Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-27 / 73. szám, csütörtök

Ä kormányzás problémái Rendezik a szövetségi és a nemzeti szervek hatáskörét fr Az SZSZK minisztériumainak és a kormányhivatalnak több mint 4000 dolgozója lesz fr Nemzetiségi tanács - a kormány tanácsadó szerve fr Kihelyezett minisztériumi munkahelyek az eddigi kerületi székhelyeken? Napirenden az ideológiai nevelés AZ EGYIK ELŐFELTÉTEL Negyed éve már, hogy megkezdődött az állam szövetségi átszervezése. E három hónap alatt az volt az elsődleges feladat, hogy a volt megbízotti hivatalokat a szövetségi alkotmánytörvénynek megfelelően minisztériumokká szervezzük át, kiépítésük a miniszterelnökség apparátusát, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság többi központi állami szervét. Erre vonatkozólag az SZSZK kormánynyilatkozata tartalmaz alapvető irányelveket: ügyel arra, hogy az apparátus ne duzzadjon fel célszerűtlenül és aránytalanul, hanem hogy — létszámát tekintve — arányban álljon a szükségletekkel és hogy valóban modern legyen. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya megvitatta és jóváhagyta az irányelveket. Igaz, ez még nem a végső megoldás, most folyik a szövetségi és a nemzeti szervek jogkörét körülhatároló törvényjavaslatok megtárgyalása, most fejeződik be a régi és az új szervek hatáskörének különválasztása. Ugyanígy megoldatlanok még az államigazgatás és a vállalati szféra közötti kapcsolatok is. Mennyi legyen a munkaerők száma? Az SZSZK kormánya munkájában, a nemzeti politika kialakításában következetesen alkalmazni kívánja a szakértelem és a demokratizmus elvét és ezzel összefüggésben szaktanácsadói rendszert akar alkalmazni. Szó van tanácsadói testületek szervezéséről, amelyek szakmai szempontból felülvizsgálnák és felülbírálnák a kormány elé döntés céljából előterjesztett fontosabb anyagokat. Megalakul a gazdasági tanács, a törvényhozó tanács és a nemzetiségi tanács; ezek mindegyikének saját titkársága lesz azzal a feladattal, hogy önállóan beszerezzék a javaslatokat és a szakértői véleményeket a szóban forgó kérdésekhez. Ezek a titkárságok a kormányhivatal szerves részei. A kormányhivatalnak egyelőre összesen 165 dolgozója lesz. A kormány jóváhagyta 15 minisztérium, továbbá a Szlovák Arhivatal és a Szlovák Statisztikai Hivatal dolgozóinak létszámát ls. Legtöbb dolgozója (421) a Tervezésügyi Minisztériumnak lesz, utána következik (400 dolgozóval) a Közlekedésés Postaügyi Minisztérium és (350 dolgozóval) a Pénzügyminisztérium. A többi minisztériumnak átlag 200—300 dolgozója lesz — a Művelődésügyi (165), az Erdő- és Vízgazdálkodási (130) és az Igazságügyi Minisztérium (100) kivételével. Az SZSZK 15 minisztériumának, továbbá a kormányhivatalnak és az említett két központi hivatalnak összesen nem egészen 4300 dolgozója lesz. Mint ismeretes, a kormány a szlovákiai nemzetiségek ügyeinek intézésével Dobos László margojara Rajtam ne miiek! Sokszor kimondtuk már, hogy ideges az emberiség. Sajnos, ebben mi sem maradunk el a „világszínvonal t é 1". Sőt, talán az elsőség joga is minket illet meg. Különösen egy bizonyos ideje vagyunk egyre idegesebbek. Hogy miért válik egyre elvontabb fogalommá a nyugalom? Erre nagyon nehéz lenne pontos választ adni. Az azonban bizonyos, hogy az elmúlt két világháború s az esetleges harmadik világháború veszélye, az örökös rettegés nem használ az emberek idegrendsze rének; s természetesen a mai rohanó életstílus is próbára tesz bennünket. Ehhez nem kis mértékben hozzájárulnak a sohasem fogyó, mindennapi gondjaink, bajaink. Sokak szerint tehát minden okunk meg minisztert bízta meg. Az e problémakörbe tartozó ügyek Intézésével — mint apparátus — a nemzetiségi titkárság foglalkozik, amely a kormányhivatalban kapott elhelyezést (címe: Bratislava, Gottwald térj. A három fő probléma Az új minisztériumok megszervezésével kapcsolatban három fő probléma merült fel; ezek: koncepció, káderek, helyiségek. Ezek közül jelenleg az utóbbinak megoldása látszik a legégetőbbnek. Nem ritkaság ugyanis, hogy ugyanazon minisztériumnak nem teljes apparátusát három vagy négy épületben helyezték el. Az Iparügyi Minisztérium pl. a feltételezett 300 dolgozó helyett egyelőre mindössze ötvennel rendelkezik. Ennek a minisztériumnak több mint 20 főigazgatósága lesz, az irányítás alá tartozó Ipari ágazatok struktúrája szerint. A tapasztalatok azt mutatják, hogy valóban szakképzett dolgozókat találni kisebb probléma, mint elhelyezni őket. Az SZNT elnöksége néhány héttel ezelőtt jóváhagyta a jelenleg rendelkezésre álló, és az ezután felszabaduló helyiségek elosztását az egyes tárcák között. Sajnos, egyes reszortok, különösen azok, amelyeknek helyiségeket kellene felszabadítaniok, nem respektálják ezt az intézkedést. Ezért a helyiségekkel kapcsolatos problémáknak ezekben a napokban fokozott figyelmet kell szentelni, mert megfelelő helyiségek hiányában a minisztériumok nem tudnak kellőképpen eredményes munkát kifejteni. Prága előnyben van Prágában a Cseh Szocialista Köztársaság kormányának székhelyén egészen más a helyzet. Ott nincsenek személyzeti gondok, mivel a régi minisztériumok kellő számú jól képzett munkaerővel rendelkeztek; ezek sok éven át dolgoztak ugyanabban a munkakörben. Nem volt tehát másról szó, mint újbóli szétosztásukról: ki kellett jelölni, ki kerül a szövetségi és ki a nemzeti minisztériumokba. Ugyancsak nincsenek gondok a helyiségekkel sem. A cseh minisztériumok hiánytalanul hozzáláthatnak a munkához. Ennek igen nagy a jelentősége, mert éppen most kerül sor — a szövetségi és a nemzeti szervek között a szövetségi alkotmánytörvény értelmében — a hatáskörök felosztására. Az alkotmánytörvény pl. kimondja azt az elvet, hogy a szövetségi szervek hangolják egybe a nemzeti szervek tevékenységét. Egybehangolják, de milyen terjedelemben? Nem mindegy, hogy a gyakorlatban pontosan mekkora lesz a hatáskörük. Ugyanígy igen nagy fontosságúak Szlovákia szempontjából a szövetségi és a két van az idegeskedésre. Vagyis az idegesség különböző megnyilvánulásaira, melyek az emberek egymáshoz való viszonyában, s mindenekelőtt viselkedésükben mutatkoznak meg. S pont ezzel nem érthetünk egyet. Az idegesség ugyanis csak nyugalommal, higadtsággal gyégylthatő. Ha idegességre idegességgel reagálunk, akkor nemcsak hogy mi nem nyugszunk meg, hanem másokat, környezetünket is ingereljük. Az életben szinte mindennap szemtanúi lehetünk ilyen példáknak — vonaton, villamoson, üzletben, utcán, léptennyomon. Pl. a villamos vezetője szél az utasoknak, hogy menjenek beljebb a kocsiba. Az utasok közt rendszerint akad egy-egy „ideges", aki a felszólításra felháborodva válaszol. Mondjuk Így: „Azt nem mondaná meg, hogyan menjünk beljebb, ha megmozdulni sem tudunk?!" Az ilyen válaszra aztán nem ajánlatos a vezetőnek megjegyeznie, hogy ml lenne akkor, ha minden utas igy gondolkodna, esetleg azt, hogy mások is szeretnének utazni. Ha mégis megkockáztatja az Ilyen vagy haköztársasági költségvetéssel összefüggő kérdések, mert jelentős mértékben ettől függ a két nemzeti köztársaság közti szintkülönbség igazi kiegyenlítődése, és más kérdések rendezése. Kihelyezett munkahelyek Egyelőre igen eltérőek az elképzelések, ami a kerületi nemzeti bizottságok tervezett megszüntetésével, és egyes reszortok elkülönített munkahelyeinek Bratislaván kívül elhelyezésével kapcsolatos kérdések rendezését Illetik. Egyes tárcák azt az elvet vallják, hogy mindenről lent kell dön teni, mindent kézben kell tartani. Ezzel szemben a kormánynak az a véleménye, hogy a jövőben is központilag kell meghatározni az összesített pénzügyi kapcsolatokat a nemzeti bizottságok irányában, és hogy ennek keretében a járási nemzeti bizottságok, közvetlenül ismervén az Igazgatásuk alatt álló terület szükségleteit, döntsenek a helyi beruházásokról, amilyenek az iskolaépítkezések, egészségügyi létesítmények építése, utak építése stb. A kormány a kerületi nemzeti bizottságok tervezett megszüntetésével kapcsolatban azt az elvet vallja, hogy ezek jelenlegi jog- és hatáskörének lényeges részét a járási nemzeti bizottságokra kell átruházni Több tárca azonban — az oktatásügyi, a pénzügyi, a tervezésügyi, a népjóléti stb. — elkü lönített munkahelyeket kíván létesíteni, esetenként több já rásra kiterjedő hatáskörrel. De mik lesznek ezek? Elkülönített minisztériumi munkahelyek vagy járásokon felül álló szervek? Csak a legszükségesebb számban szervezik őket, úgy, hogy hatáskörük legnagyobb része megmaradjon a járásoknak? Ezek azonban már további koncepcionális és szervezési kérdések, amelyeket okosan és megfontoltan, de mindenesetre a lehető leghamarabb meg kell oldani. MEZŐ JÄNOS 100 éves oktatásügyi A cseh iskolák pedagógusai és tanulói ez idén ünneplik meg a kötelező iskolalátogatásról szóló tör vény érvénybelépésének 100. évfordulőját. Az 1869. május 14-én közzétett 62. sz. birodalmi törvény elrendelte a 8—14 éves gyermekek kötelező iskolalátogatását, ezenkívül a tanítók szakképzettségére vonatkozó előírásokat tartalmazott, bevezette az állami tanfelügyelőséget, s lehetővé tette a közoktatás gazdasági jellegű problémáinak a megoldását. Az említett törvény azonban csak Ciszlajtániában, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchiának Magyarországon és Horvátországon kívüli területén lépett érvénybe. Szlovákiában ennek következtében csak 1918 őta vált kö telezővé a 6—14 éves gyermekek iskolalátogatása. sonlé megjegyzést, akkor a kö vetkező pillanatban egy hosszú szöveg várja, mely nemcsak az ő hibáinak a felsorolása, hanem a közlekedési vállalat tömör bírálata is — többek közt azért, hogy a viteldijat ugyan fel merészelte emelni, de az utazás színvonalát elfelejtette felemelni. A felingerült utas mindaddig „szórja" megjegyzéseit a vilamosvezető elmére, amíg az utasok közUl nem ajánlja valaki, hogy végre abbahagyhatná. Ekkor valóban elterelődik a felháborodott utas figyelme a vezetőről, most már a szitkozódás „abbahagyását" szorgalmazó utasra zúdítja egyre fokozódó szidalmait. A „szóváltásba" olykor többen is belekapcsolódnak. Az idegesség másokra is átragad, „láncreakciót" vált ki. Hasonlő példákat az élet minden szakaszárúi a végtelenségig sorolhatnánk. Azonban nyugodt, kedves, tapintatos fellépésre is akad azért példa. Sajnos, egyre ritkábban. Pedig milyen jó lenne, ha fordítva lenne! És lehetne is, hiszen nem kellene hozzá semmi más, csupán hogy mindenki ezt mondja: „Rajtam ne múljék"!. —fü— TÖBB PARTSZERVEZET évzáró taggyűlésén hallottuk, hogy az eszmei zűrzavart a hiányos párton belüli nevelés idézte elő. Ügy gondoljuk, hogy enynyire nem szabad leegyszerűsíteni a kérdést, mert nagyon sok különféle ok közrejátszott a mai nem kívánatos helyzet kialakulásában. Idővel nyilván sor kerül az okok mélyreható elemzésére de jelenleg sokkal sürgetőbb feladat, hogy a gyakorlati követelmények szemszögéből vizsgáljuk az ideológiai nevelést, és igyekezzünk hatékonyabbá tenni. Ezt az elgondolást igyekezett megvalósítani az érsekújvári járási pártbizottság, mikor napirendre tűzte az ideológiai nevelés kérdéseinek vizsgálatát. A pártbizottság ülésén megállapították, hogy a társadalmi változás, vagyis mindaz, ami a múlt év januárja óta történt, nagy hatással volt a párttagok, valamint a járás lakosainak a gondolkodására. A választott pártszerv és az apparátus feladata, hogy megmagyarázza ezeket a változásokat, a januári politikánk lényegét. A január utáni időszak értékelésekor el kell határolni a szükséges és törvényszerű fejlődést elősegítő helyes irányzattól a társadalmi mozgást kísérő mellékjelenségeket, a szélsőséges és nem egyszer szocialistaellenes irányzatokat. Azokra a fejlődést gátló szélsőségekre gondolunk, amelyeket a Központi Bizottság már tavaly májusi ülésén elitéit. A beszámoló azt is megállapította, hogy a párttagok különbözőképpen vélekednek a január utáni eseményekről, s más-más szemszögből értékelik a fejlődés pozitív és negatív vonásait. Megoszlanak a vélemények augusztus 21, valamint a „január utáni politika" fogalmának magyarázatát illetően is. A megoldatlan gazdasági kérdések nagyon negatívan hatnak az emberek véleményformálására, és közvetve a tömegekbe plántálják a bizonytalanság érzését. Az elmondottakból következik, hogy az adott politikai és gazdasági helyzetben fokozódik az ideológiai nevelés hatékonyságának igénye. De az is a valósághoz tartozik, hogy még hosszú ideig nem tehetünk egyenlőségjelet az igények és a gyakorlat közé. E területen is szembe kell nézni a kialakult helyzettel. A MÚLT ÉV TAVASZÁN szinte teljesen megszűntek a párton belüli nevelés hagyományos formát. Az alapszervezetek egyik csoportja teljesen elutasított minden megszokott formát, mondván, hogy a nevelés megoldható a pártgyülések keretében. Javasolták, hogy e célra jobban ki kell használni a pártsajtót és a tömegtájékoztatási eszközöket. A másik csoport nem tartotta fölöslegesnek a párttagok és pártonklvüliek nevelésének megszervezését, nem utasította el teljesen a régi formákat, de követelte az irányítás színvonalának javítását, a nevelés differenciálását, hogy minden alapszervezet maga választhassa ki a legmegfelelőbb nevelési formát. A pártbizottság a vélemények megismerése után rábízta az aiapszervezetekre a párton belüli nevelés formáinak megválasztását. Az eredmény? Az alapszervezetek döntő többségében csupán a pártgyűléseken hangzott el egy-egy előadás az aktuális politikai kérdésekről. Vagyis megelégedtek a pártgyűlés nevelő hatásával. Több mint száz alapszervezetben öt témából álló előadássorozatot hallgattak, két szervezetben pedig a kérdés-felelet estet tartották a legmegfelelőbb nevelési formának. A járásban működik 25 esti iskola, 3 közgazdasági kör, egy tanfolyam a fiatal párttagok számára, valamint marxista esti egyetem. A tapasztalatok szerint a párton belüli nevelés alapszervezeti szinten az elmúlt időszakban — de még jelenleg is —, egyetlen célt szolgált: megismertetni a legfontosabb párthatározatokat az alapszervezet tagjaival, és e határozatok teljesítésére serkenteni őket. Ez is szükséges, de ennek a munkának csak akkor lesz eredménye, ha a párttagok a társadalmi színvonalnak megfelelő marxista ismeretekkel rendelkeznek, s képesek lesznek ezen ismereteket gyakorlati tevékenységükben alkotó módon érvényesíteni. Ennek elérése viszont már nemcsak szervezési kérdés. Az alapszervezeteknek előadókra, lektorokra van szükségük. Ezeket az esti egyetemen képzik szlovák és magyar nyelven. Az egyetem működtetése gondot okoz, kevés az előadó, és nincs megfelelő érdeklődés a tanulás iránt. E téren szinte országszerte az a helyzet. Az érdektelenség bizonyos mértékben az ideológiai munka lebecsülését is jelzi. A hallgatók úgy érzik, hogy fölöslegesen áldozzák szabad idejüket a tanulásra, a társadalom nem értékeli megfelelően ezt a tanulási formát. Ha a pártnak szüksége van képzett propagandistákra, akkor ezt a képesítést társadalmilag is honorálni kell. Vagyis a marxizmus—leninizmus esti egyetemeinek — nálunk is, mint a szomszédos népi demokratikus országokban —, szerves részét kell képezniük az iskolarendszerünknek. Csak így lehet majd követelményeket állítani és megfelelően kiválasztani a hallgatókat. Amíg a legfelsőbb pártszerv — az iskolaügyi szervekkel karöltve —, nem jelöli ki a marxista egyetemek helyét, addig nem remélhetjük azt, hogy a középiskolát végzett szakmunkások és gazdasági vezetők számára vonzó lesz az esti egyetem. A VITÁBAN FELSZÓLALÓK az említett kérdéseken kívül hangsúlyozták az Ifjúság, valamint az új párttagok nevelésének szükségességét. Ogy látjlk, hogy a párttagok marxista ismereteinek bővítése egyik előfeltétele az eszmei egység kialakításának. Keresni kell a megfelelő formákat ezen ismeretek elsajátításához. Ezt a formát az alapszervezetekben a párttagok politikai és szakképzettségének színvonala és érdeklődési köre határozza meg. De a tartalom nem szűkülhet le a határozatok „közvetítésére", ennél lényegesebb célt: a marxista ismeretek bővítését kell szolgálnia. CSETÖ JÁNOS : . .. ÉT ILYEN A MÁRCIUS AZ ALACSONY-TÁTRÁBAN. (1. Dubovský felv. CSTK) '..A M,