Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-27 / 73. szám, csütörtök

Az elzárkózottság - zsákutca Igazunkról nem önmagunkat — másokat kell meggyőzni P

OZSONY csendes sétányán gyakran látható egy kis csoport. Néha ketten, néha négyen, sőt öten is összejönnek. Megmegállnak, szembe fordulnak egymással és kézmozdulataikból ítélve szenvedélyesen kifejtik egymásnak nézeteiket. A múlt évtizedek folyamán a nagy politikai események forgatagából sohasem hiányoztak. És nem csupán az események sodorták őket magukkal, hanem a társadalmi mozgást maguk is tevékenyen befolyásolták. Közülük nem egy ott állt a párt bölcsőjénél, ott menetelt a tüntetéseken, és sok esetben kockára tette életét ls. Éveken át aztán különféle tisztségeket töltöttek be. Nem ls alacsony szinten. Hetek, hónapok óta ezek az emberek visszavonultak. Többen elvesztették tisztségüket, és mivel az évek közben elrepültek, nyugdijasok lettek. Néhányan még eljárnak alapszervezetük gyűléseire, de ott mélyen hallgatnak. Egykor nyugtalan, tevékeny emberek, tisztségviselők, egyszerre visszahúzódtak, nem hallatják hangjukat. Nem egyedi eset, nem is véletlen jelenség. Legtöbbjük éppen az ötvenes években, a társadalmi és politikai torzulások Idején viselt felelősségteljes tisztséget, és közvetve vagy közvetlenül e társadalmunk által Immár elitéit események egybeesnek az ő tevékenységükkel is. A tavalv Januárt követő hetekben, hónapokban számukra szokatlan légkör alakult ki. Nem szabad elfeledni, hogy legszebb éveik, felelősségteljes beosztásuk éppen az ötvenes évekhez fűződik. Ezek az évek történelmi korszakot jelentenek, amelyekben egy társadalmi átalakulás nehéz folyamata játszódott le. Az említett emberek méltán hitték, hogy tevékenységükkel történelmet formálnak. Január azonban számukra keserű rádöbbenés. Látniuk, érezniük kellett, hogy odaadó, áldozatos munkájuk módszereiben sok volt az olyan mozzanat, ami nem váltotta ki a társadalom, az utókor megbecsülését. Sőt, e módszereket Január könyörtelenül elítélte. Leszámítva azokat, akik a történelmi események alakításából azért vállaltak nagyobb részt, mert ez számukra tisztséget, egyéni érvényesülést jelentett Január sok becsületes ember számára azt a felismerést szolgáltatta hogy egy gépezet részeként kifejtett energiájuk, munkájuk nagy- része elfecsérlődött, nem egy esetben káros következményekkel járt. Most visszavonultak. Kis csoportokban jönnek össze. Nem azért, hogy újra a történelem hajtóműveivé váljanak, mert ez már lehetetlen. Társadalmunkban kisebbségbe kerültek, és aligha befolyásolhatják lényegesen az események további folyását. Igy egymásnak magyarázzák olthatatlan hévvel igazukat és a velük szemben vélt igazságtalanságot. Persze ez vígasznak, önámltásnak is kevés. Igazunkról éppen azokat kell meggyőznünk, akiknek nézetei a miénktől eltérőek. A nézetek végső kristályosodása csak a nyílt vitában, az évek összecsapásában lehetséges. Téves az olyan elképzelés, hogy bárki vagy bármilyen hatalom (akár politikai, akár katonai) pótolhatja, helyettesítheti a meggyőzés erejét. A hatalom, az erő cselekvésre vagy tétlenségre kényszeríthet, de meggyőzni csak az érvek súlya képes. Az érvek kölcsönös kifejtésére pedig meg kell teremteni, meg kell adni és ki kell használni a lehetőséget! Főleg azoknak, akik nem a mi nézeteinket vallják ... Ez nem csupán a demokrácia kérdése. Saját elveink Igazának ls csak az ellenvéleményekkel szembeni vitában szerezhetünk érvényt. Ez Jutott eszembe akkor, amikor egy cseh hetilapban riportot olvastam Šumperk cseh városkáról. (Itt járt iskolába Jan Zajlc tizennyolcéves fiatalember, aki február 25-én a prágai Vencel téren a tűzhalált választva öngyidkosságot követett el.) A városi pártbizottság elnökének a nj latkozata ragadott meg. Megállapította, hogy a helyi kommunistáknak mennyire eltérőek a nézetei a Varsói Szerződés városban állomásozó csapatainak jelenlétével kapcsolatban. Vannak, akik elkeseredésük vagy tiltakozásuk jeléül visszavonulnak, elzárkóznak. Mások eljárnak a laktanyába, kapcsolatot tartanak fenn a szovjet katonákkal. Az elnök szerint nem csupán a nézetkülönbség okozza a veszélyt. Inkább az, hogy a szovjet hadsereg tagjai csak azokkal a párttagokkal találkoznak, csak azokról szereznek értesülést, akik jobbára helyeslik a Varsói Szerződés tavaly augusztusi akcióját. Igy teljesen egyoldalú tájékoztatást szereznek, és nincs biztosíték arra, hogy a bennük kialakuló hév teljes mértékben fedi a valóságot. Tehát külön találkoznak az egy nézetet vallók, míg a többiek eltérő nézetükkel visszavonulnak. Ml ebben a rendellenesség? Az, hogy az azonos nézetet vallók csak egymásnak bizonygatják igazukat. Mindenki hisz a saját igazában külön-külön, de hiányzik a nyílt vita, ahol az eltérő nézetek kölcsönhatása eredményezhetné az igazi kristályosodást mind a két oldalon. Így van ez az élet más terén is. Például tavaly augusztust követően sok jogos kifogás merült fel a szomszédos országok sajtójában megjelent, nem egyszer minden tárgyilagosságot nélkülöző tudósítások miatt. A csehszlovák sajtóban egy Idő után megszűnt a vita e nézetekkel, tudósításokkal. Ugyanis nem a ml olvasóinkat kellett meggyőzni olyan hírek helytelenségéről, amelyek nem a mi sajtónkban jelentek meg. Ez eddig érthető. Viszont kérdés, hogy a teljes visszavonulás, az elzárkózottság és nem egy esetben a sértődöttség (ha igazunk tudatából adódnék is) a leghelyesebb, a legcélravezetőbb út-e? Nem lenne-e hasznosabb, ha a szomszédos országok újságíróival a jelenlegi gyakorlattal ellentétben ml is kitartóan keresnénk a kapcsolatokat és őszinte, nyílt vitában szembesítenénk nézeteinket? Ez annál indokoltabb, mivel Jó néhány hónappal ezelőtt még nagyon szép volt az együttműködésünk szövetségeseinkkel, a széles körű személyi kapcsolatokról nem is szólva. Az elzárkózottság, a begubózás nem vezet célhoz. A magunkba zárt igazságérzet nem győzhet meg másokat. Önmagunkat pedig nem kell meggyőznünk. Az elzárkózottság oda vezethet, hogy a magunkba fojtott nézetek, érzések ferde Irányban alakulnak, mert igazunk tudatában elzárkózunk mások nézetei elől. Nagy hiba, mert feltehetően és minden bizonnyal mások állásfoglalásában, nézeteiben is feltehetően több vagy kevesebb az igazság, amely ismeretének hiánya kizárja nézeteink teljességét. Ennek eredménye könnyen téves következtetések formájában csapódhat le. A januári politika ls heves, éles vitákban született. Ennek a politikának minden pozitívumát további vitákban kell megvédeni. A politikai egység féltése nem lehet ok arra, hogy kitérjünk a vita elől. Ellenkezőleg! Az Igazi egység csak a nézetek nyílt találkozásából születhet és szilárdulhat meg. A

SZERVEZETEKBEN ls meg kell teremteni minden lehetőséget a vélemények cseréjére. Egészségtelen jelenség az, amikor az idős párttagok külön csoportokban, maguk között bizonygatják saját, sokszor csak vélt igazukat. A politikai veszteség nem csupán az, hogy visszavonultságukban megszilárdul bennük saját igazuk illlúziója. Politikai életünk kristályosodásában veszteség ellenérveik elhallgatása is, mert azok Igy tovább élhetnek, akkor is, ha helytelenek. És holt tőke marad az is, ami elhallgatott nézeteikben hasznos és igaz. ZSILKA LÁSZLÓ lllllillilllllllllllill Egy d jomoau szövetkezet gondjai A főrévi szövetkezet tagjait gazdag, módos parasztoknak tartják, pedig a legtöbb mezőgazdasági üzemhez képest kis területen, mindössze 300 hektáron gazdálkodnak. Ez a talpalatnyi föld is egyre fogy a talpuk alól, mert a környező iparvállalatok lassanként felfalják a határt. Ennek a liliputi szövetkezetnek tavaly a növényés állattenyésztésből 8 millió 96 ezer, összesen pedig 13 millió 50 ezer korona bevétele volt. Közel a város, kedvezőek a termékek értékesítési feltételei. A zöldség, különösen a primőr, nagyon hálás termék. Ezért mindjárt erről a kérdésről beszéltünk Milan Chabroň mérnökkel, a szövetkezeti elnök helyettesével. — Persze azt senki sem számltja, mibe kerül nekünk a fűtés, egyáltalán az üvegházi zöldségtermesztés. Azt sem, hogy mibe került az egy hektár és 20 áras üvegház felépítése. És aztán primőr áru... Hát van itt nálunk egyáltalán primőr áru? Magyarországon egy kiló primőr paradicsom 70—80 forintba kerül. Nem ismerem a felvásárlási árát, de merem állítani, hogy a termesztő sem kap érte sokkal kevesebbet. Mi lassan ott tartunk, hogy ráfizetéssel termesztjük a salátát, meg a kalarábét. Hát érdemes? Szeretnénk termeszteni gazdaságosabb zöldséget, paradicsomot, paprikát, ha lenne olyan fajta, mely bírja az üvegházat. Sajnos nincs. Nem csoda hát, hogy már a múlt tél folyamán részben korlátoztuk a zöldségtermesztést. A zöldségkereskedelem és a felvásárlás nem vagy csak alig tesz különbséget primőr és idényár között. Nem is beszélve arról, hogy a felvásárlási ár többnyire csupán a fele a fogyasztási árnak. Kifejtették azt is, miért korlátozták a zöldségtermesztést. Kísérletképpen 64 ezer naposcsibét telepítettek az egyik üvegházba. A csirkék 65 nap alatt 1,35 kg-ot szedtek magukra és a szövetkezet pénztárába kereken másfélmillió koronát hoztak. — Szerencsés választás volt a gödöllői G— 65-ös csirke tenyésztése — vélekedik Chraboft mérnök. — Még az idén 10 000 férőhelyes, teljesen automatizált baromfitelepet létesítünk. Jövőre további kettőt. Persze, a zöldségtermesztést sem hanyagoljuk el. A közeljövőben további egy hektáron építünk üvegházat. Mert azért a zöldségtermesztésre sem panaszkodhatunk, már ami az értékesítési lehetőségeket illeti. A főrévi szövetkezet az utóbbi időkben áttért a szűkebb szakosításra. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Eddig többé-kevésbé kötelezően — a zöldségtermesztésen kívül főleg a tejtermeléssel foglalkoztunk — folytatja az elnökhelyettes. — Igen ám, de nem volt elég takarmányunk. Képtelenek voltunk megtermelni. Kevés volt rá a föld. Ezentúl csupán baromfitenyésztéssel és zöldségtermesztéssel, illetve kisebb mértékben fajsertés tenyésztéssel foglalkozunk. — Ha már a tejtermelésnél tartunk, szólt közbe Sopóci szövetkezeti elnök — elmesélnék én is egy furcsa helyzetet. Pontos adatokkal nem szolgálok, mert már régebben szerencsésen megszabadultunk a tehenektől, és poros Iratokban nem akarok lapozni. Szóval egész évben átlagosan kb. 2,35 koronáért értékesítettük a tej literjét, és kb. ugyanannyiért állítottuk elő. Hol itt a haszon? Nem tudom, mennyi egy liter szikvizes málna előállítási költsége, de azt tudom, hogy a legvacakabb málna üvegje (0,3 1) 90 fillérbe kerül. Ha ezt átszámítjuk literre, kiderül, hogy kb. 3 koronába kerül egy liter mesterségesen előállított „lötty". Ennyivel többet érne a tejnél? Párizsban drágább egy liter jő tej, mint egy litet közepes minőségű bor. Miért? Mert bor nélkUl nyugodtan lehet élni, viszont a tejre szüksége van a szervezetnek, különösen a betegek és a gyermekek szervezetének. Érdekes, hogy a szlkvizért senki sem sajnálja a pénzt, bennünket pedig elmarasztalnak, hogy drágán termelünk. — Itt van a kutya elásva — vette át a szót kissé indulatosan az elnökhelyettes. Az árképzésben. A hús árát annak idején felemelték, nekünk ebből semmi hasznunk sem volt. Utólag a közvélemény bennünket tartott vétkesnek, gondolván, azért drágább a hús, mert kevesebbet termeltünk, költségesen. És ez nem igaz. Mármost miből élnek oly nagy lábon a főréviek. A rossz nyelvek azt suttogják, hogy nem „tisztán" a földműves munkából. A melléktermelés hozza a tejfölt a konyhára. A közlekedési és szállítóeszközök, a lakatosok, a mázolók, az asztalosok stb. — Már vártam, hogy felveti a kérdést — fordult mosolyra Chabroň mérnök iménti ingerültsége. — Való igaz, hogy nagyarányú melléktermelést folytatunk. Csakhogy mi a melléktermelés jövedelmét nem az emberek túlfizetésére fordítjuk, hanem a termelés fejlesztésére. A melléktermelés nélkül is boldogulhatnánk. Persze nem ilyen szinten, mint most. Ezért a melléktery. Sfliii

tiiÄ.'. JF^raWMB un r í ä*"»í|j| \ - Á&.l'^ L Mmt JÁN SOPŰCI ELNÖK MILAN CHABROŇ MÉRNÖK melés felszámolásának — legalábbis nálunk — rossz következményei lennének. A szolgáltatások jelenlegi színvonala kritikán aluli, munkájuk rossz. Ezért is fordulnak hozzánk szívesebben a megrendelők, mért tudják, hogy gyors és kifogástalan munkát végzünk. Kérdem én: baj ez? A hosszú eszmecsere után megkockáztattam a kérdést, mennyit keres hát egy főrévi szövetkezeti tag? A válasz: 30—35 000 korona egy-egy tag évi jövedelme. Szép összeg, csakhogy... a szövetkezeti elnök intett, hogy lenne még pár szava. — Engedje meg, hogy elmeséljek egy megtörtént esetet. A Hydrostav egyik autóbaggerese jelentkezett nálunk, vegyük fel munkára, mert szeretne egy kis pénzt keresni. Hallotta, hogy nálunk három és fél ezret is megkereshet. A formaságok elintézése után felvettük, mert ügyes embernek látszott. Utólag megbántuk az elhamarkodott döntést, de ő is az elhatározását. Egy hónap múlva majdnem sírva könyörgött, engedjük el, mert ő nem bírja tovább. Nem kellett már a három és félezer, mert ezért becsületesen meg kellett dolgoznia. Inkább visszatért régi helyére, kettőezerké tszázért. A főrévi szövetkezetben csak annak van becsülete és csak az keres jól, aki nem fél a munkától, aki nem csak azt nézi, hogy elteljen a nap, hanem hogy eredménye is van-e a munkájának. PALÁGYI LAJOS (Könyözsi István felvételei) A világ mezőgazdaságából KAPITALIZÁLÓDIK Rohamosan kapitalizálódik ä francia mezőgazdaság. Az utóbbi tíz év alatt 500 kisebb-nagyobb gazdaság szűnt meg és egymillió 200 ezer paraszt — főleg fiatal — költözött a városba. Többnyire itt is csak a munkanélküliek népes seregét gyarapítja. ÁLDÁSOS MÉNYKÖCSAPÁS A villámcsapások évente 800 millió tonna nitrogént juttatnak a földbe. Ez több tápanyag, mint a földünkön használt összes nitrogéntartalmú műtrágya. A tudósok azt állítják, hogy a gyakori villámcsapások helyén rendkívül termékMH' « talaj. SÖRÉLESZTÖ A BAROMFINAK Szovjet szakemberek megállapítása szerint a megfelelő mennyiségben sörélesztővel táplált csirkék ellenállóbbak a betegségekkel szemben és gyorsabban nőnek. Fejlett korban a sörélesztő adagolásával fokozhatjuk a tojáshozamot. A QUINOA JÖVÖJE Az emberiség legfontosabb tápláléka, a burgonya Dél-Amerikából származik. Az Andok vidékén az inkák már a történelem előtti korszakban ismerték és termesztették. Innen került Európába és a világ többi részeibe. Ugyancsak ismerték és termesztették a címben szereplő quinoát, valamint további két növényt; a papalisát és az isanyot. Egy legutóbbi vizsgálat során kiderült, hogy a quinoa sokkal nagyobb tápértékű, mint a búza, a kukorica vagy a rizs. Ennek ellenére az évi termelés mennyisége alig éri el az 1000 tonnát. Legutóbb a FAO, az ENSZ élelmezésügyi szervezete vette kézbe e növények szaporításának az ügyét. A bolíviai Andokban, 4000 méter magasságban intézetet létesített, melyben osztályozzák, válogatják, szaporítják a növények legjobb válfajait. A szervezet szakemberei úgy vélik, hogy a quinoa az Andokban élő hétmillió indián fontos táplálékává válhat, sőt — a burgonyához hasonlóan — meghódíthatja majd a világot. tpt)