Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1969-05-31 / 126. szám, szombat
KÉT ÉVFORDULÓ Két évfordulóra emlékezünk a napokban. Az egyik Balassi Bálint, a magyar reneszánsz kimagasló költője, a magyar nyelvű világi líra megteremtője halálának 375. évfordulója, a másik Walt Whitman kiváló amerikai költő, a Fűszálak című kötet szerzője születésének 150. évfordulója. Egy-egy verset közlünk ebből az alkalomból. BALASSI BÁLINT: DARVAKNAK SZÓL Mindennap jö reggel ezen 1 repültök el szálldogálván, darvaimt Reátok néztemben bulinak keservemben szemeimből könyveim 2. Hogy szép szerelmesem Jut eszemben nekem, megujulnak kínjaim. Látom, utatokot igazítottátok arra az ország felé, Az holott az lakik, víg szívemet aki O magánál rekesztő, Valaha én rólam, ki híven szolgáltam valljon s emlékezik-é? Bujdosom mint árva, idegen országba veszettül 3 mint szarándok, 4 Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt viselek én, úgy gyászlok, Szárnyam nincs mint neked, kin mehetnék veled ahhoz, az kit óhajtok. Szárnyad vagyon, repülsz, szintén ott szállsz le, ülsz, földében, hol akarod, Te szomjúságodot, szép forrásból csorgott tiszta vizével oltod. Örömem környékét, az ő lakóhelyét: paradicsomot látod. De ne siess kérlek, tőled hadd üzenjek neki rövid beszéddel, Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet mellyedre 5 fel véremmel, Kin megesmérhetsze, 6 hogy csak ő érette tűrök mindent jó kedvvel. Adjon a jó Isten neki egészséget, víg és hosszú életet, Mint mezők virággal, tündököljék sok jókkal, áldja mindennel őtet; Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál, s keserűijön engemet. Sok háborúimban, bujdosó voltomban, midőn darvakot látnék Szép renden repülni s az felé halanni, hol szép Júlia laknék, El-felfohászkodván s utánok kiáltván tőlük én így izenék. 1 Erre. 2 Könnyeim. 3 Elveszve. WALT WHITMAN: 4 Zarándok, vándor. 5 Melledre. 6 Régies alak „megismerhesse" helyett. VAGYAK Adj nekem ragyogó csöndes napot: szemem hadd káprázzék belé, adj nekem nedvektől feszülő érett és piros gyümölcsöket, adj nekem rétet, ahol kaszálatlan sarjad a fű, adj nekem lugast, lécekről lecsüngő dús szőlőfürtöket, adj nekem búzát és gabonát, méltósággal mozgó állatokat: hadd sugározzék rám szemükből a béke! Adj nekem szikrázó csillagos éjjeleket, mint amilyeneket a Missziszipi nyugati partján láttam a fennsíkon, adj nekem napkeletkor pompás virágokkal tele kertet, illatozót, hol sétálhatok zavartalanul, adj nekem házastársul egy édes lehelletű nőt, kit soha meg nem únok, adj nekem tökéletes gyermeket — adj szelíd falusi életet távol a világ zajától, adj nekem vidám dalokat, melyek könnyedén buggyannak elő torkomon: hadd dudorásszam önmagamnak őket! Adj nekem magányt, ad] Természet, és 6, Természet, add nekem újra ős, romlatlan erődet! Képes Géza fordítása MYJAVAI KEPEK STEFAN BEDNÁR TÁRLATA BRATISLAVÁBAN Bednár képzőművészeink 909es nemzedékének tagja. Az Iparművészeti Főiskolát Prágában látogatta. Meggyőződéses kommunista, aki a kor és társadalom ferdeségeit figyelő-bíráló szemmel kísérte. A cseh és szlovák újságokban megjelent szatirikus és politikai rajzain tollhegyre vette mindazokat és mindazt, ami embertelen és szembefordul a haladással. A hazai visszásságokon kívül a nemzetközi politikai viszonyokra is frissen reagált. Az ilyenfajta művészetinek a fasizmus Idejében természetszerűen el kellett némulnia. Bednár realista szemléletű festő. Rajzai, képel arról vallanak, hogy érdeklődése a népinemzeti tematika felé fordul. A Grémium helyiségében, a Gorkij utca 15 szám alatt bemutatott 1967—68—69-es évjelzésű akvarell-, és olajtanulmányai és festményei árvái tájakat és szlovák típusokat ábrázolnak. Kompozíciói életképszerűek. Műveinek primitivizálő jellege van. Körvonalai élesen, határozottan rajzoltak. Figurái leegyszerűsítettek, kissé merevek, mozdulataik szögletesek. A festőien szép árvái népviseletet hordó myjavai fiút s egy lenszöke gyermeket dekoratív felfogásban elevenít meg. A hősi halált halt partizán alakját stilizáltán rögzíti. A népmesék levegőjét, ízét érezteti a Csejtei kísértetben, s a Keresztútban, melynek babonás öreg parasztja megriad az éjszaka homályában seprűnyélen lovagoló boszorkánytól, s a kísértetiesen PRÁGAI TAVASZ 1969 A zenei fesztivál második hetének számai is igen magas színvonalúak voltak. Elsősorban a Szlovák Filharmóniát kell megemlíteni, amely két hangversenyt adott cseh és nemzetközi közönség előtt, bizonyítva, milyen magas színvonalú a zenekultúra Szlovákiában. Az első hengversenyt Zdenék Košler fiatal, de tapasztalt karmester vezényelte. Műsorán szerepelt Jaroslav Kfička nemrég elhunyt cseh zeneszerzőnek (Maeterlinck által inspirált) Két madár című előjátéka, továbbá Beethoven D-dúr hegedűversenye fosef Suk előadásában, s végül Prokofjev ötödik szimfóniája. A második koncerten Roberto Benzi, az egykori csodagyerek, ma megállapodott, jól képzett művész állt a karmesteri pulpitus előtt. Hangversenyének műsorán Haydn-, Richard Straussés César Franck-művek szerejjeltek. Az est szólistája ismét cseh művész volt, a kitűnő Zdenek Tylšar, aki Strauss „Hang verseny vadászkürtre" című művét adta elő nagy virtuozitással. Ladislav Slovák, a Szlovák Filharmónia dirigense, a következő estén a cseh énekkarral kiegészített Cseh Filharmóniát vezényelte. A zenekar először szlovák művet adott elő: Alexander Mofzes „Jánošík legényei" című előjátékát, majd fan Panenkát kísérte, aki Dvorák zongoraversenyét adta elő. Nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadták Ruggiero Ricci olasz származású amerikai művész teljesítményét, aki szólóest keretében különösen Bartók hegedűszonátájával és néhány Paganini etűddel kápráztatta el a zeneértő közönséget, majd a Prágai Szimfonikus Zenekarral remekelt Saln-Saens hegedűversenyében. A karmester a Prágában eddig nem ismert nyugatnémet Günther Wand volt, aki különösen Brahms negyedik í szimfóniájában nyújtott igen szép teljesítményt. Az idei zenei fesztivál keretében lépett fel első ízben Prágában Elisabeth Schwarzkopf világhírű dalénekesnő. Ezúttal német klasszikusok és romantikusok (Mozart, Gluck, Schubert, Schumann, Wolf, Strauss) számaiból összeállított önálló dalestjével bebizonyította, hogy semmiképpen sem volt túlzott az a hírnév, amely ideérkezését megelőzte. A Cseh Filharmónia következő hangversenyét egykori dirigense, Karel Anőerl vezényelte, akit a közönség igen melegen fogadott. Ennek a koncertnek a legfigyelemre méltóbb száma fosef Suk Asrael című nagy „halálszimfóniája" volt, amit a nagy zeneszerző két szeretett lény halálának hatása alatt írt. Az