Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

BONNI FURCSASÁGOK . • :,K. Cisar bonni levele (14. OLDAL) MOLDVAPARTI CSODA Milyen lesz a prágai Intercontinental? (4. OLDAL) Jusíitra mérlege pontos lesz — Miklósi Péter interjúja — (5. OLDAL) Felvételünk az épülő, szépülő Kolozsvárt mutatja be. Petrőci Bálint romániai riportjának címe: Igy is lehet könyvet eladni. (15. oldalon). Világ proletárjai, egyesüljetek! néven ismert járA HONGKONGI NATHALAZ vány világszerte veszedelmesen terjed. A legutóbbi öt héten csak az Egyesült Államokban 300 ezren betegedtek meg. A járvány veszélyes méreteket öltött Lengyelországban is. Ezzel szemben Magyarországon és a Szovjetunióban védőoltással és más megelőző módszerekkel jól felkészültek a védekezésre. A képen: a moszkvai röntgen-sugárzástani kutatóintézetben végzett alapos vizsgálat után a pacienseket különleges fizioterápiai kezelésre osztják be. (TASZSZ felv.) korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX H o a E

— W Ul e v O e E - c _ S o 'O S "S rS. 'o-f 3 x o 'O ľ! c J a? £ o t». O vo c 3 Je c É o o j m "> "jľ — 'O m S ô •<» -o :S ^•O^ O? "5 »n •— s >M = E=S> o S E c M (U .2 o "E álljuk be őszintén, meglehetősen érzékenyen reagálunk már arra, hogy az állandóan rosszabbodó gazdasági helyzet mellett a politikai válságok is csak fokozódnak. Bár a két dolog feltételezi egymást, megbékülni vele azonban aligha lehet. Még ha tudjuk is, hogy a felgyülemlett problémák egyik napról a másikra nem oldódnak meg, a gazdasági nehézségek pedig nem új keletűek, hanem jórészt a múlt örökségeként nehezednek ránk. A nyugtalanító azonban éppen az, hogy a válság megoldását célzó legjobb elképzelések is megteneklenek az állandó társadalmi feszültség miatt, amelyek eleve hátráltatják a kibontakozást. A társadalmi történés lényegéhez tartozik, hogy maga a politikai vezetés is nagy nehézségekkel küszködik. A párt legfelsőbb vezetésében megnyilvánuló többvágányúság és következetlenség miatt — főleg a cseh országrészekben — ugyanis maga a párt is válságba jutott. Sokan a mai állapotot a párt történelme legválságosabb időszakához, a húszas évek második feléhez hasonlítják, s a kivezető utat az erélyes, kemény kezű politikai vezetésben látnák. Elöljáróban mindjárt hadd mondjuk meg, bármennyire is sürgető számunkra, hogy a politikai vezetés mihamarabb egyenesbe kerüljön, s legfelsőbb szerve a vitaklub helyett valóban betöltse történelmi hivatását, a kiutat mégsem a január előtti állapotok viszszatértében, vagy a vélemények elnyomásában, uniformizálásában látjuk, hanem a cselekvés egységében. S mivel a cselekvés egysége elképzelhetetlen az eszmei egység nélkUl, feltétlenül szükség van az álláspontok egyeztetésére, s ennek kapcsán az akcióképesség megteremtésére. A CSKP KB legutóbbi ülésének felszólalásai azonban, sajnos, meglehetősen vegyes érzelmeket váltanak ki bennünk. A társadaeszmei ellentmondások mellett az ideológiai fellazítás elemei is gyengítik a pártot. A nacionalista érzület, a kispolgári radikalizmus, valamint az események antimarxista értékelése a párttagság egy részét sem hagyta érintetlenül... S mindezek együttvéve aztán a bizalom aláásói is. Annak a BIZALOM-nak, Politika és lom számára szükséges legfontosabb lépések mérlegelése, s a meghozott határozatok teljesítése helyett ugyanis különböző érdekcsoportok a hatalomról s a hatalom gyakorlásáról elmélkednek ahelyett, hogy a válságból kivezető utat keresnék. Ennek eredménye pedig aligha lehet más, minthogy az egyhangúlag hozott döntéseket — a demokratikus centralizmus elveit megszegve — továbbra is „annyi nyelven magyarázzuk, ahány csoport van a Központi Bizottságban". Es ez a hosszú idő óta tartó politikai válság kihat az ország, az egész társadalom életére. A pártpolitika jobbára az események uszályában vonszolódik ahelyett, hogy az események irányítója lenne, s maga a párttagság tájékozatlan a pártot érintő legalapvetőbb kérdésekben. Sajnálatos tény az is, hogy az felelősség melynek alfája és ómegája a szervezettség, nyíltság, a világos politikai program, s az a mindennapos állhatatos tevékenység, melyben a párt a népre figyel, gondolkodására hat, s bizalmára apellál. Igaz, a párt januári programja eleve feltételezte a cselekvés egységét, a párttagság aktivitását, később mégis olyan helyzetbe került — az egymást követő felemás megoldások miatt, beleszámítva a személyi kérdéseket is —, amikor a belső élet egyensúlya megingott, s egyre inkább az ösztönösség és a rögtönzés lett úrrá. A politikai vezetés, melynek egységét az események kikezdték, hovatovább abba a helyzetbe jutott, amikor egyes csoportok diktálták elképzeléseiket, s (Folytatás a 3. oldalon) c