Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-01 / 77 szám, kedd

Szlovákiában március végéig 2113-an kérték a bírósági rehabilitálást Aranykoszorús énekkar Már csaknem háromnegyed éve, hogy hatályba lépett a bírósági rehabilitációról szóló törvény. Ezzel kapcsolatban türelmetlen hangok hallatszanak, hogy lassan folynak nálunk a bírósági rehabilitálások, s ezt nem ritkán a múlt évi augusztusi eseményekkel hozzák kapcsolatba. A nagyközönség, ami a rehabilitálások lefolyását illeti, a sajtóra és a többi tömegtájékoztatási eszközre van utalva. Ezek azonban — természetesen — nem tájékoztathatnak a kerületi bíróságok külön tanácsai által lefolytatott minden rehabilitációs eljárásról. Ez vonatkozik az esetek számára és a lefolytatott eljárások eredményére. Még kevesebbet tud azonban a közönség a külön tanácsok munkájának bonyolultságáról, a megoldásra váró problémák nehézségeiről. Március végéig Szlovákiában összesen 2113 személy kérte a bírósági rehabilitálást. A törvény ugyan már 1968. augusztus elsejével hatályba lépett, a Szlovák Nemzeti Tanács azonban csak októberben nevezett ki hét rehabilitációs tanácsot — hármat a nyugat-szlovákiai, kettőt-kettőt pedig a közép- illetve a kelet-szlovákiai kerületben. Ezek tehát március elejéig gyakorlatilag csak négy hónapot dolgoztak. Tekintettel arra, hogy az érintettek perfelújítási kérelmükkel nemcsak a lakóhelyük szerint illetékes bíróságok külön tanácsához fordultak, a kérelmeket osztályozni kellet, majd három csoportba sorolták. Az első csoportba tartoznak azok, amelyekre a bírósági rehabilitációról szóló törvény hatálya kiterjed és elintézésükre az adott kerületi bíróság illetékes. A második csoportba kellett sorolni azokat, amelyek e törvény hatálya alá esnek ugyan, de elintézésükre más kerületi bíróság illetékes. Végül a harmadik csoportba kellett sorolni azokat a kérelmeket, amelyek nem esnek az említett törvény hatálya alá, tehát ezeket elintézés céljából nem bírósági, hanem más szervekhez kellett utalni. További nehézséget okoz, hogy részletesen ki kell vizsgálni minden egyes esetet, mivel az eredeti bírósági eljárás folyamán felhasznált számos bizonyítékot — főképpen azokat, amelyeknek birtokába a nyomozó hatóságok annak idején fizikai és pszichikai erőszakot alkalmazva jutottak — nem lehet elfogadni. A rehabilitációs tanácsok most kötelesek az eseteket maguk kivizsgálni — kihallgatások foganatosításával vagy írásbeli vallomások bekérésével. Mindez természetesen további nehézségeket jelent. Főképpen azért, mert már jelentős, olykor húszéves időszak telt el azóta, hogy a most bírósági rehabilitációjukat kérelmezőket bizonyos tettek elkövetésével vádolva elítélték. Számos tanú lakóhelyet változtatott, úgyhogy új címüket sokszor nehéz megállapítani. Ugyancsak számos tanú időközben meghalt. Azokban az esetekben, amikor vádlottak egész csoportja állt bíróság előtt — s ezek az eljárások rendszerint további perekkel álltak összefüggésben—, más bíróságokról is be kell szerezni ügyiratokat. Nehézségek vannak a rendőrség kerületi kapitányságaitól beszerzendő nyomozási anyagok tekintetében is; ezek nagy késéssel és sokszor hiányosan érkeznek a bíróságra, azzal a megokolással, hogy egy részüket, mint feleslegest, a múltban megsemmisítették. Mindezeket figyelembe kell venni, ha a kerületi bíróságokon lefolytatott rehabilitációs eljárások eredményeit nézzük. Ezek tanácsai március elejéig 447 személy rehabilitációs ügyét tárgyalták le, mégpedig 237-et a nyugat-szlovákiai, 57-et a közép-szlovákiai és 153-at a kelet-szlovákiai kerületben. A kérelmezők közül 110 elítéltet teljes mértékben, 7-et részben felmentettek, 23 esetben megszüntették a büntetőjogi eljárást, 37 rehabilitációs kérelmet elutasítottak és 270 esetet másféleképpen intéztek el, többnyire úgy, hogy más hatóságokhoz tették át. Ennek ellenére március elején a Bratislavai Kerületi Bíróságon 814, a Besztercebányai Kerületi Bíróságon 386 és a Kassai Kerületi Bíróságon 