Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-25 / 71. szám, kedd

Többségi demokrácia? Az elmúlt hónapokban meg- nyesítését szorgalmazzák, mely 1969. lehetősen sokat beszéltünk a nemzetiségi kérdésről. Természetesnek vettük és támogattuk a szlovák nép törekvéseit. Az ország államszövetségi elrendezésében kisebbségi sorsunkalapvető kérdései megoldásának jobb lehetőségeit láttuk. Ezért sürgettük és sürgetjük ma is a rendezést, mert általa a természetes jogok érvényesülését reméljük, hogy a megtürtség és mellőzöttség esztendei után végre, mint egyenlők az egyenlőkkel, emelt fővel végezhessük munkánkat. A becsület és a munka, a mi sebezhetetlen erényünk, s ez diktálja ma az igényt, hogy ne csak a kötelesség, de a jog asztalánál ls helyünk legyen... Január bizakodóvá tett bennünket, a föderáció pedig valóságközelbe hozta igényeinket. Érthető hát, hogy egyre népesebb ma azok száma, akik azt kérdezik: oldódik-e a kérdés, s egyáltalán lehet-e hinni a nyilatkozatoknak? Valljuk be őszintén, jócskán vannak olyanok is, akik a jószándékú Ígéret mögött is csak politikai sakkhúzást látnak, s azt „úri ravaszságként" fogják föl, mégha ők maguk elvtársak is... Nos, mit mondhatunk kételyeikre, tanácskodásaikra vagy türelmetlenségükre? Tudjuk, milyen nehéz heteket éltünk át, s azzal is tisztában vagyunk, az országnak más, fontosabb kérdéseket is meg kell oldania... Ennek ellenére igazságtalanok lennénk, ha azt mondanánk, a nemzetiségi kérdés rendezésében eddig semmi sem törtérit. Kétségtelenül történt, még akkor is, ha a lehetőségek mindegyikével nem is éltünk. Hazudnánk azonban, ha azt állítanánk, hogy ma már minőségileg túljutottunk az elmúlt tíz év megoldásainak a szintjén. Igaz, ma jóval másabb a közeg — legalábbis úgy tűnik —, mint évekkel ezelőtt, amikor a nemzetiségi kérdésben a helységnév-használata okozta a legfőbb gondot... S ez is valami i Határozott pozitívumként kell elkönyvelnünk, hogy az SZNT mellett Nemzetiségi Bizottság, az SZSZK kormánya mellett pedig Nemzetiségi Titkárság létesült. [Az egyetlen miniszteri tárca és az SZNT alelnöki funkciója betöltéséről nem szólunk, mivel ez a gyakorlat már a múltban is érvényesült, tehát semmiképpen sem rendhagyói) Az SZNT Nemzetiségi Bizottsága első, kezdeményező tevékenysége az volt, hogy törvényjavaslatot dolgozott kl a nemzetiségi szervek felépítéséről, s jogköréről; az SZLKP KB egyik múlt évi plénuma pedig határozatban szögezte le, hogy február végéig politikailag tisztázni kell a nemzetiségi kérdés rendezésével összefüggő elveket. Ezekből tehát arra lehet következtetni, ha tempósan is, de valami születőben van... A szlovák nép önállóságával megindult egy folyamat, melynek a nemzetiségek számára is van — legalább is kell, hogy legyen mondanivalója. Egyelőre nem tudni még, hogy az elképzelésekből, Ígéretekből mi válik valóra, s népünk erkölcsi kreditjét a döntés szintjén mennyire veszik majd figyelembe. Tehát nem marad más lehetőség, minthogy sürgessük és ösztönözzük a megoldást, várva, hogy az ígéretek valóban testet öltenek. Az elmúlt hónapokban találkoztunk azonban olyan jelenséggel ls, mely hátrányára válik start-helyzetünknek. És ez a képviselet kérdései Azaz: a lehetőség és adottság, hogy jogainkat érvényesítsük, s hallassuk szavunkat... Hogy ez mennyire fontos, elég a cseh és szlovák példára hivatkozni, a.iol hosszú hónapok vitája után iületett csak meg az egyenlő paritásos) képviselet elve, 11jtve a majoritás tilalma. A mi esetünkben nincs másról szó mint a nemzetiséget megillető demokratikus jogok szerinti — tehát a lakosság arányában megfelelő — képviseletről. Az eredmény azonban, hogy ezt az elvet mellőzik, viszont a létrehozandó nemzetiségi szerveknél egyesek a paritásos elv érvégyakorlatilag a nemzetiségi szervekben ls hátrányos helyzetet teremthet a számunkra. Ezzel kapcsolatban