egyik Antonín Dvorák, tanítómestere és apósa volt, a másik ennek leánya, Otylia, aki fiút ajándékozva neki, korán elhunyt. A mű, amelyben az egyszerű ember érzelmei a zenében Asraelnak, a halál angyalának szárnyain végtelen magasságokba emelkednek, jól ismert a cseh közönség előtt, s ezúttal is nagy hatással volt rá. Dr. KAMIL ŠLAPAK megvilágított, levegőben lebegő lányok táncától. A falusi utcákat s házakat inértanias szabályossággal, hűvös színekkel veti vászonra. Tájai hol statikusak, hol meg szabadabban felfogottak, itt-ott regényesek is. A hullámzó hegyvonulatok aljában halványzöld mezők, szétszórt, apró emberi hajlékok, a lejtőkön dús lombú erdők, fölöttük lassan úszó felhők. A különböző égtájakra jellemző színárnyalatokban, fényekben és árnyakban festi meg a táj egy-egy részletét. Kedvteléssel mutatja meg a tél fehér bundájába burkolózó vidéket, hósüveget hordó házikókat. Az „Élet" csoporthoz tartozó Bednár képei az általa bizalmasan ismert hazai táj s lakói iránt érzett meleg szeretetének, ragaszkodásának hűséges kifejezői. HARKÁNY JENÖNfi • ••••••••••••••• - 0 J FILMEK• ••••••••••••••• INGMAR BERGMAN FILMNAPOK Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy huszonöt év alatt kettő híján harminc filmet forgatott (majdnem mindig saját forgatókönyve alapján), s eközben színész, színházigazgató, színházi rendező, rádiójáték-lró és dramaturg volt, már akkor is a bámulatos képességű embernek kijáró tisztelettel kell meghajolnunk előtte. Ám roppant munkabírása kivételes tehetséggel is párosul, s ez a kettő már okkal eredményezi, hogy a világ egyik legnagyobb filmrendezőjeként tartják számon. Tavaly volt ötvenéves. Műveiért nem lelkesedik mindenki (s persze, olyan filmjei is vannak, amelyekért nincs miért lelkesedni), de bírálói és rajongói egyaránt elismerik, hogy gondolatokban, képzelőerőben, művészi kifejezőkészségben rendkívül gazdag egyéniség, olyan, aki serény munkásságával előbbre viszi az egyetemes filmművészetet. A pályakezdés néhány évétől eltekintve szinte egyetlen s örök témája az emberi lét értelmének, a létezés boldogító módjának a kutatása; annak az életformának az igenlése, amely ehhez az alapvető célhoz közelebb visz, s minden olyan változatnak a nyers tagadása, amely tőle valójában vagy csak feltételezetten eltávolít. Ebből a bűvös körből egy sereg történet kapcsán igen változatos művészi kifejezési móddal, filozófiával, életlátással és önvallomással keresi a kiutat, hogy aztán nézőire bízza, döntsék el: megtalálta-e a helyes megoldást. Filmforgalmazásunk a legutóbbi évekig meglehetősen mostohán bánt Bergman filmjeivel. Alig láthattunk belőlük néhányat, s ezeket is rapszodikus rendben. A csend például már eljutott hozzánk, de az ezt közvetlenül megelőző két filmet, amellyel voltaképpen trilógiát alkot, csak most, a pozsonyi filmnapok alkalmával nézhettük meg. A Mint a tükörben és Az úrvacsora vendégei című művekről van szó. Annyiban alkotnak trilógiát A csend-del, hogy a lét értelme és boldogító módja említett nagy kérdésére három alapvető bergmani válaszformációt fejeznek ki: az elsőben — Mint a tükörben — még megoldást jelent a remény, a bizonyosság KÍMÉLETLENÜL A feszültség fokozódását eredményező szerkesztés, a tragikus történetnek jól megfelelő szín- és képkompozlció, valamint a