466 elintézetlen kérelem feküdt. Az ügyvédi munkaközösségektől és az Antifasiszta Harcosok Szövetségének helyi szervezeteitől kapott értesülések szerint ez a szám a legközelebbi hetekben gyorsan emelkedni fog, mivel a törvény értelmében csak 1969. augusztus 1-lg lehet benyújtani bírósági rehabilitáció iránti kérelmeket. Már maga az a tény is amellett szól, hogy a kerületi bíróságok rehabilitációs tanácsainak számát a legsürgősebben 12-re kell emelni. Tudomásom szerint a Szlovák Nemzeti Tanács ezeknek tagjait legközelebbi ülésén kinevezi. Ily módon a nyugatés a kelet-szlovákiai kerületben újabb két-két tanács, a középszlovákiai kerületben további egy tanács létesülne. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy helytelen, ha a múltban részben rehabilitáltak vagy a mostani eljárások során a korábbi vádtól teljes mértékben felmentettek a bírósághoz fordulnak kérve, az igazságtalan börtönbüntetés következtében őket ért károk megtérítésére való igényük elismerését. Ezzel az Igazságügyi Minisztérium külön osztálya (Bratislava, Suvorovova utca) foglalkozik..Ez jelenleg 500 kártérítési kérelmet tart nyilván, s eddig 140-et intézett el. v MEZŐ JÁNOS Jó úton járnak A losonci járás három állami gazdaságában, ötvenkét szövetkezetében mintegy hétezer ember dolgozik. Szorgalmukról legjobban az a tény beszél, hogy tavaly a gabonafélékből 31,6 mázsás átlaghozamot értek el, s ez 9 mázsával több, mint az előző évben volt. — Az idén is igyekszünk megteremteni a jó eredmények elérésének feltételeit. Előkészítettük a vetőmagot, s ha az időjárás engedi, megkezdjük a vetést — újságolja Ladislav Jánošík mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője. — A munkaerőben nem lesz hiány? — Nemi Igaz, hogy a szövetkezeti tagok életkora 55 év körül mozog, de egyre több fiatal jön az iparból a szövetkezetekbe dolgozni. Ha a fiatal mint EFSZ-tag nősül, illetve megy férjhez, tőlünk családalapításra 8000 korona körül kap, azzal a feltétellel, hogy legalább két évig ott marad dolgozni. Bár már a tavasz beköszöntött, ébredezik a határ, nem ért, ha szólunk valamit az elmúlt év gazdasági eredményeiről. Míg egy szövetkezeti tag évi átlagjövedelme három évvel ezelőtt 9000 korona volt, tavaly már 14 735. Ebbe nincs beleszámítva a természetbeni juttatás. Szó sincs róla, az átlagjövedelem nagyobb is lehetne. Am vannak olyan szövetkezetek ls, mint a rátkai, ahol a havi kereset 2600, Buzitkán pedig 2444 koronát tett ki. — A buzitkairól azt is el kell mondani — tájékoztat mosolyogva Jánošík elvtárs —, hogy az évzáró gyűlésen minden szövetkezeti tag egy kerékpárt kapott ajándékba. Hogy hány kerékpárra volt szükség? Száznegyvenre, amelyekért mintegy 80 000 koronát fizettek ki. Pár éve, amikor a losonci járás mezőgazdasági üzemeit végigjártuk, alig találkoztunk főIskolai végzettségű szakemberrel. Ma csupán az állami gazdaSágokban 19 tevékenykedik. A szövetkezetekben számuk 22, ebből nyolc elnöki tisztséget tölt be. — Amíg a lakáskérdést nem tudtuk megoldani, nehéz volt szakembert szereznünk — mondja az igazgató. — Ma már más a helyzet. Az idén is 168 lakást építünk. Ennek köszönhetjük, hogy ez évben járásunk újabb tizenkét főiskolai végzettségű mezőgazdasági szakemberrel gyarapodik. A járás szántóföldjeinek minősége nem a legjobb. Közismert, hogy itt hull a vegetációs időszakban a legkevesebb csapadék. Öntözni kellene, de eddig még nincs miből. Ha elkészül a ružinai víztároló, 2200 hektár földet lehet majd rendszeresen öntözni. — Mezőgazdasági üzemeink nélkülözik ' az építkezéshez szükséges anyagiakat. Évi 60 ezer koronára volna szükségünk, hogy enyhítsünk a bajokon — mondja az igazgató. — Mi nem panaszkodhatunk az építészeti kapacitás hiányára, mivel a Zólyomi Mezőgazdasági Építővállalat helyi részlegével jól megértjük egymást. Mi is életre hívtunk egy mezőgazdasági építkezési társulást, amely ez idén 20, 1971-ben pedig már 45 millió korona értékű munkát képes elvégezni. A járásban mintegy 4600 