Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-25 / 71. szám, kedd

A nemzetiségi kérdés nemcsak a nemzetiségek ügye Lépten-nyomon kénytelenek vagyunk megalkudni valamivel. Megbízhatatlanul járnak a villamosok? Káromkodás. Nincs nyomása a gáznak vagy a víznek? Bosszankodsz, de tűröd. Hetenként néhányszor kikapcsolják az áramot? Képtelen vagy védekezni. Hiába keresed azt az árut, melyre a fogad fái? Tudomásul veszed ezt is, azt is, sőt, egy lemondó kézlegyin­téssel, „Ilyen az élet"-tel napirendre térsz a dolog felett. Vannak azonban esetek, amikor az ember nem ennyire en­gedékeny, amikor nem tudja megérteni, miért kell a saját és mások nevében lemondania valamiről. Ilyenkor elmarad a le­mondó kézlegyintés, és nem tudsz napirendre térni a dolog fö­lött. Vitatkozol és harcolsz, körömszakadtáig ragaszkodsz az igazadhoz, mert „az is az élet". jén állítottuk romisszummal. ismét komp­Nyilván ez az érzés, ez a harciasság vezérelte Duka Zó­lyomi Árpádot, a Magyar Ifjú­ság Központi Tanácsának az elnökét és Duray Miklóst, a ta­nács vezető titkárát a Gyermek­és Ifjúsági Szervezetek Szövet­ségének a napokban megtartott prágai országos kongresszusán, amikor egyhangúlag kijelentet­ték: „Kénytelenek voltunk is­mét kompromisszumot kötni, de azért nem adjuk fel a har­cot". • Miről van szó tulajdonkép­pen? Duka: A dolog még Bratisla­vában kezdődött, a szlovákiai ifjúsági kongresszussal kapcso­latos előkészületek során. Duray: A programjavasló bi­zottság tagjaként a lengyel és ukrán nemzetiségű fiataloktól támogatva a programnyilatko­zat kiegészítésére irányuló ja­vaslatot terjesztettem elő, me­lyet a bizottság el is fogadott. • Mit tartalmazott a javaslat? Duka: Azt akartuk elérni, hogy a nemzetiségi ifjúságnak is joga legyen önálló szervezet létesítésére. A bizottság ezt a javaslatot 12 szavazattal kettő ellenében elfogadta ugyan, de a plénum szlovák része nem. Az alakuló gyűlésen hozott ha­tározattal érvelt, mely állító­lag kizárja ezt a megoldást. Duray: Csakhogy a határozat nem szól arról, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok ne létesít­hetnének szervezetet. Ehelyett kimondja, hogy a szlovákiai szövetségen belül a magyar és ukrán nemzetiségűeket nemze­tiségi tanácsok képviselhetik. Ehhez járul, hogy a Szövetségi Tanács alapszabályai sem tar­talmazzák az említett tilalmat. Ellenkezőleg, leszögezik, hogy a Gyermek- és Ifjúsági Szerve­zetek Szövetségének legfőbb szerve mellett központi és já­rási tanácsok alakíthatók, me­lyek a nemzetiségi problémák­Nem mindegy, milyen a környezet Mint gyakran utazó ember, sokszor megfordnltam a bússal kocsmában. Vagy ahogy ma ne­vezik: a büfében. Kétségtelen, hogy a büfé ideális helyen fek­szik. A falu központjában, a forgalmas autóbusz-megálló kellős közepén. A helyi fa­gyasztókon kívül sok az átuta­zó vendég. Ezek felhörpintik a téldecijüket, vagy a sört és már odébb is állnak. Így aztán a bllfé egyetlen alkalmazottja — ha ügyes —, gyors kiszolgá­lást tud biztosítani. Rosszabb viszont, hogy a nagy látogatott­ságnak, az egészségügyi és esz­tétikai követelményeknek nem felel meg a helyiség. A Beren­dezés sem olyan, amilyennek lennie kellene. Ilyen forgalmas büfétől elvárnánk a tisztasá­got .. . Induljon el azon a kereske­delmi vágányon, amelyen a helybeli EFSZ balad. A község EFSZ-e a faluban korszerű ét­termet létesített, amely azon­ban, sajnos, egy kicsit nem „kézenfekvő". A „Farkashoz" címzett éttermet és borozót Mráz szövetkezeti elnök és Czo­bor l.ajns, a vendéglő vezetője ma már úgyszólván városi ní­vóra emelte. Nemcsak kitűnő italok, zamatos borok, hanem ízletes ételek is várják a ven­dégeket ... S ami falusi vonat­kozásban szinte egyedülálló, a nap bármely szakában kaphat itt a vendég kész vagy akár­frlss ételeket. SOLVOM LÁSZLÖ kai foglalkoznak majd. Ezirá­nyú tárgyalásaink folyamatban vannak, de még nem jutottunk semmiféle megegyezésre. Duka: A prágai kongresszus vitájában a szlovák küldöttek részéről felhozott, ránk nézve sérelmes érv sem fogadható el, mely szerint saját szervezet létesítése ellenkezik a törvény­nyel. Ez az állítás csak abban az esetben felelne meg a való­ságnak, ha politikai szervezet létrehozására törekednénk. Duray: Nagy kár, hogy a szlovák elvtársak nem veszik tekintetbe a nemzetiségek kí­vánságát. Jogi szubjektivitásra törekszenek, és ezért elvetik saját szervezetünk létesítésé­re irányuló igyekezetünket. Szerintem eléggé helytelenül járnak el, mert ha az Ifjúságot megakadályozzuk abban, hogy nemzetiségi vonalon elkötelez­ze magát, akkor ezzel megsért­jük az alkotmányban lefekte­tett egyenjogúság elvét. Hiszen semmiképpen sem téveszthető szem elől, hogy az ország ügyeinek egységes Intézéséből a nemzetiségek sem zárhatók ki, és hogy ez az egyenjogúság egyik sarkalatos feltétele. Duka: A kongresszuson el­fogadott program ugyanis így határozza meg a nemzetiségi ifjúság jogait: „A nemzetek és nemzetiségek ifjúságának saját politikai, társadalmi és kultu­rális fejlődésére irányuló jo­gait nemcsak deklarálni fogjuk, hanem konkrét tartalommal kell megtöltenünk". Érdekes, hogy a prágai országos tanács­kozások hangneméből is ki­tűnt, a cseh szervezetek ezt az elvet vallják. Kiegészítő javas­latunkat természetesnek tartot­ták és támogatták. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a nemzetiségi kérdés nemcsak a nemzetiségek ügye, hanem az egész országé. És hogy ezt őszintén gondolják, azt be is bizonyították a lengyel ifjúsá­gi szervezet elismerésévei, amely a csehországi szövetség­be tartozik. Duray: Amíg tehát a lengyel ifjúsági szervezet a többi cseh­országi szervezethez hasonló­an, érdekeinek megfelelően mű­ködhetik, addig a magyar és az ukrán ifjúsági szervezet nem tevékenykedhetik önál­lóan, mert el sem Ismerték. Ezeket a problémákat termé­szetesen a prágai országos kongresszuson ls felvetettük. Minthogy azonban a szlovákiai elvtársak kitartottak eredeti állásfoglalásuk mellett, hason­ló helyzetben voltunk, mint a szlovákiai ifjúsági kongresszu­son. Mégis megnyugvásunkra szolgált, sőt, mit tagadjam, jól­esett, hogy a cseh szervezetek megértették álláspontunkat és igazat adtak nekünk. Ennél töb­bet sajnos nem sikerült elér­nünk, bármennyire ís igyekez­tünk ... Duka: Egy képviseletet mégis csak biztosítottunk a Magyar Ifjúsági Tanács számára a Szö­vetségi Tanácsban. A másik képviseletet pedig a nemzetkö­zi kapcsolatok bizottságában kaptuk meg. Véleményem sze­rint eredményként kell elköny­velnünk azt is, hogy a prágai kongresszuson a cseh és a szlo­vák szervezetek között kikris­tályosodott vita során felvető­dött a probléma: joga van-e va­lamely nemzetiségnek önálló szervezet létesítésére vagy sem? Az elsődleges kérdés a demokráciából kiinduló alap­vető jogok leszögezése volt, s ezekből következnek a mi kö­vetelményeink, melyeknek tel­jesítéséért — ha egyelőre nem is találtak teljes mértékben meghallgatásra —, továbbra is harcolnunk kell. Ezért végző­dött a prágai országos ifjúsági kongresszus a ml részünkre, — amint azt beszélgetésünk ele­A kongresszuson Róbert Ha­renčár, a Szlovák Gyermek­és Ifjúsági Szervezetek Szö­vetségének elnöke is részt vett. Megkértük, mondjon vé­leményt a Magyar Ifjúság Köz­ponti Tanácsa képviselőinek kö­vetelményeiről. R. Harenčár: A most megala­kult ifjúsági szövetségi tanács­ban nem lesz könnyű a mun­kánk. Ahány ház, annyi szokás, ahány szervezet, egyelőre még annyi vélemény. A különböző nézeteket természetesen köl­csönös viták és kölcsönös megállapodások alapján közös nevezőre kell majd hoznunk. Mindenekelőtt szeretném meg­jegyezni, hogy a Szlovákiai Gyermek- és Ifjúsági Szerveze­tek Szövetsége nem nemzeti, illetve nemzetiségi elvek alap­ján jött létre, hanem az ifjú­ság szociális rétegeződésének figyelembe vételével. A Szlovák Szocialista Köztársaság legfel­sőbb képviselőinek az a véle­ménye, hogy a magyar ifjúság legyen közös politikai kötelék­ben a szlovák Ifjúsággal, vagy­is működjenek együtt a már lé­tező szervezetekben. Ezen elv alapján létesítettük a szlová­kiai gyermek- és ifjúsági szer­vezeteket. A magyar nemzeti­ségű ifjúság képviselőivel meg­állapodásra jutottunk. Megér­tettük velük, hogy ez a helyes megoldás, és hogy követelmé­nyeiknek a demokrácia elvei alapján kívánunk eleget tenni. Ezért alakult meg a Szlovákiai Központi Tanács mellett a Ma­gyar Ifjúság Tanácsa és az Ukrán-Ruszin Ifjúság Tanácsa. Ezek a tanácsok a járási szö­vetségi tanácsok keretében a nemzetiségi fiatalok sajátos problémáival fognak foglalkoz­ni. • Milyen problémákra gondol? R. Harenčár: Mindenekelőtt a kulturális problémákra. De a nemzetiségi tanácsok az egyes szervezeteket és a közponnti tanács elnökségét a dolgozó és tanuló nemzetiségi ifjúság szo­ciális problémáira ls figyel­meztethetik. A nemzetiségi központi tanácsok részt vesz­nek a legfelsőbb szervek érte­kezletein. Képviseletükről gon­doskodtunk a Szlovák Ifjúság Központi Tanácsában, és nélkü­lük egy lépést sem teszünk a magyar nemzetiségű fiatalok kérdésében. Ami országos kong­resszusunkat illeti, azt hiszem, hogy az egyes nemzetek és nemzetiségek, közötti kölcsönös kapcsolatok kérdései annak a szocialista köztársaságnak az ügye, amelyhez az Illető nem­zetiségek tartoznak. Mi nem szólunk bele abba, hogyan old­ják meg a cseh elvtársak a lengyel nemzetiség kérdését, ugyanakkor elvárjuk, hogy a cseh elvtársak ne szóljanak be­le a magyar és ukrán nemzeti­ségekkel kapcsolatos állásfog­lalásunkba. Mindenki a saját helyzetét ismeri a legjobban, és azzal is tisztában van, milyen történelmi feltételek mellett alakultak ki ezek a kapcsola­tok. KARDOS MARTA A csicseri EFSZ a legjobbak között Csicser község lakossága ti­zennégy évvel ezelőtt határoz­ta el magát a közös gazdálko­dásra. 1988 hektár mezőgazda­sági földterületen indult meg­a nagyüzemi termelés. Sok volt a probléma, amíg a termelés rendes kerékvágásba Jutott. A mezőgazdasági terület a követ­kezőképpen oszlik meg: 1063 hektár szántóföld, 230 hektár rét, 680 hektár legelő, 5 hek­tár szőlő és 3,40 hektár gyü­mölcsös. Az állandó dolgozók száma 167, ebből férfi dolgozó 94. A szövetkezetben az 1968. év termelési eredményének érté­kelése közel 120 szövetkezeti tag jelenlétében folyt le. Az el­hangzott elnöki beszámoló tü­körképet adott arról, hogy mi­lyen volt a múlt esztendő. Lát­szott az EFSZ dolgozóin a meg­elégedettség, mert már tudták, hogy 34 korona a munkaegység értéke a természetbeniekkel együtt. Az 1968. év a csicseri EFSZ-ben olyan eredményt ho­zott, amilyenre még nem volt jjélda. A szakszerű talajműve­lésnek és a nagyhozamú búza­fajták termesztésének meg volt az eredménye. A búzából a ter­vezett 28 mázsa helyett 34 má­zsát értek el, cukorrépából a tervezett 300 helyett 571 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Az előző évhez viszonyítva a növénytermesztésből 973 ezer, az állatenyésztésből pedig 506 ezer koronával több volt a be­vétel. Dicséretre méltó és példás határozatokat hoztak az elmúlt év folyamán. Elhatározták, hogy hozzájárulnak a község fejlesztéséhez, építéséhez is. Az új kultúrház berendezéséhez 70 ezer koronát utaltak át a HNB folyószámlájára jövedelmi adó címén. Az állattenyésztés is fejlő­dött az EFSZ-ben, de ezen a téren sokat kell még tenni a kívánt termelési eredmények eléréséig. Megállapításom szerint a csi­cseri szövetkezetét szakmailag jól képzett vezetők irányítják. Az ugrásszerű fejlődés nem vé­letlen. Az elnökkel az élen a vezetőség jó munkát végzett, és nem takargatják a hibákat sem a szövetkezet tagsága előtt. Erről bizonyítékot adott az el­lenőrző bizottság elnökének a beszámolója is. Az ellenőrzé­seknél felmerült hiányosságok­ról nyíltan beszámolt az EFSZ tagságának. A csicseri EFSZ olyan trak­toros és gépjavító gárdával rendelkezik, hogy a legbonyo­lultabb gépek kezelését és ja­vítását is el tudják végezni. A közös géppark értéke kb. 1 844 000 korona. Az 1969. gazdasági évet még jobb eredményekkel akarják zárni. Az évzáró tagsággyűlé­sen elhangzott felszólalásokból kitűnt, hogy meg is van rá a lehetőségük, hiszen mindenki többet akar — nem a széthú­zás köteleit rángatják. JAKAB SÁNDOR Bizakodással tekintenek a jövőbe Néhány perccel múlt déli 12 óra, amikor Nágel József el­nökkel befutottunk a karvai szövetkezet szőlészeti csoport­jának „házi ünnepségére". A dohányszárító egyik helyiségé­ben rendezték meg, amelyet ez alkalomra az asszonyi kezek otthoniassá varázsolták. Az utóbbi napokban itt még szorgalmas munka folyt. Ügyes­kezű asszonyok és férfiak sző­lőoltványokat válogattak és rak­tak el nedves fűrészporba. A fűrészporral telt ládák sokasá­ga tanúsítja munkájuk eredmé­nyét. Ezekben — 45 cm mély­ségében — éledő szőlővesszők várják a tavasz érkezését. Sabla József, a szőlészet ve­zetője elmondotta, hogy május első felében kerül sor a sző­lőoltványok kiültetésére. Az is­kolába kiültetett oltványok egé­szen késő őszig fejlődnek, majd megkezdik a kiszedésüket, osz­tályozásukat és szállításukat. Az oltványok egy részét a saját szőlőterületük felújítására for­dítják, a fennmaradó mennyisé­get pedig a magnemesítő állo­más közvetítésével eladják. A szőlőoltványok termesztése kifi­zetődő és jól jövedelmező fog­lalkozást jelent a szövetkezet­nek, mivel a szőlőoltvány da­rabjáért 4,72 koronát kapnak, Ennek tudható be, hogy amíg az elmúlt évben 65 000 oltványt adtak el, ez évben megkétsze­rezik az oltványok eladását. Dicsérettel kell szólni a sző­lészeti csoport tagjainak szor­A kultúrának és egy koronás hiánycikknek furcsa, de va­ló kapcsolatáról szeretnék az alábbiakban néhány keresetlen szót ejteni... Esetleges későbbi tévedések elkerülése végett azon­ban még most, elöljáróban leszö­gezem: a kultúráról beszélve ezút­tal nem képzőművészetről, iroda­lomról, a népszerű sztárokat föl­vonultató filmekről, de még esak ax egyre több létjogosultságot nyerő, izgalmas sztriptlzről sem lesz szó, hanem a kultúra „tágabb" értel­mezéséről — a társadalom fizikai és szellemi munkával létrehozott vívmányairól. Egyszerűen arról, hogy a néhány átmeneti hónap ntán ismét nem kapható toalettpa­pír. Miért kell egyáltalán szőlnl er­ről, miért ezt az esetleg illetlen berzenkedésnek is minősíthető té­mát reflektorfénybe állítani? . .. Egyszerűen azért, mert néhány ha­vi reményt keltő javulás ntán — az előző három-négy évhez hason­lóan — papirüzleteink többségé­nek egyik leggyakrabban keresett hiánycikke lett. KULTÚRA, ÓH! - AVAGY: Ismét hiánycikk a toalettpapír Nincs sem a pulton, sem alatta, sem előtte, nincs a raktárban, nincs a polcokon, nincs sehol... Piacunkon ilyen természetesnek tűnő apróság hiányzik a huszadik században, az űrrakéták korá­ban ... Lehet, hogy elmaradt kis­polgári csökevény vagyok, de űgy érzem, hogy századunkban az em­beriség magas fokú kultúrájának ilyen kezdetleges „találmányát" mindenkinek joga van élvezni. Vagy talán ez a koronás árú is végleg felsorakozott a piacon már rövidebb-hosszabb ideje öta hiány­zó egyéb filléres, Illetve egy-két koronányi „szűkkeretű" áru mel­lé? ... . Most jut csak eszembe: talán gazdasági életünk legfájóbb pont­ja: a devizahiány az eredendő oka a toalettpapír hiányának.. .? Az utóbbi években annyi fura megle­petés érte már a csehszlovák át­lagpolgárt, hogy ezt sem tartom galmas igyekezetéről. Spalóc­ky Anna, Svinger Terézia, Haj­dú Gyula, Farkas József, Zsab­ka János, Rella Imre, Sabla Pé­ter, Mráz Ibolya, Csanád Edit, Mészáros Milka és Lenesé Ist­ván becsülettel végzik munká­jukat. A dolgozók igyekezete érthető, hisz az eredménytől függ a jövedelmük. -f Az elfogyasztott jó ebéd és Ital kissé feloldotta a nyelve­ket. Így megtudtam, hogy tel­jes mértékben támogatják az új elnököt és bizakodással te­tekintenek a jövőbe. De azt is sikerült megtudnom, hogy nem tűrik meg maguk között azo­kat, akik a mások bőrén sze­retnének élősködni, mint ahogy a múltban előfordult. A jövő­ben is élni akarnak, a demok­rácia adta lehetőséggel, mert ebben látják biztosítékát a kö­zös reális fejlődésnek és a tagság életszínvonala további emelkedésének. Kérésüknek eleget téve, az Oj Szó hasábjain juttatom kife­jezésre elismerésemet szorgos igyekezetükért. Ugyancsak kö­szönetet mondok azokért az őszinte szavakért, amelyeket ma ritkán van alkalma hallani az embernek. A véleménynyilvání­tás ily formája az egészséges fejlődés alapját képezi. A karvai szövetkezet szőlé­szeti csoportjának és többi dol­gozójának a további eredmé­nyes munkához jó egészséget és sok sikert kívánok 1 ANDRISKIN JÓZSEF képtelenségnek ... A belkereske­delem felelős vezetői azzal az egy­szerű megokolással bárltjňk el a kérdések özönét, hogy mostanában — az anyagi érdekeltség előitérbe kerülése óta — a toalettpapír gyártása egyszerűen ráfizetéses lettl Én azonban úgy emlékszem: éppen ezzel érveltek néhány esz­tendeje, amikor kereken negyven fillérrel emelték egy-egy csoma­gocska árát ... joggal aggődom magamban hát már most, ha arra gondolok, hogy egyszer a kenyér is ráfizetésessé válik s én cuk­rászsüteménnyel vagy keksszel ehetem majd a szalonnát . .. Köztudottan óvatos ember lévőn a jövőben ezért természetjáró sé­táim közben hangyaszorgalommal szaggatom majd ki a lapulevele­ket, s amíg még nem ráfizetéses, degeszre eszem magam kenyérrel! Mert biztos, ami biztos ... Ki­váltképpen ami a lapuleveleket il­leti . . . (mik-)

Next

/
Oldalképek
Tartalom