aligha mondhatunk mást, mint azt, ha a központi szerveknél a nemzetiségekre vonatkozóan a demokratikus képviselet elve az elfogadott, — ezt az elvet kell másutt is érvényesíteni. Nem lehet alkalmanként más és más mércével mérni, ha tetszik: manipulálni.' Az utőbbl időben, sajnos, azt tapasztalhatjuk, hogy maga a demokratizmus is ellenünk fordul. Az utóbbi hónapokban tartott kongresszusok (Ifjúsági, szakszervezeti stb.) többsége azt igazolja, nemhogy az arányos, de a megfelelő képviselet kérdése is esetlegessé, véletlenszerűvé vált. A titkos szavazás demokratizmusa ugyanis — mivel a választási rend ezzel nem törődik! — a nemzetiségeket süjtje, s az alternatív javaslat számunkra a többségi demokrácia hátrányos gyakorlatát eredményezi . .. Még a választott, tehát a tiszteletbeli funkciók esetében is. Nem is beszélve a végrehajtó szervekről, ahol — és a mai dél-szlovákiai tapasztalat is erre utal — egyre kedvezőtlenebbül alakul a helyzet. Nem, nem arról van szó, hogy pártot, szakszervezetet, Ifjúsági szövetséget, sőt internacionalizmust s minden kezük ügyébe esőt szűk nemzeti vagy nemzetiségi szempontok szerint parcelázzunk! Az adott esetben azonban nem nekünk kell nagyvonalúaknak lennünk, s meghosszabbítani egy gyakorlatot, mely eddig nem egyszer kegyhelyeket vagy alamizsnákat adott. Nem is beszélve arról, semmi okunk és jogunk, hogy a demokratikus vívmányok ellenünk forduljanak... Viharos napokat élünk, s a figyelem — azonos intenzitással — minden kérdésre nem terjedhet ki. Ezekről a jelenségekről azonban szólnunk kell, mert csak ártanak az ügynek, s azok malmára hajtják a vizet, akik bizalmatlanságot hintve a politika kétarcúságát bizonygatják ... Márpedig a magunk részéről JANUS-nak, január Istenének: a hátranéző józanságnak és a bölcs előrelátásnak drukkolunk, a Janusarcúakkal szemben! ... Hinni szeretnénk, hogy az IDÖ egyszer már Igazol is bennünket. Mert — és itt hadd idézzem Svoboda elnök, az ország első polgárának a szavait — „a holnap nemzedéke nem aszerint ítél meg bennünket, hogy mit akartunk tenni, hanem, hogy a valóságban mit tettünk". FÓNOD ZOLTÁN Emberi jogok — szociális jogok H

a a szociális Jogokat az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények szemszögéből vizsgáljuk, figyelembe véve, vajon hogyan valósulnak meg, úgy tűnik, hogy a szociális jogokról szóló jogi szabályzatok többé-kevésbé megfelelőek. Azonban többféle előnyük ellenére ís szükséges tisztázni az e téren adódó fogyatékosságokat. Ezek elsősorban a népgazdaságban végbemenő változásokból eredők, s nagy mértékben érintik a polgári Jogok realizálásának garanciáit, főleg betartásukat, ellenőrzésüket, szankciókat stb. illetően. Szorosan összefüggnek a népgazdaság és az egész társadalom irányításának adminisztratív-centrallsztikus rendszerével, amely — habár nagy figyelmet szentel a szociális jogok bővítésének — nem tudta egyidejűleg biztosítani a többi polgári — különösképpen a demokratikus — jogok realizálását. Ez az utasításokon alapuló irányítási módszer, az emberi tevékenység direktív, egy központból való Irányítása, törvényszerűen leszűkíti a szociális jogok érvényesítésének terét. A munkaviszony mint a szociális jogok egyik fontos intézménye pl. illúziókkal és jogi fikciókkal teli értelmezést kapott. Ez a polgár és a társadalom közötti viszonyhoz hasonlítható, melyben a felek érdekei — úgymond — azonosak, egyes vonásai túlértékeltek, másrészt pedig elhanyagoltak az egyén helyzetének jogi garanciái. A marxista filozófia sem dolgozta fel eddig kellőképpen az emberi jogok problematikáját. A marxizmus leegyszerűsítése, vulgarlzálása és a dogmatizmus következtében leszűkült a társadalomtudományok kutatási tere, és eme negatív tényezők gyakorlatilag elszakították a társadalomtudományokat a társadalmi fejlődés időszerű szükségleteitől és