Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-19 / 142. szám, csütörtök

A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának ffi dokumentuma t folytatás u 6. oldalról) dozatot követelt. Több ezer négert tartóztattak le. Harcos sztrájkokat rendeznek az Egyesült Államokban a gazdasági köve­telések teljesítéséért gyakran a reak­ciós szakszervezeti vezetők akarata el­lenére és tekintet nélkül arra, hogy a kormány a nyomás és a fenyegetés esz­közéhez nyúl. Az egyszerű tagok és a haladó erők egyre nagyobb aktivitást fejtenek ki a szakszervezetekben. A dol­gozók széles rétegei lépnek fel a viet­nami háború ellen. Az értelmiségiek, a szabad foglalko­zásúak, az Egyesült Államok vallásos köreinek képviselői egyre aktívabban kapcsolódnak be a társadalmi tiltako­zás mozgalmába és a békemozgalomba. Az ifjúság s különösen — mind a né­ger, mind a fehé^ — a diákság a leg­különbözőbb módokon, keményen har­col a vietnami háború, a katonai behí­vás, a faji megkülönböztetés, az egye­temek monopolista ellenőrzése ellen. A reakció erre közéleti személyiségek ellen végrehajtott merényletekkel vála­szol. Fokozódik a megtorlás, tömegmé­reteket ölt az erőszak. Mindez az egész világ előtt lejáratja a hírhedt „amerikai életformát". A monopolista burzsoázia mindenütt megpróbál olyan Illúziókat kelteni, mintha a fennálló rendszer forradalmi átalakulása nélkül ls elérhető volna mindaz, amire a dolgozók törekednek. A kapitalizmus abból a célból, hogy elrejtse kizsákmányoló és agresszív lé­nyegét, különféle apologetikus koncep­ciókhoz folyamodik („népi kapitaliz­mus", „jóléti állam", „a bőség társadal­ma" stb.). A forradalmi munkásmozga­lom leleplezi ezeket a hazug koncepció­kat és erélyes harcot folytat ellenük. Ily módon elmélyíti az imperialista Ideológia válságát; a néptömegek mind­2. A szocialista világrendszer: az tmpe­rialistaellenes harc döntő ereje. Minden felszabadító harc semmi mással sem pótolható támogatást kap tőle és min­denekelőtt a Szovjetuniótól. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, a szocializmus felépítése a Szovjetunióban, a német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a máso­dik világháborúban, a forradalom győ­zelme Kínában és több más európai és ázsiai országban, Amerika első szocia­lista államának, a Kubai Köztársaság­nak a megalakulása, a 14 országot ma­gában foglaló szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése, a szocializmus Ihlető hatása az egész világra megte­remtette a történelmi haladás meggyor­sításának előfeltételeit, új távlatokat nyitott meg a haladás és a szocializ­mus világméretű győzelme előtt. A szocializmus megmutatta az embe­riségnek az imperializmustól való meg­szabadulás távlatát. Az az új társadal­mi rend, amely a termelőeszközök tár­sadalmi tulajdonán és a dolgozók ha­talmán alapul, képes biztosítani a nép érdekeinek megfelelő tervszerű és vál­ságoktól mentes gazdasági fejlődést, képes biztosítani a dolgozók társadalmi és politikai Jogait, megteremteni az előfeltételeket az igazi demokráciához, a széles néptömegek tényleges részvé­teléhez a társadalom igazgatásában, a személyiség sokoldalú fejlesztéséhez, a nemzetek egyenjogúságához és barátsá­gához. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy csakis a szocializmus képes meg­oldani az emberiség előtt álló mélyre­ható problémákat. A szocializmus világrendszere minde­nekelőtt növekvő gazdasági hatalmával járul hozzá az imperialistaellenes erők közös ügyéhez. A szocialista rendszer országainak gyorsan fejlődő népgazda­sága, amely a gazdasági növekedés üteme tekintetében megelőzi a kapi­talista államokat, a szocializmus élre­törése a tudományos műszaki haladás több ágazatában, a világűrbe vezető utak megnyitása a Szovjetunió révén — a szocialista országok népei által vég­zett alkotómunkának e reális eredmé­nyei döntő módon elősegítik a béke, a demokrácia és a szocializmus erő­fölényét az imperializmussal szemben. A szocialista világ most a fejlődés olyan időszakába lépett, amelyben le­hetőség nyílik az új rendszerben rejlő hatalmas tartalékok lényegesen telje­seb felhasználására. Ezt előmozdítja azoknak a tökélete­sebb gazdasági és politikai formáknak a kidolgozása és alkalmazása, amelyek már az új társadalmi szerkezet alapján fejlődő, érett szocialista társadalom szükségleteinek felelnek meg. A szo­cializmus építése és további tökéletesí­tése a munkásosztály által ösztönözött és vezetett széles néptömegek támoga­tásán, részvételén és kezdeményezésein alapszik. A kommunista párt az egész szocialista társadalom élcsapataként Je­lentkezik. A dolgozók egyre nagyobb politikai aktivitása, társadalmi szerve­zeteik öntevékenységének kibontakoz­inkább elfordulnak ettől az ideológiától. Az emberiség lelkiismerete, józan, íté­lőképessége nem békélhet meg az im­perializmus bűntetteivel. Az imperializ­mus két világháborúért felelős, amelyek sok tízmillió ember életét követelték áldozatul. Az imperializmus olyan, mindeddig példátlan katonai gépezetet teremtett, amely óriási emberi és anya­gi erőforrásokat nyel el; fokozza a fegyverkezési versenyt, évtizedekre elő­re megtervezi az új fegyverek gyártá­sát; termonukleáris világháború veszé­lyét hordozza magában, amelynek tü­zében százmilliók semmisülnének meg, egész országok válnának sivataggá. Az imperializmus szülötte a fasizmus, a politikai terror és a haláltáborok rendszere Az imperializmus mindenütt, ahol teheti, támadást indít a demokra­tikus Jogok és a szabadságjogok ellen, belegázol az emberi méltóságba, szítja a fajgyűlöletet. Az imperializmus felelős százmilliók nélkülözéseiért és szenvedéseiért. Az imperializmus a fő vétkes abban, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika orszá­gaiban óriási tömegek kénytelenek nyomorban, betegségben, írástudatlan­ságban, elavult társadalmi viszonyok között élni, hogy egész népcsoportok­ra kihalás vár. Hogy véget vethessenek az imperia­lizmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre, a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesülniük kell és közösen kell jellépniük. Megfékezni az agresz­szort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés futott a munkásosztály és minden imperialis­taellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol. tatása, a személyiség jogainak kiterjesz­tése, a bürokratikus jelenségek elleni kérlelhetetlen harc, a szocialista de­mokrácia sokoldalú fejlesztése gyara­pítja a szocializmus erőit és előmoz­dítja az egész nép akarat- és akció­egységét. A szocialista demokrácia tökéletesí­tése, a termelőerők fellendítése, a po­liti'kai és kulturális haladás, az emberi és erkölcsi értékek fensőbbsége növeli a szocializmusnak az egész világ dol­gozóira gyakorolt hatását, szilárdítja hadállásait az imperializmus ellen fo­lyó, világra szőlő jelentőségű harcban. A gyakorlat megmutatta, hogy a szo­cialista átalakulás, az új társadalom építése bonyolult és hosszú folyamat, s elsősorban a hatalmon levő kommu­nista és munkáspártoktól, e pártoknak ama képességétől, hogy marxista—leni­nista módon oldják meg a szocialista fejlődés problémáit, függ azoknak a hatalmas lehetőségeknek a kihasználá­sa, amelyeket az új társadalmi rendszer nyújt. A tudománv térhódítása a gazda­sági és társadalmi élet különböző te­rületein, a tudománvos-műszakf forra­dalom révén megnyíló lehetőségek tel­jes kihasználása, a gyorsított ütemű gazdasági feilődés érdekében és a tár­sadalom minden tagja szükségleteinek kielégítése érdekében lehetővé válik a tulajdon szocialista jellege, a terme­lés tervszerű megszervezése, a fizikai és szellemi munka képviselőinek a nép­gazdaság vezetésében és igazgatásában való aktív részvétele révén. A kapitaliz­mus és a szocializmus történelmi ver­senyének egyik fő területévé vált tu­dományos-műszaki forradalom széles körű kibontakoztatása a szocialista tár­sadalom feilődésének fontos feltétele. A szocialista világrendszer létrejötte a világban folyó osztályharc alkotó ré­sze. A szocializmus ellenségei nem mu­lasztanak el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy megkíséreljék aláásni a szo­cialista államhatalom alapjait, hogy le­hetetlenné tegyék a társadalom szocia­lista átalakítását és hogy visszaállítsák a maguk uralmát. Az ilyen kísérletek határozott visszautasítása a munkás­osztály vezette néptömegekre és a mun­kásosztály kommunista élcsapatára tá­maszkodó szocialista államhatalom el­engedhetetlen funkciója. A szocializmus védelme a kommunis­ták nemzetközi kötelessége. Minden egyes szocialista ország fej­lődése és erősödése az egész szocia­lista világrendszer' előrehaladásának fontos feltétele. Minden egyes szocia­lista ország népgazdaságának sikeres fejlődése, társadalmi viszonyainak tö­kéletesedése. minden oldalú haladása egyaránt szolgálja a népnek és a szo­cializmus közös ügyének érdekeit. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak egyik legfonto­sabb feladata ezen országok sokoldalú együttműködésének fejlesztése és újabb sikerek biztosítása a két világrendszer gazdasági versenyének döntő terüle­tein, a tudományos és technikai hala­dásban. A két rendszer közötti harc élesedé­sének körülményei között ez a verseny megköveteli, liogv a szocialista rend­szer — kiindulva a szocialista államok alapvető érdekeinek és céljainak kö­zösségéből, a marxizmus—leninizmus elveiből, amelyeken ezen államok poli­tikája alapszik — mindinkább támasz­kodjék a szocialista nemzetközi munka­megosztásra és a szocialista országok önkéntes kooperációjára, amely kizárja a nemzeti érdekek mindenfajta csorbí­tását. biztosítja külön-külön minden or­szág felemelkedését és az egész szo­cialista világrendszer erejének gyara­podását. Szakadatlanul növekvő gazda­sági és védelmi erejére támaszkodva, a szocialista világrendszer lebéklyózza az imperializmust, korlátozza lehetősé­gét az ellenforradalom exportjára, és internacionalista kötelességét teljesítve, növekvő segítséget nyújt a független­ségért és a szabadságért harcoló népek­nek. megszilárdítja a békét és a nem­zetközi biztonságot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, addig a Varsói Szerződés Szervezetére fontos feladat hárul a szocialista országok biztonsá­gának biztosításában, az imperialista hatalmak katonai támadásával szemben, a béke fentartásában. A szocializmus sikerei, a világesemé­nyek menetére gyakorolt befolyása, az imperialista agresszió ellen folytatott harcának hatékonysága jelentős mér­tékben füge a szocialista országok összefogásától. A szocialista országok akcióegvsége valamennyi antiimperia­llsta erő összefogásának fontos ténye­zője. A nemzetközi kapcsolatok új típusá­nak kialakulása, a szocialista államok testvéri szövetségének fejlődése bonyo­lult történelmi folyamat. A szocialista forradalom győzelme után a szocializ­mus építése, amelv az általános tör­vényszerűségek alapján megy végbe, sok országban különböző formákban bontakozik ki. a konkrét történelmi fel­tételeknek és a nemzeti sajátosságok­nak megfelelően. E folvamat sikeres fejlődése feltéte­lezi a proletár Internacionalizmus el­veinek szigorú megtartását, a kölcsö­nös segítségnyújtást és támogatást, az egyenjogúságot, a szuverenitást, az egy­más belügyeibe való be nem avatko­zást. A szocializmus természetéből hiá­nyoznak a kapitalizmusra jellemző el­lentmondások. Ha az eltérő gazdasági fejlettségi fokból, társadalmi struktú­rából és nemzetközi helyzetből kifo­lyólag, illetve a nemzeti sajátosságok­kal kapcsolatban Ilyen vagy olyan né­zeteltérések merülnek fel a szocialista országok között, ezeket a nézeteltéré­seket a proletár internacionalizmus alapján, elvtársi megvitatás és önkén­tes, testvéri együttműködés útján si­keresen meg lehet és meg is kell ol­dani. Az ilyen nézeteltéréseknek nem szabad megbontaniuk a szocialista ál­lamok imperialistaellenes egységfront­ját. A kommunisták látják a szocialista világrendszer fejlődésének nehézsé­geit. A szocialista rendszer azonban a társadalmi-gazdasági rend azonosságá­ra, a szocialista országok alapvető ér­dekeinek és céljainak egybeesésére épül. Ez az azonosság a záloga annak, hogy a marxizmus—leninizmus a pro­letár internacionalizmus elvei alapján sikerül majd megoldani a fennálló ne­hézségeket és még Jobban megerősíte­ni a szocialista rendszer egységét. A kapitalizmus fellegváraiban — amint ezt a legutóbbi idők eseményei ls bizonyították — a forradalmi harc, az egész demokratikus, imperialistaellenes mozgalom fő mozgató erefe a munkás­osztály. A Jelenlegi Időszakot az lellemzl, hogy a munkásosztály, a széles dol­gozó tömegek fokozódó harcot folytat­nak nemcsak gazdasági helvzetük meg­javításáért, hanem politikai követelé­seik teljesítéséért 1s. A saját létfontos­ságú érdekeit védelmező dolgozók egy­idejűleg a demokratikus szabadságjo­gokért és a szociális Jogokért is har­colnak. Követeléseik mindinkább köz­vetlenül a monopoltőke uralmi rendsze­rét, politikai hatalmát veszik célba. A széles néptömegek mindinkább az em­ber kizsákmányolásán alapuló gazdasá­gi és társadalmi rend gyökeres megvál­toztatását kívánják. A munkásság nagy osztálvcsatái sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmát, elmélyítik a kapitalista társadalom In­gatagságát és ellentmondásait. Előhír­nökei olyan új osztályütközeteknek, amelyek meghozhatják az alapvető tár­sadalmi átalakulásokat, a szocialista forradalmat, a más dolgozó rétegek­kel szövetséges munkásosztály hatal­mának megteremtését. Az utóbbi idők osztályütközetei csa­pást mértek a neokapitalizmus és a re­formizmus hívei által terjesztett illú­ziókra, s újult erővel igazolták a mar­xizmus—leninizmus alaptételeit. A kommunista és munkáspártok a jobb­és „bal"-oldali opportunistáktól elté­rően, nem állítják szembe a mélyreható gazdasági és szociális követelésekért, a fejlett demokráciáért folytatott harcot a szocializmusért vívott harccal, hanem azt ö harc részének tekintik. A gyö­keres demokratikus átalakulások, ame­lyeket a monopóliumok és azok gaz­dasági uralma és politikai hatalma el­len vívott harc eredményez majd, elő fogják segíteni, hogy még szélesebb tömegek ismerjék fel a szocializmus szükségszerűségét. A kialakult új helyzetben még nyil­vánvalóbb lett, hogy szükség van a munkásosztály egységére. A reformista koncepciók válságát megerősítik a té­nyek, a munkásmozgalom harci tapasz­talatai, az opportunizmus határozott bí­rálatával egyetembe, ami változatlanul feladata a kommunista és munkáspár­toknak. A szociáldemokrácia soraiban differenciálódás megy végbe, s ez a vezetőségben is tükröződik. A szociál­demokraták egyes vezérei a monopol­tőke. a kapitalizmus védelmére kel­tek. Mások hajlanak arra. hogy tekin­tetbe