Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-30 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

(Folytatás a* 1. olüslröl) piáslk szervnek a Járási lskolaügyt Igazgatósággal szembeni jogkörét pontosan kijelöljük. A föderatív elrendezést megelőzően az Iskolaügy Irányítása centralizált volt s a prágai Oktatásügyi Minisztérium útján történt. Az SZNT Oktatásügyi Megbízotti Hivatala csak korlátozott jogkörrel rendelkezett. Szlovákiában az oktatásügyet egész terjedelmében ezentúl az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma fogja igazgatni és irányítani. S ez így helyes, mivel az oktatásügy a nemzeti kultúra szerves, elválaszthatatlan része. • Egy nemzetiségileg tagolt államban az Iskolar ügy irányítása különösen érzékeny pont. Kút öm álló, egyenjogú oktatásügy t mtntsztértum létesíti se kapcsán felvetődik a kérdés, ex ax állapot cet egyes köztársaságokban nem eredményez-e kit eltérő iskolapolitikát? — Nem, ezt neon szeretnénk! Ez a szlovák és a cselí oktatásügynek egyaránt kárára lenne, sőt következményeiben a tanulók és a diákok ls kárét látnák. Ezzel azonban nem akarom azt állítani, hogy egy-egy kérdésben nem lesznek eltérő vélemények. Hiszem esetenként ez tulajdonképpen szükséges la lesz, s a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve ez csak természetes. Ez kiváltképp a humán jellegű tantárgyak, •például az anyanyelv, a történelem, a honismeret stb. oktatására vonatkozik. Eltérések lesznek egyes szervezési kérdésekben is, például az iskolarendbea vagy a már említett irányítási rendszerben. Ám az iskolarendszer felépítésével és működésével, valamint a tanítók képzésével, anyagi és szociális ellátottságuk biztosításával kapcsolatos alapvető kérdéseket közösen, kölcsönös megbeszélések alapján oldjuk meg. • Milyen lesz a két szocialista köztársaság minisztériuma közti együttműködés s az oktatásügy mely kérdései kerülnek megvitatásra és jóváhagyásra a föderális szervek elé? Hogyan egységesítik az iskolaügy alapvető kérdésett az ország területén? — Erre a kérdésre már részben válaszoltam, ám nem elég kimerítően; ehhez a kérdéshez több mondanivoló kívánkozik. Köztudott, hogy az oktatás terén-nem létesült föderális szerv. Ez azt jelenti, hogy az oktatás és nevelés kérdései kizárólag a nemzeti minisztériumok hatáskörébe tartoznak. Dr. Vilibald Bezdíőek profeszszorral, a Cseh Szocialista Köztársaság oktatásügyi miniszterével együttműködési megállapodást írtam alá és megegyeztünk, mely kérdéseket fogjuk kölcsönösen megvitatni, megbeszélni és elbírálni, illetve közösen a Szövetségi Gyűlés elé terjeszteni. A megállapodás értelmében a két minisztérium egyes szervei az együttműködés feltételeit és lehetőségeit konkrét formába öntötték. A közös tevékenység segítése és koordinálása az „iskolaügyl tanács" feladata, melynek — paritásos alapon — a két minisztérium vezető dolgozói esetleg más iskolaügyi és pedagógiai szakemberek lesznek a tagjai. Az iskolaügyre vonatkozó alapvető kérdéseket, azaz a főiskolákról szóló törvényt és az iskolai alaptörvényt a szövetségi szervek fogják megtárgyalni. Természetes hét, hogy az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is — nemzetiségre való tekintet nélkül — ápoljuk a kölcsönös kapcsolatokat és az iskolák közti barátságot. Ezek nagy jelentőségűek nemcsak a kölcsönös megismerés, hanem az oktató-nevelőmunka eredményeinek összehasonlítása szempontjából is. • Az új tisztséget elfoglalva bizonyára volt valamilyen elképzelése arról, mit szeretne elérnt, illetve hogyan kíván ténykedni. Szeretnénk, ha körvonalazná terveit s elárulná elképzeléseit. — Szeretnék hozzájárulni főleg ahhoz, hogy mielőbb kedvezőbb feltételek teremtődjenek a tanítók számára, munkájuk és életük s egyáltalán az iskola számára. Véleményem szerint szakágazatunknak ez a legfőbb küldetése. Másrészt, arra törekszem, hogy tért hódítsak Iskolarendszerünk fejlesztése és korszerűsítése gondolatának. Mindezt azért, hogy lépést tartsunk a világgal. Ebben rejlik az alapiskolák új koncepciójának, az általános középiskolák négyéves gimnáziumra való átépítésének, valamint a főiskolai törvény módosítása előkészítésének értelme. Közvéleményünk erről azonban már tudomást szerezhetett. Munkánk nem lesz könnyű. Viszont szeretném, ha tévedések nélküli, hibamentes lenne. Ezért főleg a tanítói közvéleményre, a tanítóság nézeteire és a pedagógiai tudományra szeretnék támaszkodni. TudaIt, tában vagyok annak, hogy mindenekelőtt tetteimmel segíthetem és vihetem előbbre a nevelés és művelődés sikeres fejlődését Szlovákiában. Szeretném, ha a minisztérium és a tanítók közt továbbra is kölcsönösen jó megértés lenne, s közös aktivitásunkkal szilárdítanánk egységünket a munkában és az eljövendő sikereknek egyaránt örülnénk. Csak közös erővel érhetünk el valamit. A mi nemzetünkhöz és államunkhoz hasonló országok előnyét a nép képességeinek és tehetségének sokoldalú fejlesztésében, támaszunkat csak a nagyfokú értelemben és szellemiségben látom. Ezért a nevelés céljaira fordított beruházást tartom a leghatékonyabb és leggazdaságosabb befektetésnek. • Az utóbbi Időben sok szó esett a csehszlovák iskolaügy rendszere módosításának szükségességéről. Köztudott, hogy a cseh és a szlovák tskolaügy anyagi feltételei eltérők. Miben látja ön, miniszter elvtárs a legnagyobb fogyatékosságokat és mik ennek az okai? — A szlovákiai iskolaügy terén — de nemcsak itt — számos megoldatlan és valóban égető probléma van. Ezek különösen a helyiségek hiányával kapcsolatos nehézségek — kezdve az óvodáktól egészen a főiskolákig —, azonban káderproblémák ls vannak. S az okok? Elsősorban a múlt szegény hagyatékában, valamint a tervezésnél az iskolák szükségleteinek helytelen megítélésében keresendők. Az iskolák év, ről évre rohamosan gyarapszanak. A szemléletesség " kedvéért megemlítek néhány példát: 1945 óta az alapiskolai tanulók száma 450 ezerről megközelítőleg 800 ezerre nőtt. A közép- és főiskolák növendékeinek •J száma több mint hatszorosára emelkedett. A gyermeÁpoljuk a közös kapcsolatokat DR. MATEJ LOCAN OKTATÁSÜGYI MINISZTER keknek mintegy 60 százaléka újonnan épült iskolában tanul; ezeket az elmúlt 20 év alatt létesítettük. Ennek ellenére magas a műszakokban való oktatás aránya (23 százalék) és elégtelen számos iskola felszerelése és ellátottsága is. Nem kielégítő a szakoktatás színvonala sem, különösen az alapiskolák 6—9. évfolyamában. Elsőrendű feladatunk, hogy minden iskolatípusban mielőbb pótoljuk a hiányt — a helyiségek és berendezések hiányára gondolok — és elegendő szakképzett tanítóról gondoskodjunk. 0 Az iskolák problémáiról szólva érdekelne bennünket a nemzetiségi Iskolaügy helyzete is. Az önrealizálás és önigazgatás — véleményünk szerint — a nemzetiségi Iskolapolitikában valósítható meg a legkönnyebben. Ml az Ön véleménye erről, s nézete szerint a minisztérium felépítésében hogyan fejeződik majd kt ez az elv? — A nemzetiségi iskolaügy a szlovák, illetve cseh Iskolaügy elválaszthatatlan része; együtt a csehszlovák iskolarendszert alkotják. A nevelés elvei és céljai mindig azonosak s függetlenek attól, hogy ezeknek az elveknek milyen nyelven tesznek eleget. Törvényszerű azonban, hogy a nemzetiségi jellegzetességeket és sajátosságokat — különösen az oktatő-nevelő folyamatban és a személyi ellátottság terén — tiszteletben kell tartani. A nemzetiségi iskolaügy tehát egyenlő jogokkal rendelkezik, ám kötelességei is egyformák. Ami a körülményeket Illeti — elsősorban az anyagi feltételekre gondolok — a magyar és vztovák tannyelvű Iskolák közt nincs lényegesebb eH térés. A szakkáderek kérdését, azaz a szakképzett tanítókkal való ellátottságot tekintve viszont a magyar és ukrán iskolák terén jobb a helyzet, mint a szlovák iskolákban. Lényegesebb eltérések szerintem nincsenek az ifjúság életre való előkészítése színvonalában sem. Nehézségek mutatkoznak azonban főleg a szlovák nyelv oktatása terén. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának — az Idegen nyelvoktatás korszerű elveinek érvényesítésével — különösen ezen a téren kell hatékonyabb segítséget nyújtania a nemzetiségi Iskoláknak. A minisztérium felépítésében a nemzetiségi iskolaügy sajátos szükségleteit a nemzetiségi iskolák önálló szakosztályának létesítésével juttatjuk kifejezésre. Az oktatásügyi miniszter egyik helyettese ls magyar nemzetiségű lesz. • A nemzetiségi iskolaügyben az óvodák és, szakiskolák terén a legnagyobbak a hiányosságok és fogyatékosságok. Milyen javulást várhatunk a jövőben? — A magyar tannyelvű óvodák hálózatának kiépítettsége (mennyiségi szempontból) megfelel a lakosság számának s arányban van a Szlovákiában beiskolázott gyermekek viszonylagos számával is. Az óvodákkal kapcsolatos problémák jobbára a tanítás szervezésével, az óvodák célszerűtlen elhelyezésével, valamint a szülők részéről óhajtott tanítási nyelv elveinek megsértésével függnek össze. A fogyatékossá^ gok kiküszöbölésére fokozatosan sor kerül, hiszen a vegyes lakosú járások vezetőségének és nekünk ls a minisztériumban ez egyaránt érdekünk. Az utóbbi három évben jelentősen bővítettük a magyar tannyelvű szakközépiskolák hálózatát is. A hely^ zet javítása során harmonogram szerint járunk el, melyet az SZNT volt Oktatásügyi Megbízotti Hivatala mellett működő nemzetiségi iskolák titkársága dolgozott ki és az SZNT oktatásügyi bizottsága hagyott jóvá. Ennek alapján 1971. szeptember 1-től a középfokú iskoláztatás szempontjából lényegében egyforma feltételeket teremtünk mind a magyar, mind pedig a szlovák nemzetiségű tanulók számára. A magyar nemzetiségű gyermekek középiskolai beiskolázásának lehetőségei lényegesen javulnak és bővülnek az új típusú általános műveltséget nyújtó középiskola, a négyéves gimnázium létrehozását kö^ vetően. 9 A szocialista társadalomban az új értelmiség nevelésének rendkivül nagy szerepe van a nemzetiségek szempontjából is. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, a magyar nemzetiségűek főiskolai felvétele évről évre messze az országos átlag alatt marad. Hogy akarják ezt az aránytalanságot kiküszöbölni s Ön szerint mi a legfontosabb teendő? — Nem szeretnék önnel vitába szállni, de meg kell mondanom, hogy állítása — véleményem szerint — a magyar nemzetiségű tanulók aránytalan főiskolai felvételéről, nem helytálló. A magyar tannyelvű középiskolákból főiskolai továbbtanulásra jelentkező tanulók viszonylag olyan arányban nyernek felvételt, mint a szlovák tannyelvű Iskolát végzettek. Például a múlt évben a magyar általános középiskolákból 486 gyermek jelentkezett főiskolai tanulmányokra; ebből 308 bekerült a felsőfokú tanintézetekbe. Az igazság azonban az, hogy főiskolára — a szlovák tannyelvű iskolák tanulóihoz viszonyítva — kevesebb magyar nemzetiségű gyermek jelentkezik. Ez különösen a műszaki irányzatú főiskolák esetében szembeötlő. Szükséges tehát a magyar nemzetiségű középiskolai végzősök érdeklődését felkelteni a főiskolai továbbtanulás — de nemcsak a humán tagozatú főiskolák — iránt. A főiskolai felvételi vizsgáknál a nyelvismeretet nem tartom nehézségnek. Tudomásom szerint nem is fordult elő olyan eset, hogy nyelvismeret hiányában valaki nem nyert volna főiskolai felvételt. Ugyanis köztudott, hogy az SZNT volt Oktatásügyi Megbízotti Hivatala irányelvei értelmében a főiskoláknak — a magyar nemzetiségű érdeklődök esetében — a felvételi vizsgáknál nem szabad mérvadónak tekinteniük a nyelvismeretet. A szakismeretet, a tudást és a felkészültséget tekintve azonban minden tanulóval szemben egyenlő követelményeket támasztanak. Tekintettel arra, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban a magyar nemzetiségű polgárok körében az utóbbi időben gyakran megjegyzés és különféle észrevétel hangzott el, utasítottam az illetékeseket, hogy ezt a problémát mélyrehatóbban vizsgálják felül. Amennyiben szükséges lesz, olyan intézkedéseket foganatosítunk, amelyek a nemzetiségi tanulók főiskolai felvételét gátló akadályokat eltávolítják. Könnyelmű Soha többé nem teszek könynyelmü ígéretet. — Fiam, szerezhetnél egy csomag homokozott kátránypapírt, sehol nem tudok hozzájutni, — mondotta a minap apósom. — Kellene a nyártkonyha tetejére ... — Kátrány papírt? — csodálkoztam. — Hát még ez is probléma? Szerzek én ha kell, akár egy vagonnytt is. Holnap itt lesz a papír... Hát ez az, kérem. Másnap beállítottam Losoncon az építőanyagok elárusító helyére. — Van papír, de még nem jött meg hozzá a számla. Majd a jövő héten, — mondották. — De nekem most kéne. Nem lehetne ideadni, fizetnék érte öszszeget, mondjuk többet, mint a várható ára. Aztán majd kiegyenlítenénk a számlát. Megbízom önökben ... ígéret — Sajnos, nem lehet. Számla nélkül nem ... Sebaj. Ott a szomszédban a Jednota építőanyag-lerakata. Majd ott lesz papír. Ott sem volt. Kátránypapír nincs. Makacs ember vagyok. Azért is szerzek, még ha le ts kell járnom érte a lábamat. Meg aztán megígértem. Irány Fülek. Először azokon a helyeken, ahol ilyesmit árusítani szoktak. Van, de nem homokozott. Vantiak azonban nekem ismerőseim is. Telefon ide, telefon oda. Nincs kátránypapír. Illetve van, de nem homokozott. Ez ts jó, ajánlotta valaki, csak szurkot kell hozzá vásárolni, le kell vele önteni a papírt, aztán meg kell szórni brlzollttal. Vagy homokkal. Mint a gazdasszonyok a mákosnúdlit... Ezt nem fogadhattam el, mert már kivettem a fizetett szabadságomat, így ilyen műveletre nem tudok rászánni két napot. Ha nem volt Losoncon, Füleken, majd lesz Nagykürtösön. Az is járási székhely. Ott sem volt. Az ismerőseimnél sem — mint például a járási építkezést vállalatnál, az állami gazdaságban, meg még néhány más üzemnél. Ekkor már a megszállottság jelei mutatkoztak rajtam. Hiszen adott szavam betartásáról van szót Azért is szerzek papírt. Minden olyan ismerősömet számbavettem, kinek lehet ilyen áruja. Nem volt senkinek. Aztán megtörtem és elkönyveltem a vereséget. Hát így történt, hogy egy könynyelmű ígéret áldozataként, apósom előtt jelentős mértékben csökkent a hitelem. Pedig semmi másról, csak egészen közönséges, homokozott kátránypapírról volt szó. S az olyan ember, aki még ilyen Jelentéktelen dolgot sem tud elintézni az apósának, bizony nem érdemel még jó szót sem. —av—