magángazdálkodó földművest tartanak nyilván. Ezek nagy része a tanyavilágban, nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmas földterületeken lakik. Kétségtelen, hogy munkájukat nem lehet és nem szabad lebecsülni. — Ezek az emberek nemcsak, hogy megművelik a földet, hanem a közfogyasztás részére is termelnek. Éppen ezért támogatjuk őket. Csupán arra volna szükség, hogy végre tisztázódjék: a magángazdák hozzánk vagy amint a múltban, a JNB-hez tartoznak-e majd. Ébredezik a határ. Nemsokára földbe kerül a mag. A losonci járásban is szorgalmasan készülnek a tavaszi munkák elvégzésére. Elmondhatjuk: jó úton haladnak. N. J. Néhány nap telt el azóta, hogy tanúja le hettem annak az ünnepélyes pillanatnak, amikor a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Nép művelési Intézet képviseletében Varga Sándor átnyújtotta a komáromi Egyetértés Munkásdalárda vezetőinek az elmúlt évek során kifejtett magas szintű művészi tevékenységükért kiérdemelt aranykoszorút s hallottam azt az igényes programot, amelyet ezután adott elő a két helyi és a két vendég-kórus, de a művészi benyomások még most is olyan élénken élnek bennem, mintha mindez tegnap történt volna. A komáromiak ugyanis valóban „aranykoszorús" színvonalon énekeltek. Ez a nagy múltra visszatekintő férfikórus — 1921-ben alakult meg — mindent tud, amit egy jó énekkarnak tudnia kell. A legfinomabb, legárnyaltabb tónusoktól egészen a falakat rengető forradalmi hangorkánig mindent „kihoz" a fiatal, tehetséges karnagy, Jarábik Imre a dalárdából. — A történelem világformáló viharaiban, háborúk zajában és az országépítés napfényes időszakában érett, formálódott az énekkar — emlékezik Schlár József, a dalárda vezetője. Baloldali dalárdaként alakult meg és amikor életrehívták a Munkásdalkört, Lesienszky karnagy és zeneszerző vezényletével 1938 május elsején elénekelték az Internacionálét. Ezután egy időre az énekkart megsemmisítették és aktív tagjait rendőri felügyelet alatt tartották. Csak a CSEMADOK megalakulásával egyidőben, 1948 februárjában szervezték újjá, pontosabban szólva folytatták a munkát ott, ahol a kényszer 1938-ban megbénította. Az aranykoszorút lényegében még 1968. november 9-én elnyerték, mert egy dalostalálkozón 102 pontot kaptak az értékelő bizottságtól. Megérdemelték. Olyan kitűnő együttest múltak felül, mint a nagymegyeri vegyeskar, amely Ág Tibor vezetésével ezüst koszorút kapott. Nem volna teljes ez az írás és sokat veszítene értékéből, ha legalább röviden nem foglalkozna a hangversenyen ugyancsak fellépő komáromi gyermekkórussal. Valaki találóan megjegyezte: nagyapák és unokák hangversenyére került sor Komáromban. Igaza volt. Csak dicsérni lehet azt az áldozatkészséget, amellyel Pálinkás Zsuzsa tanárnő és Stirber Lajos foglalkoznak a legkisebbekkel. Az aranykoszorús nagypapáknak nem kell aggódniok, ha a hangjuk majd elgyengül és rekettessé válik, nem kell félniök, kilép majd helyükre a dobogóra. A kicsinyek ragyogóan, tisztán, kultúráltan és fegyelmezetten énekelnek. Jogos örökösei lesznek a most két évre megszerzett és a városnak országos viszonylatban is nagy dicsőséget jelentő aranykoszorúnak. Ikomlósij Fenti képünk Jarábik Imrét, az aranykoszorút nyert komáromi Egyetértés Munkásdalárda karnagyát ábrázolja, alsó felvételünk pedig a Jókai-napok alkalmából készült. Az együttest a középen látható Vass Lajos, Erkel-díjas zeneszerző és karnagy vezényelte. A jó árunak is kell cégér A százéves losonci Fofana textilgyár készítményeinek jó hírneve van. Hogy ezt tovább öregbítsék, április első napjaiban a Konyev utcában üzletet nyitnak. Itt árulják majd az általuk készített — Msérleti célokat szolgáló — textilárut. Egyszóval: megteremtik a gyártó és a vevő közötti szoros kapcsolatot. Hogy miért van erre szükség? Az áru kiválasztásakor csupán egy-két ember szubjektív véleménye érvényesül. Pl. a női ruhára valóból mintegy hetvenféle kollekciójuk van, de a kereskedelem csak 10—15-öt vesz meg belőle. Mivel