Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-31 / 126. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK A

mttmo 251 tribúna M tyM^jfaJui mma ZimdMímm ^ PRAGAI LAPOK 1969. Vita a szakszervezetekről Amint ismeretes, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa a múlt héten tartotta 2. plenáris ülését, amelyen politikai és szervezési kérdésekről határozatot fogadott el. A dokumentum megállapítja, hogy a Központi Tanács munkájában továbbra is a VII. szakszervezeti kongresszuson elfogadott határozatok az irányadók. Leszögezi továbbá, hogy a fő feladat jelenleg a csehszlovák szakszervezeti mozgalom egységének megszilárdításában, a CSKP vezető szerepének elismerésében és támogatásában, a szocialista vívmányok, a polgári szabadságjogok, a társadalmi és a jogbiztonság szavatolásában és fejlesztésében, továbbá a szakszervezeteknek az egyenlőség, a proletár nemzetköziség eszméin alapuló nemzetközi együttműködésében rejlik. A plenáris ülés aktív támogatásáról biztosította a CSKP-t áprilisi plénuma határozatainak teljesítésében. A Rudé právo május 27-1 számában René Fruhauf kommentárt fűz a szakszervezeti vezetés plenáris üléséhez. A szakszervezetek egységével kapcsolatban felteszi a kérdést: vajon helyes és célszerű-e, hogy az elmúlt hónapokban a köztársaságban összesen 59 szakszervezeti szövetség alakult (ebből 31 a Cseh és 28 a Szlovák Szocialista Köztársaságban). Nem a régi, szigorú bürokratikus centralizmussal szembeni elutasítás eltúlzásáról van itt szó? És ez nem annak az eredménye, hogy a szakmai érdekek sok esetben a szakszervezeti mozgalom céljai fölé kerekedtek? Nem sok hiányzott már ahhoz, hogy további szakszervezeti központok keletkezzenek nálunk — ami természetesen a szakszervezeti mozgalom egységének végét jelentette volna —, állapítja meg F. Fruhauf. A cikkből az is megtudható, hogy a CSKP vezető szerepének elismeréséről és támogatásáról szóló programpont körül a szakszervezeti plénumon néhányan aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a szakszervezetek így ismét a határozatok végrehajtóinak szerepét töltenék be. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szakszervezetek kitartanak politikájuk mellett. A szakszervezetektől való félelemnek azonban abból kellene kiindulnia írja a Rudé právo kommentátora —, hogy azok esetleg a párttal szembeni ellenzék helyzetébe kerülnek, minek folytán felelőtlen akciókra kerülne sor, s ami következményeiben aztán megingathatná a tagságnak a szakszervezetek iránti bizalmát. Elejét kell venni a hivatali önkénynek és protekciónak A Lidová demokracie az emberek életét megkeserítő hivatali önkényeskedéssel és a protekciózás kérdéseivel foglalkozó cikkében megállapítja, hogy e káiros jelenségekkel a nemzeti bizottságok döntéseinek során többször találkozhatunk. A lap örömmel veszi tudomásul a szövetségi kormánynak a jogbiztoság megszilárdítására vonatkozó intézkedéseit, s hangoztatja, hogy a törvények megtartása nemcsak a lakosságra, hanem az állami szervekre nézve is kötelező. A lap bírálja az elmúlt időszak laza törvényhozói tevékenységét: a törvényeik túlságosan általánosak voltak, lehetővé tették a különböző magyarázatokat, azaz az alsóbbfokú közigazgatási szervek döntései számára túl nagy teret hagytak. Az önkényeskedésre a Lidová demokracie az állami tulajdonban levő