Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-30 / 101. szám, szerda

néhány sorban VÁCLAV VALEŠNAK, a szö­vetségi kormány elnökhelyette­sének vezetésével csehszlovák küldöttség érkezett Bukarestbe a csehszlovák ipari kiállítás megnyitására. A kiállítást, amely két hétig tart, ma nyit­ják meg ünnepélyes kereteik kö­zött. ANDREJ GRECSKO marsall, szovjet honvédelmi miniszter, kedden Moszkvában fogadta az algériai katonai küldöttséget, amely Abdel Kader Sabu őr­nagy, a nemzetvédelmi minisz­térium főtitkára vezetésével hétfőn érkezett meg a szovjet fővárosba. A NYUGAT-NÉMETORSZÁGI Königstuhl mellett lezuhant egy amerikai katonai repülőgép. Az öttagú személyzet közül hár­man életüket vesztették. JOHN RARICK demokrata pár­ti képviselő a diplomáciai kap­csolatok korlátozását és gazda­sági megtorlásokat követelt a képviselőtlázban Svédországgal szemben, amiatt, hogy a svéd kormány menedékjogot ad a vietnami katonai szolgálat elől menekülő amerikai katonáknaik. A reakciós politikai körök elíté­lik azt is, hogy a svéd kormány elismeri a VÜK kormányát és támogatást nyújt a DNFF-nek. A NEMZETKÖZI Valuta Alap jóváhagyta Brazília kérését 50 millió dollár értékű külföldi de­viza vásárlására. A brazil kor­mány ezzel meg akarja akadá­lyozni az árak további emelke­dését és meg akarja javítani a fizetési mérleget. A PORTUGÁL televízié közve­títette' Salazar volt elnök beszé­dét. 1968 szeptembere óta, ami­kor a volt elnök súlyos műtéten esett át, először lépett fel a nyilvánosság előtt. V. PENYKOVSZKIJ hadsereg­tábornok, neves szovjet katonai parancsnok, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború aktív résztvevője április 26-án el­hunyt — közölte az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége és a Minisztertanács. A HARRIS Közvéleménykuta­tó Intézet legújabb vizsgálata szerint az amerikai közvéle­mény többsége támogatja a Sa­feguard-ABM rakétaelhárító rendszer kiépítését, de ugyan­akkor több fenntartással él, ami lehetetlenné teszi, hogy a köz­véleménykutatásból egyértelmű következtetést vonjunk le. TATJANA NYIKOLAJEVÁNAK, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa titkárnőjének ve­zetésével Prágába utazott a Szovjet Szakszervezetek kül­döttsége. A szovjet küldöttség a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának meghívá­sára részt vesz a május l-l ün­nepségeken. HÁROMSZÁZAN megsebesül­tek, 2300 diákot letartóztattak hétfőn Tokióban annak a tün­tetésnek a során, amelyet a szakszervezetek és az egyetemi diákszövetség rendeztek Okina­wa amerikai megszállásénak 17. évfordulóján. KÜLÖNREPOLOGÉP vitte La Pazba hétfőn este a helikopter­szerencsétlenség áldozatául esett Barrientos elnök holttes­tét. A volt diktátort a La Paz-i Miasszonyunk bazilikában ra­vatalozták fel. A HAITI képviselőház hétfőn olyan törvényt fogadott el, amely a kommunista tevékeny­séget és a marxizmus, valamint az anarchista doktrínák terjesz­tését az állam biztonsága el­len elkövetett bűncselekmény­nek minősíti. VARSÓBAN kedden délelőtt összeült a lengyel nemzetgyű­lés. A keddi egynapos plénum az 1965 májusában megválasz­tott szejm utolsó ülése, mivel négyéves megbízatása lejár és június l-re kiírták az új válasz­tásokat. A NASA (Amerikai Űrhajózá­si Hivatal) szakemberei meg­kezdték a Saturn 5. hordozóra­kéta