az üzletben valamennyi kollekció kapható lesz majd, megállapíthatják, melyiknek milyen keletje van, melyiket érdemes gyártani. Olyan textilárut is forgalomba hoznak, amelyet kisebb hibák miatt kiskereskedelmi áron alul adhatnak el. Ugyanakkor a besztercebányai Slovenka és a Selmecbányái Pleta által készített kötöttárut is meg lehet majd itt vásárolni. Érdekes, hogy konfekciós áruval is el akarják látni üzletüket. A fazont maguk választják ki, a ruhaipar pedig megvarrja. Ezeket a modellruhákat azonban csak az említett üzletben lehet majd beszerezni. Később gyermekkonfekciót is forgalomba hoznak. (né) Az utóbbi időben egyre gyakrabban bírálja a sajtó, sól a Népi Kamara Költségvetési Bizottságában több képviselő is kifogásolta illetékes szerveink, többek között például az idegenforgalmat irányító kormánybizottság intézkedését, mely a — beutazási engedélyek körülményes megtagadásával vagy a már kiadott engedélyek érvénytelenítésével — lényegesen megnehezíti, sőt korlátozza a turistaforgalmat. Ennek a megmagyarázhatatlan intézkedésnek „köszönhető", hogy például a Tonr Európe francia utazási iroda februárban lemondta a Magas-Tátrába készülő 200 ffinyi csoportjának látogatását. Hasonlóképpen járt el a Falken nyugatnémet utazási iroda is 2100 hazánkba készülő turista esetében. Angliából sem érkezik meg az áprilisra várt 500-tagú csoport és a 140 chilei turista látogatása sem valósul meg. Nem beszélve azokról, akik „könnyűeknek" találtattak határainkon, s ezért érthetetlen módon nem nyertek bebocsátást . .. Könnyelműen kidobott pénz... Nem vitás, hogy illetékes szerveink ezzel az eljárással, melyre enyhe kifejezés a bosszantani akarás vagy a kellemetlenkedés, egyszer s mindenkorra el riasztják a hazánk természeti szépségei, történelmi műemlékei iránt érdekifi dfi, világot látni, esetleg pihenni akaró turistákat. A külföldiek minden bizonnyal csakhamar megalkusznak a körülményekkel, s olyan országban keresnek feledést, ahol nemcsak szívesen látják őket, hanem versenyeznek ke gyeikért. Mert mindenki tudja, mi lyen nagy úr a pénz, különösen a deviza. De ez nálunk nyilván nem játszik szersjlet. Különben aligha volna feltételezhető, hogy illetékes szerveink szemet hunynak a devizakoronákban is milliós vesz teségeket jelentő károk fölött, sőt ők maguk idézik elő. Az óvatosság, elővigyázatosság lényeges követelmény ugyan, de semmiképpen sem eredményezheti u turistaforgalom megbénítását. Ezt 9enki sem tévesztheti szem elől. Kétségtelen, hogy a hibák helyrehozása nem könnyű feladat, az óriási veszteségek pótlása pedig szinte lehetetlen. Most már csak arról van szó, hogy a népgazdaság és valamennyiünk érdekében fékezzük indulatainkat, és ne rohanjunk a vesztünkbe. Hiszen mint minden országnak, nekünk is szükségünk van a devizákra, sőt, tekintettel nehéz gazdasági helyzetünkre, még nagyobb mértékben, mint bárki másnak. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy nemcsak aktív turistaforgalmunk függ ezektől a bevételektől, de az is, hogy milyen mennyiségű közszükségleti cikket importálhatunk. Emellett a turistaforgalomból befolyt deviza — tekintettel arra, hogy küiünösebb befektetés nélkül szolgáltatásokat ezportálunk — sokkal hatékonyabb, mint bármi más. Nem feltételezhető, hogy illeté kes szerveink megfeledkeztek volna a társadalom érdekeirfil, azért az sem valószínű, hogy a végletekig kívánják folytatni ezt a helytelen, milliókat ablakon kidobáló gyakorlatot. Hiszen a sokat hangoztatott normalizálás szabályainak egyike az is, hogy Bulgáriához, Lengyelországhoz és a többi szocialista államhoz hasonlóan mi is ismét leegyszerűsítsük az utazási formalitásokat, hogy külföldi vendégeink ismét minden nehézség nélkül, legkésőbb 24 órán belül megkapják a beutazási engedélyt. Csak ebben az esetben számithatunk érdeklődésükre, csak Igy nyerhetjük vissza bizalmukat. Mentsük tehát a menthetőt, amíg nem késő, amíg végleg meg nem szűnik a külföldiek érdeklődése hazánk iránt. —km— 1969. IV. 1.