Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1969-02-23 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
m 1. Az áruló kés Sétaffy József nyugalmazott I. osztályú detektívfelügyelő 1919-ben búcsút mondott eredeti hivatásának, az erdészetnek, és az államrendőrség szolgálatába lépett. 1919től 1946-ig dolgozott a pozsonyi rendőrség bűnügyi osztályán, öreg vagányok még ma is ideges borzongással gondolnak vissza Sétaffy kitartó makacsságára és szerencséjére, mert — amint ma mosolyogva mondja — ez volt sikereinek két legfontosabb tényezője. És természetesen a jó emlékezőtehetség, mert az is nélkülözhetetlen. Tudni kell például, honnan loptak el — egy kést... H arminc évvel ezelőtt, 1939 nyarán, a pozsonyi bűnügyi osztály nyomozói szorgalmasan emlegették a szenteket, mert olyan volt a helyzet, hogy jó néhányan csak késve vehetik ki a nyári szabadságukat. Ismeretlen tettes betört a Kórház utcai Tusculum bútorgyárba és tekintélyes értékű zsákmánnyal távozott. A tettest nem látta senki és a detektívek egyetlen kiindulópontja az ellopott tárgyak Jegyzéke volt. Bazinban ismeretlen tettes kifosztotta Zachár Erzsébet lakását. Betörést kíséreltek meg Ulrich K. mérnök lakásán a Heyduk utcában. A nyomozók minden esetben azonnal megjelentek a tett színhelyén, felvették az adatokat, tanulmányozták a módszert. Ugyanaz a kéz — állapította meg Sétaffy. A tettes durva módszerekkel dolgozott, nem használt álkulcsot, hanem tört és feszített. A „kézimunka" ismerős volt, gyanúja körvonalazódott, de mit ér a legszebb gyanú, ha nincs bizonyíték? — Egy lecsúszott volt magántisztviselőre gyanakodtam, aki már többször volt a vendégünk, és a fenti betörések időpontjában már az alvilág prominensei közé tartozott, hiszen legalább öthat évet töltött a „sitten". Egyébként művelt ember volt, rossz családi körülményei, munkanélküliség, gyenge akaraterő és a rossz társaság csináltak belőle bűnözőt. A neve? Nevezzük őt Imrének, hiszen a név nem fontos, ö már meghalt, viszont hozzátartozói még élhetnek. Néhány nap múlva jelentkezett a „hekusok" nagy segítője: a véletlen. Egy Kórház utcai ékszerész Jelentette a rendőrségnek, hogy egy gyanús külsejű férfi nagyobb mennyiségű ékszert akart eladni. A személyleírás Igazolta Sétaffy gyanúját — valóban Imre volt A „szajré" pedig a baziní betörésből származott. Ekkor már csak az volt a kérdés, hol rejtőzik a tettes. Sikerül-e kézre keríteni még mielőtt megszabadul a zsákmánytól? A nyomozók éjjelnappal járták az utcákat, a vagánytanyákat, a rosszhírű lebujokat. Naponta többször is meglátogatták az alvilággal mindenkor szövetségben élő prostituáltakat, de eredmény nélkül. A szerencse Ismét Sétaffyra mosolygott. Egy napfényes délelőtt a Posta utcában sétált, amikor váratlanul megpillantotta régi ismerősét — Imrét. — Gyere Imre, bemegyünk egy kicsit beszélgetni. — De felügyelő úr, tiszta vagyok, amióta szabadultam nem volt balhém"! — Jól van fiam, hiszen csak beszélgetni akarok. Az irodában aztán Imre szépen az asztalra tette mindazt, ami a zsebében volt: a tízezer korona értékű ékszert — és egy kést. Sétaffy agya lázasan dolgozott. A kés azonnal gyanús volt, csak éppen azt nem tudta, hova tegye ezt a kést, hol hallott erről? Csak annyit tudott, hogy ez a kés is egy bűnténnyel függött össze. De melyikkel? A nyomozó ilyen helyzetben csak egyet tehet: beszélteti a gyanúsítottat. Mindegy, hogy mit beszél, csak beszéljen. Mert amíg a vagány „énekel", a detektív gondolkodik. Gondolatban felidézi az utóbbi időben elkövetett bűntetteket, az ellopott tárgyak Jegyzékét, „ügyfele" múltját, stílusát, különös szokásalt. Sétaffy felügyelő is ragaszkodott ehhez a módszerhez, és néhány perc múlva szinte hangosan felkiáltott: a Tusculum bútorgyár. A bútorgyárból ellopott tárgyak Jegyzékén szerepelt ez a különös formájú kés. — Na Imre, beszélj, szépen sorjában És Imre látta, hogy felesleges a tagadás, hiszen a zsebében talált „szajré" mindent bizonyít. — Ez szép ügy volt — mondja mosolyogva a ma 72 éves felügyelő. — Tudja kérem az a fontos, hogy a nyomozó jó pszichológus legyen, jó lábai legyenek. És persze fontos a szerencse is, de ezt a szerencsét tudni kell kihasználni. Kik voltak a legnehezebb „ügyfelek"? A nőkl A laikus nem is gondolná, mire képes egy női bűnöző. Nincs olyan „dörzsölt hekus" aki félvállról veheti a női kezdőt, mert már a kezdő is képes — ma úgy mondanák - átverni az öreg rókát is. Legközelebb majd konkrét példával bizonyítom ezt az állítást. 1. Ot perc fejtörés Találjuk ki, hogy milyen vidékek leírását tartalmazza a következő bekezdés. A híres orosz utazó valamikor ezt írta erről a vidékről: „Rendkívül szokatlan látvány itt az Északnak és Léinek az a keveréke, amely mind a növényzetben, mind pedig az állatvilágban megmutatkozik. Különösen szokatlan látvány a szőlővel befutott ezüstfenyő, vagy parafa, és a dió, amely egymás mellett díszlik a cédrussal és jegenyefenyővel Ezeknek az erdőknek ünnepi méltóságát nem igen zavarja meg az emberi lárma, hacsak vadászok nem törnek át rajta, vagy fel nem üti sátrát a cserkésző ember. Ez azonban inkább kiegészíti, mint zavarja a vad, szűzi természet képét. . ." Hozzátesszük, hogy a tigis és rénszarvas, a vaddisznó és kékróka, coboly és medve az itteni őserdők állandó lakója. A legkülönbözőbb ragadozók, vad állatok és madarak találhatók itt. 2. Négy szám Osszuk el a 27-es számot négy számra úgy, hogy ezek megfeleljenek az alábbi feltételeknek: Ha a kérdéces számhoz hozzáadunk kettőt, majd ugyanebből a számból elveszünk kettőt, illetve ha ezt a számot buszorozzuk kettővel vagy elosztjuk kettővel, minden esetben azonos eredményt kapunk. Melyik ez a négy szám? 3. Mi a A két látszólag teljesen egyforma kép között a figyelmes szemlélő húsz eltérését fedezhet jel. Ki fedezi fel az eltéréseket? 4. Hiányzó szótagok Az alábbi rejtvényünkbe Petőfi egyik verséből vett Idézet szótagjait írtuk. Az idézet minden második szótagja hiányzik az ábrából. A hiányzó szőtagokat Ibécé sorrendben megadjuk, s ha azokat a megfelelő dres mezőbe helyezzük — megfejtésként megkapjuk az idézetet. A hiányzó szótagok: CSIL, DET, Dl, ENY, ENY, FFEL, FÉNY, FO, GE, GET, GYÖ, GYUJ, HA, HE, HET, HOZ, IS, JÖ, KÜL, LEG, LEL, LEL, LÉS, MELY, MET, MŰ, NAGY, NEM, NEK, OL, ö, PA, RA, Rö, RÖ, RÜ, S, SZÉP, SZI, TA, TAD, TAM, TÁRS, TE, Tö, VAS, VED, ŽÄD. 6. Ehető fejtörő 5. Ki találja ki? Egy csónak, amellyel folyón felfelé eveznek, függőleges irányban 10 m-t emelkedik. Ha ki akarjuk számítani azt a munkát, amelyet mozgás közben az evező végzett, elegendő-e a *úlyt a magassággal, azaz 10 m-rel megszorozni? Egy kör alakú tortát osszon Í«M három vágással nyblc aarabie. A helyes megoldás fcltét«l~» hogy a torta alja egérz R-ldU" tévei a tálcán fekve marad. A tortát megfelezni és két fél darabot egymásra rakni ne «*abad! Tilos a tortát, mint AV«K JUT krémmel töltik — két rétegre elvágni, ezeket megfelezni és az egymásra rakott fél darabokat (ez esetben négy réteget) a harmadik vágással nyolc darabra felosztani. Ne siesse el a feladatot, vendégei türelmesen megvárják, amíg megtalálja a helyes megoldást! TOL t JAEL DÖM HH KE ME KÉZ GÁS FOR RÓ LE RÉ M4S KÔL OL TAM VE S AZ EN VEM u O NYÖ SÉ HOZ ER KEM MEG LÁL É NI TE TEK LA T0T ÚGY HOL TE TEL SZERI NY1 RA NYI RE tm K0NY BEN LOG ZAR NYEL 7. A mesebeli Egy nagy lakásban három család lakik a legnagyobb egyetértésben. Egyszer, amikor mind a hárman főzni akartak, kiderült, hogy a harmadiknak nincs tüzelője. Ezért az első öt darab, a másik három darab fát adott és ezzel a nyolc darab fával megfőzték mindhárom ebédjét. A harmadik ellenszolgáltatásképpen a maga részesedését pénzben rótta le: nyolc koronát fizetett. Kérdés, hogyan egyezzék meg a két előzékeny társbérlő a kapott összegen. 8. Tudja-e? a. Ki írta a Robinson Crusoe t? b. Mikor nyerte az irodalmi Nobel-díjat Anatone Francé? c. Minek a felirata: „Lasciate ogni speranza". A keresztrejtvényt lapunknak ebben a számában technikai okok miatt nem közöljük. Olvasóink szíves elnézését kérjük. A Csehszlovák Posta két szlovák vonatkozású emlékbélyeget ad ki: Az egyikkel a bratislavai Komenský Egyetem 50 éves fennállásáról, a másikkal pedig a Szlovák Nemzeti Szíaház fél évszázados Jubileumáról emlékeznek meg. Megfejtés: IBdaj cjqqcsEžeuj o >j e naqiasa iqqpin ze ÁSoq 'sajozsnm -ja) JOIWB 'qqoÁSeu gjpsd lausapgjaAezsu mpospui e 'iutsaiH eiSiaua ))ojjpjoj ajssgiauiaiaj o>[ B igusappj -aAezssiA gsja ze en sem sa setu JUG^ua^asa AUÜJB gjzrni azsaj jay[ ejgjaua uaza -ejsejeSjoj B Sipad HTseui B 'jjipojipjoj sjasaj •ouiajaj e jjiÁSa :>f<izso 3JZS3J )ai{ 'jjaíu UBqe) -eue[[td sapnjaAezssiA ÓIBA igjgiped e g>j uaijt ze jai) atue 'BiSjaua snJiJJ a Dpi v •:fau)aqgí eqsíjSioj 8ai)asa uaqajza>i)3Ap>j sazi>>i)nazs -IS0 ZB jjaza sg QBSOIPGQ -ezs uiau uequozs qaAO)] ILJEDJASUA) v "BUIOA JUA>( -i|OSD uHS0)uzü;j0j 8esseS -BÚI gpgiaAezss(A B DGJOS qasgzoijinazssg {nejnseui -X8a iiiajio} [CAgiped ernis JOJPIB 'BU[OA XO)> AI 3JBN3FBLB -quinS ^a^sosAgij • «H ÍK0MÉKSKEH0 ^BRATISLAVA &MMAMA SLOVENSKÉ NÁRODNÉ DIVADLO 1920-1970 Československo "'mim