Új Szó, 1969. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1969-03-14 / 62. szám, péntek

Az SZLKP KB plenáris ülésének határozata (Folytatás az X. oldalról) záló tényezőként befolyásolhas­sa szocialista társadalmunk to­vábbi felvirágoztatását. Egyide­jűleg megkezdődtek a munká­latok több, a törvényhozással kapcsolatban fontos intézkedés foganatosítására. Közéjük sorol­hatók a gazdaságreformunk tö­kéletesítésével összefüggő mun­kálatok, különösen pedig a szo­cialista vállalatokról s a szo­cialista vállalkozásról szóló tör­vény előkészítése. Pártunk a párthatározatokat és dokumen­tumokat megmagyarázva nem kevésbé fontos politikai s ideo­lógiai munkát végzett nemcsak a pártszervezetekben, hanem egész társadalmunkban is. Az augusztus utáni fejlődés legfontosabb eredményének azt a tényt kell tekintenUnk, hogy pártunknak s vezetőségének si­került megőriznie polgártársa­ink túlynomó többségének bi­zalmát, nemkülönben a párt­tagság s a társadalom döntő ré­szének akcióképességét is. Ez a pártszervezetek eddig megtar­tott évzáró taggyűlésein is be­bizonyosodott. Különös fontos­ságot tulajdonítunk annak, hogy a párt jelenlegi politikáját azok a társadalmi erők támogatják, amelyek érezték s tudatosítot­ták annak szükségességét, hogy ki kell küszöbölnünk az 1968 előtt egész társadalmunkat érin­tő válság következményeit, és amelyek 1968 januárja után s az 1968 augusztusát követő új feltételek között is elkötelezték magukat pártunk s politikája érdekében. E helyzet elérésének egyik fontos feltétele az volt, hogy a párt a csehszlovák tár­sadalmat érintő sarkalatos kér­dések — amelyeket a párt ak­cióprogramja s a CSKP KB no­vemberi határozata is feltüntet — pozitív megoldására össz­pontosította figyelmét. Bonyo­lult feltételek között folyik a küzdelem az antiszocialista erőkkel; e küzdelem pártunk­ban a szélsőségesen jobboldali s a konzervatív, dogmatikus irányzatok kiküszöbölésére össz­pontosult. Jelenleg az a feladat lép elő­térbe, hogy tovább is és hatá­rozottabban szilárdítsuk pár­tunk vezető szerepét. Az SZLKP KB ebben a folyamatban lé­nyegbevágóan fontosnak tartja a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában adódó sarkalatos programszerű s gyakorlati fel­adatok megoldását. A funkcio­náriusok aktívájának s minden kommunistának el kell sajátí­tania a minden bürokratizmus­tól, fölérendeltségtől és gyám­kodástól mentes pártpolitikai munka lenini módszereit. A pártmunka legyen áthatva az őszinte demokratizmustól, le­gyen állandó kapcsolatban az emberekkel, s irányát szabják meg azok a törekvések, melyek­nek célja, hogy megnyerjük őket a párthatározatok teljesítésére. Különösen pedig az fontos, hogy a kommunisták a társadalmi te­vékenység minden szakaszán egységesen, fegyelmezetten lép­jenek fel. Az SZLKP KB plénuma a je­lenlegi politikai helyzetet az említett szempontok alapján mérlegelve a következő határo­zatokat hozta: 1. Következetesen életbe kell léptetnünk a párt január utáni pozitív politikáját, amelyet a CSKP KB s az SZLKP KB akció­programja, a CSKP KB novem­beri határozata és a további plenáris üléseken hozott hatá­rozatok juttatnak kifejezésre. Szükséges, hogy az SZLKP KB s elnöksége, valamint az alsóbb fokú pártszervek és -szerveze­tek elsőrendű kötelességüknek tartsák az alkotó jellegű mar­xista gondolkodásmód s a pár­ton belüli gyakorlat kibonta­koztatását megalapozó, kedvező politikai, ideológiai és pszicho­lógiai feltételek létrehozását. Ezzel kapcsolatban múlhatatla­nul szükséges, hogy az SZLKP KB elnöksége kezdeményezze azt a tevékenységet, melynek célja a Szlovákiában jelenleg kialakult társadalmi helyzet alapján adódó sarkalatos prob­lémák elméleti feldolgozása. Ezeket a problémákat a párt következő kongresszusának kel­lene megoldania. > 2. Rendszeres politikai mun­kával, január utáni politikánk elvei alapján szilárdítani kell a párt belső egységét, s lénye­gesen növelni kell akcióképes­ségét. Természetesen most és a jövőben sincs sző gépies egy­ségről és vak engedelmesség­ről. Ezentúl is meg kell őriz­nünk s el kell mélyítenünk párton belüli demokráciánkat, és a szabad eszmecserét. A je­lenlegi feltételek között múlha­tatlanul szükséges a demokra­tikus centralizmus másik jelleg­zetességének, a pártfegyelem­nek következetesebb tisztelet­ben tartása. Minden páttagnak s funkcionáriusnak egyre na­gyobb mértékben kell tudatosí­tania felelősségét a párt egy­séges fellépéséért a jóváha­gyott határozatok teljesítését célzó konkrét akciókban. Ezzel kapcsolatban felelősségre von­juk mindazokat, akik a demok­ratikus centralizmus alapelvei s a párt alapszabályzata ellen vétenek. A pártszervek felada­ta, hogy a határozatok előké­szítésének folyamatában sokol­dalúan foglalkoztassák a szak­emberekből összeállított párt­aktívát, és arra törekedjenek, hogy a párttagság, s a lakos­ság minél szélesebb körei el­kötelezetten vegyék ki részüket pártunk politikájának kialakí­tásából. 3. A párt egyesítését célzó eddigi eljárás érvényesítése annyit jelent, hogy elsősorban a párt pozitív programja, nem­különben a CSKP KB s az SZLKP KB határozatai teljesíté­sére kell a tagságot aktivizál­nunk. Ugyanakkor politikai eszközökkel le kell lepleznünk, s ki kell küszöbölnünk a tár­sadalmunkban megnyilvánuló antiszocalista irányzatokat, a pártban pedig két arcvonalon kell folytatnunk az eszmei küz­delmet: egyrészt a dogmatikus szektás nézetek, módszerek el­len. másrészt a legnagyobb ve­szélyt jelentő jobboldali oppor­tunizmus ellen. 4. A pártirányítás minden fo­kán részletesen kell kidolgozni a párt ideológiai munkájának s a pártos szellemben szükséges nevelésnek rendszerét. A lenini elvek értelmében — különös tekintettel a tömegtájékoztató eszközök munkájára — szilár­dítanunk kell pártunk vezető szerepét. 5. Állandóan arra kell töre­kednünk, hogy a párttagok és a lakosság fokozott mértékben érdeklődjék az egész társadal­mat érintő kérdések iránt. A párt és a szocializmus távlati tekintélyéről a társadalmunk­ban gyakorlatilag elért eredmé­nyek döntenek. Ezért minden pártszervezet és minden párt­tag figyelmének a mindennapi munka folyamán, s az emberek életében előforduló problémák megoldására, s a CSKP KB és az SZLKP KB decemberi plená­ris ülésén hozott határozatok, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság szövetségi kormányá­nak programja értelmében kü­lönösen a gazdasági feladatuk megoldására kell összpontosul­nia. 6. Az SZLKP KB plénuma új­fent hangsúlyozza pártunk po­litikájának következetesen nem­zetközi jellegét, és teljes terje­delmében, valamint jelenlegi bonyolultságával kapcsolatban tudatosítja a nemzeti és a nem­zetközi problémák egymástól elválaszthatatlan összefüggését. Pártunk sokoldalú befolyást szándékszik gyakorolni a nem­zetközi kommunista mozgalom lenini elveken alapuló egységé­nek megszilárdítására. Az SZLKP KB különösen sürgősnek tartja, hogy kétoldalúén folyta­tódjék a szomszédos szocialista országokhoz s pártjaikhoz, de különösen a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéhez és a Szovjetunió Kommunista Parijához fűződő kapcsolatok rendeződése. A párt egész szlovákiai szervezete megtesz minden tőle telhetőt e cél el­érése érdekében. E határozat értelme a CSKP KB irányvonalának további tá­mogatása a Szlovákiában kiala­kult politikai helyzet feltételei között. Az SZLKP KB megvan róla győződve, hogy a szlová­kiai pártszervek- és -szerveze­tek teljes mértékben támogat­ják a kitűzött feladatok követ­kezetes teljesítését. A cselekedetek útjára BESZÉLGETÉS VINCENT CISLÁK ELVTÁRSSAL, A GALÁNTAI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRÁVAL ÉS JAN VRAVKO ELVTÁRSSAL, A PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL Az alább közölt beszélgetés pár nappal ezelőtt ké­szült. Időközökben - mint azt az Oj Szó tegnapi szá­mában közöltük — Vincent Čislák elvtársat Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárává választották. • Befejezéséhez közelednek az alapszervezetek évzáró tag­gyűlései. Miként értékelik és milyen tanulságot vontak le az alapszervezetek tanácskozásai­ból? Az évzáró tanácskozásokra Itatással volt mindaz, ami tár­sadalmunkban a múlt évben történt, a demokratizálódási fo­lyamat, az augusztusi és az ezt követő események is. Azt akar­tuk, hogy az évzáró tanácsko­zások véleményt mondjanak a társadalom fejlődése szempont­jából fontos kérdésekről, ezért megfelelő anyagot adtunk a szervezetnek a beszámoló elké­szítéséhez. A gyűléseken az alapszervezetek tagjainak átlag 80 százaléka vett részt. Ez bi­zonyítja, hogy a párttagok nem estek vissza a passzivitásba, szükségesnek tartják az állás­foglalást, s részt vesznek a po­litikai munkában. Viszont nem hallgathatom el, hogy az alap­szervezetek még nem eléggé „emésztették meg" a novemberi és decemberi párthatározatok lényegét, méghozzá olyan érte­lemben, hogy gondot okoz ne­kik az említett határozatok konkretizálása a saját üzemük­ben, munkahelyükön. • Helyes volna ha jellemez­né a konkretizálás okait. — Szerintem az említett ha­tározatok nagyon általánosan szólnak a társadalmunkban le­vő problémákról, így az alap­szervezetek vezetői nehezen tudják megragadni a lényeget. A határozatokban olyan közért­hetően kellene megvilágítani a problémákat, hogy valóban se­gítséget, iránymutatást jelentse­nek az alapszervezeteknek a sajátos gondjaik konkrét meg­oldásához. Nézzünk egy példát. Mindenki elismeri a párt vezető szerepének szükségességét, hangsúlyozzák, hogy enélktil nem lehet szocialista társadal­mat építeni. De ennek az elvnek az érvényesítése a gya­korlatban, a pártbizottság és a gazdasági vezetés kapcsolatá­ban még sok tisztázásra váró kérdést vet fel. • Ez igaz, de remélem, nem alakult ki olyan vélemény, hogy gazdaságpolitikánk megvalósí­tása kizár ja a párt vezető szere­pének érvényesítését. — Ilyen véleményt nem hal­lottam, a párt vezető szerepét természetesnek tartják, de sür­gették a gazdaságirányításunk tökéletesítését. A munkaidő ki­használását, a munkatermelé­kenység növelését és hasonló feladatokat nem lehet eléggé hatásosan megoldani az alap­vető kérdés, a gazdasági re­form modelljének kidolgozása nélkül. Vagyis a fent említett feladatok megoldására tett erő­feszítés csak kapkodás, amely kevés eredményt hozhat. Csak az új gazdasági modell kidol J gozásával juthatunk el a leg­főbb kérdések végleges megol­dásához. Ennek a ténynek ha­tása van a pSrtinunkára, ezt az alapszervezet 1 k határozatainak a tartalma is mutatja. — Mi a novemberi párthatá­rozatból indulunk ki, erre ala­pozunk. Ez helyes. De hiányo­lom, hogy nincsen a pártnak olyan távlati programja, amely­ben feleletet adna azokra az alapvető kérdésekre, amelyek bennünket a gyakorlati munká­ban „szorítanak", méghozzá olyan érthetően és világosan fogalmazva, hogy az általános műveltséggel rendelkező párt­tag is megértse ezt. Valóban érezhető itt némi ellentét, mi­vel mi az alapszervezetektől konkrét programot kérünk, ugyanakkor a pártmunkát és a gazdasági helyzetünket érintő lényeges kérdéseket még a köz­ponti szervek sem dolgozták fel megfelelően. Egy átfogó és távlati programot csak a XIV. kongresszus adhat, ezért szük­séges, hogy a nyitott kérdése­ken dolgozzanak a bizottságok, és az eseményektől függően, aránylag rövid idő alatt elké­szüljön az említett program, mely elfogadása után valóban maximálisan elősegítené a párt eszmei egységét és akcióképes­ségének kibontakozását. • Szeretném ha visszatér­nénk az első kérdésemhez és jellemeznék a pártgyűléseken elhangzott felszólalásokat. — A jelenlevőknek több mint húsz százaléka felszólalt a vi­tában. Már maga ez a tény is VINCENT ČISLÁK, az SZLKP KB titkára bizonyítja a problémák iránti érdeklődést. A felszólalásokat tartalmuk szerint három nagy csoportban: a munkahely prob­lémáival, a belpolitikai helyzet­tel és a pártmunkával foglalko­zó véleményekre osztanám, jó jelenségnek tartjuk, hogy a vi^ tázóknak több mint a fele a munkahelyük problémáival fog­lalkozott. Személyi jellegű fel­szólalás csak elvétve akadt. A másik témakört — a belpoliti­kai helyzettel foglalkozó fel­szólalásokat —, a januári poli­tika irányvonalának helyeslése jellemezte. Kifejezték, liogy a párt nem térhet el ettől az irányvonaltól, továbbra is szi­lárdítani kell kapcsolatát a néppel, hiszen célja és külde­tése a nép érdekeinek szolgá­lata. — Kellemesen meglepett, hogy sokan sürgették a párton belüli nevelés megfelelő kon­cepciójának a kidolgozását. Az elmúlt években nevelési kérdé­sekkel csak kevesen foglalkoz­tak. Az a vélemény alakult ki, hogy a párttagoknak megfelelő marxista műveltséggel kell ren­delkezniük, csak így jöhet létre az eszmei egység. A párttagok közötti szélsőséges vélemények egyik okát a múlt hibáiban, a párton belüli nevelés hatásta­lanságában jelölték meg. • Mondhatjuk azt, hogy az évzáró pártgyűlések bizonyos fokig minőségi változást ered­ményeznek a pártmunkában? — A tanácskozások egyik pozitívuma, hogy a kommunis­ták figyelmét a novemberi és decemberi párthatározat telje­sítésére irányította, így sikerült kiszabadulni a megoldhatatlan kérdésekről való vita bűvös kö­réből. A megoldhatatlan vagy helyesebben még megválaszolat­lan kérdések közé tartozik: szükséges volt-e a szövetséges hadsereg katonáinak megjele­nése, meddig maradnak itt, és így tovább. Ismerjük a CSKP KB állásfoglalását, ami nem egyezik szövetségeseink véle­ményével. Vagyis mindmáig nincsen egyértelmű állásfogla­lás. Mondhatom, hogy erről a kérdésről megszűnt a vita, ha folytatnánk, aligha jutnánk előbbre, nem egyesítenénk, ha­nem csoportokra szaggatnánk a pártot. Véleményem szerint a mai ismereteink nem elegen­dők ahhoz, hogy ebben a kér-, désben egységes véleményt ala­kítsunk ki. Pozitívum, hogy si­került átlábolnunk ezen a ..vi­tatkozó időszakon", és a párt­tagok a politikai és gazdasági életünket megszilárdító kérdé­sek megoldására fordítják fi­gyelmüket. A cselekvés útjára léptünk, az évzáró gyűlések el­indítottak egy folyamatot, amely pozitívan segíti fejlődé­sünket. A párt természetes tekintélyének kialakításáról • Milyen kérdések megoldá­sára összpontosítja figyelmét a járási pártbizottság? Két szakaszra koncentrálunk, a pártéletre, vagyis politikai kérdésekre és a párt gazdaság­politikájának kérdéseire. Az el­ső csoportban a pártépítés kér­déseinek rendezése mellett a legfontosabbnak tartjuk a párt vezető szerepének megerősíté­sét. Természetesen a társadal­mi fejlettségnek megfelelő munkamódszerekkel és munka­formákkal. A párt vezető szere­pének a kérdéseit még a leg­felsőbb pártszerv sem dolgozta ki megfelelően. Ennek elleníSfe nem nézzük tétlenül az esemfr nyeket. Vitatkozunk, igyeke­zünk megoldani a vitás kérdé­seket. Például, most készítünk egy anyagot a pártbizottság el­nökségének ülésére, amelyben a tömegszervezetek és nemzeti bizottságok pártirányításának formáit igyekszünk tisztázni. Ennek kapcsán foglalkozunk a tömegszervezetek vezetőségei­ben dolgozó pártcsoportok munkájával. Reméljük, hogy e kérdés megvitatása új elgondo­lásokat hoz felszínre, s ezek gyakorlati megvalósítása előse­gíti a párt vezető szerepének hatékonyabb érvényesítését a tömegszervezetekben. — Nagyon aktuális feladat a páitalapszervezetek megerősí­tése. Az alapszervezeti bizottsá­goknak el kell érniük — ter­mészetesen a mi segítségünk­kel —, hogy munkaterületükön a legképzettebb, legbecsülete­sebb egyének a párt tagjai le­gyenek. Ez az út vezet a part­szervezetek természetes tekin­télyének a kialakításához. Az alapszervezetek tevékenysége csak akkor terjedhet ki hatás körük egész területére, ha a társadalom minden rétegéből megnyerik a legbecsületesebb és leghaladóbb egyéneket a párt számára. Szeretnénk elérni, hogy a pán bizottság csak fontos, kon­cipriós kérdésekkel foglalkoz zon és elkészí'sük a reális fel­méréseken alapuló gazdasági programunkat. Ennek a feladat­nak megfelelően módosítottuk a pártbizottság szervezeti felépí­tését. A nemzetgazdasági osz­tály szakemberek bevonásával dolgozik a termelő erők fej­lesztésének tervén. A termelő erők meghatározása tág foga­lom. ezért több problémakörre osztottuk. Minden problémakör­rel külön munkacsoport foglal kőzik. A csoportokban a legjobb szakemberek — kommunisták és pártonkívüliek —, mellett helyet kaptak a választott szer­vek tagjai és az apparátus dol­gozói is. Minden csoportban van szűkebb körő öt tagú bi­zottság. • Milyen célt szolgál ez az összetétel? — Szeretnénk kikerülni a buktatókat. A szakemberek már a múltban is sok jó javaslatot készítettek, ezeket a pártszerv elfogadta, de a gyakorlati meg­valósításuk csak részben, vagy egyáltalán nem sikerült. Ezért most a munkacsoportok nem­csak javaslatokat dolgoznak ki, hanem részt vállalnak azok gyakorlati megvalósításából, és az említett öt tagú bizottságon keresztül bizonyos fokig ellen őriznek is. Szerintünk ez a munkaforma lehetőséget nyújl a szakembereknek képességeik szinte korlátlan kibontakozásá­ra. Nézzünk egy konkrét példát. Járásunk az öntözőrendszer építésében országos elsőségnek (Foly tatás a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom