Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1969-02-23 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
Sportélet Példamutatóan foglalkoznak az ifjúsággal 9 Mikor készül el teljesen a labdarúgóstadion? 0 A kézilabdázók félnek a felsőbb osztályba jutástól 0 A vitorlázóké a jövő? 9 Csak az összefogás segithet A vastag jégréteggel borított szenei tó felett hideg téli szelek fújdogálnak. Egy kisebb „pályán" melegen felöltözött gyerekek kergetik nagy kedvvel a korongot. A többi sportok űzői — labdarúgók, röplabdázók, kézilabdázók, atléták — a tornatermekbe szorultak. A szó legszorosabb értelmében, mert bár két tornaterem is a szenei sportolók rendelkezésére áll, még mindig nincs elég hely azok számára, akik a téli időszakot korszerű, rendszeres edzésekre akarnák felhasználni. Amikor néhány nappal ezelőtt Szencen jártunk, utunk elsősorban az iskolákba vezetett, mivel már hosszú évek óta innen kerülnek ki a legjobb fiatal sportolók. Ez így is van rendjén. Fiatalon keH kezdeni Szabó László tornatanárt — akit nemcsak Szencen, hanem az egész környéken is nagyon jól ismernek — hiába kerestük. Síkiképzésen volt a gimnázium diákjainak egy csoportjával. Mivel minket elsősorban az érdekelt, mennyire biztosítják a szenei iskolák mintegy 2300 diákjának a testnevelését, Mészáros Lászlót, a kilencéves iskola biológiai és tornaszakosát kerestük fel. Az új iskola szép tornatermében találtunk rá. A szenei sportolókat elsősorban a kézilabdázók, a labdarúgók, a röplabdázók és a vitorlázók eredményeiről ismerik, illetve ismerték. Véleménye szerint az utánpótlásról az iskolák gondoskodnak? — Legalábbis igyekszünk — válaszolta szerényen a fiatal testnevelő — ez ugyanis nem mindig sikerül, Tény, a fiatalok előző években elért eredményednek köszönhetjük, hogy tavaly Szencet bízták meg az úttörőolimpia megrendezésével, amelyen nemcsak a környékbeli, hanem a nyugat-szlovákiai kerület községeinek a diákjai is részt vettek. Ezen és a Csehszlovákiai Sport serlegéért rendezett tornán jól szerepeltek diákjaink. Atlétikában, kézilabdában és tornában az élcsoportban végeztünk. A szenei kézilabda sport hagyományaihoz hűen szeretném az iskolában is ezt a sportot továbbfejleszteni. Mivel jómagam versenyszerűen tornásztam, elhatároztam, öszszehozok egy tornászcsapatot. — A kilencéves iskola diákjainak zöme a gimnáziumban folytatja tanulmányait, s ott, ami a sportot illeti, a legjobb kezekbe kerülnek. Szabó László, testnevelő tanár lelkes híve az atlétikának, a kosár- és röplabdának, így tehát természetes, hogy diákjai ezekben a sportágakban érnek el figyelemreméltó eredményt. Sajnos, a többi vidéki városokhoz hasonlóan, nálunk is az a helyzet, hogy a diákok az érettségi után. szétszélednek. Vagy a főiskolákon folytatják tanulmányukat, vagypedig munkát vállalnak. Vajon a „vizek városa" hogyan áll az úszósport terén? — Az úszásoktatás fonáksága, hogy a sok víz ellenére sem lehet rendszeresen a fiatalokkal foglalkozni. Ebben több komoly ok akadályoz bennünket. A tó talaja egyenetlen, a víz hőmérséklete nem egyforma, sok a hínár, és úszni csak akkor lehet, amikor a nyári nap már felmelegíti a vizet. Ekkor azonban már megkezdődik a vakáció. Különben sem hinném, hogy bárki is vállalná a felelősséget és elmenne a diákokkal csoportos úszásoktatást tartani. — A mi iskolánk közvetlen közelében aszfalt borítású kézilabdapályát, hatsávos 100 m-es futópályát, két-két röplabda- és kosárlabda pályát tervezünk. Hogy mikor lesz kész, nem tudjuk. Egyelőre még nincs meg az anyagi alap, de reméljük, hogy jövőre elkezdhetjük az építési munkálatokat. Természetesen az új sportlétesítményt valamennyi szenei iskola használhatja majd. A (aDúarugüK „mostoha" gyerekeid