Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1969-05-18 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
Látogatás a sadskái pszichiátriai klinikán SZOCIOMETRIA Sadská kisközség a Podébrady felé vezető országúton fekszik. Egyetlen nevezetessége jól felszerelt kórháza, de annak is inkább elmegyógyintézete, melyben biába keresnéd a „bolondokat". Ilyenek itt ugyanis nincsenek, csupán szolgálatkész, kiegyensúlyozott emberek, akiket megrongált idegállapotuk hozott az intézetbe. Ezt a csendes és megnyugtató légkört sikerült megteremtenie dr. MILAN HAUSNER főorvosnak, a céltudatos és törekvő fiatal tudósnak kezdeményező kísérletei színhelyén: a sadskái pszichiátriai klinikán. [TÓTHPÄL GYULA FELVÉTELE) Ml a véleményed az emberekről? Ezeknek a kísérleteknek egyik eredménye: az emberi kapcsolatok tudományos felmérésével, vagyis a szociometriával szerzett ismeretek, melyeknek mindennapi életünkben a szakemberek oly nagy fontosságot tulajdonítanak. Tapasztalatból tudjuk, ugyanis, hogy az emberi kapcsolatok nem mindig a legkielégítőbbek. Sokszor magunk is csodálkozunk azon, miért nem vagyunk elnézőbbek egyesek hibáival szemben, ugyanakkor mások hasonló fogyatékosságai fölött szó nélkül napirendre térünk. Ennek a jelenségnek az oka nyilván az, hogy míg azokkal, akikkel rokonszenvezünk, szívesen elszórakozunk, mások idegesítenek, s ezért jelenlétük nincs kedvező hatással ránk, illetve idegállapotunkra. Ha gyakran találkozunk ilyen emberekkel, vagy ha hosszabb időt kell eltöltenünk az Ilyen környezetben, természetes, hogy az egészségünkre káros következmények sem váratnak sokáig magukra. Különösen a munkahelyen van ez így, de másutt is: a családban, az iskolában, mindenütt, ahol megfordulunk. Ám megszoktuk, tudomásul vettük, hogy a dolgokat és a személyeket is úgy vegyük, amilyenek. Mert hova is vezetne, ha egy szép napon kijelentenénk, hogy ez vagy az a munkatársunk nem rokonszenves, s ezért holnaptól kezdve nem vagyunk hajlandók vele együttdolgozni? Ez az elképzelés több oknál fogva is megvalósíthatatlan. Részben, mert az, hogy kik dolgoznak együtt valamely munkacsoportban, nem a kollektíva tagjainak egymáshoz fűződő viszonyától, illetve rokonszenvétől vagy ellenszenvétől függ, hanem inkább képességeiktől, a termelési igényektől és sok más feltételtől. Másrészt azonban még a kisebb csoportokban együttdolgozó emberek felfogása és ízlése is eléggé eltérő. Hiszen nem vitás, hogy aki nekem nem rokonszenves, azt mások kedvelhetik. Igazságot tenni tehát ebben a kérdésben lehetetlen. Mi a szociometria? Az emberek közötti kapcsolatok tudományos felmérése nem hiábavaló fáradozás, nagyon hasznos megállapításokhoz vezet, melyeknek eredményei értékesíthetők. A szociometriával szerzett konkrét tapasztalatok ugyanis arra mutatnak, hogy ha kellemes légkörben folyik a munka, melyre a kölcsönös megértés és elismerés a jellemző, akkor ezt a körülményt nemcsak a termelésnek kell tükröznie, hanem a dolgozók lelkiállapotának is. Kétségtelen ugyanis, hogy aki nem idegeskedik, az lelkiismeretesebben és jobban dolgozik, mint az, aki nélkülözi az összetartás érzését és éppen ezért igyekszik mielőbb hátat fordítani munkahelyének. Dr. Hausner a szociometriai kutatásokban szerzett több mint tízesztendős gyakorlati tapasztalatairól beszél, amikor a csoportok két fajtájára hívja fel a figyelmet. Egyikükben: ja nem formálisan alkotott csoDortokban (a tagok ezekben (önkéntesen, saját elhatározásukból tömörülnek) nagyobb" az összetartás és megértés. Ez természetes, mert csak azok határozzák el magukat a gyakori együttlét alapján közelebbi kapcsolatok megteremtésére — pl. valamely érdekkörben, sportegyletben —, akik rokonszenveznek egymással, s közös célkitűzéseik vannak. Ám bizonyos körülmények szem előtt tartásával a formálisan képzett pl. a munkacsoportokban is megteremthető az olyan légkör, amely kellemessé teszi az együttlétet. És éppen ez a céll Ezzel magyarázható, hogy ma már a fejlett államokban egyetlen lépést sem tesznek a szociometria elveinek figyelembevétele nélkül. Pl. az NSZK-ban jól ismert a Volskwagen cég bevált kísérlete. Mindössze a munkacsoportok összetételében eszközöltek a dolgozók kívánságának megfelelő változásokat és az eredmények a termelésben — a beruházások nélkül is — szinte hihetetlenek voltak... — Ne csodáljuk ezt az észrevételt — figyelmeztet vendéglátóm. — Hiszen nálunk is akadnak szép számban olyanok, akik nem szívesen járnak munkahelyükre, mert mondjuk haragosokkal kell töltenie a napot, vagy olyan emberrel, aki indokolatlanul érezteti velük rossz kedvét. És mit tagadjuk, az is eléggé megalázó érzés, ha olyan valaki irányítja a munkát, aki meggyőződésünk szerint kevésbé művelt, tanult. Ki volt az első? Ezeknek az elkerülhető hibáknak, káros jelenségeknek a kizárása, illetve megelőzése, vagyis az emberi kapcsolatok felmérésének a gondolata J. L. Moreno román származású amerikai pszichiáter nevéhez fűződik. Ö volt az első, aki kisebb csoportokra osztva, felszólította az embereket: írják fél egy papírlapra két, számukra rokonszenves munkatársuk nevét, egy másikra pedig két emberét, akikkel nem szeretnének együttdolgozni. A válaszokból kiderült, kiket részesítenek előnyben a kollektíva tagjai, kiket ismernek el szakembereknek, kiket tartanak rokonszenveseknek, és kiket ajándékoznak meg bizalmukkal. Ugyanakkor figyelemreméltó volt az a megállapítás is, hogy bárki az érdeklődés középpontjába kerülhet, tekintet nélkül arra, vezető szerepet tölt-e be a kollektívában vagy sem. Sőt, a tapasztalat szerint a legnagyobb népszerűségnek többnyire nem a vezetők, a mesterek, hanem olyan emberek örvendenek, akik azt személyi varázsuknál fogva valóban megérdemlik, tehát akikre nem bizonyos előnyök reményében, de önzetlenül szavaz a kollektíva. Összehasonlítás a mi javunkra D. Hausner és munkatársa, dr. V. Doležal Moreno elveinek nemcsak terjesztői hazánkban, hanem továbbfejlesztői is. Az ő gyakorlatuk szerint ugyanis a kollektíva minden egyes tagjának nyilatkozni kell a feltett kérdésekre, ami azt jelenti, hogy egymás jelenlétében mindenki mindenkiről köteles véleményt mondani. — Csakhogy mi Morenonál is igényesebbek vagyunk — folytatja dr. Hausner s megmagyarázza, hogy Moreno megelégszik az egyszerű, pozitív kérdés feltevésével: pol „sorolja fel azokat, akiket a kollektíva tagjai közül rokonszenveseknek tart", a negatív megállapításokat azonban kerüli. A csehszlovák pszichiáterek módszere bátrabb és haladóbb. Szerintük ugyanis a kollektíva tagjainak egymás jelenlétében, tehát szemtől szembe kell őszinte véleményt mondani egymásról, de önmagukról ls. Ezen túlmenően benyomásaikat minden körülmények között meg is indokolják, anélkül, hogy mások haragjától vagy bosszújától tartanának, hiszen ők maguk is kl vannak téve hasonló bírálatnak. A kollektív bíróság Ily módon tehát nemcsak arra deríthet fényt, milyen tulajdonságai miatt nem rokonszenves valaki a többieknek, de mások természetére, képességeire, kedvteléseire is, röviden mindarra, amiről a pszichiátereknek tudomást kell szerezni, ha betegeiket meg akarják szabadítani káros tulajdonságaiktól. Dr. Hausner első tapasztalatait azzal a kísérlettel szerezte, melynek másodlagos célja volt megtudni a betegektől, ki kit választ szobatársául, vagyis ki kivel rokonszenvezik. Pácien1 sei kívánságát természetesen tiszteletben tartotta, mert örökérvényűnek tartja az elvet, mely szerint az elégedett páciensekkel egyszerűbb a munka és ha ezen felül bizalommal is viseltetnek orvosuk iránt, akkor feltétlenül jobb eredményekkel győgykezelhetők. A vélemények idővel változnak A sadskái kórházban azóta is minden héten megismétlődnek ezek a teszteléssel végződő érdekes kollektív beszélgetések, melyeknek értéke felbecsülhetetlen mind az orvosok, mind a betegek szempontjából. Ám a beszélgetések eredményei gyakran eltérőek. A válaszok ugyanis többnyire nem azonosait, ami azt jelenti, hogy az emberek nem feltétlenül tartanak ki véleményük mellett. Vannak, akiket a múlt héten még nem kedveltek, de valamilyen oknál fogva később megszerettek. — Ezzel az észrevétellel kapcsolatban különösen jő tapasztalatokra tett szert a főiskolásokkal dr. Doležal kollégám — mondja a házigazda. A pszichiáter minden tanév elején néhány kérdést intéz a diákokhoz, hogy megtudja, ki kivel rokonszenvezik, kit tart értelmesebbnek, kiről feltételezi, hogy nem fogja befejezni tanulmányait stb. Dr. Doležal a kapott válaszokat megőrzi, és két év múlva összehasonlítja a tényleges helyzettel. És csodák csodája: az eredmények többé kevésbé minden alkalommal megegyeznek a kollektíva véleményével. A kis csoportok tagjai mintha hatodik érzékszervvel rendelkeznének... A fi is Kezdetben a szociometriát csupán a gyógykezeléssel kapcsolatban alkalmazták. Idővel azonban bebizonyosodott népgazdasági fontossága is. Ma a katonai kollektívákban, az iskolákban, hivatalokban, műhelyekben is jó hasznát veszik, mert nemcsak a jelenlegi helyzetre világítható rá segítségével, hanem sikeresen következtethetünk elvei alapján pl. a kollektívák tagjai közti viszony kialakulására, fejlődésére is. A szociometria tehát nem hivatott az egész társadalom nehézségeit közvetlenül orvosolni. Csupán „használati utasítást" nyújt a kisebb kollektívákon belül mutatkozó zavarok megszüntetésére. De ezzel is minden tekintetben felmérhetetlen szolgálatokat tesz. KARDOS MÁRTA AZ EMBER BARÁTJA A NÉPGAZDASÁG SEGÍTŐTÁRSA Nem mindegy, hogy milyen emberekkel érintkezünk > A környezet hatással van a kedélyre és a munkaeredményekre is t J. I. Moreno úttörő munkát végzett — mi igényesebbek vagyunk # A páciensek egymás szemébe mondják véleményüket