Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-05 / 54. szám, szerda

Köszöntjük cz ünnepeltet K üzdelemben megpróbáltatásban és sikerben egyaránt gazdag 20 év áll a CSEMADOK mö­gött. A szervezet — szinte megalakulásának pillanatától kezdve — sosem függetlenítette magát az ország kulturális, politikai és gazdasági ese­ményeitől. Ténykedésének gerincét hosszú ideig az a törekvés szabta meg, hogy felemelje és cselekvésre ösztönözze az 1945—1948 közötti jogfosztottság miatt élet és munkakedvüket vesz­tett embereket, hogy visszaadja a csehszlovákiai magyarság hitét, optimizmusát. Sokat fáradozott az újarcú magyarság kialakításán, a kultúra ér­tékeinek széles körű elterjesztésén, nem utolsó­sorban művelődésügyi, politikai és gazdasági problémáink megoldásán. Számos elismerést szerzett a falu szocializálásáért folytatott küz­delemben is. Es ma is célja a szocialista építő­munka támogatása, az új munkamódszerek nép­szerűsítése, az alkotáshoz szükséges nyugodt és békés légkör megteremtése. Az utóbbi években a hangsúlyt — eredeti szerepkörére — a kultú­ra terjesztésére, a kulturális forradalom gya­korlati realizálására helyezte. Abból indult ki, hogy mivel a kulturális javakat mindenki a ma­ga módján értelmezi aszerint, hogy milyen az illető világnézete, érdeklődési köre, általános műveltsége, nem elég a kultúrát csupán átadni. Törődni kell az átvevőkkel is, hogy a különféle formanyelven nyújtott élményanyagot mindenki helyesen értse, és magában helyesen dolgozza fel. A széles körű esztétikai neveléssel sikerült elérnie, hogy munkája ma már nem csupán közvetítő, hanem alakító, ízlést fejlesztő is. A tavalyi január nemcsak aktivizálta, hanem szé­lesítette munkaterületéi. Az 1968-as év legválsá­gosabb heteiben is — hitet tett az ország egy­sége, a szocializmus ügye mellett — és úgy lé­pett fel, mint a csehszlovákiai magyarság kul­turális, politikai és gazdasági érdekeinek a ki­fejezője és a védelmezője. Elévülhetetlen érde­me, hogy megalakulásától kezdve feladatának tekinti a haladó és népi hagyumányok őrzését és továbbfejlesztését. A keretében működi) több száz népi együttes müveltségkincsüknek szá­mos gyöngyszemét mentette és menti meg. Együtteseinek köszönhető, hogy felelevenedtek és színpadra kerültek olyan müvek, amelyek a múlt legsajátosabb gondolat és érzésvilágát fe­jezik ki. Ctja — a néhány személyi kilengéstől eltekintve — töretlen. A szövetség a vox huma­na népének a programját vállalta és — adott­ságaihoz mérten — ezt igyekezett megvalósíta­ni. A felemelkedés, a kibontakozás, az emberi és nemzetiségi egyenjogúság, a több becsület és a nagyobb tudás érdekében szállt és száll ma is síkra. A demokratizálódási folyamatot már jóval a múlt év januárja előtt megkezdte, igé­nyelte és — amennyire erre lehetősége nyílt — megvalósította. A CSEMADOK szerepkörét lehet és talán kell is módosítani. Egyet azonban le­hetetlen: nem lehet letagadni azt az óriási munkát, amit megalakulásától kezdve a cseh­szlovákiai magyarok körében a népeink barát­sága, a kollektív és egyéni emberi jogok biz­tosítása, a kulturális értékek terjesztése, és még sok más érdekében kifejtett. Akkor is, mikor a többi társadalmi szervezetet a bénultság jelle­mezte, aktívan igyekezett dolgozni és számotte­vő sikert ért el mind a kulturális, mind a po­litikai élet területén. Munkájában — legtöbbször külső okok miatt — hibák, hiányosság ís előfor­dultak. Az elmúlt húsz évben elért sikere azon­ban olyan alap, amelyre nemcsak lehet, hanem ha valóban tovább akarunk lépni, akkor szük­séges is építeni. A 20. évforduló alkalmából köszöntjük az ün­nepeltet és köszöntjük mindazokat, akik aktív munkával fáradoztak azon, hogy a CSEMADOK betöltse hivatását. SZABÓ BÉLA: A CSEMADOK dicsérete H úsz esztendővel ezelőtt o következőket írtam az Oj Szó hasábjain a CSEMA­DOK megalakulásáról. „Az ala­kuló közgyűlés küldöttei a Sza­bá- és Barczi Jánosok, a Víg Sándorok és Megyeri Lajosok, a kommunista pártnak e régi meg­bízható hívei, egyszerű, őszinte magatartásukkal arról tanúskod­tak, hogy pontosan megértették, miről van szó. Szerény, derűs, ünnepi tartással ültek a kor­mánypalota nagytermében, leg­szebb vasárnapi ruhájukban, be­csületes gondolatokkal és érzé­sekkel a szivükben. A küldöttek — többségükben — egyszerű munkások voltak, kérges kezükön még látni lehetett a kapa, az eke, a traktor és a föld nyo­mait. Látni lehetett, hogy nem­rég tették le a szerszámot, a munka nélkülözhetetlen eszkö­zeit, és azt is, hogy nehezen váltak meg tőlük, mert a mun­ka az egyedüli tőkéjük, az igazi elemük." Nagyjában alig tudnám ma, húsz év múltán jobban jelle­mezni a CSEMADOK lényegét, mint ahogy ezt akkor tettem. A CSEMADOK az első perctől kezdve a munkások, parasztok és — ma hozzátehetem — tanítók szervezete volt. A tanítók tevé­kenysége, mint az égő lámpás úgy világít a CSEMADOK fejlő­désében. Ha behunyom a szemem és a CSEMADOK két évtizedére gon­dolok, arra az időszakra, amely 1949. március 5 és 1968 neve­zetes márciusa — amikor a CSEMADOK nyilatkozata lap­jainkban megjelent — közt el­telt, akkor rengeteg munkagyű­lést, konferenciát látok magam előtt, ahol a küldöttek minden­napi gondjaikról és tevékenysé­gükről számoltak be... Ez o kép aztán hirtelen változik és terített asztalokat látok magam előtt, a pecsenye illata vegyül itt a bor illatával, majd a za­jos, derűs szóbeszédet a dal váltja fel. Gombaszög sem tű­nik ma egyébnek, mint a ma­gyar szótól áradó, hullámzó és zengő, színes tengerszemnek. Hirtelenében így él bennem it­teni magyarjaink kitartó kulturá­lis munkássága és elpusztíthatat­lan vigassága ... A valóságban azonban a CSEMADOK nem­csak konferenciázott és dalolt, hanem mást is csinált. A CSE­MADOK a színpadi előadások­tól a tudományos előadásokig mindent megszervezett a ma­gyarlakta falvakban. Ezenkívül a szövetkezetek szilárdításában és a szövetkezeti brigádok szerve­zésében is komoly szerepe volt, emellett, ha kellett segített a tojás és más termékek begyűjté­sében hs. Persze a falvak és vá­rosok szépítésében is kivette méltón a maga részét. Igy alakult ki lassan az a helyzet, hogy amit a CSEMA­DOK-nak hibájául róttak fel, ép­pen az lett idővel az igazi érde­me. A CSEMADOK annyira el volt foglalva a mindennapi mun­kával, hogy nem volt nagyon ideje komolyabb hibákat elkö­tni. Csak így történhetett meg, hogy évek hosszú során át a CSEMADOK rendezvényei való­ban a kultúrát, a vigasságot, a jókedvet és nem a korhelykedést szolgálta. És csak így alakulha­tott ki az a helyzet, hogy ez a kulturális élet — amely mindent vállalt — meghozta a maga ter­mését, a CSEMADOK nyilatko­zata formát kaphatott, és száz­ezrek óhaja kifejezésre jutha­tott. Befejezésül, mint csehszlová­kiai magyar író köszönettel tar­tozom a CSEMADOK-nak azért, mert pozitív szerepe volt irodal­munk fejlődésében. íróink bár­milyen kéréssel, kívánsággal for­dultak a CSEMADOK-hoz, azt magáévá tette és segített. A csehszlovákiai magyar írók mű­veinek népszerűsítésében a CSE­MADOK igen komoly és értékes munkát végzett. Emlékszem az ötvenes években az írók a CSE­MADOK nélkül meg sem moz­dulhattak volna. A CSEMADOK szervezésében megrendezett iro­dalmi vitaesték az első fecskék voltak, amelyek hírt adtak áriról, hogy nálunk Csehszlovákiában kibontakozóban van a magyar irodalom. E híradással párhuza­mosan alakult ki az írók és ol­vasók közt az az üdvös kapcso­lat, amely az írókat, költőket al­kotásra ösztönözte. Köszönet mindezért és remé­lem, hogy a CSEMADOK a jövő­ben még aktívabban veszi ki ré­szét kulturális életünk fellendíté­séből. VARGA JÁNOS: Legyen sikerek az újabb forrása S zemélyes élmény helyett más időszerű kérdésről a CSEMADOK X. rendkívüli közgyűléséről szeretnék beszél­ni. Gondolkodást, világnézetet, emberi viszonyokat formáló húszéves munka mezsgyéjén áll­va egy újabb, talán még ter­mékenyebb húsz év küszöbén jön össze Pozsonyba a CSE­MADOK rendkívüli országos közgyűlésének 326 küldöttje, hogy teljes felelősségük tudatá­ban önmaguk, a CSEMADOK és az egész szocialista társadalom iránti felelősségérzetből megha­tározzák a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kulturális Szö­vetségének jövőbeni feladatait. Nagy felelősség hárul azok­ra, akik a CSEMADOK járási szervezeteinek bizalmát élvezve eljönnek a CSEMADOK orszá­gos közgyűlésére, hogy lerak­ják az elkövetkező évek mun­kája tartalmának alapjait, fi­gyelembe véve mindazt a pozi­tívumot, ami a CSEMADOK te­vékenységében az elmúlt húsz év alatt megnyilvánult, kibővít­ve azokat új gondolatokkal, új módszerekkel, melyek érvénye­sítésére lehetőséget nyújt a szocialista társadalom jelenlegi fejlődési szakasza. Az elkövet­kező évek munkájának tartal­mát természetesen nem lehet az elmúlt időszak tárgyilagos értékelése nélkül meghatározni. A CSEMADOK rendkívüli or­szágos közgyűlésének feladata: feleletet adni azokra a CSEMA­DOK-ot és a csehszlovákiai ma­gyarságot érintő égető kérdé­sekre, melyek a múlt év január­jától folytatott heves viták kö­zepette merültek fel. Hogy mi­lyen széles körű problémákkal állunk szemben, ezt jelezték már a járási konferenciák is. A járási konferenciákon felve­tődött a CSEMADOK érdekvé­delmi jellegének, és annak szükségessége, hogy a CSEMA­DOK munkáját emeljük tudo­mányos szintre. Megoldást igé­nyel a Matica slovenská és a CSEMADOK viszonyának, vala­mint a demokratikus elvek el­mélyítésének a kérdése is. A tagság feleletet vár azokra a kérdésekre ís, amelyeket a CSEMADOK 1968. március 12-1 beadványa fogalmazott meg a nemzetiségi kérdés megoldásá­val kapcsolatban. Az említett problémák megoldására irá­nyuló törekvés új jelleget ad a rendkívüli X. országos közgyű­lésnek és bátran mondhatjuk, hogy jelentőségében egyenérté­kű lesz a CSEMADOK alakuló közgyűlésével. A rendkívüli X. országos köz­gyűlés nemcsak értékeli a IX. országos közgyűléstől eltelt munkát, hanem új programot ad a CSEMADOK-nak, megfo­galmazza a CSEMADOK belső életében szükségesnek mutat­kozó változásokat, valamint a CSEMADOK-nak az állami és tömegszervezetekhez való viszo­nyát. A programnak megfele- |4J lően megváltozik a CSEMADOK alapszabályzata is. Az országos 1989 közgyűlés lezár egy időszakot, | I ( J­és rehabilitálja azokat, akikkel szemben a múltban igazságta- _ lanság történt. A CSEMADOK Központi Bí- ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom