Új Szó, 1969. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1969-04-18 / 91 . szám, péntek

N

agyváros. Forró aszfalt, kőtenger. Zárt udvarok, egy kis fővel, egy-két fával, a házmester szidalmaival, a tornácon álldogáló asszonyok pletykáival. Végra esteledik, nincs már olyan hőség. Az udvar egyik sarkában három-négy fiú gitározik és énekel. Rendszerint nagy a nézőközönségük, főként kíváncsi gyerekek. Jana is a bámészkodók között van. Tizenhárom éves, vézna, szép arcú, csinosan, szinte nagylányosan öltözött. Lacit figyeli, az egyik gitárost, a legszebbet, a legjobb hangút, a legkedvesebbet. 1967. májusát írjuk ... Az egyik nemzeti bizottság gyermekvédő osztályának vezetője szemüveges, hatvanon felüli, rendkívül rokonszenves bácsi. Előtte aktacsomó, bele-belepillant, csak úgy, hiszen minden betűjét tudja. A „nagy nap" előtt ma beszélget utoljára Janával és édesanyjával. — Egy hét múlva szülni mész, és mi lesz azután? jana csak ül, csendesen, tehetetlenül, kezét ölébe ejti, mintha a születendő gyermeket akarná védeni. — Elintézem, hogy felvegyenek a csecsemőgondozóba. — De én nem akarok odamenni! — És akkor mit akarsz? Az a harmadik A beszélgetés hosszúra nyúlik. Felidéződik a két esztendő minden lényegesebb momentuma, de ennél is több Egy tizenötéves lány élete. Jana törvénytelen gyerek. Sohasem látta az apját, de valakitől megtudta, hogy ma gyárigazgató. — Nem vagy rá kíváncsi? — Most már nem, habár... De nein tudom, hol keressem, anyunak meg sohasem mertem szólni... Nyolcéves koromig a nagyszüleimnél laktunk, anyugal. Aztán megismerkedett a mostohaapámmal. Tulajdonképpen mostohának nem is mondhatom, mert lényegében nagyon jó volt hozzám. Ajándékokat vásárolt és azt akarta, hogy tanuljak. Aztán született egy kistestvérkém. Nem tettek köztünk különbséget... Janáék háromszobás, modernül berendezett lakásban élnek. Rend és tisztaság mindenütt, sok könyv, grafikák a falon. Whiskyvel és feketével kínálnak meg csokoládéval. Jana fél év óta most van először a lakásban. Csendesen meghúzódik a sarokban, tekintetét lassan végigjáratja az ismerős tárgyakon. Nem fogod el semmit, még szódavizet sem iszik. — Nem vagy éhes? — Nem. Pedig látom rajta, vagy inkább érzem, hogy ma még nem evett. De innen elküldték, kidobták, ha éhen halna, akkor sem kérne. — Nem érzed magad rosszul? — Nem. — Honnan van pénzed? — Laci február óta dolgozik. — Mennyit keres? — Vagy ezret. — Vettetek már valamit a gyereknek? — Mindent, csak pelenkát nem lehet kapni. Anya és lánya. Kérdés, felelet. Valami ránehezedik a szobára, fülledt a levegő. Ogy látszik, Jana is érzi, mert bocsánatot kér és kimegy a konyhába. — Ne haragudjék, de hogyan dobhatták ki ezt a tizenötéves lányt? Hiszen, amint tudom, ön is hasonló helyzetben volt... Az asszony cigarettára gyújt. Kissé remeg a keze, könny szökik a szemébe. De nem sír. Kitekint az ablakon, aztán rám néz. — £n huszonkét éves voltam. Ráfizettem a hiszékenységemre. Különben ez elmúlt, sohasem beszélünk róla, és ritkán goi-ntelo* Rá. Tíz éve nem is láttam. Férjhez mentem, és boldog vagyok. Csak Jana... A térjem nagyon korrekt ember, de becsapva érzi magát. Kislányomat szeretettel fogadta, nevelte, mindent Megadott neki, csalódott... Amikor megtudtuk, i»ár késő volt. Különben is készakarva eltitkolta előttünk, akarta a gyereket. Nekem választanom kellett: vagy jana, vagy a férjem és a másik kisiány. Mit tehettem? Az anyának munkába kell mennia Kilépünk az utcára. Síit a nap, jelentkezik a tavasz. Közömbös dolgokról beszélünk. Jana egy szót sem szól. Az asszony felszáll a villamosra, ketten maradunk. — Ráérsz? — Igen. — Örülnék, ha elkísérnél. — Jó. Zsebre teszi a kezét, csendesen lépked mellettem. — Mesélj magadról. — Mit? — Hát ezt. — Nem tudom, miért csinálnak belőle ilyen nagy ügyet. Mással is megtörtént már. Különben én nem tartom szerencsétlenségnek. Csakhát a körülmények. Ha lenne lakásom, minden más volna. Laciéknál nem lehetünk, csak egy szobájuk van, és négyen laknak benne. Barátnőimnél voltam, meg nagyanyámnál, de amikor látszani kezdett rajtam, mindenhonnan kidobtak. Most egy mosókonyhában lakom — titokban. Kilencig „oda" kell érnem, mert aztán becsukják a kaput. Van egy hálózsákom, reggel eldugom és eltűnök. Napközben csavargok. Most már jő, mert melegebb van. Télen Laciékhoz jártam, olvastam. Meg a gyerekünkre gondoltam. „Kedves Laci, számtanóra van, de engem nem érdekel, amit a prof beszél. Rád gondolok, meg arra, mennyire szeretlek. Az utóbbi időben roszszul bánok veled, sok mindent a szemedre vetek. Kérlek, ne haragúd}. Azért teszem, mert a srácok azt mondták, hogy nem is szeretsz, hogy csak úgy. Szóval tudod. Meg ottlion is sok a botrány, mióta tudják, hogy hozzátok járok. Hallani sem akarnak róla. Persze, tudom, gyerek vagyok még, de ki érti azt meg, hogy egy gyerek is szerethet, szerelmes lehet? Gyereket akarok tőled, anyuka akarok lenni, hogy már soha senki el ne választhasson bennünket. Ha a fiadat a szívem alatt hordhatnám, akkor minden más volna, akkor el sem szakíthatnának tőled. Nagyon szeretlek. Csengetnek, este majd találkozunk. Jana" — Ezt a levelet több mint egy évvel ezelőtt Írtam. Akkor még szűz voltam. Azért akartam a gyereket, hogy nekem is legyen valakim, aki csak hozzám tartozik, aki akkor is szeretni fog, ha az egész világ ellenem esküszik. És miért legyen ez a gyerek egyszer, valamikor, bizonytalan időben, amikor nekem most van szükségem a szeretetre — meg Lacira. — Laci akkor nem dolgozott. Huligánnak nézték, mert hosszabb volt a haja, mint az enyém, és foltozott nadrágban járt. Anyuék nagyon ellenezték, sokat büntettek miatta. Én elhatároztam, hogy kitartok mellette. Az az ötletünk támadt, hogy szünidőben felmegyünk Prágába. Nem szóltunk senkinek és eltűntünk. 1968. augusztus 20án... ... olyan boldog vagyok, még sohasem láttam Prágát. — Majd mindent megnézünk ... Az első éjszakát a pályaudvaron töltöttük. Onnan korán eltűntünk. A városban idegen katonák voltak ... Nem értettünk semmit... Egymás kezét fogtuk. Féltem. Sírtam. Csak úgy találomra csavarogtunk, mindig oda mentünk, ahol a legtöbben voltak. Éhes lettem. Egy asszony zsemlét adott. Beesteledett. Egy parkban aludtunk, nem messze a rádiótól. Ott történt. Reszkettem, Lacihoz bújtam, néztem a csillagokat. Szóval, akkor, ott. Ugye hihetetlen? — Augusztust, szeptembert, októbert Prágában töltöttük. Amikor visszajöttünk, az iskolába már nem vettek be, otthon is kiadták az utamat. A többi már nem érdekes. Különben az egész, nem érdekes. Csak azért botránkoznak meg rajtam, mert tizenöt éves vagyok. Azt mondják: reménytelen eset, romlott erkölcs és miegymás. Lehet, mások szemszögéből. Szerintem őszinte szerelem. Lacihoz ma is és mindig ragaszkodni fogok. Hogy mi lesz tovább, nem tudom. Dolgozni akarok és nevelni a gyereket. — Meggondolatlan, konok gyerek. Rögeszmés. Nincs lakásod, pénzed, hivatásod, otthonod, biztos jövőd. Csak egy van: a szerelmed. Hát azt hiszed, ez minden? Hát azt gondolod, ebből meg lehet élni? A gyereknek enni is kell. Te magad is olyan vézna vagy. Laci eltart? Elvesz? Mi lesz veletek? — Aki csak szóba áll velem, mind ezt kérdezi. És én nem tudok válaszolni. Nem is akarok. Valahogy lesz. Nem bánom, amit tettem, és már nagyon, de nagyon várom a kicsi születését. Vannak, akiknek lakásuk van, meg autójuk; orvosok, mérnökök. Jól keresnek, huszonötön is túl vannak, mégsem akarnak gyereket, őket senki sem faggatja, hogy miért? Rajtuk senki sem botránkozik meg ... — Ezt még senkinek nem mondtam el, mert senki nem is kérdezte. Hogy milyen piszok van van ebben a városban. Azt hiszem, hogy mégiscsak bemegyek a csecsemőgondozóba. Nincs más választásom. De a gyereket nem adom semmi pénzért. Csak egy szobánk lenne legalább! ... Először kisfiút akartunk, de az se lesz baj, ha lányunk lesz, László vagy Jana, mindegy... OZORAI KATALIN Pénzt hoz a házhoz MINT HASZNOT HAJTÓ MELLÉKFOGLALKOZÁST — NE HANYAGOLJUK EL A GYÓGYNÖVÉNYEK TERMESZTÉSÉT ÉS FŰKÉPPEN A SELYEMHERNYÖ-TENYÉSZTÉST A hosszú téli estéken elég időnk volt elgondolkodni azon, hogyan és miképp javíthatnánk anyagi helyzetünkön. Az egyre emelkedő árak arra ösztönöznek, hogy nekünk tetsző mellékfoglalkozással is emeljük életszínvonalunkat. Ezek pedig többet közt a következők is lehetnek: vadgesztenye gyűjtése, gyógynövények termesztése és gyűjtése, de főképpen a selyemhernyótenyésztés. Jelenleg a vadgesztenye gyűjtése a legkevésbé időszerű. Ám nem árt, ha már most gondolunk arra, hogy ősszel gyermekeink, de a felnőttek is gyűjtsék össze a vadgesztenyét és kínálják fel megvételre a nagyvadak életét figyelemmel kísérő vadászegyleteknek. Az öszszegyűjtött gesztenyéért jó árat kapunk. A gyűjtés pedig nem kíván nagy fáradságot. Ennél sokkal fontosabb a gyógynövények termesztése, illetve gyűjtése. Nagy jelentősége van a vadon termű gyógynövényeknek — kamilla, csipkebogyó, hársfavirág, bodzavirág, fehér mályva, japán akác, ökörfarkkóró stb. — gyűjtésének, de talán még hasznosabbnak mutatkozik, ha az egyénileg gazdálkodók, az iskolák, a tantestületek és a termelőszövetkezetek tagjai a most emiitett gyógynövényeken kívül még mákgubót, anyarozsot, oorsosme.irát, gyűszűvirágot, majoránnát, stb. termesztenének. A gyógynövények termesztésére vonatkozó felvilágosítással készséggel szolgálnak a nagyobb gyógyszertárak. A legjövedelmezőbb mellékfoglalkozás a selyemhernyótenyésztés. Magyarországon több száz iskola foglalkozik selyemgubó-termeléssel. Bulgária meg újabban 6 bélyegen propagálja a selyemhernyó-tenyésztést. Nálunk természetesen előbb még le kell küzdenünk a kezdeti nehézségeket. Először is tudnunk kell, hogy a 32 napig élő selyemhernyó igen falánk. Ezért mielőtt hozzáfognánk a tenyésztéshez, elsősorban azt kell megállapítani, rendelkezünk-e elegendő eperfával, s ha nem, ültessünk epergát. Főképpen a termelőszövetkezetek feladata, hogy eperfakerteket létesítsenek. Példakép a szomszédos Magyarország, ahol az utóbbi öt esztendőben a Herbaria Országos Gyógynövény- és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti Központ kezdeményezésére és anyagi támogatásával 2500 holdon telepítettek eperfát. Sajnos, nálunk még nincs selyemfonó gyár, hogy átvegye és feldolgozza a gubókat. Bízunk azonban abban, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya az ország iparosításával kapcsolatban mielóbb programjába veszi ilyen gyár létesítését. Szükséges volna, hogy egy szakemberekből álló szervezet tartsa nyilván azokat az egyéneket, iskolákat, tantestületeket ős termelőszövetkezeteket, amelyek vállalnák a selyemhernyó-tenyésztést. Ami pedig azt illeti, hogy miképpen történjék az összegyűjtött gobóknak a magyarországi szárítóüzemekbe való szállítása, arra vonatkozólag kérdést intéztünk a Herbaria budapesti igazgatósághoz (V., Arany János utca 29.), ahonnan a következő előzetes felvilágosítást kaptuk: Bizonyos mennyiségű selyemhernyópetét — tenyésztés céljára — tudnánk exportálni. Az ebből termelt nyers selyemgubó átvétele azonban nehezebb, ugyanis a selyemgubó fojtása és szállítása csak az ország déli részében történik, így a nagy távolság miatt különösen a már „túl érett gubók" útközben kipilléznének, tehát olyan minőségű romlás következne be, melyet meggátolni nem tudnánk. Ugyancsak problematikus az import lebonyolítása az áru természeténél fogva. Mindenesetre e kérdésben felvesszük a kapcsolatot a megfelelő külkereskedelmi vállalattal és a feldolgozóiparai. A Herbarián kívül praktikus tanácsokat kértünk és kaptunk még egy itteni szakembertói is. A ligetfalusi Nagy István hasznos gyakorlati útbaigazításai így hangzanak: A selyem mint szövet nagyon szép anyag. De ahhoz, hogy szép és értékes selymünk legyen, három dolog szükséges: eperfa, selyemhernyó, és ami a legfontosabb, aki azt tenyészti. A lyukacsos papiros az első vedlésig elkerülhetetlenül szükséges. Ezt a papirost ráhelyezzük a selyemhernyókra, és leszórjuk az első két héten apróra vágott eperfalevéllel. A selyemhernyó amint megérzi, hogy friss ennivaló van a közelében, rögtön keresi. De mivel le van takarva lyukacsos papirossal, más lehetősége nincs, csak a lyukakon át hozzájutni az élelemhez. Itt meg kell magyaráznom a lyukacsos papiros tulajdonképpeni küldetését. Ugyanis más tehetőség nincs rá, hogy az ember kitisztítsa az almot. A friss levélszagra a hernyók átmásznak a lyukakon és a régit otthagyják. Tehát meg van oldva a piszkos alom eltávolításának kérdése. Természetesen a lyukacsos papiros más célt is szolgál. Nemcsak tisztításra, hanem elosztásra is szükséges. - Mert ahányszor tisztítjuk az almot, annyiszor kell mindig - széjjelebb osztani, hogy legyen a hernyóknak helyük, mert naponta szinte szemlátomást nőnek. A selyemhernyó négyszer vedlik. Olyankor, amikor vedlik, abbahagyja az evést. Körülbelül 5—6 óráig nem eszik, amíg ki nem bújik régi bőréből. Az úgy történik, hogy vedlés előtt odaköti magát az . alomhoz és fejét magasra tartva mozdulatlanul vár. Amikor megindul a vedlés, a régi bőr először a tarkónál reped fel. Erre kihúzza a fejét a régi tokból és utána, amint már említettem, az alomhoz erősítet testrészből szabályosan kibújik és hozzáfog azonnal enni. Szinte mohón eszik, hogy pótolja a mulasztást. Négyszer vedlik, és minden vedlés után többet és többet eszik, míg végül eljön a begubózás ideje. Ezt megelőzően szinte szünet nélkül éjjel-nappal táplálkozik. Az utolsó pár etetésre érdemes ribizkelevelet adni, mert attól gyönyörű szép rószaszínü lesz . a gubó, ami igen emeli értékét A gubózásra előre elkészítjük a teljesen levéltelen ágas bogas gyomot. Terein a hátárban elég. Aki a gyomokat ismeri, az hamar megtalálja a legalkalmasabbat. Mikor már a hernyó kész a gubózásra, tovább nem eszik. Azt arról tudjuk meg, hogy elkezd keresni, hová kötheti ki magát, hogy megkezdje a begubózást. Akkor, de csak akkor rakjuk a hernyókra az előre erre a célra szedett száraz levélmentes gyomot, s utána nyolc napig nem szabad háborgatnunk őket. A megadott idő után leszedjük a gubókat és osztályózzuk: az egész keményeket első osztályba, a kissé puhákat a második osztályba. Az első osztályúnak olyannak kell lenni, mint egy jól megtermett amerikai mogyorónak. Miután már osztályoztuk, nem ládába, sem levegőtlen edénybe, hanem kosarakba rakjuk, mert minden gubó megpuhul és ezáltal ér téktelenné válik. Végül, de nem utolsósorban megemlíteném még, hogy a hernyóetetéshez ne használjunk nedves vagy vizes levelet. Ettől ugyanis sárgaságot kap a hernyó. A fertőzött hernyó éppen úgy eszik, akár az egészséges, azzal a különbséggel, hogy a fertőzött hernyó abban a pillanatban, ahogy kötni kezdi magát, kiszakad belőle a belsőrésze és elpusztul. A sárgaságot kapót hernyót már hamarabb is fel lehet ismerni a színéről. Amint észrevesszük, hogy van ilyen sárga színű hernyónk, azonnal távolítsuk el és égessük el, mert a többit is megfertőzi. A rövid, öt hétig tartó elfoglaltság komoly és évről évre fokozódó jövedelmet biztosít. DR. REINEL JÁNOS