Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
1969-06-01 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
T okiótól alig órányi repülőútra, a Yodo-folyó deltájában, az Osakai-öböi partján épült, s emelkedik mind magasabbra Japán második leg'-agyobc városa: Osaka. N g f;.!e vasúton is megközelíthetjük. Legg.orsabb az olimpia esztendejében üzmbe helyzeti Tokaido vasútvonal, amelynek szerelvénye a „Hikari" („Fénysugár") nevet kapta. Az ezüstszínű szerelvények helyenként 215-280 kilométeres óránkénti sebességgel száguldanak a rizsföldek fölé emelt vasbetonoszlopokon s három óra alat teszik meg az 515 kilométeres utat. A „közönséges" expressz hat és fél órán és 550 kilométeren át repíti utasait a légkondicionált kocsikban Nagoyán és Kyotón át Oszakáig. Háromszor tettem meg a Tokió és Osaka közötti utat, s egyszer sem késtünk, még egyetlen percet sem. A japán vasutak szabálya: ha késik a gyors, a kalauz visszafizeti a gyorsvonati pótdijat. De erre alig kerül sor ... Első benyomások Kyato után rizsföldek következnek, majd a vonat valósággal belerohan Osaka, a három és. félmilliós ipari és kereskedelmi központ kellős közepébe. Nyáron a hűtött levegőjű légkondicionált vagonokból kilépve, szinte elviselhetetlennek tűnik a párás forróság. A Yodo deltájában épült és csatornákkal keresztülkasul szelt város nem éppen a legkellemesebb éghajlattal lepi meg az idegent. A magasba törő épületek, a felhőkarcolóknak tűnő irodaházakat még óriási reklámtornyokkal magasító alkotások azt o benyomást keltik, mintha nem is Japánban járnánk. A főútvonal alatt metro dübörög, a forgalom óriási és a pályaudvarra percenként érkező szerelvények olyan zajt csapnak, akárcsak New York szívében a Manhattan. Az első benyomásra Osaka túlságosan nyugati, inkább amerikai, mint japán. Igaz, Tokió több városnegyede is magán viseli már az amerikai külsőt és tempót. Tokiónál a japánok ezt megbocsátják. Osaka központjában azonban a japán nyelvű feliratokon kívül látszólag alig marad valami, ami a nagymúltú ország féltve ápolt hagyományaira emlékeztetne. Pedig itt is van mit kínálniuk az idegenforgalmi irodáknak. Sebes Tibor japani riportja Zaibatsuk Osoka egykor a japán uralkodók székhelye volt, Nara és Kyoto előtt több császár ebben a városban lakott. Alapítása és fejlesztése a IV. században vette kezdetét, s egy időben, még a mai Tokió (az egykori Edo) előtt innen irányították az országot. Osoka történetétől elválaszthatatlan a hagyományos japán családi konszernek, oz úgynevezett zaibatsuk létrejötte. A népnyelv „daruinának", vagyis magyarra fordítva: „keljfeljancsinak" nevezi a zaibatsukat, amelyek bármekkorát estek is, mindig kiláboltak a válságból és talpra álltak... A legnagyobb zaibatsuk közé tartozik a Mitsui, a Mitsubisi, a Sumitomo és a Yasuda. Történetüket nemcsak az osakai múzeum őrzi, hanem az óriás bankházak homlokzatán elhelyezett neonfeliratok is. A város látnivalói közé tartozik elsősorban a vár, amelyet 1583-ban Toyotomi Hideyoshi sogun alapított, halála után azonban a város politikai és irányító szerepét Edo vette át. Gazdasági hatalma mégsem csökkent, hanem állandóan növekedett, s ma nemcsak a legnagyobb bankok és trösztök székhelye, hanem — stílusosan - a japán bankjegyeket is Osakában nyomják. Ezért a japán ember tréfásan azt mondja, hogy „Osaka adja a pénzt, Kyoto s Nara a kultúrát és a hagyományokat, Tokió pedig e kettőből formálja a holnapi Japánt". A várat 1931ben restaurálták, majd megnyitották a nagyközönség részére. Ismerkedés a várossá! A Dotombori úton emelkedő Bunrakuza Színház a japán bunraku bábszínház féltve ápolt otthona. A bunraku a régi Osaka hagyományos színházi előadásformája, amelyben a színészek bábukkal lépnek a közönség elé, és a samisen zenére játszanak. A Dotombori és a Sennichimae a város középpontjának üzleti negyedei, amelyben a legtöbb színház, mozi és híres étterem található. Negyvenöt méter széles főutcája a Midosuji, amely az északi üzleti városrészt kapcsolja össze a déli szórakoztató negyeddel. Mindkét oldalán nagy áruházak és „mammut kabarék", valamint éjszakai lokálok sorakoznak. A Midosuji alatt épült a földalatti 1, amely az osakai vasútállomást a város déli részével köti össze. Nakanoshima kicsiny sziget a Yodo-folyó és a város közigazgatási központja között. A Yodo két ága, a Dojima és a Tosabori úgy öleli körül a kis szigeteket, Itt lesz a világkiállítás A jövendő világkiállítás városa • Nyugat a Keleten • Egzotikum és modernség • Barangolás egy nagyvárosban gának nogy részét a tengerészektől és a hajótulajdonosoktól kapta ajándékba. Az 1949-ben épült Temmangu templomnál tartják meg minden esztendőben, július 25-én a világhírű Tenjin-fesz i vált, amely egyike Japán három ilyen legnagyobb rendezvényének. A fesztivál szertartásai a látványos felvonulás után a tengerparton hajók lampionos parádéjával fejeződnek be. Külsőre, ha az idegen csak néhány órát tölt a városban, Osaka valóban kigúnyolja a japán szertartásokat, azonban látnivalói és a tokióit is felülmúló tempója mégis lenyűgözi, magával ragadja a látogatót. Igaz, Osakának többféle arca van. „Kelet Chicagójának" is nevezik, — mármint a bűnesetek magas számát tekintve ... Esténként gyakran sétáltam a központi negyed fedett bazárnegyedében, ahol egymást követik az apró látványosságok, a céllövöldétől kis halak papírhálóval való versenyszerű halászatáig. Ha nincsenek közelben a rendőrök, akik látótávolságra állnak egymástól, bizony nem egy esetben valamilyen galibába keveredhettem volna. A felhajtó legények, okik néhány yenért kínálgatják a kalandot, a bámészkodó európaiak karját megragadva húzzák be oz „áldozatot" a függőajtós lebujokban várakozó pillangókhoz . .. Vásárváros Ez is Oszaka — a bazárnegyed lakóházai. /A szerző jelvétele] mintha Velencét akarná utánozni. Sokan Osakát valóban „Japán Velencéjének" nevezik, ez a hízelgő jelző azonban egyáltalán nem illik rá. A magas, kőfalakkal övezett Yodo hullámain csak teheruszályokat látunk és néhány füstös vontatóhajót. A kis szigeteken épült fel a városháza, az osakai prefektúra könyvtára, a japán bankok székházai, s fiókjaik és sok más közintézmény. A Shitennoji templom Japán egyik legrégibb buddhista szentélye, az ország nemzeti történelmének relikviája. A második világháborúban elpusztult ötemeletes padogát az elmúlt esztendőkben vasbetonból építették újjá, azonban szigorúan ragaszkodik régi formájához. Kelet Chicagója A legnépszerűbb régi sinto központ a Sumiyoshi templom, amely „a tenger istenének őrzőit" testesíti meg. ÉpítőanyaOsaka kéményei az elmúlt esztendőkben is üzemben voltak, a város acél-, textil-, vegyi- és elektronikus ipara teljes gőzzel dolgozott. Az első helyet már nem hódítja el a gyorsabban fejlődő Tokiótól, de az 1970-es világkiállítás megrendezésével egy csapásra híres város lett, mint Montreal, vagy éppen nagy vetélytársa, Tokió, 1970. március 15-én az Osaka szívétől tizenhárom kilométernyire elterülő Senridombvidéken épülő kiállításvárosban megnyitja kapuit az EXPO 70. A festői szépségű, csendes táj közel fekszik Kyotóhoz és Narához, Japán két ősi fővárosához. A Senri-dombok mellett vezet el a Köbét, Osakát, Kyotót és Nagoyát összekötő gyorsforgalmi autóút, s gépkocsival mindössze 20 percre fekszik az osakai nemzetközi repülőtértől, amelyet a legnagyobb légitársaságok már az idén beiktattak menetrendjeikbe. Az EXPO 70 japán rendezői természetesen arra törekednek, hogy az osakai a világ egyik legjelentősebb és legszebb kiállítása legyen. Amióta 1851-ben Londonban megrendezték az első világkiállítást, nagyot változott a világ! Az 1851. évi londoni kiállításon például a táblaüveg tömeggyártása volt előtérben, ezt jelképezte a világhíres kristálypalota (Crystal Palace) is. A New York-i kiállításon 1853-ban a felvonó volt a műszaki fejlődés szimbóluma. A párizsi világkiállítás 1855-ben először mutatta be a vasbetont. Az 1862. évi londoni világkiállításon nagy figyelmet keltettek a szerszámgépek és a korszerűsített nyomdagépek, majd Párizsban egy villamos generátor modellje volt az 1876. évi kiállítás fénypontja. Az 1876 évi philadelphiai vásáron jelentek meg először az írógépek és a varrógépek. Ilyen módon a világkiállítások mindig jelentős mértékben segítették a műszaki haladást. Az EXPO 70 témája - „Az emberiség haladásáért és harmóniájáért"— kibővíti a humanitás igenlésének sarkalatos elvét, amelyet a háború utáni világkiállítások fejtettek ki. Ezen az elven belül az EXPO 70. a keleti gondolkodás lényegéből, a ,,wa" — a harmónia - fogalmából indul ki, és a „harmonikus" társadalom utáni vágy a mozgatója. A keleti gondolkodás „wa" szemléletén alapuló vezérgondolat — „Az emberiség fejlődéséért és harmóniájáért" — négy altémára oszlik: „A teljesebb életöröm felé". „A bőségesebb természeti kincsek felé", „Életkörnyezetünk teljesebb gépesítése felé" és „Egymás jobb megértése felé". Az EXPO 70. területe nagyjából három részre tagolódik: „Szimbólumzóna", „Kiállítási zóna" és a Szórakozások zónája" a pihenés terének nevezett parkkal. A Szimbólumzóna lesz az a terület, ahol a világ minden részéből érkező látogatók baráti kapcsolatokat létesíthetnek egymással. Az északi rész létesítményei: ünnepségek tere - ez lesz a Szimbólumzóna szíve. A zóna déli részének jellegzetességei a különböző országok világhírű áruházainak üzletsorait magába foglaló bevásárlási központ, a „Nyalánkságok utcája", ahol a vilóg minden részéből öszszegyűjtik majd a csemegeárukat, végül pedig egy 150 méter magas kilátótorony. Japán, mint q többi kiállító ország, az EXPO 70-re a brüsszeli és a montreali világkiállításoknál is érdekesebb meglepetésekkel és szenzációkkal készül. Nem fedik fel előre minden titkukat . . Az EXPO 70 néhány pavilonja, s a szuperméretű „Fantasztikus ország" nevű szórakoztató negyed és a rakétahajókból és a kötélvasutakból kifejlesztett új járműcsoport, a Daidarasaurus, bizonyára a világkiállítás utón is Osaka látványosságai köze fog tartozni.