai téren észlelhető náluk nagy előrehaladás, ezt több igényes énekszám előadásával is bizonyították (Kodály Villőzés, Esti dal). Kellemes meglepetés volt a férfikar önálló műsorszáma. Rajter Katonadalaival megérdemelt sikert arattak. Tovább ra is megoldatlan a megfelelő létszám kérdése, mert jelenleg az egyes szólamok nagyon gyéren vannak képviselve, s ez a sajnálatos tény különösen a női kar teljesítményét befolyásolja. Külön kell szólnunk az együttes legfájóbb pontjáról, a zenekarról. A mostani előadáson egyes tagok felelőtlensége miatt bosszantó, néha egész kezdetleges hibák fordultak elő és ezzel újra csak azt bizonyították, hogy ez az állapot tűrhetetlen és e téren radikális intézkedésekre van szükség. Nem lehet olyanokra építeni, akiknek nem szívügyük a hazai magyar kultúra ápolása és csak jobb lehetőség híján játszanak az Ifjú Szívekben. A különböző együttesek között meglevő és fokozódó versengésben, valamint a növekvő igények kielégítésében ez a társulat csak úgy állhat helyt, ha az együttes magvát, de egyelőre legalább a zenekart hivatásossá nyilvánítják, mert rendszeres és színvonalas munkát egyedül ebben az esetben lehet teljes mértékben megkövetelni a tagságtól. A mostani színvonalas bemutató is bizonyította, hogy ezt a kérdést minél hamarabb dűlőre kell vinni, mert csak ezután válhat az Ifjú Szívek együttese a hazai magyar népművészet méltó tolmácsolójává. SZILVÁSSY JÓZSEF • ••••BDDDDDDDDDD - 0 J F í L M E K D, ••••••• SZÍVTELEN SZERELEM Ogy gondolják: korjelenség az elidegenedés. Befészkelődik a barátságba, jelen van a szülőigyermeki viszonyban, fel-felbukkan a szerelemmel-szeretettel egymáshoz fűzött emberek között. Ha nem vesszük észre idejében, elhatalmasodik fölöttünk és könnyen tragédiába sodor. Motívumai sokfélék. Lehet egyszerűen a képtelenség a szeretetre az egymás tiszteletére és megbecsülésére, lehet önzés vagy nagyravágyás és lehet konzervatívizmus vagy korlátoltság is. De leggyakrabban az agyonhajszoltság s ennek számtalan következménye az oka, mint ebben a Szívtelen szerelem című új szlovák filmben is. Dimitrij Plichta tanulságos, hasznos műve egy provinciális kisváros kis családjában, s e kis közösség egyetlen szemefényének, a serdülő Marcelának alakuló-formálódó lelkivilágába enged bepillantást. Marcela egy új élet és új világ, amelynek cseperedő magánosságában egyre nagyobb rossz a szülői kispolgári életfelfogás, a tiszta érzelmeket és jellemeket torzító álszeretet, a tudatosodó egyéniséget fojtogató, helytelenül értelmezett aggódás. Az apró-cseprő gondjaibanbajaiban elmerült, mindig ideges mama a legszívesebben kolostorba zárná lányát, hogy aztán szepiőtlenül és középkori naivitással a „méltó partner" oldalán találja meg az igazi boldogságot. A jóságos, de alárendeltségében fokozatosan együgyű papa természetesen nem akarhat mást, mint a női terrort példásan szemléltető feleség. Mindebből szinte törvényszerűen következik, hogy az igazi érzelmekben és értékekben még hinni akaró Marcela csakis egy ' nagy elhatározás és nagy tett révén szabadulhat a családi kolostorból, de az is nyilvánvaló, hogy ennek a szabadulásnak ára van. A forgatókönyvíró és rendeTANÁR ÚR, KÉREM Sidney Poitier, a hollywoodi fekete csillag már náluk is ismert annyira, hogy kedvéért sokan megnézik ezt a filmet. Nem is fognak csalódni benne. Poitier nemcsak rokonszenves hanem kiváló színész ls. Mint tanár úr szinte csodákra képes: emberséges szóval, elvszerű magatartással sikerül ráncba szednie egy londoni külvárosi iskola