Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-16 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

új versek PETRIK JÓZSEF: Egyszer..* Meglőttem, és meglövök mindig, hiába ránt el oldaladról az est az árnyékok mögé, fáradtan fáfva is kivárom az igazunk bölcs hajnalát. Talán tudod, tudnod kell rólam, hogy mindig megfövök, még úgy ls, ha már világos értelemben megtérésemre nincs remény. Tudod — s azért sorolsz be engem kacér Játékaid közé. De egyszer — egyszer nem jövök meg sz aztán nem jövök sohasem. Csak napok-éjek, napok-éjek érkeznek hozzád — nélkülem: Az időt küldöm magam helyett hogy magyarázza meg, miért. KOMLÓSI LAJOS: Ködben Öreg ember megy előttem, kezében bot és botoz a szürke ködben. Nem néz hátra, jobbra, balra, előre se, szemére húzva a kalapja. Mit kereshet most az utcán, hol köd lebeg s olyan a csend, mint a pusztán? Az emlékeit keresi, a kedvesét, csak éppen sehol nem leli? Botjával a követ kérdi: hova szállt az ifjúság, sehogy sem érti?t Mintha tegnap történt volna .,. forró csókot tapint ki a sarkon botja. Vagy arra gondol: bent se 16, élni még vagy halni lenne jó? Néztem őt. A házak szürkék s megérintett az aggkor és az egyedüllét... FARKAS KÁLMÁN: Siess Jiess. A tavasz már behömpölygött a féllombú fák alá, sárga pitypangfejek pettyeztk a csendet, siess, várlak. Kacér kis Idomok a rügyek, rád várnak, hogy kipattanhassanak, siess, langy szellőt küldök eléd, hogy elhozza hozzám halk szavad. Siess, még nem vagy a foglyom, küldj egy ölelést s ne hagyd, hogy vágyam elcsavarogjon, aztán megcsaljuk a tavaszt s oda utazunk, hova nem kell menetjegy, siess, várlak, szeretlek! — kürt és kürtös nélkül „Dominica Jubilate, az az Pünkösd havának tizenegyedik napján, vasárnap reggel rabolták el a Törökök Tatárok az Ipoly mellyékét, 18. falut megégettek. Rapot is elrablották, meg is égették, csak két ház maradt, és mént a malom." ((Batta Bálint 1595-ben írott leveléből) „Népességéhez képest (439 lelket számlált a könyv kiadásakor) elegendő a határja, a földje jó, de főképpen a rétje sok és hasznos. A Földes Uraságnak régóta vámszedő Privilégiuma volt Itt" — mondja róla az 1826-ban megjelent „Nemes Nógrád Vármegyének históriai geograghiai és statisztikai Esmértetése." Rapp — hajdan Ropp — „az Ipoly folyóhoz közel" terül el. Neve (épp úgy, mint Miksi és Mucsín faluké) nem más, mint kora népvándorlás kori hadrendi név. Magyar jelentését /kürtös

j a finnugor nyelvek és a japán nyelv segítségével oldották meg a legújabb etimológiai kutatások. Bátran merem állítani, hogy még nemrégiben — az etimológusokon kívül alig vonzotta mások érdeklődését. Túl sokáig számított senki földjének. Mindössze néhány kilométer választja el a csehszlovák— magyar határtól. A szomszédos Kalonda átkelőhely. Valószínűleg ennek a ténynek köszönheti a falu a Jó közlekedésnek minősíthető vonat és autóbusz'járatokat. Az újságírók mégis elkerülik, ritkán írnak róla. A község munkásmozgalmi gyűlések színhelye volt az első köztársaság Idején. Házaiban 1954-ben gyúltak kí a villanykörték. Két évvel később hozzá fogtak az orvosi rendelő építéséhez, mely csak tlz év után, 1966-ban készült el. Bár a rendelő az egész környék számára épült, a kalondaiak és múlyadiak segítségén kívül önerejükre voltak utalva a rapplak. — Pedig a rendelésnél ők az elsők, mert megy a busz, az itteniek ráérnek — teszik meg a szemrehányást a falubeliek. Rappon a fi. világháború után az egyedüli nevezetesség a németek által tönkretett katolikus templom volt. Romjai előtt megálltak a Magyarországról érkező turisták és kattogtatták fényképezőgépjeiket. Mi tagadás, a környéken le is nézték őket egy kicsit, evődtek is velük, mert milyen falu az, amelynek még temploma sincs. Persze, hogy sajgott a rappiak szive az Ilyesmi láttán, hallatán. 1966-ban (szintén önerőből) végre újjáépült a templom, hogy 1967-ben méltón ünnepelhesse fennállásának 200. évfordulóját. Az egyébként rendezettnek mondható falu fejlődéséről, problémáiról, életéről Varga József, a HNB elnöke tájékoztat. Elmondja, hogy nemrégiben portalanították a falu főútját és az állomáshoz vezető négyszáz méteres út is elkészült már. 1968-ban rendbehozták az azelőtt kultúrálls célokra használt épületet, és oda telepítették a vendéglőt és az üzletet. (Előbbi helyén tarthatatlan volt az állapot. Rapp tehát lényegében kultúrház nélkül maradt, mert a mostani épület (a volt üzlet) nem igen nevezhető annak. Sem kívülről, sem belülről nem felel meg a célnak, melyre használják.) — Régen folytatunk harcot a kultúrházért — mondta az elnök — az Illetékesek fő kifogása az volt: nem lehet hozzáfogni az építkezéshez, amíg az orvosi rendelő el nem készül. Amint említettem, tlz évig építettük az orvosi rendelőt, közben a környékbeli falvakon felépültek a kultúrházak. Tavaly a JNB végre megígérte, meglesz a kultúrház. A tervrajzok már elkészültek. A falu közepén fog állni. A kb. háromszáz személy befogadására képes épületben klubtermek, könyvtár, gondozói lakás lesz, s megindulhat a filmvetítés. Falunk mindeddig bizony nélkülözte a mozit. Igaz, csaknem minden házban van televíziós készülék, de a kettő nem ugyanaz. Még ez évben hozzáfogtunk az alapok lerakásához. Öröm és megelégedés vegyül hangjában. Most a vonatablakból látott terjeszkedő üzem felől érdeklődöm. — Épületelemeket fog gyártani. 1975-re kb. 700 embernek biztosít majd munkalehetőséget. Ez nemcsak Rappot, a környéket ls kielégíti. Különben a kiváló előfeltételek miatt ránk esett a választás. (Legalább húsz esztendőre elegendő kavics, vasúti közlekedés stb. J — Ogy látja, kedvező távlatok nyílnak meg Rapp előtt a jövőben? — Föltétlenül. Ezt különben a falu 900 főnyi lakossága is érzi, sejti. A bizonyíték: még ez évben huszonhat családi ház építését kezdik meg. Végigvezet a falun. Megmutatja a még rendezésre váró utcákat. A köztársaságunk megalapításának jubileumán ültetett fácskáknál megáll. Együtt olvassuk a márványlapba vésett kétnyelvű szöveget. Elmondja, hogy a falu most az elesett vörös katonák sírjait szeretné rendbehozatni. A jelenlegi könyvtárra sajnálkozó pillantást vetünk. — Tudtommal Rappon szép számmal akadnak cigány származású lakosok. Hogyan sikerült megbirkózniuk a „cigánykérdéssel"? — Jobban, mint másutt. Több viskót lebontottunk, lakóik emeletes házakba költöztek. Tíz család lakik szétszórtan a faluban. Az utóbbi időben mintha viselkedésükben ls gyökeres változás állt volna be. Bizonyítékul egy érdekes adat: Rappon jelenleg nincs egyetlen nem dolgozó cigány sem. Fiataljaik többsége a szövetkezetben dolgozik. Palcsó Barnát, a szövetkezet kertészét a virágházban találtam. — Hány éve elnöke a helyi pártszervezetnek? — Olyan régen, hogy magam sem tudom. írjon tízet, de a kisebb megszakításokkal is van tizenöt. Szervezetünknek húsz tagja van. Ezeken kívül sok kommunista különböző városi vállalatok szervezeteiben működik, de néhányan itthon is kiveszik részüket a munkából. A múlt év augusztusa után rendben folytak nálunk a dolgok, néhány falfestést kivéve. Megbízható, dolgozó magyar nép a rappl. A szövetkezet csak száz falubelit foglalkoztat. (A többség Rappon kívül dolgozik. J Irodájában négy munkaerő éppen az 1969 évi termelési és pénzügyi tervet készíti. A munkaegység nagyságáról érdeklődöm. Lakatos László — elnök elmonSJa, hogy rátértek a szilárd bérezésre. Előlegre tizenöt koronát fizetnek, s minden korona után negyven fillér osztalékot. Mivel abrakból nem voltak önellátók, • Jövőben abbahagyják a sertéshizlalási. Helyette rátérnek a szarvasmarhatenyésztésre. Az új szakosítás a növénytermesztésben is változásokat hoz majd. (Talán nem tudták falujukról, hogy „főképpen a rétje sok és hasznos"? J — A „Prefa" tiztemtől kissé félünk, nehogy elszívja dolgozóinkat •— vallja be Lakatos László. — Ezt csak a munka és a fizetési feltételek Javításával tudjuk megakadályozni. Szakemberünk van elegendő. De máris munkaerő hiány mutatkozik a gyalogos munkáknál és az állattenyésztésben. A teendők nagy részét Igyekszünk gépesíteni. Dolgozóink más foglalkoztatásánál is elérik azt a keresetet, amit eddig az állattenyésztésben, s amellett nincsenek tjgy lekötve. Ennek tudható be az állattenyésztésben beállt emberhiány. — Mennyire elégedett cigányszármazású dolgozóival? — Annyit mindenesetre sikerült elérni, hogy már bejárnak a munkába. Ha sikerül velük megértetni, hogy nemcsak jogaik, de kötelességeik ls vannak, nem lesz semmi hiba. — További tervei? — Fokozni a termelést, jobb kereseti lehetőségeket teremteni a munkásoknak, és vonzóbbá tenni a szövetkezeti munkát a fiatalok számára. — Mire volt a falunak nagyobb szüksége? Az üzletre, vagy a kultúrházra? — Az üzletre éppoly szüksége volt, mint a kultúrházra volna. Tulajdonképpen igazat kellene adnom neki. A falu két legaktívabban működő szervezete a Vöröskereszt és a CSEMADOK. Az előbbi tevékenysége főleg dr. Pásztor Barnának köszönhető, aki érdekes és értékes orvosi előadásokat tart. A CSEMADOK helyi szervezete 120 tagot számlál. A járási titkárságon és a járásban jó hírnévnek örvend. Elnöke Ferencz József. Működésével mindenki elégedett. Persze, kulturális életet folytatni a szó szoros értelmében — megfelelő helység — kultúrház nélkül — nagyon nehéz. Ez évben is szeretnék megtartani a CSEMADOK napot. Tavaly és tavalyelőtt jól sikerült. A kilencéves magyar és szlovák Iskola egy épületben szorong. 1965-ben emeletráépítést és korszerűsítését tervezték. Még ugyanabban az évben leégett Pílán az iskola, s az anyagiakat oda irányították az illetékesek. A lakosság összetételéről többektől érdeklődtem. Hogy hivatalosan ki minek van nyilvántartva, nem sikerült megállapítanom. A valóságban a falu tíz százaléka szlovák, kilencven százaléka magyar. Ennek ellenére a gyermekek fele jár csak magyar Iskolába. Az otthonmaradt fiatalok száma Jelenleg 40—50 körül mozog. Nemrég alakult meg a magyar Ifjúsági klub, és a Matica slovenská klubja. Most pedig egy szomorú jelenetről: Megérkezésem után megállítottam a faluban két asszonyt, s megkérdeztem tőlük, hol lakik a HNB elnöke. Hosszas méregetés után összenéztek, majd megegyeztek abban, hogy Rappon olyan nincs. — Hát azt tudják-e, hol lakik a MNV — elnök? — Azt igen, amott ni, a második házban! Sokan azt állítják, hogy a fiatalok közül is csak nagyon kevesen válaszoltak volna máskénL Sajnálom! Rappon nem sok híján ezer ember él. Ottlétemkor izgatottan lestem,-vajon találkozom-e a kürtösök ivadékai között egy mai „kürtössel". Nem rajtam múlt, hogy nem akadtam rá. Am találkoztam emberekkel, akik vállalhatnák a kürtös szerepét. Minden adottságuk megvan hozzá. A kürtöt meg kéne keresni. A kürt sokat tehet. Elfeledteti a fáradtságot, az elkeseredést. A kürtre szükség van. Kürt nélkül nem lehet, kürt nélkül nagyon nehéz. De kürttel könnyebb. ARDAMICA FERENC