Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-18 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

A kitüntetést a szövetségi kormány elnökének helyettese adta át ® A lakosság, a diákság és a helyi üzemek nagy segítsége # 3000 négyzetméter park és zöldsáv ékesíti a várost ® Gondot okoz az Ipoly vize # A pénzjutalmat ifjúsági klub létesítésére fordítják BESZÉLGETÉS SZÖGEL ISTVÁNNAL, AZ IPOLYSÁGI VNB ELNÖKÉVEL NAGY SIKERE A csehszlovák köztársaság megalakulásának 50. és a februári győzelem 20. évfordulója alkalmából rendezett országos falu- és városszépítési verseny kerületi győztese — a városok kategóriájában — a nyugat-szlovákiai kerületben: Ipolyság. A rendkívül jelentős eredménnyel a városka szinte az egész ország figyelmét felhívta magára. Mi is ebből az alkalomból látogattunk el Ipolyságra, hogy részletesen megismerkedjünk elért eredményeivel, jelenlegi problémáival, további terveivel. Kérdéseinkre Szögel István, a HNB elnöke válaszolt. • ügy tudjuk, Szögel elvtárs vezette azt a háromtagú küldöttséget, amely Ipolyságról részt vett Prágában az ünnepélyes díjkiosztáson. Megtudhatnánk valamit az ünnepély részleteiről? — Az eredményhirdetésre a prágai ValStejn palotában került sor. A résztvevők az egyes kerületek győztes községeinek és városainak küldöttségei és a KNB-k képviselői voltak. Részt vett az ünnepségen a szövetségi kormány küldöttsége is, dr. Samo Falfan elvtárs vezetésével. A díjakat is a szövetségi kormány elnökének helyettese adta át. Mondhatom, sok ünnepségen részt vettem már, de ennyire baráti hangún még nem. • Mielőtt rátérnénk Ipolyság jelenének és jövőjének kérdéseire, dióhéj, ban vázolná-e a város történetét? — Ipolyság már az Osztrák-Magyar Monarchia alatt (1850-től) mezőváros és megyei székhely volt. Az első köztársaság alatt elvesztette városi címét. A fölszabadulás után azonban ismét járási székhely lett. 1960-ban városi rangra emelték Ipolyságot, de a járási székhelyünk Léva lett. Városunknak jelenleg 5,5 ezer lakosa van — ennek több mint a fele magyar. • Most pedig rátérhetnénk a városszépítés kérdésére? — Az 1960-as átszervezés gátolta városunk fejlődését. Mivel pénz dolgában nagyon szerényen álltunk, csak kis akciókat kezdeményezhettünk, így aztán több apró kezdeményezéssel igyekeztünk pótolni a nagyobb akciókat. Főleg parkosítottunk, gyalogjárókat, gyermekjátszótereket létesítettünk. Főterünket például szinte a semmiből hoztuk létre. Stadiont is építettünk. Mtndig az volt az elvünk, hogy olyan akciókba kezdjünk, amelyeket meg is tudunk valósítani. Ezzel hozzájárultunk ahhoz, hogy a lakosság szívesen vett részt a munkákban. Külön ki kell emelnem az iskolák segítségét. Rendkívül hatékonyan hozzájárultak az eredmény eléréséhez az Itteni üzemek is. Például a Strojstav n. v. biztosította a szükséges földmegmunkáló gépeket, a járdák szegélyét a technikai vállalat szolgáltatta, a gépkocsikat az állami gazdaság adta stb. Az utak borítórétege és a virágpalánták kivételével mindent a brigádmunkáknak köszönhetünk. A lakosok az egyes munkák befejeztével, a részeredmények elérésével egyre jobban örültek városunk fejlődésének. És egyre jobban vigyáztak a parkokra, a játszóterekre, vagyis a közös kincsünkre. Eleinte például gyakran előfordult, hogy valaki áthágott a park gyepén, ma azonban már csak igen ritkán akad olyan felelőtlen vagy gondatlan egyén, aki rongálná létesítményeinket. • Számokban kifejezhetné az eredményeket? — Ma már összesen 46 550 négyzetméter parkunk, 13 000 négyzetméter játszóterünk és 12 000 folyóméter gyalogjárónk van. Ebből tavaly, vagyis a verseny évében 1950 négyzetméter parkot, illetve zöldsávot, 750 négyzetméter gyermekjátszóteret és 6130 folyóméter gyalogjárót létesítettünk. Az első hely odaítélésekor ezen kívül egyéb tevékenységünket is figyelembe vették, például azt, hogy hány facsemetét, rózsafát ültettünk ki, hogyan tartjuk tisztán a köztereket, milyen munkát végez a házkezelőség stb. • Az eredmények mellett azért gonduk is akadnak? A VAROS FŐTERE. — Sajnos, Igen. Például nagy gondot okoz számunkra a tervezett építkezésekhez szükséges építőkapacitás biztosítása. Most épülő lakótelepünk tervezett négyszáz lakása közül ebben az évben csupán 56-ot adunk át. További 42 a jövő tavaszra készül el. Ha csak a jelenlegi ütemben folynak tovább az építkezések, akkor a lakótelep legalább hat évig fog épülni. Mindent megteszünk a szükséges kapacitás megszerzése érdekében, vagyis hogy már 1972-re elkészüljön az űj lakótelep. Ipolyságnak nagy gondot okoz a víz is. Egyrészt ivóvízhiánnyal küzdünk, másrészt az Ipoly vize veszélyezteti városunkat. Kivált azóta, amióta szabályozták a folyó felső folyását. A tavaszi áradások idején nálunk azóta nagyobb a veszély. Például 1963-ban 296 családot kellett kilakoltatnunk. Véleményünk szerint a folyó szabályozását Ipolyságon soron kívül el kellene végezni. Sajnos, hivatalos helyen olyan hangokat hallottunk, hogy erre azért nem kerülhet sor, mert a folyó szabályozása Ipolyságnál drágább, és nem biztosítja a gyors megtérülést. Jó lenne, ha az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium, illetve az illetékes szervek minél hamarabb döntenének — a javunkra — ebben a kérdésben... Az lvóvízkérdés a Drieüovo—Léva—Farnad—

