Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN V A S Á R N A 1969. febiuár 2. A NAP kel: 7.10. nyugszik: 18.46 órakor. A rfOLD kel: 18.34, nyugszik: 7. 32 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük KAROLÍN — ERIKA nevfi kedves olvasóinkat • 1829-ben született ALFRÉD BREHM zoológus, az álattan kiváló népszerűsítő ji; (-h 1884). 1849-ben született PAVOL ORSZÄGHHVIEZDOSLAV a legna gyobb szlovák költő (+ 1921). • 1871-ben halt meg EÖTVÖS JÖZSEF iró, publicista, politikus, a reformkor baladó társadalmi mozgalmainak egyik vezetője, a magyar realista regény megteremtője, a magyar oktatásügy és közművelődés legnagyobb 19. sz.-i alakja (szül.: 1813). • 1939-ben halt meg SZÁSZ MENYHÉRT költő, újságíró (szül.: 1893). Együttes erővel sikerül Az utóbbi hetekben egyre több olvasónk panaszkodik levélben, hogy nem tudja megszerezni az újságárnsoknál a Vasárnapi Oj Szót. Mi e panaszokat összegyűjtöttük és továbbítottuk a Posta Hírlapszolgálatnak, és megkértük több országjáró munkatársunkat, nézzen utána, valóban „hiánycikkbe vasárnapi számunk. Az eddigi kivizsgálások Igazolták a panaszokat, s ezért elhatároztuk, hogy ezúttal is olvasóinkhoz fordulunk segítségért: írják meg nekünk, mikor és hol nem sikerült megvenni a vasárnapi számot. Mint ismeretes, a Vasárnapi Gj Szót csütörtökön délután nyomjuk, úgyhogy pénteken délelőtt már egész Szlovákiában kapható. Ezért, ha valahol mégsem árusítják, csakis a ter jesztés a felelős. A szerkesztőségnek nem áll módjában rendszeresen ellenőrizni, hol kapható az Oj Szó és hol nem. Erre csakis olvasóink segítségével lennénk képesek. A helyzet ugyanis az, hogy az újságárusok nem nagyon érdekeltek abban, hogy minél több példányt adjanak el. Inkább arra törekszenek, hogy lehetőleg ne maradjon egyetlen eladatlan Oj Szó sem, > ezért inkább kevesebbet rendelnek. A magyar vidékek valamennyi újságárusával nehéz lenne külön-külön beszélni, ezért kettős lehetőséget látunk e probléma megoldására. 1. Olvasóink követeljék az újságárusoktól, hogy rendeljenek olyan példányszámot, amely kielégít minden igényt. 2. Ahol ez nem segft, írják meg egy levelezőlapon szerkesztőségünknek, és mi a Posta Hírlapszolgálaton keresztül „fentről" megpróbáljuk elintézni, hogy a magyar vidékeken legyen elegendő vasárnapi . szám. Ogy gondoljuk, e kettős intézkedéssel elérhetnénk, hogy szombat délig valamennyi újságárusnál legyen Vasárnapi Oj Szó, mert semmi akadálya, hogy többet rendeljenek, Jelenleg ki tudunk elégíteni minden igényt. Ml mindent elkövetünk azért, hogy napjaink zajló politikai életéről higgadtan és sokoldalúan tájékoztaassuk olvasóinkat. Olvasóink szíves figyelmébe ajálnjnk a Vasárnapi Oj Szó érdekes írását: • Riportban számolunk Be olvasóinknak a Bratislava és Párkány között elkészült villamosvasútról 9 Közöljük Petrőci Bálint romániai űtijegyzeteinek befejező részét Hajnal! beszélgetés a vastaps után címmel 9 A szép magyar novellák sorozatban pedig Bernát Gáspár Írásaiból közlünk néhányat. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Igény és kötelesség Állásfoglalások, felhívások és levelek százai érkeznek a legfelsőbb pártszervbez. A dolgozók — kommunisták és pártonkívüliek egyetértésüket fejezik ki pártunk politikájával, és támogatásukról biztosítják vezetőinket. Nyilatkozataikban leszögezik, hogy a dolgozók döntő többsége híve a januári politikának, tadja, hogy a Központi Bizottság novemberi határozata e politika folyamatosságát biztosítja a megváltozott körülmények kőzött. Megnyugtató — s bizonyára sokan osztják e véleményt —, hogy a nép vezetőinek célkitűzései ennyire egyeznek a dolgozók elképzeléseivel. Az elmondottakból következik, bogy kialakult a vezetők és a nép döntő többségének nézetazonossága. Ha ez valóban megtörtént, akkor szilárd kiindulópontot találtunk kritikus helyzetünk rendezéséhez. Csakhogy e logikus következtetésnek van egy sebezhető pontja, s ez: a gyakorlat. A pártpolitikát helyeslő és támogató állásfoglalások tömkelegének hatását nem érezzük a gyakorlati életben. Az utóbbi hetekben sorra megszólaltak a párt, az ország vezetői. Felhívták a népet: őrizzék meg a rendet, a nyugalmat, tettekkel bizonyítsák, hogy helyeslik pártunk politikáját. E felhívások visszhangját figyelve elmondhatjuk, hogy a dolgozók egyértelműen segíteni akarnak bonyolult helyzetünk rendezésében. Ha viszont az életet, a munkahelyeket vizsgáljak, akkor az egyértelműség gyakorlati eredményével nem lehetünk elégedettek. S éppen ez a nyugtalanító. Mi történik napjainkban? Nem éled itt újjá a múlt közéleti betegségének egyik válfaja? 1968 januárja előtt közéletünk egyik fekélye a szavak és tettek között tátongó űr volt. Éreztük ezt az élet minden területén, a pártmunkában is. Sokat beszéltünk a régi pártszervezés szavai és tettei közötti összhang hiányáról, ami társadalmi közönyt szült, s ezzel mérhetetlen kárt okozott szocialista fejlődésünkben. Vajon megismétlődhetne-e ez a káros jelenség más vetületben? Elképzelhető, hogy ezrek és százezrek csupán szavakkal támogatnák pártpolitikánkat? Ezekre a kérdésekre majd a következő hetek és hónapok adnak feleletet. Ennek a feleletnek a formálását hivatottak elősegíteni a most folyó évzáró pártgyűlések is. Elsősorban a párttagoktól várjuk a szavak és a tettek összhangjának a kialakítását. A pártszervezetekben mindig volt, és a jövőben is lesz véleménykülönbség. Ez természetes. A különböző nézeteket a vitában kell tisztázni. Néhol azt tapasztaljuk, hogy megfeledkeznek egy alapvető kötelességről: a határozat elfogadása után a pártfegyelem mindenkit egyaránt kötelez a feladatok teljesítésére. Az évzáró pártgyűléseken szerzett tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy ezek az alapszervezetek — függetlenül attól, hogy különféleképpen értékelik az augusztus 21-i eseményeket —, egységesen szavaztak a szervezetükben kidolgozott határozatok mellett, ezek viszont a novemberi párthatározatra épültek. E szempontból nézve az alapszervezetekben bizonyos mértékben kialakult az egység. A különböző nézetek összekötőkapcsát az a felIsmerés képezi, hogy a jelenlegi bonyolult helyzetünkből egyedül a novemberi határomtok teljesítése jelentheti a kivezető utat. Csakhogy a tény felismerése még csak az első lépés a párt eszmei és akcióegysége kialakításának útján. Az alapszervezetek új pártbizottságaira vár a feladat, hogy az évzáró gyűlés határozatának teljesítésére serkentse és szervezze a párttagokat. Nem állhatunk meg félúton. Tettekre, cselekedetekre van szükség, s e feszült politikai helyzetben a pártonkfvüliek joggal várják a kommunisták példamutatását. Ha az állásfoglalások tartalma — támogatjuk a párt politikáját — nem csupán szavakban, hanem a termelőmunka eredményeiben is testet ölt, akkor a politikai és gazdasági feszültség enyhülését is elősegítjük. Mert pártunk politikáját csak nyugodt építőmunkával lehet megvalósítani. CSETŐ JÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Túl az első akadályon Párizsban január 25-én felújultak a vietnami helyzet békés rendezését szolgáló tárgyalások, illetve megkezdődtek a kibővített négyes Vietnam-tárgyalások. Akik figyelemmel kísérték a párizsi'béketanácskozás előzményeit, az érdembeni tárgyalások megkezdését gátló rengeteg „műszaki akadályt", a tárgyalások megkezdődésének puszta * tényét önmagában is pozitívumnak tartják. Mert miről is van szó mindjárt a kezdet kezdetén? Arról, hogy a kerékasztalnál négy fél küldöttségei vesznek részt, de facto egyenrangú félként. Washington — mint már nemegyszer hangoztattuk — kezdetben időnyerés céljából egyezett bele a tárgyalások megtartásába, mégpedig úgy, hogy voltaképpen két fél folytasson eszmecserét Vietnam jövőjéről: az Egyesült Államok és védőszárnyai alatt a saigoni bábrendszer, melyet a vietnami nép gyűlöl, s melytől már régóta megvonta támogatását, a másik oldalon pédig a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság, mely egyúttal a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front képviseletében ls hallatná szavát. Komolyan gondolta-e ezt Washington, mert akkor hiba csúszott számításaiba, vagy szándékosan eleve húzni akarta az időt? — egyre megy: ilyen feltételekkel nem folytatódhattak a párizsi megbeszélések. Washingtonnak kénytelen-kelletlen be kellett ismernie, hogy a DNFF-nek nem szánhatja „Hanoi csatlósa" szerepét, mert ez egy forradalmi háborút vívó nemzet elismert vezető ereje, mely Dél-Vietnam területének nagyobbik részén ténylegesen gyakorolja a hatalmat. Washingtonnak tehát nem maradt más választása, mint hogy kissé hosszas diplomáciai akadályverseny után egy asztalhoz üljön lenézett partnereivel. A párizsi négyes tanácskozás megkezdése eddig azonban csak az első és egyetlen pozitív lépés. Aggasztó, hogy az amerikai küldöttség/ melynek élére a Nixon-kormány képviselőjeként a vietnami háború előző éveiből hírhedt Cabot Lodge került, máris oly Irányban tevékenykedik, hogy "zsákutcába vezesse a tárgyalásokat. Az érdembeni kérdés: a béke mielőbbi helyreállítása, az amerikai agresszió beszüntetése helyett másodrendű kérdésekre akarja összpontosítani az értekezlet figyelmét, például a demilitarizált övezet körüli problémákra. Az amerikai küldöttségnek ez az elterelő mozdulata félreérthetetlenül világos. A Nixon-kormány most vette át hivatalát, s olyan látszat keltésével, hogy még csak most ismerkedik a helyzettel (pedig Nixon garnitúrája elég régen tanulmányozza az Uniót nyugtalanító égető kérdéseket), vonakodik határozott álláspontra helyezkedni. Ám a határozott véleménymondástól, ebben az esetben a vietnami kérdésben a határozott szó kimondásától való idegenkedés azt is leplezheti, s ez a legvalószínűbb, hogy az új kormány nem akar korán szint vallani a vietnami háború kérdésében, mert éppen úgy harcias húrokat penget, mint dicstelen elődje. Ezzel magyarázható a huzavona, s ezt Nixon egyes közeli munkatársainak olyan kijelentései is alátámasztják, hogy „nem kell változtatni a Vietnammal szemben folytatott előző politikán". Vietnami részről a jelenlegi bizonytalan helyzetben a kibontakozás három lehetőségét látják: vagy okul az Egyesült Államok eddigi sikertelenségéből s a béke mielőbbi megkötésére fog törekedni, vagy az erőviszonyok számára kedvező alakulásában reménykedve húzni-halasztani fogja az érdembeni döntéseket, vagy — a legszerencsétlenebb esetben — a háborút fokozza és Vietnam szomszédaira is kiterjeszti. Ez további lépés lenne a szakadék felé. LÖR1NCZ LASZLO A Szlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom kongresszusán részt vett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége a párt első titkárának, dr. Gustáv Husák elvtársnak és a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége Ondrej KlokoC elnöknek a vezetésével. A kép bal oldalán a Szlovák Szakszervezeti Szövetség elnöke, Vojtech Daubner látható. Prága lakossága kegyelettel és fegyelmezetten búcsúztatta el Jan Palachot. (CSTK felvétele) A Mississippi folyó délnyugati vidékén Hazlerhurst város közelében tornádó pusztított. Az iszonyatos viharban 25 személy életét vesztette, több mint százan megsebesültek. A képen: A táj az elemek rombolása után. (UPI felvétele) Beszédes felvétel i