műszaki hibájának kivizs­gálását. Mivel a tervek szerint ez a rakéta juttatja Hold körüli pályára május 18-án az Apollo 10-et, kérdéses, nem kell-e majd az űrhajó felbocsátását elha­lasztani Hétfőn a rakéta üzem­anyagtartályaiból több tízezer liter üzemanyag folyt ki, s a szakemberek attól tartanak, hogy a rakéta konstrukciója Is megrongálódott. Súlyos összecsapások Megindult a választási küzdelem Saigon közelében Saigon — Zuhanóbombázók, géppuskával felszerelt helikop­terek és harckocsik siettek hét­főn Saigontól északra egy 25 járműből álló amerikai katonai konvoj megsegítésére, melyet a DNFF alakulatai vettek tűz alá, és az amerikai hadiarzenál tel­jes bevetése sem akadályozta meg őket abban, hogy súlyos veszteséget okozzanak az ellen­ségnek. Egy amerikai katonai szóvivő közlése szerint négy ka­tona életét vesztette, 14 pedig súlyosan megsebesült. Két ame­rikai helikopter lezuhant. A saigoni amerikai főparancs­nokság közölte, hogy a hétfőt napon csapatai három helikop­tert és egy 2,8 millió dollárt érő Phantom F—4. típusú repü­lőgépet vesztettek. A főparancs­nokság szerint az elmúlt hat nap folyamán ezek uoltak a legsúlyosabb veszteségek. A Pathet l.ao rádiója hétfőn árulónak nevezte Souoanna Phouma laoszi miniszterelnököt, aki korábban azt kérte s z ame­rikaiaktól. hogy bombázzák az országnak a Pathet Lao által ellenőrzött területeit. Da Nangból érkező hírek sze­rint a tegnapi nap folyamán lassan visszatért a menekültek egy része, aki a robbanást kö­vető tűzvész elől menekült el. Mint ismeretes 20 000 lakos ma­radt telő nélkül s az amerikai jelentések szerint mindössze 2 személy vesztette életét. Az ame­rikai katonai parancsnokság állításával ellentétben a DNFF jelentései arról számolnak be, hogy a Da Nang-i robbanást a szabadságharcosok különleges erői készítették elő. Kanada lényegesen csökkenti európai csapatainak létszámát London — A kanadai kor­mány lényegesen csökkenteni fogja az Európában az Észak­atlanti Szövetség rendelkezésé­re álló csapatai - létszámát. Ki­vonják Európából azokat a ka­nadai repülő egységeket, ame­lyek a NATO közép-európai taktikai egységeinek fő részét képezik, és atombomba-hordo­zók. E hírt tegnap a „Scots­man" című brit lap közölte jól tájékozott diplomáciai és kato­nai körökre hivatkozva. A kanadai repülőalakulatokat még az idén kivonják Európá­ból, nyáron pedig megkezdődik a Nyugat-Németországban állo­másozó kanadai gépesített bri­gád egy részének kivonása is. A csapatok létszámának csök­kentése után Kanadának csu­pán egy önálló zászlóalja lesz Európában. A kanadai kormányt elsősorban gazdasági meggon­dolások késztetik e lépésre, mert az így jelszabaduló össze­geket belső gazdasági fejlesz­tésre akarja felhasználni. Kanada európai csapatai lét­szániának csökkentése aggodal­mat kelt a NATO-körökben, ame­lyek attól félnek, hogy Kanada példája hasonló lépésre készte­ti Norvégiát és Dániát is. (tulylalas a* 1. oldalról) venciója nyilvánosan indítvá­nyozta valamennyi baloldali politikai parinak, hogy képvi­selőik azonnal üljenek össze a helyzet megvitatására és a bal oldal közös jelöltjének kivá lasztá:;ára. Ezekben a körökben nem titkolják, hogy újból Fran po/s Mitterrand jelölésére gon­dolnak, akinek népszerűsége ismét emelkedőben van. Az FKP vezetősége már válaszolt is er­re a kezdeményezésre és közöl­te. kész érintkezésbe lépni a többi baloldali szervezettel. A Francia Kommunista Párt álláspontja világos: megtagad minden támogatást a centrista mezbe öltöztetett jobboldali kí­sérletektől s arra törekszik, hogy a gaulle-ista jelölttel » baloldal közös program alapján kiválasztott jelöltjét állítsák szembe. Ha ez nem sikerül, akkor lehetséges, hogy a kom­munisták saját jelöltet indíta­nak az elnökválasztás első fordulójában. De Gaulle lemondásának visszhangja Washington — McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője megcáfolta azokat a híreket, hogy az Egyesült Álla­mok már tanácskozott szövetsé­geseivel de Gaulle lemondásá­Magyar és román lapok a KGST ülésszakáról Budapest — A Népszabadság az MSZMP Központi Bizottságá­nak lapja „Együttműködés ma­gasabb fokon" című szerkesz­tőségi cikkében a KGST-orszá­gok együttműködésében elért eredményeken kívül felfigyel a negatív jelenségekre is. Rámu­tat, hogy az együttműködés fejlődése nein tartott lépést a gazdaság gyors ütemű növeke­désével, alatta maradt az ezzel BIZONYTALANIG ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN London — Terence O'Neill észak-írországi miniszterelnök lemondása után politikai bi­zonytalanság uralkodik az or­szágban, megnövekednek az el­lentétek az Unió Párton belül, valamint a katolikusok és a protestánsok között. Londonban lehetségesnek tartják, hogy te­kintettel a helyzetre a brit kormány további katonai egysé­geket küld Észak-Írországba. Az Unió Párt parlamenti frak­ciója csütörtökön ül össze, hogy megválassza O'Neill utódát. Brian Faulkner, aki januárban vált ki O'Neill miniszterelnök kormányából, hétfőn bejelentet­te, hogy megpályázza Észak-Ír­ország miniszterelnöki tisztsé­gét. A 48-éves volt miniszterel­nök-helyettest a protestánsok olyan képviselőjének tartják, aki hajlandó engedményeket tenni a katolikusoknak. együtt bővülő lehetőségeknek. A továbbiakban megállapítja, hogy megértek az objektív fel­tételek a KGST-országok gaz­dasága szocialista integrációjá­nak kialakítására és elmélyíté­sére. A Scinteia keddi számában a KGST Moszkvában megtartott rendkívüli ülésszakával foglal­kozik. A román párt és kor­mányküldöttség azzal az óhaj­jal vett részt az ülésszak mun­kálataiban, hogy konstruktívan hozzá járuljon a KGST-tagálla­mok kapcsolatainak hatékony fejlesztéséhez. Kiemeli a cikk a tanácskozás után kiadott kö­zös közleménynek a kapcsola­tok jellegéről szóló szakaszát, amely szerint a kölcsönös gaz­dasági és műszaki tudományos kapcsolatok az új típusú állam­közi kapcsolatok elveire, a szo­cialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a szuvere­nitás és a nemzeti érdekek tisz­teletben tartása elveire épül­nek. nak következményeiről. A szó­vivő szerint az amerikai diplo­maták néni kaplak utasítást ar­ra, hogy a franciaországi fejle­ményekről tárgyaljanak. New York — ENSZ küldöttek véleménye szerint de Gaulla távozása újabb nehézségeket okoz a négy nagyhatalom kö­zel-keleti tárgyalásaiban. Ottawa — Mitchel Sharp ka­nadai külügyminiszter de Gaulle lemondásával foglalkozva kije­lentette, reméli, hogy a jöv6~ ben megjavulnak Kanada és Franciaország kapcsolatai. A kanadai kormánynak időnként az volt az érzése, — mondotta Sharp — hogy de Gaulle in­tézkedései nem mindig szolgál­ták a két ország közötti jó kap­csolatokat. Bonn — A keddi nyugatné­met kommentárokban, amelyek a franciaországi helyzettel fog­lalkoznak, a de Gaulle lemon­dása felett érzett megkönnyeb­bülés aggodalommal párosul a jövendő politikai irányvonal miatt. A Welt például arról ír, hogy a kalandos akarat helyé­be most a bizonytalanság lép. Moszkva — A moszkvai Prav­da szerint Párizsban arról be­szélnek. hogy a szélsőjobboldali erők a népszavazás eredményét és de Gaulle távozását a fran­cia külpolitika megváltoztatásá­ra akarják kihasználni. Ezek az erők szeretnék Franciaországot visszatéríteni az atlantizmus kebelébe, és szeretnék felül­vizsgálni Franciaországnak a NATO-val kapcsolatos viszo­nyát. London — Angol politikát megfigyelők úgy vélekednek, hogy de Gaulle távozása után Nagy-Britanniának jobb kilátá­sai vannak a közös piaci tag­ságot illetően. Valószínűnek tartják, hogy a Közös Piac or­szágai még ez évben beleegyez­nek Nagy-Britannia tagságába. Angol konzervatív képviselők határozatot terjesztettek be, melyben követelik, hogy Wilson kövesse de Gaulle példáját és szintén mondjon le. MIROSLAV GALUSKA művelő­désügyi miniszter hétfőn Sadli Klibi tunéziai művelődésügyi miniszterrel a két ország kul­turális együttműködésének ki­bővítéséről tárgyalt. AZ OLASZ képviselőházban újabb vita kezdődött hétfűn dél­után az országban uralkodó közállapotokról és a rendőrség lefegyverzésének kérdéséről. A száz nap nem Napóleon­tól származik, hanem Franklin Delano Roosewelt­tői; ő volt az, akinek poli­tikai ellenfelei ennyi időt ad­tak a bizonyításra, amikor a gazdasági válság kellős köze­pén az elnöki hatalom birto­kába jutott. Azóta hagyomá­nyossá vált az Egyesült Álla­mokban, hogy az új elnöknek 100 napos türelmi időt adnak képességei és elképzelései bi­zonyítására. Richard Nixon ese­tében a 100 nap nem sokat bi­zonyít. Míg elődei, Kennedy és johnson ebben az első időszak­ban valósággal elárasztották javaslataikkal a törvényhozást, s minden lehető alkalmat meg­ragadtak, hogy „új határt" vagy „nagy társadalmat" népszerű­sítsenek Amerikában, Nixonról viszonylag igen keveset lehe­tett hallani. Nem bizonyító erejű, de jel­lemző az a tény, hogy még az elnök rendelkezésétől függő posztokat sem töltötte be telje­sen: jó egyharmaduk még a korábbi, a demokrata párti kor­mányzat funkcionáriusainak bir­tokában van. Ami a politikai koncepciót és a terveket illeti, a teljesítmény ezen a téren is igen szerény: mindössze egy módosított költségvetés és né­hány kisebb horderejű törvény­javaslat került át a Fehér Ház­ból a Capitol Hillre, az ameri­kai törvényhozás két házának asztalára. Az egyetlen terület, ahol az új elnök nagyobb aktivitást árult el, a külpolitika volt: eu­rópai útja, különböző tanács­kozásainak sorozata érdeklő­dést keltett, a vietnami háború­val kapcsolatos ígérete pedig várakozást. Az a mód, ahogy az új elnök első nemzetközi válságát, a Koreánál lelőtt fel­KIS CSABA washingtoni távirata 100 nap derítő repülőgép ügyét kezelte, bizonyos mértékig jellemző volt: nem kapkodott hirtelenül fűhöz-fához (Johnson annak idején tartalékosokat hívott be, az ENSZ-hez fordult, tv-beszé­det mondott és még vagy féltu­catnyi más intézkedéssel kel­tett komoly pánikhangulatot), hanem néhány napig csendben volt, azután viszonylag mérték­tartó beszédben foglalta össze az esetet, de haladéktalanul megcsóválta a fütyköst is a Korea partjai közelében össze­hozott, békeidőben szinte pél­dátlan arányú flottaösszponto­sítással. Egykori republikánus elődje, Theodore Roosewelt volt az, aki azt mondotta, hogy hal­kan kell beszélni, de közben meg kell lengetni a fütyköst. A száz nap azért korántsem múlt el anélkül, hogy ne ha­gyott volna nyomot maga után az amerikai politikai életben. Világosan kibontakozott, hogy Nixon el akarja kerülni azokat a buktatókat, amelyek Johnson politikai halálát okozták, s ezért másfajta stílust kíván megvalósítani. Az elnök kiépí­tette maga körül tanácsadóinak szűkebb és tágabb körét, dön­téseit velük készíti elő és óva­tos formában lép velük a nyilvá­nosság elé, szemmel láthatóan arra törekedve, hogy elkerülje a nagyobb hullámverést. Az amerikai közvélemény, amely a Johnson-korszak végének poli­tikai zűrzavara után el akarta kerülni a politikai viharok folytatását, kezdetben kedvező­en reagált erre a törekvésre, szintúgy Nixon nyilvánosan meghirdetett két politikai cél­jára: a vietnami háború befe­jezésére és a fenyegető inflá­ció megfékezésére. Az első száz nap a türelem és a várakozás jegyében telt el, s csak most, a bemutatkozási időszak vége felé járva erősödnek az olyan jelek, hogy kifogyóban a türe­lem. Elsősorban a vietnami háború az, ami miatt Nixon a továbbiak­ban kevesebb jóindulatra szá­míthat: a 100 nap eddig nem hozott újabb eredményt, nem hozta közelebb a háború végét. Aligha tekinthető véletlennek, hogy míg az elnök a közfo­gyasztásra szánt nyilatkozatok­ban cáfolja például, hogy az USA egyoldalúan hajlandó len­ne csapatai kivonásának meg­kezdésére, addig közvetlen kör­nyezetéből szinte szünet nélkül érkeznek a jelzések a kivonás lehetőségéről. Ezt az elnök nyilvánvalóan a közvélemény megnyugtatására, az esetleges új tiltakozó hullám megfékezé­sére szánja. A második kedvezőtlen jel Nixon számára az a nagyfokú ellenállás, amely az úgyneve­zett ellen-rakétarendszer tervet­vei szemben mutatkozik. Ez az ellenállás mind a szűkebb ér­telemben vett politikai körök­ben, mind a közvélemény szé­les rétegeiben megnyilvánul Különös jelentőséget ad a moz­galomnak, hogy a Safeguard rakétarendszer kiépítésével szemben foglalt állást Nixon minden potenciális ellenfele a Demokrata Pártban, elsősorban Edward Kennedy, de saját párt­jában, a republikánusok sorai­ban is figyelemreméltó a moz­golódás. A harmadik kedvezőtlen jel a szociális program megnyirbá­lásával szembeni ellenállás. A költségvetés csökkentésével Nixon kormánya csak alig több mint egymilliárd dollárt vont el a katonai kiadásoktól, de mintegy hárommilliárddal nyir­bálta meg a létfontosságú szo­ciális programot, amelynek el­maradása könnyen vezethet újabb robbanásokhoz, gettólá­zadásokhoz. Az Ilyen jelek ellenére az amerikai közvélemény többsége ma még bízik Nixonban. A Gal­lup Intézet adatai szerint a megkérdezetteknek mintegy kétharmada helyesli az új kor­mány politikáját s a nyílt el­lenfelek számaránya kevesebb, mint 10 százalékos. A problé­mát inkább az mutatja, hogy az első 100 nap végén minden száz közül 26 amerikainak nincs véleménye az új kormányról. Ez nemcsak a tettek, az ideák elmaradását is bizonyítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom