Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-01 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

linmmiiminmHilUfiiiiiiiiiiiHnnfiiiiiiHuinlifíNHmfHi • Az SZSZK kormánya a közelmúlt­ban hagyta jóvá a Nemzetiségi Ta­nács statútumát és munkarendjét, valamint kinevezte a Tanács tag­jait. Miben látja Ön ennek jelen­tőségét? — E szerv puszta létében. Ä kor­mány Nemzetiségi Tanácsa nem ál­lamhatalmi szerv, végrehajtó funkció­ija sincs. Szerepét hiba lenne túlbe­csülni, de éppúgy leértékelni is. Ä Nemzetiségi Tanács részét képezi a kormányzás struktúrájának és mecha­nizmusának. jelentősége elsősorban politikai: figyelője, gondozója a nem­zetiségi politikának. Nemzetiségi ügyekben kezdeményez, tolmácsol, vé­leményez, helyzeteket elemez ós ha­tározatokat javasol. A Nemzetiségi Tanács: kollektív kormánytanácsos. Nem választott, hanem kinevezett szerv. Nem egyenlő a nemzetiségi rep­rezentációval, egyszerűen munkahely, munkaszerv. Haszna é6 értelme csak Beszélgetés DOBOS LASZLO miniszterrel tok fö||enek létra. Előreláthatólag milyenekkel számolnak, s ezekra U vonatkozik-e a paritásos összetétel elve? — Ezek a bizottságok már megala­kultak, dolgoznak. A bizottságok egyik csoportja ideiglenes jellegű, s a nem­zetiségek helyzetét, jogait rögzítő tör­vényjavaslatok kidolgozásával vannak megbízva. A bizottságok másik cso­portja állandó jellegű. Három ukrán ós magyar szakbizottság alakult: szo­ciális gazdasági, oktatásügyi, valamint művelődésügyi. Ezen szervek tagjai magyar, illetve ukrán szakemberek. Tehát tisztán nemzetiségi összetéte­lűik. Feladatuk a nemzetiségi élet Ami a kétféle elv, a paritás és a számszerűség elvének alkalmazását il­leti: ezt természetesen a létrehozan­dó nemzetiségi szervek jellege és funkciója határozza meg. Ezt előre megszabni nehéz. Lesznek helyzetek, amikor a paritás, másszor a lakosság számarányát kell és lehet alapul ven­nünk. Jelenleg a nemzetiségi törvé­nyek tézisein dolgozunk, s egyik leg­nehezebb, legtöbbet vitatott téma az önigazgatás elve, illetve annak lehet­séges alkalmazása. Véleményem sze­rint a készülő törvényeknek meg kell találniok a nemzetiségi reprezentáció megoldásának formáit. Mindenképpen olyan elvek s szervek valósítását tar­tom szükségesnek és helyesnek, ama­AZ ELKÉPZELÉSEK megvalósításának útján néhány hónap múltán mérhető le. Le­het vitaklub, sóhivatai, ugyanakkor a nemzetiségi politika kovácsszerve is. Műhely, ahol a nemzetiségi ügyek ér­tői, szakemberei teret alakítanak s elveket formálnak. A Nemzetiségi Ta­nács hatásköre a nemzetiségi politika. Ezzel van hivatalból megbízva, ez hi­vatali kötelessége. Eddig ez sem volt. A Tanács funkcióját tekintve egész sor ellenvetést hallottam: „Nem ezt akartuk". „Hol van az önigazgatás el­ve"? Igaz, hogy ez a szerv nem az önigazgatás elvének megtestesítője, viszont a nemzetiségi önmegvalósítás egyik lehetősége s fóruma lehet. • A Nemzetiségi Tanács a kormány kezdeményező és tanácsadó szerve. A nemzetiségeket érintő kérdések­ben megilleti-e az ellenőrzés és a koordinációs munka, s milyen a Tanács viszonya az egyes minisz­tériumokhoz és a kormányszervek­hez? — A Nemzetiségi Tanácsnak az ál­lam és a közigazgatás szerveit ellen­őrző joga nincs. Ugyanis nem alkot­mányos szerv. Viszont funkciójánál fogva kénytelen figyelemmel kísérni a nemzetiségi politika elveinek realizá­lását s a helyzet alakulását. Termé­szetesen nem a passzív megfigyelő szerepében, hanem a problémákat összegező, értékelő s a kormánynak továbbító küldetéssel. A munka s az akciók koordinálásának szüksége munkánk lényegéből ered. Először is együtt kell működnünk a kormány gazdasági és legislatív tanácsával. A nemzetiségeket érintő ügyekben köl­csönösen konzultálunk, gazdasági jel­legű javaslatainkat a gazdasági, jogi vonatkozású anyagainkat a legislatív tanács tárgyalja meg és véleményezi, mielőtt azokat a kormány elé terjesz­tenénk. S természetesen fordítva is: a gazdasági és legislatív tanács nem­zetiségeket érintő anyagait a Nemze­tiségi Tanács is megtárgyalja. A koordinálás másik formája minisz­teri szinten történik, szükség szerint, valamint a probléma jellege szerint a nemzetiségi ügyeket az egyes minisz­terekkel tárgyalom meg. Ezen kívül a kisebb dolgokat, panaszokat, sérel­meket továbbítjuk az egyes miniszté­riumokhoz, s azok intézéséről, elin­tézhetőségéről az illetékes miniszter, minisztérium tájékoztat bennünket. Természetesen, a problémák súlya és sürgőssége szerint, vannak olyan ügyek Is, melyeket egyenesen a kor­mány ülésein terjesztenek elő. Az együttműködés mechanizmusa most alakul, formálódik, politikus jo­gász nyelven: konstituálódunk. • A statútum számol azzal, hogy az igények szerint alkalmanként kü­lönböző albizottságok, szakcsopor­egyes terúletelnek felmérése, llleitve a fejlődés problémáinak tárgyilagos összegezése; a szükségletek, közeli és távlati feladatok megfogalmazása. E szakbizottságok jelentősége abban van, hogy több tucatnyi szakember a nemzetiségi kérdés problémájára koncentrálva dolgozik. Ez életbevágó­an fontos; érvek s tények szükséges rendszere nélkül, helyzetrajzok nélkül csak rögtönözni lehet a politikában. Ebből pedig azt hiszem, már elegünk van. Sajnos, hogy igényeink, kíván­ságaink, szükségleteink érvekkel, té­nyekkel történő alátámasztásával gyengén állunk. Tulajdonképpen csak most kezdünk hozzá helyzetünk sok­oldalú felméréséhez. • Ha már itt tartunk, hadd kérdez­zem meg, miért paritásos az össze­tétel, ha a nemzeti szervekben (és a választott szervek esetében a közigazgatásiban is!) a lakosság számaránya szerint igazodik a kép­viselet. Nem áll fenn Ön szerint annak a veszélye, hogy kétféle mértékkel mérik a nemzetiségeket, aszerint, mikor melyik elv alkal­mazása válik a nemzeti érdekek érvényesítése javára? Egyáltalán: az analógia mennyiben helyesel­hető? — Ezt a problémát hosszú vita előz­te meg. A kezdeti elképzelés ugyanis más volt. Elvi és gyakorlati szempont­ból, szlovák—magyar—ukrán (ruszin), tehát vegyes bizottságot tartottunk helyesnek. A nézeteltérések a szám­szerinti összetételből adódtak. Ha a nemzetiségi lakosság számarányát vettük alapul, a tanács feltétlenül magyar többségű lett volna. Az ellen­érvek ilyenek voltak: „Ez nem nem­zetiségi képviseleti szerv", vagy: „A magyar többségű tanács egészségtelen nemzetiségi hierarchiát alakít ki, már­pedig a nemzetiségi politika elvei nem jelenthetnek kétféle mértékegysé­get" ... Ezek olyan érvek, amelyek eb­ben az esetben nem hagyhatók figyel­men kívül, ugyanis helyzetenként elő­állhattak volna a majoritás lehetősé­gei. Végülis a paritás elvében álla­podtunk meg. Ogy gondolom, hogy e háromszögben: nemzet, s két nemze­tiség, ez a megoldás viszonylag reá­lis. Persze, helyességét, avagy helyte­lenségét a gyakorlat dönti el. Az adott helyzetben ez egyféle megoldás. Nem állítom azt, hogy minden esetben az egyetlen lehetséges forma. Ez persze, nem lehet mechanikus analógia alap­ja. A helyzetet, s a megoldásokat is látszólag bonyolítja az a tény, hogy két nemzetiség közös szervéről van szó. Viszont jelenleg — kormány­szervről lévén szó — ez a társítás, vagy házasítás szükségesnek mutatko­zik. lyek megfelelő teret nyújtanak a nemzetiségek önmegvalósítása s ön­igazgatása biztosításának. • A nemzetiségeket érintő kérdések­ben véleménykülönbség esetén nem a többségi szavazás dönt a Tanácsban, hanem (s ez vélemé­nyem szerint helyes is), alternatív Javaslatokat terjesztenek tovább a kormány, illetve a törvényhozás elé. Az önigazgatás marxista elve érvényesítésével függ össze azon­ban az is — és az elmúlt hónapok­ban a szlovák nép esetében ez nemcsak hangsúlyozott követelés volt, hanem törvényesített Jogot is kapott —, hogy a sajátos kérdé­sekben a nemzetiségek érdekei 1* kifejeződjenek. Másszóval: a nem­zetiségekre vonatkoztatva számol­nak-e a majoritás tilalmával, vagy­pedig a nemzeti szubjektum egy­oldalú beállítása miatt ez a jog csak a nemzeteket illeti meg? — Ha elismerjük az önigazgatás el­vét, s gyakorlati alkalmazását sike­rül kielégítően körülhatárolnunk, szükségszerűen felmerül a majoritás problémája. A majoritás tilalma tör­vényesített formát kapott a cseh ós szlovák nemzet államjogi viszonyla­tában. Most az a kérdés, hogyan, mi­lyen formában, milyen szervekben, milyen mértékben érvényesíthető ex az elv a nemzeit ós nemzetiségek vi­szonylatában? Bonyolult probléma, amit megkerülni nem lehet. Az önigaz­gatás elve enélkül csupán fikció. Szá­munkra ez elvi, s egyben sorrendi kérdés is. Azaz, egyelőre megoldatlan példa, házi- és közösségi feladat. • £s végül hadd kérdezzük meg, nemcsak mint a nemzetiségi ügyek miniszterétől, hanem mint a Ta­nács elnökétől is, mi lesz a Tanács első „tűzpróbája"? — Ahogy a sajtóban is hírt adtunk róla, a Tanács elkezdte munkáját. S első, nagy „próbatétele" a nemzetisé­gi törvény elkészítése. Illetve a tör­vényhozó szervek elé való terjesztése lesz. Ha szabad, még egy kérdezetten választ. Hallottam olyan véleményt, mely szerint a nemzetiségi politika egyik legfontosabb, hatvannyolcban lefektetett tételét, az önigazgatás el­vét, feladtuk. Ki? Hogyan? Mikor? Mi­ben? Alaptalan és meggondolatlan vád ez. Valósítását keressük és szor­galmazzuk. Ez viszont nehezebb, mint' az elvek lobogtatása és számonkéré­se. Akf nem hiszi, próbáljon meg száz td hosszán táncot járni. FONOD ZOLTÁN (TÖTHPAL GYULA FELVÉTELEI j .i!,:.:. M, .. 'I. .MM,,;, ,, : .. :;: : ,1, :! 11 „ I,,,,,;; ^:;;; I, :i,I::i 1. 'imiiiiiK.ii;,,::!-,!.:;!^

Next

/
Oldalképek
Tartalom