problémáitól. Csupán az utóbbi időben sikerült gyakorlatilag hozzáfogni e téren a deformációk kiküszöböléséhez. Mindez annak érdekében, hogy a marxista filozófia figyelmét az emberre mint egyénre, az egyén szükségleteire, érdekeire, s főképp ezek biztosításának garanciáira fordítsa, hogy a szociális változások céljait a konkrét ember emancipációjában, ne pedig a távoli jövő elvont szubjektumában keresse. Ez olyan feltételek megteremtését követeli meg, melyek elősegítik az emberi személyiség sokoldalú fejlődését és teljes kibontakozását. Ez a marxista filozófia értelme, és ennek megfelelően kell értelmezni az emberi jogok intézményének küldetését is. Az emberi jogok tehát mindig többé-kevésbé öszszefüggnek az ember szükségleteivel, főleg anyagi és szellemi szükségleteivel és aktivitásával. M

a, a tudományos műszaki forradalom időszakában, amikor a társadalmi termelőerők fejlődésének leghatékonyabb eszközévé hovatovább az ember tudományosműszaki és művészeti alkotótevékenysége válik, szükséges, hogy az ember ilyen tulajdonságokkal rendelkezzék. S hogy ezzel rendelkezhessék, ahhoz a megfelelő életszínvonal és a műveltség gyakorlati lehetőségének, valamint az emberi aktivitáshoz és kezdeményezéshez szükséges tér biztosítása szükséges. Amíg az állam társadalmi-gazdasági élete nem éri el azt a színvonalat, hogy lehetővé tegye a polgárok sokrétű érdekeinek teljes kielégítését, addig törvényszerűen érdekkonfliktusok keletkeznek. Ezek a társadalmi struktúránk mai fokán főleg az emberek tehetségének különbözőségéből, a társadalmi struktúrában elfoglalt különböző helyzetéből erednek. Eme érdekkonfliktusok megoldása során nagyon fontos szerep jut a jognak, mint az érdekkonfliktusok megoldása eszközének. A háború utáni Időszak fő feladata a világháború által tönkretett népgazdaság helyreállítása volt, melyet a népgazdaság adminisztratív-centralisztikus irányítási módszerének bevezetése kísért, s ennek nem sikerült megteremteni az egyén kezdeményezéséhez szükséges feltételeket, főleg sokoldalú fejlődése szempontjából. így az egyének tehetsége — az egész társadalmi fejlődés kárára — gyakran kihasználatlan maradt. A népgazdaság extenzív fejlődése idővel munkaerőhiányt váltott ki. A vállalatok számára előnyösebb volt további munkaerőt alkalmazni, mintsem a termelést tökéletesíteni. Gyakorlatilag eltűnt a munkanélküliség, amely kétségkívül nagy szociális biztonsági atmoszférát idézett elő. Néha fel is vetődött a kérdés, vajon a szociális biztonság nem haladja-e túl a kívánatos határt. Sokszor például nem lehetett elbocsátani a rossz munkát végző dolgozókat, mivel nem akadt helyükbe új munkaerő. Ma már a népgazdaság némely ágazatában nem'észlelhető munkaerőhiány, sőt munkaerőfelesleg mutatkozik. Felvetődik a probléma, mi legyen ezekkel a felszabadult munkaerőkkel? Elbocsátani? De milyen jogi alapon? Hisz a munkatörvénykönyv aprólékosan megszabja a felmondás okait, és a felmondási tilalom ls jogi helyzetek egész sorára vonatkozik. Vagy gazdaságosabb az ilyen munkaerőket foglalkoztatni? A munkaviszonyt szabályozó egyes jogi tételeket a vállalatok vezetői bírálják — de kétségbe vonják maguk a jogászok is —, mivel gyakran akadályozza a személyzet minőségbeli javítását és a nem megfelelő munkaeredményeket kimutató dolgozók elbocsátását. N

emrégiben még nem volt szükséges a dolgozókat biztosítani munkanélküliség esetére. Az új gazdasági rendszerben ezzel is számolni kell. Különösképpen fontos és elgondolkodtató tényező ez délszlovákiai viszonylatban, mivel itt a természetes szaporulaton kívül — mely Dél-Szlovákiában felülmúlja az országos átlagot — a mezőgazdaság korszerűsítése következtében is jelentős munkaerő szabadul fel. A nyugat szlovákiai KNB kimutatása szerint — tekintettel a kevés munkalehetőségre — a kerület déli járásaiból naponta 45 000 emb';r utazik munkába vonattal vagy autóbusszal. Nem beszélve a nők és fiatalok foglalkoztatottsága terén mutatkozó hiányról. S a jövőben is számolni kell a munkaerőforrás további bővüléséval. Nem kedvezőbb a helyzet az egészségügyi gondoskodás, az oktatás és művelődésügy, lakásépítés, üzlethálózat stb. fejlesztése terén sem, főleg a szociális jogokkal való éles feltételeinek megteremtését illetően. Például míg az országos átlag kórházi ágy ezer lakosra számítva 7,90-et tesz ki, addig a dunaszerdahelyi járásban csak 3,77 és az érsekújvári járásban pedig mindössze 2,71. A foglalkoztatottságot ma elsődleges gazdasági és politikai feladatnak kell tekinteni. A Tt. 67/86 sz. és 88/132 számú rendeletek megszabják a dolgozók jogait a munkaviszony megszűnése és az új munkaviszonyba való belépés közötti időszakban. Az előírás megszabja, hogy az ilyen esetben a dolgozónak joga van bizonyos — az eddigi fizetésének 60 százalékát képező, de legfeljebb 1800 koronás — járadékra. Az efféle megoldást azonban nem tekinthetjük hosszúlejáratúnak és a problémák tényleges megoldásához vezető útnak. Az sem megoldás, hogy a dél-szlovákiai munkások munkaképes koruk delén a cseh országrészekben termeljék az értékeket. Munkalehetőséget kell teremteni: olyan gazdasági ágazatok fejlesztésével, amelyek hasznosíthatnák Dél-Szlovákia sajátos adottságait. A népgazdaság egyes ágazatainak negatív jelenségei szükségszerűen a munkabérek stagnálásához vezetnek, minek következtében a szociális biztonság egyoldalúvá válik, s a gyakorlatban ez szükségszerűen « szociális jogok stagnálását, illetve lecsökkentését, korlátozását idézi elő. A szociális jogok további fokozása, a reálbérek emelkedése és a bérek névleges növelése, mint a szociális jogok fontos tényezője — főleg olyan esetekben, ahol a káros nivellzáció következtében a jutalmazás nem adekvát az elvégzett munkával — nagy mértékben függ majd az új gazdasági rendszer prosperitásától, gazdasági rendszerünk további tökéletesítésétől is. S

zűklátókörűség volna azonban a szociális jogi biztonságot csupán gazdasági garanciában keresni. Szorosan összefügg ez a többi polgári joggal, főleg a szabadságjogokkal. Annál inkább is kívánatos ezt hangsúlyozni, mivel a szociális biztonságot nem kis mértékben gyengítették a többi, polgári szabadságjog terén megnyilvánult hiányosságok. Társadalmi fejlődésünk lassú volt, habár a szabadságjogok bővülését a politikai hatalom terén elért konszolidáció lehetővé tette, és a társadalom továbbfejlesztése már megkövetelte. A szociális jogok bővítése a politikai jogok megfelelő fejlesztése nélkül már magában csökkenti a szociális jogok színvonalát. Nem teszi ugyanis lehetővé a szociális Jogok teljes és szabad érvényesítését és hatékony kezességének megteremtését. Ezért a szociális jogok színvonalát nem lehet csak a személyi szükségletek szerint mérni, hanem figyelembe kell venni az emberi személyiség teljes kibontakozásához szükséges tér megteremtését is. Különben ez a szociális jogok csupán anyagi szempontú felfogásához vezet, ami a társadalmi fejlődés fogyasztó jellegű értelmezését, az emberi képesség kihasználatlanságát és elhanyagoltságát, a lakosság elégedetlenségét és más deformációkat idézhet elő, s ez végeredményben a gazdasági fejlődés lelassulásához és az életszínvonal stagnálásához vezet. A szociális jogok teljes megvalósítása feltételezi tehát a polgári Jogok, főképp a politikai szabadságjogok megfelelő bövíté 'ét, s ugyanúgy az ezen jogok biztosítására és védelmére S70'"1'ő intézmények létrehoz4 át is. Ezért a készülőben lévő ťM alkotmánynak, valamint a több!, a jövőben elfogadandó törvényeknek nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a demokratikus szabadságjogok kiszé'^sítését, megszilárdítását és hatékony garanciájuk megteremtését. R»r. GYÖRGY ISTVÁN Perspektíva (Könözsi István felv.)