Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-01 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. június 1. A NAP kel: 3.51, nyugszik: 19.33 órakor. A HOLD kel: 21.30, nyugszik 3.51 őrskor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük TÜNDE nevű kedves olvasóinkat • NEMZETKÖZI GYERMEKNAP • 1769 ben balt meg CSÉCSI JÁNOS sárospataki tanár, polihisztor (szfii.: 1689) • 1804 ben született M. I. GLINKA kiemelkedő orosz zeneszerző (+1857) • 1869-ben szüle tett LASZLÖ FÜLÖP rendkívül sikeres arcképfestő (+1937) • 1914 ben halt meg FESZTY ÁRPAD (estő, az akadémikus festészet jellegzetes képviselője (szül.: Ogyallán 1858-ban) • 1939-ben ezen a napon tört ki a zsolnai katonai felkelés. A világ minden tájáról A szerkesztőségnek küldött elismerő sorok tanúsítják, hogy olvasóink között szép számmal vannak, akik szívesen olvassák a világ különféle országaiból közölt •zínes riportjainkat, tudósításainkat. Ennek tudatában igyekszünk minél változatosabb, érdekesebb és időszerűbb írásokat közölni. Arra törekszünk, hogy lehetőleg azokról az országokról ír~junk, amelyek a világpolitikai események előterébe kerülnek, hogy így olvasóink alaposabban megértsék az Ölető országokról megjelenő szűkszavú híreket. Noha a körülményeink nem teszik lehetővé, hogy munkatársaink a világot járják, azért eljutnak legalább a szomszéd országokba (Bátky László jelenleg KárpátUkrajnában időzik, Dósa József a budapesti nemzetközi vásáron járt, Zala József a magyar—csehszlovák válogatott mérkőzésről adott helyszíni jelentést és Tóth Mihály rövidesen Romániába otazik.) Ezenkívül számos Jó tollú magyar, cseh és szlovák újságíró dolgozik nekünk, akiknek nevével gyakran találkoznak olvasóink lapunk hasábjain. Párizsból például az Humanité munkatársa, Pierre Cames tudósítja lapunkat, Bécsből pedig Franz Kunért és sorolhatnánk tovább. Ez azonban még nem minden. Figyelemmel kisérjük a világsajtót, és ha valami érdekes riportra bukkanunk olyan országból, ahová még a külső munkatársaink sem jutnak el, akkor azt lefordítjuk, hogy ezzel is változatosabbá tegyük a Vasárnapi Oj Szót. őszintén örülünk, bogy olvasóink értékelik igyekezetünket és nem fukarkodnak az elismerő szavakkal. Persze megtörténik, hogy egyesek szívesebben olvasnának többet az egzotikus országokról, mások viszont a legfejlettebb ipari államok hétköznapjairól kérnek riportot, vagy éppen a titokzatos indián törzsek életérői szeretnének olvasni. Számon tartjuk ezeket a kívánságokat is és amint alkalmunk nyílik, igyekszünk kielégíteni. Az elkövetkező hetekben számos színes riport lát majd napvilágot lapunk hasábjain, bízunk benne, hogy csak is megnyerik olvasóink tetszéséi. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Gazdasági szükségállapot Egy ország gazdaságával szemben aligha lehet bűnösebb felelőtlenséget elkövetni, mint tétlenül nézni sok millió ember fáradozása révén létrejütt anyagi javainak elfecsérlését. Megdöbbentően keveset gondolunk arra, hogy micsoda elképesztő összegekre ls rúghat az a veszteség, amelyet a hozzá nem értő vagy felelőtlen gazdaságirányítás és -szervezés okoz. A május 14-1 árrendezéssel kapcsolatban sok indoklás hangzott el: miért kell egy sereg közszükségleti cikk árát emelni, s miért lehet csak néhányat leszállítani. Az ok legfőképpen az infláció veszélye, ez pedig elsősorban a bérek és a fizetések megengedhetetlenül gyors emelkedésének és az aránytalanul nagy beruházásoknak a következménye. A bérek gazdasági haszon, vagyis termelésnövekedés nélkül emelkedtek, a beruházások pedig ugyanolyan késedelmesen, sőt még késedelmesebben eredményeznek új értéket, mint eddig. Szlovákiában körülbelül egyévi nemzeti jövedelem fekszik a befejezetlen ipari építkezésekben, de ennek ellenére egyre fokozódik az új beruházás igénye. Sőt annak ellenére is, hogy a már elkészült új létesítmények többségét sem használják ki a lehető mértékben, egyrészt megrendelés- másrészt munkaerőhiány miatt. Mindezek alapján a magasabb gazdaságpolitikában nemigen otthonos egyszerű ember is rájön, hogy súlyos helyzetünket az ésszerűtlen gazdaságirányítás idézte elő. s ha viszonyaink tovább romlanak, annak is az ésszerfitlenség az oka. A deformációktól terhes direktív gazdaságirányítást azért marasztaltuk el, mert képtelen volt a gazdaság olyan vezetésére, hngy az a lakosság legkülönbözőbb igényeit is kielégítse. Az új irányítási rendszer gyakorlati bevezetésétől azt reméltük, hogy differenciált jutalmazással serkenteni fogja a gazdaságos, a minőségileg kiváló munkát, és büntetni az élősködést, a lógást és a felelőtlenséget.. Mit tapasztalhatunk azonban a valóságban? Azt, hogy a termelésben különféle „ügyeskedések" árán minden maradt a régiben, vagyis hogy a termelők — kevés kivétellel — az államot és a vásárlók pénztárcáját éppúgy fejőstehénnek nézik, mint az előző években Az új gazdasági rendszabályok csak olyan nyomást jelentettek, amely alól könnyű kibújni, amelyet a piac rovására könnyű kiját szani. Az utóbbi időben sokan aggódnak amiatt, hogy tovább duzzad az állami apparátus, hogy egyre nagyobb összegeket fordítanak a hivatalnokok fizetésére. Ügy vélem, önmagában ez még nem volna baj, hiszen ennek az apparátusnak a költségei szinte jelentéktelen hányadot képviselnek az államháztartás kiadásaiban. Sokkal lényegesebb az, hogy e nagy apparátus feladatai magaslatán álljon, s végre a vele szemben támasztott igényeknek megfelelően teljesítse küldetését. A legutóbbi intézkedések arra vallanak, hogy még mindig csak a múlt hibáinak a helyrehozásánál tartunk, holott ezekről a hibákról már legalább öt éve tudunk. Hiányzik azonban az átgondolt, koncepciós gazdaságfejlesztés, pedig súlyos problémáinkban csakis ez lehet az igazi megoldás. Az ország mai gazdasági irányító apparátusának a tevékenysége azért reménykeltő, mert nem leplezi a bajokat, s mert nem félmegoldásokkal akar rendet teremteni a gazdaságban. Hinni szeretnénk, hogy ez a törekvés teljes eredményt hoz. Mert a téblábolást, az irányításban tapasztalt felelőtlenséget egyetlen or szág sem tudja a végtelenségig elviselni. S ha valahol rendet kell teremteni, azt ajánlatos a rendcsinálók közt kezdeni — minden szinten. Si G. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK jr Átértékelés vagy útkeresés ? A Nixon kormányzat teljes lendülettel nekilátott a megoldást sürgető válságos problémák rendezéséhez. Az ntóbbi időben a latin-amerikai helyzet is sok gondot okoz a Fehér Háznak. Nixon elnök az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok kapcsolatában is új politikát akar kezdeni. Hangzatos szólamok és Uncle Sam bőkezűségének kérkedő kiemelése helyett a „realitás politikáját" hirdeti, illetve egyelőre csak keresi az említett realitást. Ezért utazott nemrég Latin-Amerikába Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója. Június 6-ig tervezett körútján 23 országba látogat el, s találkozik az államfőkkel. Rockefeller nem a saját kezdeményezésére utazgat, Nixon megbízásának tesz eleget. Az elnök ugyanis a New York-I kormányzót bízta meg az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok poli- ' tikal és gazdasági együttműködési programjának a kidolgozásával, s ehhez reális felmérés szükséges. Nixon a kendőzetlen igazságra, a realitásra akarja építeni az USA és a latin-amerikai országok jövőbeni kapcsolatait. Az elhatározás szépnek tűnhet, a valóság azonban eleve kizárja azt, hogy a Fehér Ház új latin-amerikai programjában bármiféle objektivitás is érvényesüljön. Mi késztette tehát a Nixon kormányzatot latin-amerikai kezdeményezésére? # Mindenekelőtt az 1961-ben Kennedy elnök által meghirdetett Szövetség a Haladásért segélyprogram kudarca. Bár a program keretében mostanáig 13 milliárd dollárt folyósítottak a latin-amerikai országoknak, ez a segítség egyáltalán nem eredményezte társadalmi és gazdasági felemelkedésüket. A kormányzó junták vagy nralkodó rétegek mindenütt lefölözték az amerikai dollársegítséget, másrészt azt olyan feltételekhez kötötték, hogy az adományozónak, az Egyesült Államoknak nagyobb haszna volt belőle, mint élvezőjének (kizárólagos vásárlás az Egyesült Államokban, kedvezmények amerikai árucikkek behozatalára stb.). E segélyt ls az utóbbi időben — a vietnami harctéren elszenvedett veszteségekkel indokolva — évi 650 millió dollárról 270 millióra szállították le, ami érthetően felháborodást keltett az érintett országokban-. • Másodszor: a Standard Oil perui leányágának, az International Petroleum Companynak államosítása kényes helyzetbe hozta Washingtont. Erélyes megtorlás esetén maga ellen ingerli a Peruval rokonszenvező latin-amerikai országokat (elég sokan vannak), ha pedig enged a perui nyomásnak, a példa követőkre talál. Nixon fő dilemmája abban van, hogy a múltbeli mézesmadzag és a nagy furkósbot helyett valamilyen más, ravaszabb politikai módszert kell választania. Mivel a Newsweek bevallása szerint as Egyesült Államok latin amerikai beruházásai 11,8 százalékos hasz not hoznak az európai beruházások 6.3 százalékos hasznával szemben, érthető, hogy Nixon sem engedheti kl kezéből a nagy lehetőséget. Mivel egész Latin Amerikában forrong-lázong a diákság, sztrájkol a munkásság, a társadalmi igazságtalanság elleni küzdelemre buzdítanak egyes főpapok, mint a brazíliai reciféi Helder Camara érsek stb., terjed az ösztönös partizánmozgalom, a venezuelai olajiparban leginkább érdekelt Roekefellerrre esett Nixon választása, hogy keresse meg a sima megoldás módját. Rockefeller útja azonban kétes eredménnyel kecsegtet: az észak-amerikai monopóliumok annyira függővé tették a latin-amerikai kormányokat, hogy semmilyen intézkedés nem oldhatja meg alapjában a latin-amerikai problémákat. Az egyetlen gyökeres megoldás, a latin-amerikai országok nemzeti és társadalmi felszabadulása viszont merő ellentétben van az amerikai imperializmus önző érdekeive). Az Apollo 10. személyzete a vtlágűrböl való visszatérése utan. Balról jobbra: Cernan, Stafford és Young. A nyugatnémet revansisták május 26-án Nürnbergben összejövetelt rendeztek, amelyen ismételten kifejezték revansvágyukat. Ián Marko csehszlovák külügyminiszter a héten háromnapos hivatalos látogatást tett Belgiumban. (AP felv. J Míg a rakétarendszerről vitáznak... ...ömlik a pénz a feneketlen zsákba. (International Herald Tribúne) SZERKESZTŐSÉG LORINCZ LASZLO