Čelary közt tervezett vízvezetékkel végleg megoldódhat, mivel az Ipolyságon is keresztül vezet majd. Ez azonban csak 1975—76 táján készül el, ezért szükséges lenne a szomszéd falu határából átmenetileg bevezetni Ipolyságra az ivóvizet. Ennek építését már 1970-ben meg lehetne kezdeni, s ha elkészül a már említett nagy vízvezeték, a városi hálózatot egyszerűen rákapcsolhatják. • A kitüntetés egyben 200 000 koruna jutalommal járt. Mire fordítják ezt az összeget? — Egy Ifjúsági klub felépítésére. Erre nagy szükség van, mivel városunknak nincs művelődési háza. A klub egyelőre pótolhatná a művelődési házat. Ezzel honorálnánk legjobban a fiatalságnak azt a munkáját, amellyel hozzájárult városunk szépítéséhez. FULOP IMRE Hányadán állunk? Hogy a csehszlovák gazdaság helyzete enyhén szólva nem rózsás, azt saját bőrünkön érezzük: A háziasszony, aki a család számára szükséges létfontosságú cikkeket csak sorban állás és jelentős idegmunka árán tudja megvenni, a férj, aki az árak alakulását követve nem mindig van meggyőződve arról, hogy növekednek a reálbérek, a gyárigazgató, akinek egyrészt termékeladási nehézségei vannak, másrészt pedig a keresett — és hiánycikként nyilvántartott — termékek gyártásának megkezdését nem képes biztosítani. Jól látja a hiányosságokat a pénzügyi szakember is, aki a csehszlovák korona „mozgását" figyeli és a miniszter, aki döntéseket hozna. A döntések megtételéhez, a gazdasági irányvonal megszabásához azonban — még a miénknél normálisabb körülmények között is — helyzetismeret szükséges. Objektív helyzetismeret, a szubjektív nézetek' érvényesülésének minimumra csökkentése érdekében. Talán nincs megfelelő apparátus — teszi fel a kérdést az ember —, amely a társadalom szükségleteit vizsgálná? Vajon nincs statisztikánk, amely a termelés és az értékesítés problémáit regisztrálná? A minap a kfeST-országok statisztikusainak bratislavai tanácskozásakor a csehszlovák szakemberek sajtóértekezletet tartottak, amelyen kiderült, nyilvánosságot látott az a tény, hogy a termelés színvonala, az életszínvonal és a többi fontos mutatószám-rendszer megállapítására hazánkban már eddig is alkalmaztak nagy teljesítményű számítógépeket. És különleges tájékoztatás nélkül is tudjuk, hogy a nyilvántartást végző apparátusban — az államhatalmi szerveknél és a gazdasági szférában — több tízezer azok száma, akiknek közük van a nyilvántartáshoz. Más kérdés, hogy a politikus — mielőtt döntene — mennyire veszi figyelembe az objektív nyilvántartás tényeit, éš hogy az „objektív nyilvántartás" menynyire objektív. Az említett sajtóértekezleten az egyik neves szakémber--jóadag nosztalgiával emlegette a második világháborút követő éveket, amikor a kormányelnök — és a miniszterek nemkülönben — minden komolyabb döntés előtt a statisztikusokkal konzultált. A józanul gondolkodó ember úgy véli, hogy: ez logikus. Különösen logikus ez olyan országban, ahol az ipar részaránya a népgazdaságban több mint jelentős, ahol a gazdaság egy rendkívül bonyolult gépezet. Az utóbbi két évtized logikátlanságai közé tartozott, hogy több igen fontos pozíciót betöltő politikus semmibe vette a tényeket. Hangzatos lakásépítési programmal lépett porondra, miközben megfeledkezett arról, hogy nincs elég építőanyag. És nincs kőműves, nincs épületszerelő, de hiányoznak az építőIpari gépek ls. Kijelentette, hogy a mezőgazdaságban az ötéves tervet négy év alatt teljesítik. Hangzatos szónoklatok hangzottak el arról, hogy a már amúgy is világszínvonalú csehszlovák egészségügyet tovább fejlesztik. És így tovább. Közben azonban a mezőgazdaság nem vásárolhatott elég műtrágyát, a gépgyárak továbbra is rossz minőségű gépeket gyártottak, és a hazai egészségügyi gondoskodás nem is kimondottan világszínvonalú. A tények semmibe vétele megbosszúlta magát. A lényeger. az már nem sokat változtat, hogy az egykori politikusok a lakosság szemében hordószőnokokká süllyedtek. Reménytkeltő körülmeny, hogy a KGST statisztikusainak bratislavai ülésezésén a szakemberek többsége kijelentette: új szakaszt kezdtünk a politikusokkal való együttműködés terén. Mert tudnunk kell, hogy hányadán állunk. TÓTH MIHÁLY