féktelenül rakoncátlan és valósággal huligán diákjait. Sőt, nemcsak hogy rendet teremt „javíthatatlan" osztályában, hanem neveltjeinek a szó közvetlen értelmében körülrajongott bálványává is válik. A film rendkívüli hatásának titka elsősorban a humánus eszmeiségben, a tanár úr emberA NÖS EMBER KÍSÉRTETE Tizennégy évi házasság után már végképp nem csoda, ha a tisztes férj úgyszólván kísértésbe esik. Mert ugyebár, szaladnak az évek s ez nemcsak azt jelenti, hogy „ho.l vagy már, te szép ifjúság", hanem azt is, hogy közben felnő egy új ifjúság. S ennek láttán a tisztes férj is nyugtalan lesz. Csakhogy mitévő legyen tapasztalatok híján? Erre válaszol Gene Kelly szellemes, fordulatos vígjátéka. Tanácsait, persze, nem kell • • • c • n • (szlovák) ző Dimitrij Plichta — a nagyobb hatás érdekében — tragédiává fokozta Marcela nagy elhatározását és tettét. Nem vitás: célját elérte, a döbbenet kiül a néző arcára, de éppen hogy csak kiül, nem marad ott sokáig. A véletlen tragédia ugyanis nem tűnik a hihetően bonyolódó cselekmény hihető befejezésének, s így hatásában voltaképpen a visszájára fordul... A különben ötletes és színvonalas rendezésnek-szerkesztésnek nem válik dicséretére a börtönjelenetek minduntalan visszatérése, közbeékelődése sem. Annál is inkább, mivel ezek a vissza-visszatérő jelenetek a bevezető epizódnál alig mondanak valamivel többet, ugyanakkor Marcela nem is ebben a környezetben éli át legnagyobb gyötrődéseit. A tervezett hatás tehát itt is a visszájára fordul, mert megbontja azt a cselekménysort, amelyben a fiatal lány tragédiája fokozatosan kiteljesedik. Marcela szerepében a még csak tizenhét éves, de már harmadik filmben főszerepet alakító, bájos komoly és kétségtelenül tehetséges Andrea Gunderlíkovát láthatjuk. Harmadszor játszik főszerepet, harmadszor alakít mélyen és tisztán érző fiatal lányt úgy, mintha csak erre született volna. A Szívtelen szerelemben kiváló tehetségről ad bizonyságot — az apa szerepében — Viliam Polónyl is. Dobrota Nováková oldalán (a mama) szinte mintaképét adja az erőtlenül lázongó, sivár helyzetét önmaga előtt is tagadó közönséges papucsférjnek. Milyen is tehát ez a film? ötletében, témájában korántsem egyedülálló, művészi színvonalában nem rendkívüli, de időszerűségében és mondanivalójában feltétlenül hasznos. A ráfordított öt hónapnyi munkát (a mt viszonyaink között meglepően rövid idő) és a két és fél millió koronát jól kamatoztatja majd azoknak az eszmélésében, akikről és főként akiknek szól. (angol) ségében rejlik. Az embere válogatja elv alapján megvalósított pedagógiai gyakorlat feltétlenül rokonszenves, de szemléltetett eredményessége alig-alig hihető. Mégis, minden túlzása, minden szentimentalizmusa ellenére szép ez a film. Szép, mért ötletes, mert cselekménye — úgy tűnik — spontánul, dinamikusan alakul, s mert az elrettentő huligánok rokonszenves emberekké válnak. Legalább itt, a filmben. James Clavell rendezőnek a fiatal nézők azért is hálásak lesznek hogy az éneklő diáklány (Barbara) szerepében magát Lulut, az egyik legnépszerűbb angol énekesnőt is láthatják. (amerikai) szó szerint venni. Csak azért mondja el őket, hogy önfeledten szórakozzunk rajtuk, s ezt — mondhatnánk — akaratlanul is megtesszük. És ha a filmet nézve valakinek unalmas percei támadnak, nem érdemes saját unatkozásával foglalkoznia, inkább azt vegye szemügyre, milyen környezetben játszódik ez a mulatságos történet. Mert erre is érdemes odafigyelni. szó) kgy nooitüs Kezdete A nos emoer kisertete-oen.