Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-05 / 54. szám, szerda

Következetesen az új szakszervezeti politika megvalósításáért KAREL POLÁtEKMLK, az SZKT elnökének beszéde a VI!. szakszervezeti kongresszuson 3ár nem a ml feladatunk, hogy értékeljük azt a politikai helyzetet, amikor hazánkban csúcspontját érte el a társadaliri válság, amely természetesen a szakszervezeteket sem hagyta é :n?etlenül, mégis legalább nagy vonalakban Jellemeznünk kel! a szakszervezeti mozgalomban lejátszódó fejlődést — mondotta bevezetőül PoláCek elvtárs, majd így folytatta: — A CSKP KB plenáris ülése 1968 elején új lehetőségeket nyitott a szakszervezetek számára is. Miközben a tagság körében ezt élénk visszhanggal fogadták, a szakszervezetek akkori vezető képviselői nem értették meg a Januári plénum Jelentőségét. Ezáltal elodáződott a szakszervezetek aktív bekapcsolódása a január utáni demokratizálódási folyamatba. Az új szakszervezeti politika fő kiindulópontját azonban már az SZKT V. plenáris ülése megszövegezte. Tudatosítottuk, hogy meg kell szilárdítani az üzemi bizottságok jogkörét és ugyanakkor érvényesíteni kell a szövetségi és nemzeti elvet. Egységünk annál erősebb és szilárdabb lesz, minél inkább a Cseh és a Szlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom természetes, önkéntes akaratára fog támaszkodni. A Csehszlovákia Kommunista Pártjához való viszonyunkat egészen világosan kifejtettük és egyúttal a CSKP akcióprogramjának támogatásával kiálltunk amellett, hogy a CSKP nélkül nem építhető fel a szocializmus. Ez a szakszervezetek alapvető viszonya a párthoz, ugyanakkor viszont nem lenne helyes, ha korlátoznánk az előbbiek saját állásfoglalását, vagy pedig csupán másodrendű szerepet engedélyeznénk nekik, a párthatározatok egyszerű végrehajtóivá kívánnánk őket tenni. Munkánk során — mondotta a szónok — a jövőben is érvényesíteni fogjuk saját nyílt állásfoglalásunkat azzal a célkitűzéssel, hogy megakadályozzuk a kabinetpolitikát és ily módon érvényesítsük azt a lenini gondolatot, hogy a pártnak közvetlen és állandó kapcsolatban "kell állnia a néppel. Fel akarjuk újítani a szakszervezetek jelentőségét, mint a Nemzeti Front fontos politikai erejét. A szakszervezeteknek, mint a munkásosztály és minden dolgozó szervezetének önállóan kell állást foglalniuk, és Jelentős politikai szerepet kell betölteniük mindazoknak a politikai, gazdasági és művelődési kérdéseknek a megoldásában, amelyek hazánk dolgozóinak életét érintik. Tudatában vagyunk emellett annak is, hogy a szakszervezeti mozgalom erejének megnövekedésével fokozódik a felelősségünk, viszont ugyanakkor az erőnkkel is megfontoltan kell gazdálkodnunk. Nem haladhatunk és nem is fogunk haladni sem az olcsó ígéretek, sem az ultimatlv követelmények úíján. Ugyanakkor nem engedhetjük meg, hogy a szakszervezetek a Jövőben alsóbbrendű szerepet játsszanak. Az FSZM társadalompolitikai programja A kongresszus elé terjesztjük a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom programját, amely kifejezésre juttatja hazánk alapvető társadalmi, gazdasági és szociális fejlődésével összefüggő komplex állásfoglalásunkat. Az egyes szakszervezeti szövetségek programjainak nagy része tárgyilagosan konkretizálja az egyes szakágazatok problémakörét. Egyes esetekben azonban olyan követelményeket is támasztottak, amelyeknek teljesítése a kívánatos határidők szempontjából az 1969. évben igen kérdéses. A felgyülemlett szociális kérdések mai megoldási lehetőségei nem korlátlanok, ezért maguknak a szakszervezeti szövetségek központi bizottságainak kell majd gondosan megvitatniuk a megoldások módját. Igaz, nem fordíthatunk többet a bérekre és a szociálpolitikai kérdések megoldására, mint amennyi forrással rendelkezünk. Ez logikus. Arról van ugyanis szó, hogy a követelményeinket ne utasítsák vissza minden további nélkül, és megoldásukat ne csupán a mai korlátozott lehetőségek színvonalára szorítsák vissza. Helyes lenne, ha úgy értelmeznék és értékelnék állásfoglalásainkat, mint a népgazdaságunk további gyorsabb fejlesztésére Irányuló egészséges és szükségszerű nyomást, mégpedig úgy, hogyha csak fokozatosan is, de következetesen teljesíthessük indokolt követelményeink nagyrészét. PoláCek elvtárs a továbbiakban elemezte a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa egyezményét, valamint az ezzel öszefüggésben foganatosított intézkedéseket. Ennek eredményeképpen például már a múlt évben emelhettük a béreket és a fizetéseket; az államvasutaknál például 17,9 százalékkal, a kiskereskedelemben 20,3 százalékkal, a közétkeztetésben 15,8 százalékkal, az élelmiszeriparban 11,5 százalékkal stb. Részben emelkedtek a gyermekpótlékok, a nyugdíjak, 1968. július 1-től 18 hétről 26 hétre hosszabbították meg a szülési szabadságot, és a munkaidő lerövidítése terén is előbbre haladtunk. A szakszervezetek ugyanakkor azt is elismerik — mondotta Poláček elvtárs —, hogy a népgazdaság fellendítése érdekében az új gazdasági reform keretében egyes szükségszerű, gyakran kellemetlen intézkedést sem kerülhetünk el. Ide tartozik például az árrendezés, ezért az ár- és a béremelkedés arányára vonatkozóan a kormány és az SZKT erre az évre megkötött egyezményét kulcsjelentőségűnek tartjuk. Egyebek között azt követeljük, hogy a kormány a szakszervezetekkel közösen határozza meg azoknak a létfontosságú szükségleteknek a jegyzékét, amelyeknél biztosítja az árak változtathatatlanságát, és hogy a többi árak mozgása is szigorúan szabályozott legyen, különös tekintettel a sokgyermekes családokra és azokra a családokra, ahol csekély az egy főre eső jövedelem. További nagy feladatok is állnak előttünk — folytatta a szónok. — Egyebek között az alapbérek rendezése az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban, az erdő- és vízgazdaságban stb., és hasonlóképpen alapvető változtatásokra lesz szükség a béradó rendszerében Is. Különösen nehéz lesz a helyzet a terclális szférában, konkrétan az orvosok, az alkotó és egyéb dolgozók fizetésének rendezése, továbbá a sokgyermekes családok és a nyugdíjasok helyzetének javítása terén. A szakszervezetek fontos tevékenységei közé tartozik szociálpolitikai vonatkozásban a dolgozók jogos követeiményelnek a védelmezése, a dolgozók egészségéről és munkabiztonságáról való gondoskodás és a jogbiztonság fokozása a munkaviszony terén. A munkatörvénykönyv számos része már túlhaladott, novellizálásra, illetve kiegészítésre szorul. Javaslatunk szerint felül kell vizsgálni, mennyiben felelnek meg az egyes jogszabályok a munkafeltételek, a dolgozók és a munkaadó szervezet közti kölcsönös kapcsolat, vagy akár a felmondási idő szempontjából. Az utóbbival összefüggésben PoláCek elvtárs megállapította; — További javaslataink a gazdasági reform megszilárdítását, főleg a munkaerő szabad mozgásának lehetővé tételét célozzák. Különösen a munkatörvénykönyv azon rendelkezésének a megszüntetését tartjuk szükségesnek, amely szerint a törvényes felmondási idő hat hónappal meghosszabbodik, amennyiben a dolgozó a munkatörvénykönyvben felsorolt indokok nélkül ad felmondást. A munkaerő kívánatos stabilitását a vállalatok vezetőségeinek más módon, különösen kedvező munkafeltételek megteremtésével kell biztosítania. Az FSZM programja a dolgozók további fontos szükségleteit is magába foglalja. Az egyik a munkabiztonság és a dolgozók egészségének a védelme, amelyet intézményesen a szakszervezetekről az állami szervekre ruháztat át. Hátra van viszont a nőkről, elsősorban a foglalkozásban levő anyákról való gondoskodás lényegbevágó, s emellett igen következetes megoldása, az üzemi étkezés minőségi javítása, a munkába járás megkönnyítése, az üdültetés további fejlesztése, a feltalálók és újítók mozgalmának támogatása stb. Szükségesnek tartjuk, hogy kifejezzük nézetünket az egyik legégetőbb kérdéssel, éspedig a lakásépítkezéssel kapcsolatban is. Elkerülhetetlen, hogy az állami irányító szervekben nagyon egyértelműen érvényesítsük azt az elvet, hogy a lakásépítkezésnek kell az új ötéves terv előkészítése kulcsjelentőségű pontjává válnia. Az ötéves tervet oly módon kell összeállítani, hogy közvetlenül a tervben megváltozzanak az egyes népgazdasági ágazatok arányai; itt kell meghatározni a lakásépítkezés javára előirányzott eszközöket, s e szerint kell módosítani az Illetékes központi, állami és valamennyi gazdasági szerv tevékenységét is, oly módon, hogy a lakásépítkezés valóban hatékonyan és komplex módon biztosítva legyen. Nem kívánok foglalkozni a gazdasági helyzet komplex elemzésével. Szükséges azonban rámutatni azokra a problémákra, amelyekben a szakszervezetek különösen érdekeltek. Idetartozik különösen az a tény, hogy a nemzeti jövedelem 1968-ban csaknem 7 százalékkal növekedett, a munkából eredő jövedelmek és a piaci alapok közti feszültság viszont egyelőre nem csökkent. Ugyanakkor, amikor a lakosság pénzjövedelme növekszik (21,4 milliárd koronával az 1967. évhez viszonyítva), még mindig fennáll az ellentét a kínálat és a kereslet között. Szakszervezeti szerveink tapasztalatai arra vallanak, hogy az, amit ez Ideig a népgazdaság irányításának tartottunk, csupán a régi és az új irányítási rendszer közötti — nem túlságosan sikeres — kompromiszszum. Ez ideig nem sikerült a gazdasági eszközök segítségével nyomást gyakorolni iparunk szükségszerű strukturális átépítésére, az új technika hatékonyabb és gyorsabb bevezetésére, a termelés progresszívebb szervezésére, a fokozottabb műszaki színvonalra, a termékek jobb minőségére és a termelési költségek csökkentésére. Ennek egyik legdöntőbb okát abban látjuk, hogy nem valósítottuk meg kellőképpen az árak rendezését, pedig ebből következik a gazdasági eszközök elégtelen minősége és labilitása is. Valamennyi szakszervezeti szervnek — különösen a vállalatokban — már ma tudatosítaniuk kell, hogy a vállalati szféra viszonylagos önállósítása nemcsak azt fogja jelenteni, hogy a vállalatok — a gazdasági szabályokat figyelembe véve — teljes felelősséggel fognak dolgozni, hanem azt is, hogy most gazdaságilag saját akaratukból kénytelenek lesznek azt tenni, amit eddig gyakran és hatástalanul a központból parancsoltak rájuk. A szakszervezetek csak abban az esetben támogathatják a maguk részéről az új gazdasági rendszert, ha alaposan tájékoztatják a dolgozókat a fejlődési folyamatról és ennek valamennyi következményéről, különösen a vállalatok helyzetét illetően. A szakszervezeti szerveknek ezért nemcsak azt kell jól tudniuk, mit engedhetnek meg maguknak a vállalatok, hanem azt is, hogy milyen jogaik és kötelességeik vannak a vállalatoknak az egész társadalommal szemben. Ennek során természetesen nem hagyhatják figyelmen kívül a munkafegyelem és a technológiai fegyelem megszilárdítását, sem pedig a törvények következetesebb tiszteletben tartását, különösen azokét, amelyek a dolgozók jogait biztosítják. A dolgozók részvétele az irányításban Poláček elvtárs beszéde e részében először azt részletezte, miképp érvényesül a dolgozók részvétele — a tudományos-műszaki forradalom keretében — az Irányításban. Elemezte az eddigi tapasztalatokat, majd így folytatta: — Nem becsülhetjük le a dolgozók fokozott részvételét a termelési folyamat Irányításában és a termelés eredményeiben való közvetlen érdekeltségüket a mai nagyfokú társadalmi munkamegosztás közepette, amely az élenjáró technika felhasználásával dolgozik. A termelésben való részvétel magasabb formáiért küzdenek ma a haladó szakszervezetek a tőkésvilágban is. Ugyanakkor — a fokozódó tudományos-műszaki forradalommal összhangban — növekszik a termelésirányítás színvonalával szembeni Igényesség is. A vállalatokról szóló új törvényjavaslat értékelésekor abból Indulunk ki, hogy éppen az embernek a vállalat irányításában elfoglalt helyzete fejezi ki legjobban az új gazdaságirányítási rendszerünk valódi szocialista tartalmát. Abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy itt valóban annak az elvnek a nem formális megvalósítására kellene törekedni, amelyet ez ideig mint „az Irányításban való részvételt" emlegettünk. Ez a feladat éppen azért nehéz, mert az irányítás olyan demokratikus megoldását igyekszünk megtalálni, amely teret biztosít mind a vezetés szakmai vonatkozásainak teljes érvényesülése számára, mind a dolgozók vállalati tanácsai létezése és tevékenysége, úgyszintén a jő munkát végző szakszervezeti szervezet számára is. Ugyanakkor azt a nézetet valljuk, hogy mind a három említett tényezőnek a küldetését és konkrét szemben, aki a vállalat mindennapi működésének irányítása közben a munkajogi kapcsolatokban konkrét Intézkedéseket foganatosít majd, a szakszervezeti szervek túlnyomórészt a közös határozathozatal jogát fogják érvényesíteni. A szakszervezetek következetesen követelni fogják azt is, hogy meglegyenek a kezdeményezés és a munkaverseny szükséges feltételei, ámde nem vállalhatják magukra azok közvetlen szervezését, márcsak azért sem, mert a kezdeményezés nélkülözhetetlen feltételei közé a folyamatos munkaszervezés, az Igazságos jutalmazás, az emberek közötti jó viszony stb. tartozik, amelyeknek támogatásában közreműködhetnek ugyan a szakszervezetek, de az ez irányú munka zöme a vállalati szervekre hárul. Figyelmet érdemel a „szocialista munkabrigádok" kérdése is, hiszen ebben az évben ünneplik fennállásuk 10. évfordulóját. A demokrácia tevékenységét kölcsönösen nem lehet helyettesíteni. Ezek lényegében azok a fő okok, amelyek miatt az SZKT a múlt év folyamán pozitív álláspontot foglalt el a dolgozók tanácsainak megalakításával, jóváhagyásával és tevékenységük felülvizsgálásával kapcsolatban. A dolgozók tanácsai és a vállalatvezetés jogkörének a körülhatárolását szintén helyesnek tartjuk. A javasolt rendszer hatékonyságának érdekében viszont szükséges, hogy a dolgozók tanácsai jogot kapjanak az igazgató kinevezésére, és arra, hogy munkaszerződést kössenek vele, Illetve leválthassák. Ebben egy olyan intézkedést látunk, amely a gazdasági eszközök következetes érvényesítésével együtt kizárja azt, hogy kívülről esetleges adminisztratív beavatkozásokra kerüljön sor a vállalat gazdálkodásába. A törvénynek az a rendelkezése, amely a vállalati integrációkkal foglalkozik, nézetünk szerint szintén helyes, egyes részletkérdésekben azonban módosítást kívántunk. Egyebek között azt követeltük, hogy szerepeljen benne egy ilyen paragrafus is: „A Forradalmi Szakszervezeti Szövetség szerveinek jogalt — amelyeket külön előírások szabályoznak — ez a törvény nem érinti. A szakszervezeti szervek hatáskörükben érvényesítik őket a vállalat Illetékes szerveivel szemben." Tekintettel arra, hogy a vállalati tanácsok határozzák majd meg a távlati gazdaságpolitika, a gazdasági és szociális fejlődés elveit, a kölcsönös kapcsolatok terén nagyobbrészt a szakszervezeti szervek közös együttműködési jogának érvényesítése jut érvényre. Ezzel szemben azzal az Igazgatóval a szakszervezetekben Az új szakszervezeti szövetségek a tagság követelményei alapján jöttek létre. A Szakszervezetek Központi Tanácsa teljes mértékben figyelembe vette az indokolt kérelmeket. A szövetségek tagjai most elvárják, hogy alaposabban becsüljék fel a szociális és a gazdasági szükségleteiket, szélesebb teret biztosítsanak a problémák megoldásának és hatékonyabban védjék érdekeiket. A két nemzeti szakszervezeti mozgalom létrehozása, és önkéntes egyesülésük a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban annak a közös törekvésnek a megnyilvánulása, hogy új alapon kívánják megvalósítani a szakszervezetek egységét. Ebben nyilvánul meg a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság munkásosztályának a szolidaritása és közös érdeke. A Cseh és a Szlovák Szakszervezeti Szövetségek elnökségei arra az egyöntetű álláspontra jutottak, hogy a két nemzeti mozgalom egységének egy országos szervezetben kell megnyilvánulnia. Ennek az egységnek a kifejezője lesz á csehszlovák szakszervezetek szövetségi szerve, amely olyan jogkörrel fog rendelkezni, hogy megoldhassa a két nemzeti mozgalommal összefüggő koncepciós kérdéseket. Ez a szerv a javaslat szerint a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Bizottsága lenne. Beszámolója befejező részében PoláCek elvtárs kiemelte, hogy a csehszlovák szakszervezetek programja, amely az FSZM új politikáját és helyzetét tükrözi a társadalmunkban, nem maradhat elszigetelten a nemzetközi fejlődés feltételeitől. — Programunkban nyíltan kifejezést adunk annak — mondotta —, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nemzetközi tevékenysége szakaszán a nemzetközi szolidaritás és a proletár internacionalizmus elvei szerint tevékenykedik, és a haladó nemzetközi szakszervezeti mozgalom elválaszthatatlan részének tartja magát. Programunk elveivel összhangban — mondotta a továbbiakban — támogatni fogjuk a csehszlovák külpolitika fő irányelveit, amelyek békefeltételeket biztosítanak szocialista társadalmunk további fejlődése és szuverenitásunk számára. Teljes mértékben egyetértünk a szövetségi kormány programnyilatkozatával, amely hangsúlyozza, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság aktív mődon vesz részt a béke fenntartásában és a szocialista országok a világon elfoglalt helyzetének a szilárdításában. Ezért tovább fejlesztjük kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Ebben látjuk fontos hozzájárulásunkat ahhoz, hogy megszilárduljon a nemzetközi munkás- és szakszervezeti mozgalom.