következetes társadalmi elkötelezettség jellemzi a fiatal Gianfranco Mingozzinak ezt a második játékfilmjét. Szardíniára, az olasz banditizmus egyik tipikus fellegvárába viszi nézőjét, és tiszteletre méltó őszinteséggel megmutatja neki mindazt, amit a hasonszőrű maffia-ügyekben láttatni kell. A nyomorúságos viszonyok között élő hegyipásztorok gazdag az Isten-szerelemben vagy akármilyen szerelemben, a másikban — Az úrvacsora vendégei — már csak álremény és álszerelem van, s csak látszatbizonyosság arra, hogy érdemes élni, mlg a harmadikban — A csend —, az igazi értékeitől megfosztott torz világban már tulajdonképpen semmilyen megoldás sincs, legfeljebb a halál vagy a szüntelen menekülés még önmagunk elől is. Bergman feladatának vallja a „lélek kiforgatását" a lélek megismerését a legnagyobb mélységekig, s filmjeiben erről a megismerésről vall. Művei tehát rokon lelkek találkozása esetén hatnak igazán, hiszen mondanivalóját csak a hasonló problémákkal küszködők értik meg valójában. Segíti és befolyásolja azonban azokat is, akik művei nyomán megsejtik a „rossz vég"-et, s még idejében van alkalmuk az okulásra. A filmnapok keretében bemutatott másik két film, a Börtön és a Nők álma nem tartozik Bergman legnevezetesebb művei közé. A Börtön-nek az ad különös jelentőséget, hogy a rendező benne fogalmazta meg először teljesen félreérthetetlenül lesújtó véleményét e világról, azt ugyanis, hogy pokol itt az élet. A főhős utcalány tragédiája- — mint az egyik tipikus bergmani megoldás — kiteljesedik, de öngyilkossága mellett még ott van a másik főhős kompromisszuma — a belenyugvás abba, ami van. A Nők álma — akár egy tanulságos kis történet — a hiú remények és a zord valóság konfrontálása. Az álom a szerelem és a tündöklés, a valóság pedig a csalódás új lehetőségek reményével enyhítve. Hogy e remények milyen sorsra jutnak — arról a szerző nem beszél ... A filmnapok — technikai fogyatékosságai ellenére, pl. kis mozi, rögtönzött fordítás — dicséretes akció. Lehetővé tette, hogy a pozsonyi filmszerető közönség jobban megismerjen egy olyan filmrendezőt, akit ismerni érdemes. Reméljük azonban, hogy nemcsak Pozsonyban és nemcsak Bergman alkotásaiból rendeznek ehhez hasonló, de lehetőleg még gazdagabb filmszemlét. (olasz) emberek fiait rabolják el, hogy a busás váltságdíjjal némiképp enyhítsenek létfenntartási gondjaikon. Ha a film csak ennyit mondana, nem árulná el a teljes igazságot. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a bűnös akciókról nem a szegény pásztorok fölözik le a tejfölt ... A film nagy visszhangot keltett Olaszországban, különösen az érintett szigeten. A szerzőknek írt, megtorlást ígérő levelek is bizonyítják, hogy a „Kíméletlenül" a valóságot kíméletlenül ábrázolja. A Kíméletlenül című film egyik jellegzetes kockája. TANÁCSTALANOK Lelkes fiatalok igyekezetéből új filmművészet születik Finnországban is. Nem afféle tudatos új hullám, hanem egyszerűen mai film. Természetesen témája is mai, a legmaibb finn társadalom, az ifjúság. Mikko Niskanen valóságfilmje a világot érteni akaró és a világ (finn) dolgaiba beleszólni akaró fiatalokról szól — egy kicsit kezdetlegesen, egy kicsit sokat akarón, de őszintén. Egy új kezdetének ez is biztató, s nekünk, mint a mai finn társadalomról szóló híradás, hasznos is. (•szó)