vegvék a dolgozó tömegek köve­teléseit gazdasági és szociális téren, a békéért és a haladásért vívott harc kérdésében. A kommunisták döntő ielentőséget tulajdonítanak a munkásosztály egysé­gének. s a szocialistákkal és a szo­ciáldemokratákkal való együttműködés mellett foglalnak állást, hogv haladó demokratikus rendszert teremtsenek meg ma és feléöítsék a szocialista tár­sadalmat a iövőben. Minden tőlük tel­hetőt elkövetnek, hogv megvalósuljon ez az együttműködés. Síkraszállnak a társadalom megújhodásában érdekelt más demokratikus pártokkal és szerve­zetekkel való együttműködésért ls. Aí ezen az úton való előrehaladáshoz ter­mészetesen arra van szükség, hogy a szocialista nártok és a szocializmus mellett állást foglaló egvéb politikai szervezetek határozottan leszámoljanak a burzsoáziával folytatott osztály­egvültmflködés politikájával, s a bé­kéért. a demokráciáért és a szocializ­musért vívott hatékony harc politikáiét folytassák. Fontos szerepet játszanak a monopó­liumok elleni harcban a szakszerveze­tek. a dolgozók leeszélesebb tömegszer­vezetei. Szerepük még nagyobb lehetne, ha a kapitalista világban a szakszerve­zeti mozgalom nem volna szétforgá­csolt. Habár egves vezérek mesterséges akadályokat gördítenek a különféle irányzatú szakszervezetek nemzeti és nemzetközi akcióegységének útjába, az utóbbi években fokozódott a szakszer­vezeti mozgalom ilyen egységére való törekvés. A kommunisták következetes hívei a nemzeti és a nemzetközi szak­szervezeti egységnek. A munkásosztály valamennyi pártjá­nak és szakszervezetének akcióegysé­gét célzó kommunista irányvonal foko­zódó támogatásra talál. Az egvség irányvonala növeli a munkásmozgalom lehetőségeit az imperialistaellenes harcban, lehetővé teszi, hogv bevonják ebbe a harcba a proletariátusnak azt a részét, amelv mind ez ideig szervezet­len vagy a burzsoá pártokat követi. A kommunisták úgv fogják tökéletesíteni politikai és ideológiai tevékenységüket, hogy megvalósuljon a munkásosztály egysége. A monopoltőke uralma az, hogy a monopolista állam „mezőgazdasági programokat" hajt végre, a kis- és kö­zépparasztság mind nagyobb részének elnyomorodását idézi elő. Az utóbbi időben ez a parasztság fokozódó ellen­állást tanúsít ezekkel az intézkedések­kel szemben, tömeges megmozdulások­ra vállalkozik, amelyeket a városi dol­gozók is támogatnak. A munkások és a parasztok szövetségének erősítése a monopóliumok és hatalmuk ellen vívott sikeres harc egyik alapvető feltétele. A nagytőke semmibe veszt a városi középrétegek többségének létfontossá­gú érdekéit. A lakosság középrétegei­nek széles tömegei ezért annak elle­nére. hogy soraikban nincs egység és e rétegek különösen fogékonyak a bur­zsoá ideológia Iránt, síkraszállnak érde­keik védelmében, bekapcsolódnak az általános demokratikus követelésekért vívott harcba. Egyre inkább növekszik közöttük az a felismerés, hogy a mun­kásosztállyal valő közös akciók létfon­tosságúak. Korunkban, amikor a tudomány köz­vetlen termelőerővé válik, az értelmi­ség mindinkább a bérmunkások sorába kerül. Társadalmi érdekei összefonód­nak a munkásosztály érdekeivel, alko­tótörekvései a monopolista tulajdono­sok érdekeibe ütköznek, akik számára mindennél fontosabb a profit. Noha lényegbe vágó különbség mutatkozik az értelmiség különféle csoportjainak helyzetében, mégis, az értelmiségnek mind nagyobb része kerül konfliktusba a monopóliumokkal és a kormányok imperialista politikájával. A burzsoá ideológia válsága és a szocializmus vonzereje elősegíti, hogy az értelmiség az imperialistaellenes harc útjára lép­jen. A szellemi és a fizikai dolgozók (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom