Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-30 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN 1969. március 30. A NAP kel: 5.28, nyug­szik: 18.10 órakor. A HOLD kel: 14.23, nyugszik: 4.22 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZALÁN — VIEROSLAVA nevű kedves olvasóinkat • 1844-ben született PAUL VERLAINE irancia szimbo­lista költfi (+ 1896). • 1859-ben született MÉRAY­HORVÁTH KÁROLY író, szo­ciológus, mérnök, a Méray— Rozár-féle elektromos sze­dő- és öntőgép egyik felta­lálója (t 1938). • 1894 ben ezen a napon ért Csáktor­nyánál magyar földre Kos­suth Lajos koporsója. Képeinkről, illusztrációinkról Sok olvasónk panaszkodik, hogy a lapunkban megjelenő fényképek elmosódottak, néha a legjobb akarattal sem lehet kivenni, mit ábrázolnak. Má­sok szemUnkre vetik, hogy a színes alányomásokon képte­lenek elolvasni a szöveget, nem is beszélve az Időnként alkalmazott negatív nyomású szövegekről. Sajnos, be kell Is­mernünk, hogy a kritikák nagy része jogos, és mi ugyanúgy bosszankodunk, mint olvasóink. Nem akarnnk kifo­gásokat keresni, azonban szá­mos olyan probléma van, ame­lyek megoldásán mindeddig eredménytelenül fáradozunk. Említsünk meg legalább né hányat: A képek és illusztrációk mi nűségét alapvetően meghatá rozza a papír minősége. Saj­nos, ezen nem tudunk segíteni, egyszer jobb minőségű papíron nyomják az Oj Szót, máskor viszont olyan gyatra, hogy még a szöveget is alig lehet elolvasni. Ezen sajnos nem tudunk segíteni, és továbbra is ki vagyunk szolgáltatva a papírgyáraknak. Vállalatunk többször tárgyalt a papírgyár­ral, ennek azonban amint ol­vasóink is látják, mindeddig nem sok a látszatja. A másik fájó pont a klisék minősége. Néha ragyogó, szép képekről is olyan rossz repro­dukciókat kapunk, hogy kény­telenek vagyunk szemrehá­nyást tenni a vállalat klisé­gyártó részlegének. Persze ne­kik is van magyarázatuk: sok a munka, gyorsan kell a kli­sé, rossz a nyersanyag stb. Ezt tehát további olyan ténye­ző, amelynek nagyon ls vál­tozó színvonalát nemigen tndjuk befolyásolni. ígéretet kaptunk arra, hogy megszigo­rítják a minőségi ellenőrzést. Olvasóinkra bízzuk, állapítsák meg, betartják-e a szavukat. Az utóbbi időben igyekszünk új, friss, ötletes grafikai meg oldásokkal színesebbé tenni la­punkat, ós kísérleteink bizony néha nem sikerülnek a leg­jobban. Ilyenkor aztán a szí­nes alányomáson elmosódik a szöveg, vagy a negatív sorok értelmének megfejtéséhez ki­csit meg kell erőltetni a sze­met. Ezért olvasóink elnézését kérjük. Összehasonlíthatatla­nul több azonban, a jó, szép megoldás, mint a félresikerült túlzás. Ezt úgy gondoljnk el­ismerik olvasóink is, amit a szerkesztőségbe érkezett leve­lek is bizonyítanak. Es ösz­tönzést, biztatást jelent továb­bi munkánkban. A Vasárnapi Oj Sző követ­kező számában Senki sem bán­fa meg címen nyilatkozik la­punknak Ľubomír Dohnal, a Szövetségi Gyűlés alelnöke. Az interjú a kisipar helyzeté­vel foglalkozik. Közöljük Dó­sa József cikkét a rimaszom­bati járás gazdaság-fejleszté­séről. Bolero az Ebro-frontl pergőtűzben — ez a cfms Barsi Imre írásának és a ha­zai írók közül a jövő héten Szabó Bélát szólaltatjuk meg, akinek A gombák halála című Írását tesszük közzé. A SZERKESZTŐSÉG Visszatérés az alapelvhez Volt idő, amikor a szocializmus romantikusai azt hitték, hogy a munka nyomban becsületbeli üggyé válik, mihelyt megszűnik az embernek ember által való kizsákmányolása. Ez a hiedelem ké­sőbb vezérelvvé vált, s mint ilyennel egy sereg munkaügyi tör­vénynek és rendeletnek kellett összhangban lennie. Sok-sok év gyakorlata bizonyította azután, hogy a dolgozó tömeg öntudata egy tulajdonjogi fordulat hatására nem változik meg azonnal, gyökerestül, hanem a változás csakis hosszú érlelődésnek, szabá­lyozott fejlődési folyamatnak lehet az eredménye. A szocializmus létbiztonságot teremt a széles tömegek számá­ra — hirdetik a transzparensek. Ez alatt a létbiztonság alatt álta­lában mindenki azt érti, hogy a mnnkás nem kerülhet az ntcára, mert súlyos ok nélkül nem mondhatnak fel neki, s különben is: törvény biztosítja jogát, arra, hogy dolgozzék. A munkához való jogot biztosító törvény kétségkívül haladó, igazságos és humánus, viszont önmagában még nem szavatolja a létbiztonságot. A tény­leges létbiztonsághoz szükség van jól prosperáló gazdaságra. A jól prosperáló gazdaság pedig — mint szerte a világon láthatjuk — kemény munkafegyelmet követel — nálunk természetesen az em­beriesség határain belül. Ugyanis, ha nincs kellő munkafegyelem — minden szinten és fokonl —, akkor a gazdaság odajuthat, ahova a miénk is jutott. Az ország vezetői az utóbbi időben gyakran panaszkodnak amiatt, hogy a termelésben nem használják ki eléggé a munkaidőt, rossz a gyártmányok minősége, lassú a munkaütem és így tovább. Vagyis azért rossz a gazdasági helyzet, mert az emberek nem akarnak jól dolgozni. A becsületes, lelkiismeretes dolgozók zokon veszik az ilyen szavakat, mert egyrészt annyira általánosak, hogy csak az veszi magára, aki akarja, másrészt, mert azt a látszatot keltik, hogy „fönt" minden rendben van, csak „lent" van megint baj. Hol­ott valójában úgy fest a dolog — egy szélsőséges hasonlattal szem­léltetve —, mint az egyszeri kocsis esete: kímélni akarta a lova­kat, hát szabadjára eresztette a gyeplőt. A lovak nyomban esze­veszett vágtába kezdtek, úgyhogy a kocsis már csak az árokban tudta megállítani őket. Ekkor aztán ostort fogott rájuk és szitko­zódott, mert hogy visszaéltek a jóságával. Egy ország gazdasági helyzetének leromlása sokkal bonyolultabb folyamat, mint egy szekér elragadása, de nem Is csak arról van szó, hogy itt valaki „szabadjára eresztette a gyeplőt". A jó kocsis is engedi vágtázni a lovait, s azok mégsem szaladnak az árokba, mert tudja, mikor melyik szárát húzza meg a gyeplőnek. A rossz munkafegyelem és az anyagi értékek elfecsérlése már hosszú évek éta probléma ebben az országban, s tapasztalatok bi­zonyítják: probléma lesz mindaddig, amíg olyan gazdasági rend­szert nem sikerűi kialakítani, amely egyszerűen büntetni fogja a naplopókat és a hanyagokat, de egyúttal tisztességesen jutalmaz­za a becsületes dolgozókat. A szocializmus két évtizede alatt be­bizonyosodott: nem mindenkit lelkesít és serkent a gyárak és a fűid közös tulajdona, s nem ts mindenkit bir jobb belátásra az értelmes szó. A szavaknak ugyanis nincs hatása akkor, ha a lé­hák léhaságát és a tehetetlenek tehetségtelenségét éppúgy űze­tik, mint a szorgalmasok szorgalmát és a leleményesek eszessé­gét. Azok, akik nem félnek a tisztességes munkától, akik tudják, mi a munkafegyelem, már nagyon megelégelték a szócséplést. A dol­gos ember látni akarja munkájának az értelmét és gyümölcsét. Ha ezt látja, akkor nincs szüksége semmiféle biztatásra. Viszont an­nak, aki dologkerülő, telebeszélhetik a fejét, akkor sem fog becsü­letesen dolgozni. Ha csak nem kényszerítik rál Vagyis végeredményben semmi másról nincs szó, mint arról, hogy végre érvényesüljön a szocializmus egyik alapelve: „m I n­denkl képességei szerint, mindenkinek mnnkája szerint"!! Vajon meddig kell még várni rá? SZABÓ GÉZA Lezárul az afomsorompó Az utóbbi hetekben tovább bonyolódott a világpolitikai helyzet. A két világrendszer vezető nagyhatalmainak a kapcsolatai holt­ponton állnak, és úgy t&nlk, elég nehéz lesz onnan kimozdítani. Diplomáciai úton történnek ugyan kísérletek a hűvös légkör meg­változtatására, a látványos eredményekre azonban úgy látszik még várni kell. Ebben a helyzetben felvillantott egy reménysugárt az Egyesült Államok szenátusának határozata, amely ratifikálta az atomfegyverek továbbterjedését gátló egyezményt. Nixon elnök ugyan nem valami lelkesen beszélt az egyezményről, azonban úgy látszik európai körútján meggyőzték a szerződés hasznosságáról. Ha az amerikai elnök aláírja a szerződést, valószínű a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ratifikációja sem várat magára, és ezzel teljesül a megállapodás érvénybelépésének legfontosabb feltétele. Ezután még 4D országnak kell csatlakoznia a szerződéshez, és csak ntána lép érvénybe. Ez már nem lesz probléma, mert számos or­szág csak arra vár, hogy a nagyhatalmak aláírják, azután ők is csatlakoznak. (Igaz, hogy Kína, India, japán, Pakisztán és néhány más ország bejelentette, nem írja alá a szerződést, j A csehszlovák közvélemény megelégedéssel fogadta azt a hírt, hogy kormányunk is javasolja a Szövetségi Gyűlésnek az atomso­rompő-egyezmény ratifikálását, és ezzel elsők között csatlakozik a béke ügyét szolgáló nemzetközi egyezményhez. Felvetődik a kérdés, jelent-e valami pozitív lépést az atomsorom­pó egyezmény a fegyverkezési hajszában? Jelentőségét nem szabad túlbecsülni, és tény, hogy a leszerelés alapvető problémáit nem oldja meg. Azonban az is hiba lenne, ha nem vennénk észre, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a két világrendszer közötti meg­egyezés lehetőségét bizonyítja és hozzájárulhat a fegyverkezést akadályozó fontosabb kérdések rendezéséhez. A szerződés leszögezi, hogy az atomhatalmak a nukleáris fegy­verekkel nem rendelkező államoknak nem adják át a tömegpusz­tító fegyvereket, sem a gyártási titkot. Azok viszont nem töreksze­nek megszerzésükre. A szerződés leszögezi, hogy az atomhatalmak, amelyek a Biztonsági Tanács állandó tagjai, megvédik a szerződés­hez csatlakozó, atomfegyverekkel nem rendelkező országokat min­denféle agressziótól és szembeszállnak mindazokkal, akik atomfegy­verekkel fenyegetik meg ezeket az országokat. A szerződés biztosítja valamennyi országnak teljes egyenlőségét az atomenergia békés felhasználásában, és a szerződő országoknak az atomhatalmak biztosítják e téren a támogatást. A megállapodás nem a legtökéletesebb, hiszen nem korlátozza az atomfegyverekkel rendelkező hatalmak további fegyvorfelhalmo­zását, nem tiltja felhasználásúkat, sőt még az atomfegyver-kísérle­tek teljes betiltását sem rögzíti. Mindezen fogyatékosságok ellenére is a szerződés ratifikálása hozzájárni a nemzetközi feszültség csökkenéséhez, és ast bizonylt­ja, hogy a józan ész a legnehezebb körülmények között Is Igyek­szik ntat törni. SZOCS BÉLA Szeptember óta Biafrából 2200 gyermeket menekítettek Ga~ bonba, 120-at pedig Elefántcsontpartra. A képen: A megmen­tett gyermekek egyike a libre ville-i kórházban. (AFP felvétele) A Concorde mintáid francia—brit szuperszonikus utasszállító repülőgép Toulouse-ban nemrégen végezte második próbajára* tát. Egy telies órát töltött a levegőben, 3500 méter magasságot és óránkénti 600 kilométeres se bességet ért el. (Keystone felv.j Az idén már 1500 Moszkvics 40 0 mintáid személyautó haladt át az ágcsernyöl rendezőpályaudvaron. (CSTK felvétele) TÁRGYALNAK... Alkalomra lesnek a héják. (Denver Post karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom