Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN V A S Á R N A 1969. febiuár 2. A NAP kel: 7.10. nyugszik: 18.46 órakor. A rfOLD kel: 18.34, nyugszik: 7. 32 óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük KAROLÍN — ERIKA nevfi kedves olvasóinkat • 1829-ben született AL­FRÉD BREHM zoológus, az álattan kiváló népszerűsí­tő ji; (-h 1884). 1849-ben született PAVOL ORSZÄGH­HVIEZDOSLAV a legna gyobb szlovák költő (+ 1921). • 1871-ben halt meg EÖTVÖS JÖZSEF iró, publicista, politikus, a re­formkor baladó társadalmi mozgalmainak egyik veze­tője, a magyar realista re­gény megteremtője, a ma­gyar oktatásügy és közmű­velődés legnagyobb 19. sz.-i alakja (szül.: 1813). • 1939-ben halt meg SZÁSZ MENYHÉRT költő, újságíró (szül.: 1893). Együttes erővel sikerül Az utóbbi hetekben egyre több olvasónk panaszkodik le­vélben, hogy nem tudja meg­szerezni az újságárnsoknál a Vasárnapi Oj Szót. Mi e pana­szokat összegyűjtöttük és to­vábbítottuk a Posta Hírlap­szolgálatnak, és megkértük több országjáró munkatársun­kat, nézzen utána, valóban „hiánycikkbe vasárnapi szá­munk. Az eddigi kivizsgálások Igazolták a panaszokat, s ezért elhatároztuk, hogy ezút­tal is olvasóinkhoz fordulunk segítségért: írják meg nekünk, mikor és hol nem sikerült megvenni a vasárnapi számot. Mint ismeretes, a Vasárnapi Gj Szót csütörtökön délután nyomjuk, úgyhogy pénteken délelőtt már egész Szlovákiá­ban kapható. Ezért, ha valahol mégsem árusítják, csakis a ter jesztés a felelős. A szerkesztő­ségnek nem áll módjában rend­szeresen ellenőrizni, hol kap­ható az Oj Szó és hol nem. Er­re csakis olvasóink segítségé­vel lennénk képesek. A helyzet ugyanis az, hogy az újságárusok nem nagyon érdekeltek abban, hogy minél több példányt adjanak el. In­kább arra törekszenek, hogy lehetőleg ne maradjon egyet­len eladatlan Oj Szó sem, > ezért inkább kevesebbet ren­delnek. A magyar vidékek va­lamennyi újságárusával nehéz lenne külön-külön beszélni, ezért kettős lehetőséget látunk e probléma megoldására. 1. Olvasóink követeljék az újságárusoktól, hogy rendelje­nek olyan példányszámot, amely kielégít minden igényt. 2. Ahol ez nem segft, írják meg egy levelezőlapon szer­kesztőségünknek, és mi a Pos­ta Hírlapszolgálaton keresztül „fentről" megpróbáljuk elintéz­ni, hogy a magyar vidékeken legyen elegendő vasárnapi . szám. Ogy gondoljuk, e kettős in­tézkedéssel elérhetnénk, hogy szombat délig valamennyi új­ságárusnál legyen Vasárnapi Oj Szó, mert semmi akadálya, hogy többet rendeljenek, Je­lenleg ki tudunk elégíteni min­den igényt. Ml mindent elkövetünk azért, hogy napjaink zajló politikai életéről higgadtan és sokolda­lúan tájékoztaassuk olvasóin­kat. Olvasóink szíves figyelmébe ajálnjnk a Vasárnapi Oj Szó érdekes írását: • Riportban számolunk Be olvasóinknak a Bratislava és Párkány között elkészült vil­lamosvasútról 9 Közöljük Pet­rőci Bálint romániai űtijegyze­teinek befejező részét Hajnal! beszélgetés a vastaps után címmel 9 A szép magyar no­vellák sorozatban pedig Ber­nát Gáspár Írásaiból közlünk néhányat. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Igény és kötelesség Állásfoglalások, felhívások és levelek százai érkeznek a legfel­sőbb pártszervbez. A dolgozók — kommunisták és pártonkívüliek egyetértésüket fejezik ki pártunk politikájával, és támogatásukról biztosítják vezetőinket. Nyilatkozataikban leszögezik, hogy a dol­gozók döntő többsége híve a januári politikának, tadja, hogy a Köz­ponti Bizottság novemberi határozata e politika folyamatosságát biztosítja a megváltozott körülmények kőzött. Megnyugtató — s bi­zonyára sokan osztják e véleményt —, hogy a nép vezetőinek cél­kitűzései ennyire egyeznek a dolgozók elképzeléseivel. Az elmon­dottakból következik, bogy kialakult a vezetők és a nép döntő többségének nézetazonossága. Ha ez valóban megtörtént, akkor szilárd kiindulópontot találtunk kritikus helyzetünk rendezéséhez. Csakhogy e logikus következtetésnek van egy sebezhető pontja, s ez: a gyakorlat. A pártpolitikát helyeslő és támogató állás­foglalások tömkelegének hatását nem érezzük a gyakorlati élet­ben. Az utóbbi hetekben sorra megszólaltak a párt, az ország ve­zetői. Felhívták a népet: őrizzék meg a rendet, a nyugalmat, tet­tekkel bizonyítsák, hogy helyeslik pártunk politikáját. E felhívások visszhangját figyelve elmondhatjuk, hogy a dolgozók egyértelműen segíteni akarnak bonyolult helyzetünk rendezésében. Ha viszont az életet, a munkahelyeket vizsgáljak, akkor az egyértelműség gyakorlati eredményével nem lehetünk elégedettek. S éppen ez a nyugtalanító. Mi történik napjainkban? Nem éled itt újjá a múlt közéleti be­tegségének egyik válfaja? 1968 januárja előtt közéletünk egyik fe­kélye a szavak és tettek között tátongó űr volt. Éreztük ezt az élet minden területén, a pártmunkában is. Sokat beszéltünk a ré­gi pártszervezés szavai és tettei közötti összhang hiányáról, ami társadalmi közönyt szült, s ezzel mérhetetlen kárt okozott szocia­lista fejlődésünkben. Vajon megismétlődhetne-e ez a káros jelenség más vetületben? Elképzelhető, hogy ezrek és százezrek csupán szavakkal támogatnák pártpolitikánkat? Ezekre a kérdésekre majd a következő hetek és hónapok ad­nak feleletet. Ennek a feleletnek a formálását hivatottak elősegí­teni a most folyó évzáró pártgyűlések is. Elsősorban a párttagok­tól várjuk a szavak és a tettek összhangjának a kialakítását. A pártszervezetekben mindig volt, és a jövőben is lesz véleménykü­lönbség. Ez természetes. A különböző nézeteket a vitában kell tisztázni. Néhol azt tapasztaljuk, hogy megfeledkeznek egy alapve­tő kötelességről: a határozat elfogadása után a pártfegyelem min­denkit egyaránt kötelez a feladatok teljesítésére. Az évzáró pártgyűléseken szerzett tapasztalatok alapján elmond­hatjuk, hogy ezek az alapszervezetek — függetlenül attól, hogy különféleképpen értékelik az augusztus 21-i eseményeket —, egy­ségesen szavaztak a szervezetükben kidolgozott határozatok mel­lett, ezek viszont a novemberi párthatározatra épültek. E szem­pontból nézve az alapszervezetekben bizonyos mértékben kiala­kult az egység. A különböző nézetek összekötőkapcsát az a fel­Ismerés képezi, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetünkből egyedül a novemberi határomtok teljesítése jelentheti a kivezető utat. Csakhogy a tény felismerése még csak az első lépés a párt eszmei és akcióegysége kialakításának útján. Az alapszervezetek új párt­bizottságaira vár a feladat, hogy az évzáró gyűlés határozatának teljesítésére serkentse és szervezze a párttagokat. Nem állhatunk meg félúton. Tettekre, cselekedetekre van szükség, s e feszült politikai helyzetben a pártonkfvüliek joggal várják a kommunisták példamutatását. Ha az állásfoglalások tartalma — támogatjuk a párt politikáját — nem csupán szavakban, hanem a termelőmun­ka eredményeiben is testet ölt, akkor a politikai és gazdasági fe­szültség enyhülését is elősegítjük. Mert pártunk politikáját csak nyugodt építőmunkával lehet megvalósítani. CSETŐ JÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Túl az első akadályon Párizsban január 25-én felújultak a vietnami helyzet békés rendezését szolgáló tárgyalások, illetve megkezdődtek a ki­bővített négyes Vietnam-tárgyalások. Akik figyelemmel kísérték a párizsi'béketanácskozás előzmé­nyeit, az érdembeni tárgyalások megkezdését gátló rengeteg „műszaki akadályt", a tárgyalások megkezdődésének puszta * tényét önmagában is pozitívumnak tartják. Mert miről is van szó mindjárt a kezdet kezdetén? Arról, hogy a kerékasztalnál négy fél küldöttségei vesznek részt, de facto egyenrangú fél­ként. Washington — mint már nemegyszer hangoztattuk — kezdetben időnyerés céljából egyezett bele a tárgyalások meg­tartásába, mégpedig úgy, hogy voltaképpen két fél folytasson eszmecserét Vietnam jövőjéről: az Egyesült Államok és védő­szárnyai alatt a saigoni bábrendszer, melyet a vietnami nép gyűlöl, s melytől már régóta megvonta támogatását, a másik oldalon pédig a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság, mely egyúttal a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front kép­viseletében ls hallatná szavát. Komolyan gondolta-e ezt Washington, mert akkor hiba csú­szott számításaiba, vagy szándékosan eleve húzni akarta az időt? — egyre megy: ilyen feltételekkel nem folytatódhattak a párizsi megbeszélések. Washingtonnak kénytelen-kelletlen be kellett ismernie, hogy a DNFF-nek nem szánhatja „Hanoi csat­lósa" szerepét, mert ez egy forradalmi háborút vívó nemzet elismert vezető ereje, mely Dél-Vietnam területének nagyobbik részén ténylegesen gyakorolja a hatalmat. Washingtonnak te­hát nem maradt más választása, mint hogy kissé hosszas dip­lomáciai akadályverseny után egy asztalhoz üljön lenézett partnereivel. A párizsi négyes tanácskozás megkezdése eddig azonban csak az első és egyetlen pozitív lépés. Aggasztó, hogy az ame­rikai küldöttség/ melynek élére a Nixon-kormány képviselője­ként a vietnami háború előző éveiből hírhedt Cabot Lodge került, máris oly Irányban tevékenykedik, hogy "zsákutcába ve­zesse a tárgyalásokat. Az érdembeni kérdés: a béke mielőbbi helyreállítása, az amerikai agresszió beszüntetése helyett má­sodrendű kérdésekre akarja összpontosítani az értekezlet fi­gyelmét, például a demilitarizált övezet körüli problémákra. Az amerikai küldöttségnek ez az elterelő mozdulata félre­érthetetlenül világos. A Nixon-kormány most vette át hivata­lát, s olyan látszat keltésével, hogy még csak most ismerkedik a helyzettel (pedig Nixon garnitúrája elég régen tanulmá­nyozza az Uniót nyugtalanító égető kérdéseket), vonakodik határozott álláspontra helyezkedni. Ám a határozott vélemény­mondástól, ebben az esetben a vietnami kérdésben a határo­zott szó kimondásától való idegenkedés azt is leplezheti, s ez a legvalószínűbb, hogy az új kormány nem akar korán szint vallani a vietnami háború kérdésében, mert éppen úgy har­cias húrokat penget, mint dicstelen elődje. Ezzel magyarázható a huzavona, s ezt Nixon egyes közeli munkatársainak olyan kijelentései is alátámasztják, hogy „nem kell változtatni a Vietnammal szemben folytatott előző politikán". Vietnami részről a jelenlegi bizonytalan helyzetben a ki­bontakozás három lehetőségét látják: vagy okul az Egyesült Államok eddigi sikertelenségéből s a béke mielőbbi megköté­sére fog törekedni, vagy az erőviszonyok számára kedvező alakulásában reménykedve húzni-halasztani fogja az érdem­beni döntéseket, vagy — a legszerencsétlenebb esetben — a háborút fokozza és Vietnam szomszédaira is kiterjeszti. Ez további lépés lenne a szakadék felé. LÖR1NCZ LASZLO A Szlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kongresszu­sán részt vett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának küldöttsége a párt első titkárának, dr. Gustáv Husák elvtársnak és a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége Ondrej KlokoC elnöknek a vezetésével. A kép bal oldalán a Szlovák Szakszervezeti Szövetség elnöke, Vojtech Daubner látható. Prága lakossága kegyelettel és fegyelmezetten búcsúztatta el Jan Palachot. (CSTK felvétele) A Mississippi folyó délnyugati vidékén Hazlerhurst város közelében tornádó pusztított. Az iszonyatos viharban 25 sze­mély életét vesztette, több mint százan megsebesültek. A ké­pen: A táj az elemek rombolása után. (UPI felvétele) Beszédes felvétel i

Next

/
Oldalképek
Tartalom