házak és villák eladása terén szerzett tapasztalatokat említi. „Az emberek között az egész országban közszájon forog, hogy a járások, illetve a városi közigazgatási szervek az igazgatásuk alatt levő lakásokat vagy villákat sok esetben potom áron eladták a funkcionáriusoknak. Ezzel kapcsolatban a lap azt javasolja, hogy az állami vagy a községi tulajdonban levő ingatlan vagyont csakis nyilvános árverésen lehessen eladni. Gyenge bocsánatkérés Lapunkban ismertettük a Csehszlovák Rádió vezetőségének nyilatkozatát, amelyben bocsánatot kér azoktól a személyektől, akiket az elmúlt év folyamán adásaiban igazságtalanul megvádolt vagy megbélyegezett. A Rudé právóban K. Vanek „Csak bocsánatkérés?" címmel kommentárt fűz a rádió nyilatkozatához. Annak a véleményének ad kifejezést, hogy csak sajnálni lehet, hogy a bocsánatkérési igyekezetre nem került sor még április közepén, amikor a CSKP KB elnöksége egyértelműen és név szerint védelmébe vette az alaptalanul megvádolt KB elnökségi tagokat és póttagokat, valamint más közéleti tényezőket. K. Vanek név szerint emlékeztet a CSKP KB további megrágalmazott tagjaira és póttagjaira: K. Hoffmannra, J. Janikra, K. Mestekre, V. Novýra, O. Pavlovskýra, B. Chňoupekra, O. Rytiŕre, akiket ugyancsak gyűlöletes jelzőkkel láttak el. „De miért? — teszi fel a kérdést K. Vanek. Azért, mert mint internacionalistákhoz, szocialista hazafiakhoz és a kommunista meggyőződéshez méltó magatartást tanúsítottak? Hogyan lehet az ő magatartásukat összehasonlítani rágalmazóik magatartásával?" Atomfütés lesz Brnóban? A Práce érdekes kezdeményezésről ad hírt: A plzeňi Škoda Művek nukleáris villanytelep és a prágai Energoprojekt szakemberei kidolgozták Brno város atomfűtésének tervét. A tanulmány szerint az atomerőműből származó meleg jóval olcsóbb lenne a klasszikus fűtésnél. Az atomhőerőmű teljesen veszélytelen, ha a sűrűn lakott városközponttól egy-két kilométer távolságra épült. Most már csak arról van szó, hogy a tanulmány alapján a brnói közgazdasági és gazdasági szervek kimondják az igent. Ha a beleegyezéshez az anyagi támogatás is hozzájárul, akkor 1978ban Brnóban már az atomerő melege fogja fűteni a lakásokat, a középületeket, az üzemeket, s lehet, hogy az utcákat is. A halálbüntetés visszavonhatatlan A Večerní Prahában dr. Jirí Kroupa a halálbüntetés eltörlésével foglalkozik. Emlékeztet arra, hogy az ötvenes évek nagy kirakatpereiben hozott halálos ítéleteket már nem lehet helyrehozni. A halálos ítéletek indoklatlanságának kérdését boncolgatva a cikkíró összefoglalja az ítéletek ellen és mellette szóló érveket. A halálos ítéleteket általában azzal indokolják, hogy azok elrettentő hatással vannak a gonosztevőkre, emelik a társadalom biztonságérzetét a veszedelmes gonosztevőkkel szemben. Indok az is, hogy a halálos ítélet gazdaságosabb, olcsóbb, mint a hosszú évekig tartható életfogytiglani fegyházbüntetés. A drákói ítélet ellenzői azonban úgy vélik, hogy a halálos ítéletek végeredményben nem csökkentik a bűnözést. A legnyomósabb ellenérv az, hogy a halálbüntetést tévedés esetén már nem lehet visszavonni. Főbenjáró bűncselekményeket rendszerint szellemileg nem normális egyének követnek el, akiken a halálos ítéletet úgysem hajtják végre. A cikkíró javasolja, hogy az Illetékes törvényhozói szervek haladéktalanul foglalkozzanak s halálbüntetés eltörlésének kérdésével, azonban intézkedjenek, hogy az ún. politikai bűntettekért ne lehessen halálbüntetést hozni. Jsm] A szomorú sorokat megtetézték Nemrégiben rövid bíráló cikkben szóvá tettem a tornaijai cipőüzletben uralkodó állapotokat. Tettem ezt az ügy érdekében, remélve, hogy ennek kapcsán az illetékesek is utána néznek a dolgoknak és objektíve megítélve a helyeztet javulást eszközölnek. Sajnos, csalódtam. Sem az igazgatóságtól, sem pedig a városi nemzeti bizottságtól nem jött válasz. Ellenben megszólalt az érintett fél. írásomban nem titkolom, hogy szóváltásra került sor, s azzal fejezem be, hogy Ilyen körülmények mellett „fölöslegesnek tartottam eszmecserénket". Az üzletvezető ahelyett, hogy tárgyilagosan megítélné a dolgokat, beismerve mulasztásukat a javulás lehetőségét felvetve, folytatni kívánja „eszmecserénket" ... Levelében többek között az írja, hogy zárás előtt voltak, ezért volt a rendetlenség. Én viszont azt állítom, hogy u vásárlót ez a tény egyáltalán nem érdekli, minden üzlet tulajdonképpen kirakat, és a kirakatnak mindenkor rendben kell lennie. Továbbá: aznap fejenként 122 vásárlót szolgáltak ki. Nem voltam rest és találomra felhívtam vagy tíz cipőüzletet Pozsonyban, s az eredmény: naponta átlag körülbelül 150 vásárlót szolgálnak ki. A levél azzal folytatódik, hogy én csak 35 percet vártam, érthetetlen tehát a türelmetlenségem, mivel voltak olyanok, akik 50 percig várakoztak — hiába. Nos kérem, ezt igazán nem fogadhatom el érvnek, elég szomorú ez a tény, s az üzletvezető észre sem vette, hogy ezzel tulajdonképpen írásom jogosságát támasztja alá. Többek között kifogást emeltem az ellen, hogy a vásárlók a vitrinekből minden további nélkül kiszedik a cipőket és próbálgatják. „A cipőket minden este a helyükre rakjuk, arról viszont nem tehetünk, hogy napközben azokat onnan kiszedik, a tumultusban nem győzzük ezt figyelemmel kísérni. Ha pedig figyelmeztetünk valakit, akkor megsértődik" — így a felelet. Érdekes, beutaztam az egész országot, sőt külföldön sem láttam, hogy a vásárlóknak az elárusítók megengedték volna, hogy így szolgálják ki magukat. Ez kizárólag a rendfenntartás kérdése, s ha másutt megoldható, akkor Tornaiján miért kifogás ez? Befejezésül cikkünk viszszavonását kéri. Ez csak természetes, hiszen a tények igazán nem vetnek jó fényt az említett üzletre. Az egészhez mégcsak annyit tennék hozzá, hogy nem voltam rest, és elmentem a városi nemzeti bizottságra, felkerestem az illetékes osztályvezetőt és megkértem fáradjon át velem az üzletbe. Sajnálkozva bár, de ő is igazat adott nekem. Ugyanakkor a vevők is méltatlankodtak, többek között Hroboüová Mária elmondta, hogy aznap négyszer járt ott, és a kívánt árut mégsem hozták ki a raktárból. S végül leszögezhetjük: az üzlethelyiség valóban kicsi, korszerűtlen, s hogy sokan fordulnak meg benne, az is érthető, mivel a környéken, illetve a városban nincs is több. Erről az üzletvezető nem tehet. A szakágazati igazgatóság és a város vezetősége kereshetne valamilyen megoldást, a rendet azonban addig is fenn kell tartani. OZORAI KATALIN Az ellenállási harcosok nyugdíjának rendezése CSTK) — Ez idén négy hűnap alatt mintegy 43 000 ellenállási harcos fordult kérvénnyel a prágai Nyugdíj intézethez eddigi nyugdíjuk rendezését kérve. Az intézetben eddig 15 000 kérvényt intéztek el, illetve a legidősebb kérvényezők nyugdiját rendezték. Mivel rengeteg kérvényről van szó, valamennyit belátható időn belül nem lehet elintézni. A prágai intézet ezért elhatározta, hogy a nyugdíjuk rendezését kérvényező ellenállási harcosoknak egyszeri előleget folyósít, s az adott összeget a kérvény végérvényes elintézése után számolja el. Eze-, ket az előlegeket legkésőbb 1969. június 30 lg utalják át. Egyszer az évben kevés az ünnep" — írja egyik alkalmi versében Gyurcsó István, a nemzetközi nőnappal kapcsolatban. Ha ennek az állításnak igazat adunk — és miért ne adnánk — kétszeresen igaz az a gyermekek esetében. Az ő ünnepüknek évenként egy évet és egy napot kell tartania. Sietek hozzátenni: nem sátoros, körhintás ünnepre gondolok, amikor otthon az asztal tele van ízes falatokkal, édességekkel és a gyermeknek szinte kötelessége elrontania a gyomrát. A családi, bensőséges kapcsolatokból, a szülői türelemből, szigorúságból és belátásból, a felnőttek megértéséből táplálkozó köznapokra gondolok, amelyek a gyermek életét széppé, tartalmassá teszik, és felérnek mindenféle más ünnep jelentőségével. Olyan gyermekkorra, amelyből az ember egy életen át táplálkozik, amelyhez mint életadó forráshoz tér mindig vissza, amely beragyogja egy élet árnyékait, küzdelmeit. Vágyálomnak tűnik mindez, ha meggondoljuk, hogy világszerte pusztulnak az emberek ezrei a legelemibb lelki és testi szükségletek hiányában. Vietnamban, Indiában, valamint Afrika néhány országában ezrek és ezrek számára nemcsak a mindennapi betevő falat elérhetetlen fogalom, hanem a családi bensőséges környezet, a lélek tápláléka, a boldogság is. Mindezek következtében a legtöbbet a gyermekek szenvednek, az ínséget, a koplalást ök sínylik meg leginkább. A béke, a gazdasági fejlődés, az értékeket teremtő munka elsősorban!»nekik kellene, mert ettől remélhetnének mosolyt, elégedettséget boldogságot, amelyre mindenkinek joga van. Hazánkban a különböző szintű tanácskozásokon, a legkülönfélébb alkalmakkor sok szó esik a gyermekekről. Nem véletlenI Valamenynyien tanúi vagyunk annak, hogy az egykor szűkölködően élő falusi gyerek, aki ma gyári munkás vagy szövetkezeti dolgozó, igyekszik tartalommal megtölteni az olyan régi magyar szólásmondásokat, mint pl. a család szemefénye, szomorú napjaink fénysugara, amelyekben az egyszerű ember a gyermekek iránti szeretetét sűrítette. Sajnos nemegyszer tapasztáljuk, hogy ez a figyelmesség egyoldalúvá válik. Az anyagiakban kifejezett szülői szeretet inkább árt a gyermeknek, mintsem használ. Gyermekeink a szülőktől és a társadalomtól akkor kapnak legtöbbet, ha annyi juttatásban részesülnek, amennyire feltétlenül szükségük van, de egyben megtanítjuk őket a munkával előteremtett anyagi eszközök megbecsülésére, tiszteletre a szülök és a felnőttek iránt és becsületességre. Az ilyen szellemben való nevelésben fontos szerepe van a gyermekek szervezkedésének is. A pionírszervezet a gyermekekben elmélyíti a kollektív szellemet, felébreszti bennük a nemes tulajdonságokkal megalapozott öntudatot, fegyelmezettségre oktatja őket. Hazánkban a pionírszervezetről elmondhatjuk, hogy nem a felnőttek által létesített szervezet a gyermekek számára, hanem egyértelműen a gyermekeké. Az ő érdekeik kifejezésére és védelmére épül, tekintetbe veszi érdeklődési sajátosságaikat és alkalmat ad arra, hogy a szervezett keretében adottságaikat továbbfejlesszék. Mi magyarok ilyen értelemben értékeljük azt is, hogy a Szlovákiai Pionírszervezet mellett önálló hatáskörű magyar szekció létesült. Ez a szekció lehetővé teszi, hogy a tagok tevékenységében érvényesüljön a magyarság sajátossága, különösen az anyanyelv, a nemzeti kultúra, a haladó hagyományok, a nemzeti öntudat ápolása terén. Ily módon nyugodtan állíthatjuk, hogy a pionírszervezet magyar tagjai magukénak vallják ezt a szervezetet, csapatait és rajait, valamint olyan tevékenységet fejtenek ki benne, amelynek hatása az otthoni szülői gondoskodással és az iskolai neveléssel egyetemben önálló harmadik partnerként hozzájárul a boldog gyermekkor fogalma megtöltéséhez. Június elsefe csak úgy lehet igazán ünnep, csak akkor jelenthet maradéktalanul boldogságot gyermekeink számára, ha az előtte való és az utána következő köznapok is megadják a gyermekeknek mindazt a testi és lelki táplálékot, amelyre szükségük van ahhoz, hogy egyszer igényes korunk felkészült felnőttjeivé váljanak. Gondoljunk erre is ezen a napon. PETRIK JÓZSEF Június - a vadászat hónapja Minden hónapnak megvan a maga szépsége, jelentősége. Az április például, amikor a természet ébredezik, az erdők hónapja néven vonult be a köztudatba. Júniust meg — immár tizenegyedszer — a vadászat hónapjaként tartjuk nyilván. Az ezzel összefüggő kérdésekre az egyik sajtótájékoztatón F. TUPlK, a Csehszlovák Vadászszövetség Szlovákiai Bizottságának elnöke adott választ. vetségének alakuló ülését június 21-én és 22-én tartjuk meg. • Az egyes jogköröket tehát még nem ruházták át Önökre? — De igen. A többi között például az apróvadak fogását és azok exportálását. E téren a tervezett mennyiséget a fácánokból 50, a nyúlakból 13 százalékkal szárnyaltuk túl. Tavaly azért nem kevesebb, mint 3 millió devizakoronát kaptunk. • Befejezésül mit mondana még? — Szeretnénk önellátók lenni, minden állami dotáció nélkül élni. Ezért az alakuló ülésen javasolni fogjuk, hogy az évi tagdíj 60 korona helyett 80 legyen. Szeretnénk elérni azt is, hogy a jövőben szigorúbban büntessék az orvvadászást, valamint a légpuskával való viszszaélést. Közismert, hogy ezekkel a madárállományt irtják meg nem engedett módon. Aranyos közelében (dunaszerdahelyi járás] és másutt ls rezervációt létesítünk az értékes vadak részére. Végezetül pedig Szlovákiában egy vadásztrófea múzeumot szeretnénk létesíteni. -né — • Mondáim néhány szót a szlovákiai vadállományról? — A tavaszi „leltározás" szerint Szlovákiában mintegy 24 900 szarvas, 69 600 őz, 8000 vaddisznó, körülbelül 2000 muflon, 1300 dámvad és 360 medve él. Az apró vadaknak a felbecsülése már sokkal nehezebb. " Vadászkörzeteinkben kb. 337 000 nyúl van. A Duna árterülete közelében a fácánok is szépen elszaporodtak. • Hány vadászkörzetet tartanak nyilván, és ezek hány hektárnyi területen gazdálkodnak? — Szlovákiában a vadászkörzetek száma 2328, s ezek nem kevesebb, mint 4,3 millió hektár területen gazdálkodnak. Ez elég nagy terület, és — amint már említettem — a vadállomány létszáma is megfelel a lehető legfelsőbb határnak. • A szövetségi államrendezés befolyásolta-e munkájukat? — Hivatalosan Szlovákia vadászait eddig még a Csehszlovák Vadászszövetség képviseli, amely a közeljövőben tartja utolsó kongresszusát. Mi a Szlovákiai Vadászok Nemzeti Szö-