Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

Most először egységes program • A szocialista integráció és a nemzetközi munkamegosztás előnyei # A szavakat tette

k kövessék • A hibák kiküszöbölhetők A KGST tagországai a pártok és kormányok legfőbb képviselőinek részvételével április 23-25. között Moszkvában tartották meg 23. rendkívüli ülésszakukat, melyen a kölcsönös gazdasági együttműködés fejlesztésének problémáiról. volt szó. Az ülésszak egyhangúlag igazolta a tagországok szorosabb együttműködésre irányuló igyekezetét a szocializmus és a kommunizmus építésével kapcsolatos feladataik sikeres megoldása érdekében. A tanácskozások tehát a szocializmus nyújtotta előnyök, illetve a tudomány és technika fejlődésének köszönhető vívmányok intenzívebb, gazdaságosabb kihasználására összpontosultak. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítása érdekében született meg a követelmény, mely kimondja, hogy a tagországok együttműködésének új, magasabbfokú formáira van szükség. František Hamouz miniszterelnök-helyettes, a moszkvai csúcsértekezlet csehszlovák küldöttségének tagja, kérésünkre az alábbiakban tájékoztatja olvasóinkat a tanácskozásról. AZ ÚJ SZÓNAK NYILATKOZIK FRANTIŠEK HAMOUZ, A SZÖVETSÉGI KORMÁNY MINISZTERELNÖK-HELYETTESE A KGST ORSZÁGOK lekedeteknek kell követniük. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tudomány és a technika vívmányainak az érvényesítése a tudományos-műszaki kutatások bizonyos integrációját feltételezi. Olyan együttműködést, mely a kutatásokkal kezdődik és a tervezésen keresztül egészen a termelésig vezet. Hogy jobban megértse, mire gondolok, beszéljünk konkrétan az elektrotechnikáról, amelyet önállóan egyetlen, még a legnagyobb ország sem képes sikeresen továbbfejleszteni. A cél érdekében tehát az egész világon bizonyos integráció van folyamatban, csak úgy, mint nálunk. A tudományos-műszaki kutatások kölcsönös kiegészítésére van ugyanis szükség, hogy ne csak a számítástechnikában, hanem általában véve a tudományos-műszaki forradalom részét képező, vagyis egyik vívmányát jelentő elektronikában is a lehető legfigyelemreméltóbb eredményeket mutassunk fel hazánk, és a többi tagország népgazdaságának fejlesztése érdekében. KÉRDÉS: A tagországok eddigi együttműködése bizonyos fogyatékosságoktól* sem volt mentes. Milyen jellegűek voltak ezek, és hogyan szándékoznak kiküszöbölni őket? VALASZ: A fogyatékosságok kb. úgy jellemezhetők, hogy a tagországok népgazdaságának, nevezetesen ipari termelésének gyorsabb ütemű növekedése mellett hamarább kellett volna elérkezni ahhoz a szakaszhoz, melyet ma lezártunk. Ez azt jelenti, hogy az adott lehetőségeket már néhány évvel ezelőtt kihasználhattuk volna a közös ügy érdekében-. Együttműködésünk - mai formájának a célja annak bizonyítása, hogy a szocialista fejlődés - a pozitív erők összpontosításával - előnyösebb, mint a kapitalista fejlődés, és ezért idővel túl kell szárnyalnia azt. Véleményem szerint ezt az alapgondolatot már régebben kifejezésre kellett volna juttatnunk. Ezért nem hagyhatók figyelmen kívül ezentúl a részben politikai, részben pedig gazdasági jellegű tervek és elképzelések. Ezek után azt hiszem, felesleges volna részletekbe nemzetközi jog bizonyos előírásait. Ezek a követelmények is 2—3 évre terjedő konkrét programban kerülnek feldolgozásra. KÉRDÉS: Milyen megállapodásra jutottak a tagországok népgazdaságainak integrációja kérdésében, és hogyan érvényesülnek emellett a nemzeti sajátosságok? VALASZ: A nemzeti sajátosságok a jövőben is érvényesülni fognak. Minden egyes tagországnak önállóan kell kidolgoznia a feltételeinek megfelelő népgazdaság fejlesztési tervet. Csak ezután következik az együttes útkeresés, a nehézségek közös kiküszöbölése a gyorsabb fejlődés biztosítása érdekében. Pl. a tervek koordinálása a szocialista integráció egyik részét képezi. A mi küldöttségünk véleménye szerint — és ezt el is fogadták az ülésszakon - az integráció igen sokféle prognózis foglal magában. Többek között pl. a tudományos-műszaki kutatások, illetve ezen kutatások eredményének közvetlenül az ipari termelésben való alkalmazása terén, és mondjuk a mezőgazdasági probléma komplex megoldásának közös terve kérdésében. A mezőgazdasági probléma megoldásának közös keresése új fajta integrációhoz vezet. Emellett a mezőgazdaság fejlesztése nemzeti értelemben Csehszlovákia jellegének megfelelően történik, és eltér pl. Bulgária jellegétől. De a mezőgazdaság fejlesztésének közös komplex programja ennek az integrációnak egy részét képezi. Ez azt jelenti, hogy az integráció nem befolyásolja az egyes országok fejlődésének szuverenitását. Előfordul, hogy egy vagy több tagország érdekelt ugyan valamely probléma megoldásában, pl. a kohászat fejlesztésében, de mondjuk az intenzifikáció fejlesztésében már nem kíván részt venni. Ebben az esetben a kohászat fejlesztésében érdekelt országok közös problémáik megoldása érdekében úgy fognak tömörülni, hogy ezzel a többi ország érdekeit ne sértsék. Csehszlovákia számára pl. az energetika közös fejlesztése létfontosságú, minthogy a kőEGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK ÚJ ÚTJAI KÉRDÉS: Mi adott okot arra, hogy a KGST tagországainak ülésszakán ezúttal a pártok és a kormányok legfőbb képviselői vettek részt? VALASZ: Nincsen ebben semmi különös, hiszen a moszkvai tanácskozás 1957, óta már a negyedik csúcsértekezlet volt. Természetes, hogy a tagországok ülésszakán nem mindig vesznek részt a pártok és kormányok legfőbb képviselői. Erre akkor szokott sor kerülni, ha a szocialista országok gazdasági fejlődésének valamely szakasza lezárult. A további együttműködés irányvonalának kidolgozása ilyenkor megkívánja ugyanis, hogy a tárgyalásokat és a megállapodásokat a legmagasabb színvonalon folytassák, illetve kössék meg. 1957-ben a tagországok tágabb értelemben vett kooperációjáról és szakosításáról történt megállapodás, melynek bizonyos pozitív eredményei, különösen a gépiparban és a vegyiparban voltak észlelhetők. Most ismét határkőhöz érkeztünk, és ez a helyzet megkívánja, hogy a szocialista integráció alapján hatékonyabban és gyorsabban fejlesszük tovább a termelőerőket s ezzel egész gazdaságunkat. A moszkvai ülésszak tehát nem volt annyira rendkívüli. S ezért indokolatlan, hogy a szenzáció erejével hasson. Inkább speciális volt, ami azt jelenti, hogy mintegy másfél évig tartó előkészületek után megérett a helyzet a tagországok javaslatainak jóváhagyására és közös programba foglalására. Ezt a programot valamennyi tagországra nézve kötelező okmányba foglaljuk majd. Megvitatását követően, kb. egy év múlva a tagországok további széles körű távlati együttműködését szabályozó szerződések megkötése várható. A szerződések mindenekelőtt az egyes tagállamok lehetőségeiből fognak kiindulni, tekintettel a fejlődésükben elért eredményekre, de tekintettel az együttműködésükben mutatkozó fejlődésre is, úgy, hogy a szocialista integráció segítségével lehetővé válik a kooperáció és a szakosítás kiterjesztése és elmélyítése. Moszkvában abban is megállapodtunk, hogy a jövőben nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk a népgazdasági tervek tökéletesebb egybehangolásának, a közös tervezésnek és a gazdasági problémák megoldásának, az egyes szocialista országok érdekeltsége szerint. Ezek közé tartoznak pl. az együttműködés gazdasági feltételeinek kérdései, főleg a valutáris és pénzügyi kapcsolatok, az államközi hitelek aktívabb kihasználására irányuló kérdések stb. A moszkvai ülésszak lényege tehát az, hogy most először tárgyaltunk a tagországok együttműködésének egységes programjáról, a tudományos-műszaki ismeretek jobb kihasználásáról és a kooperáció, valamint a szakosítás formájában történő integráció következetes érvényesítéséről. Ezek után azt hiszem, felesleges, még egyszer hangsúlyozom, nem volna helyes, ha a moszkvai ülésszakban szenzációt keresnénk és nem látnánk a valóságot, azt, hogy a tagországok bizonyos gazdasági szakasz lezárulásával határkőhöz érkeztek. Ám a félreértések elkerülése végett nem akarnám, de lehetetlen is volna csökkenteni az ülésszak jelentőségét, mely magasabb színvonalú gazdasági együttműködés kezdetét jelenti. Ez magában véve is a haladás és a fejlődés további fokát bizonyítja. KÉRDÉS: Hogyan fogadták a tagországok javaslatainkat? VALASZ: Az ülésszak jelentőségét növeli, hogy megvitatásukat és elfogadásukat követően valamennyi javaslatot közös nevezőre hoztunk, úgy, hogy egyetlen felvetett kérdés, egyetlen nézet vagy vélemény sem szorult háttérbe. Tehát a mi javaslataink is komplex részét képezik a közös programnak, melyet a határozatok szellemében konkrét formába kell majd önteni. Ez lesz a feladata az egyes tagországok nemzeti szerveinek, illetve az egyes minisztériumok tervezéssel megbízott szerveinek. Hasonló feladat vár a vállalatokra, a kísérleti és kutatóintézetekre is, mert ma már nem elegendő csupán beszélni a tudományosműszaki forradalomról. A szavakat a csebocsátkoznom, hiszen a részletek összefüggnek a szélesebbkörű lehetőségekkel, melyekről már leszögeztem, hogy kihasználásuk esetén többet is elérhettünk volna. KÉRDÉS: Milyen konkrét feladatok várnak ránk a moszkvai ülésszak határozatai alapján? VALASZ: A feladatokkal a kormány és a parlament is rövidesen foglalkozni fog. Mihelyt pedig elérkezik az ideje, a nyilvánosságot is részletesen fogjuk tájékoztatni. Egyelőre azonban nem szívesen válaszolnék kérdésére küldöttségünk nevében. Saját véleményem hangoztatásónak már csak azért sem volna értelme, mert az ügy kollektív elbírálást igényel, amire azonban az ülésszaktól eltelt rövid idő óta még nem kerülhetett sor. Kérem tehát, elégedjék meg anynyival, hogy az 1970—75 évekre szóló, a tagországok ötéves terveinek koordinálását tartalmazó programunk is új munkamódszert és új szempontok figyelembevételét teszi szükségessé a kooperáció és szakosítás szélesebbkörű lehetőségeinek érvényesítése érdekében. A lehetőségek megnyitják a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlesztéséhez vezető utat, alkalmat adva az állami szerveknek, a vállalatoknak és a többi gazdasági szervezeteknek az intenzív együttműködésre. Ennek eredményeként a mi termelővállalataink, tudományos kutatóintézeteink, tervező- és egyéb intézményeink, kereskedelmi szervezeteink stb. számára is kecsegtetőbbek lesznek a kilátások a szocialista piacok nyújtotta óriási lehetőségek kihasználása szempontjából. Mondanom sem kell, hogy a nemzetközi kooperáció és a szakosítás fejlesztése a munkatermelékenység fokozását és hatékonyabb gazdálkodást fog eredményezni. Természetesnek tartjuk azonban, hogy ugyanakkor problémákkal is számolnunk kell, főleg jogi téren. Pl. a mi jogszabályainkra a nemzetközi jognak is tekintettel kell majd lennie. És fordítva, nekünk is tiszteletben kell tartanunk a olajat és a földgázt kénytelenek vagyunk importálni. Ezért még ha a tagországok egy része nem is mutat érdeklődést e kérdés iránt, nekünk meg kell találnunk a megoldáshoz vezető utat. Ezzel szemben viszont lesznek olyan problémák, melyeknek megoldásában valamennyi állam érdekelt. Ilyen pl. az atomenergia békés célokra való felhasználása. Erre a célra ugyan saját nyersanyaggal rendelkezünk, mégis szeretnénk a többi országgal együtt megoldani ezt az új szakaszba lépett, további fejlődést ígérő problémát. KÉRDÉS: Melyek ezek után számunkra a legfontosabb és legsürgősebb teendők? VALASZ: A legközelebbi szakasz célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a tagországokkal gazdasági együttműködésünk feltételeit egy éven belül szerződésekben kell lefektetnünk. Azt hiszem ez a legsürgősebb feladatunk. KÉRDÉS: Hogyan értékeli a tanácskozások eredményeit általában és hazánk szempontjából? VALASZ: Érett megfontolás és önkéntes elhatározás alapján pozitív közös munkaprogramot tűztünk ki, melyet egyhangúlag elfogadtunk valamennyien. Ezután következik a dolog bonyolultabb része: a feladatok valóra váltása, ami tudományos felkészültséget és komoly munkát igényel. Elsődleges érdekünk, hogy igyekezetünket siker koronázza. Ezért nem sajnáljuk a fáradságot, s ezért kezdünk újult erővel munkához, hiszen tudjuk, hogy sikeres együttműködésünktől függ, milyen ütemben fejlődik majd a szocialista országok gazdasága, és az is, hogy versenyképesek leszünk-e a kapitalista államokkal. Tisztában vagyunk azzal, hogy színvonalas, megbízható együttműködésünk a szocializmusnak előnyére válik és hogy ennek milyen nagy hasznát látjuk majd. KARDOS MÁRTA