A szenei labdarúgó sportot az Energia négy csapata képviseli. Kausitz Györgynek, az Acsapat vezetőjének és Haffner Mihály titkárnak a társaságában látogatunk el a szenei futballpályára. A ragyogó napsütés ellenére sem tudunk gyönyörködni a frissen esett hó borította táj szépségében, amikor meglátjuk a pálya épületeit, amelyeken az öltözők, a zuhanyozók, stb. kaptak helyet. De érdemes volt kijönni, mert ilyet ritkán lát az ember. A vakolatlan falak, a fűtetlen termek, (az épület tervezői megfeledkeztek a kéményekről, pedig Szencen sincs egész évben kánikula), a repedező falak és a tetőn átütő nedvesség siralmas látványt nyújt. Eszünkbe jutnak írásaink, amelyekben annakidején sürgettük az új labdarúgó pálya építését, illetve annak mielőbbi befejezését. Vagy tíz évvel ezelőtt úgy tűnt, nem eredménytelenül. De tévedtünkl — 1955-ben kezdték a pályát építeni — emlékezik a két lelkes funkcionárius — és 1962ben játszottuk az első mérkőzést. Ekkor még csak a gyepszőnyeg volt készen, és hogy még ma ls megfelelő állapotban van, azt kizárólag Rezsnyák Ferenc pályagondnoknak köszönhetjük, aki egyenesen szívügyének tekinti a gyepszőnyeg ápolását. — Ma, 14 év elteltével még mindig ott tartunk, hogy nincs lelátónk, az öltözők befejezetlenek, a zuhanyokból csak hideg víz folyik. Tavaly a nemzeti bizottság csaknem 25 000 koronát fizetett a lelátók és öltözők tervének elkészítéséért, de anyagiak hiányában nem tudjuk az építkezést megkezdeni. Eredetileg olyan sportlétesítményt terveztünk, amelyen több sportág otthonra talált volna, most pedig az a helyzet, hogy ami van, az még a labdarúgóknak sem felel meg. — Az „A" csapat 10 évvel ezelőtt esett ki a divízióból. A mélypontra az 1964—66-os években süllyedtünk, annak ellenére, hogy olyan edzőink voltak, mint például Skyva mérnök és csaknem kiestünk az I. A osztályból. 1966 őszén csupán hat pontot szerzett a csapat, biztos kiesés fenyegette, amikor 1967 januárjában Ludovit Hučala lett az edző. Lelkiismeretes munkájának eredményeképpen, sikerült a csapatnak megkapaszkodnia, a következő évben pedig feltornászta magát a harmadik helyre. Jelenleg Főrév mögött a második helyen állunk. — A B-csapat a járási bajnokság harmadik helyezettje. Elértük, hogy azok a játékosok, akikre az „A" csapatban pillanatnyilag nincs szükség, kisegítenek a „B"-ben, és nem veszik ezt sértésnek, mint egykor. A „B"-csapatban játszik Mórocz János, aki tavaly töltötte be 40. életévét, de állandóan jó teljesítményt nyújt és példaképe lehet a fiataloknak. — Az ifik a bajnokság éllovasai, amit elsősorban Oravec Mihály fiatal edzőnek köszönhetünk. Ö a saját kérésére vált ki az „A"-csapatból, pedig annak egyik erőssége volt, és megbíztuk az ifik vezetésével. Meglepetésre kitűnően bevált, megfelelő fegyelmet tartott, jó együttest hozott össze. Most államvizsgáira készül, és helyette Széher Mátyás, a ÖH Bratislava egykori játékosa — most testnevelő tanác — került a csapathoz. — A kölyökcsapat a járási bajnokság egyik csoportjának éllovasa. Közülük kerülnek az ügyesebbek az ificSapatba és onnan tovább a felnőtt együttesbe. Szerencsére nem kallódnak el, mert vagy a környéken, vagy Pozsonyban dolgoznak, naponta hazajárnak és hűek maradnak egyesületükhöz. — Hosszú időn át anyagi gondokkal küzdöttünk. Egy időben azt hittük, azért olyan gyér a mérkőzések látogatottsága, mert a csapat rosszul játszik. De most, amikor jó teljesítményt nyújt, még kevesebb a néző, mint évekkel ezelőtt. Örülünk, ha 200-an kijönnek egyegy bajnoki találkozóra. Jelenleg sem rózsás a helyzetünk, de ml is létesítettünk segédüzemeket és fuvarozással, betonelemek készítésével biztosítjuk az anyagiakat. Ebből fedezzük költségeinket. Közben visszaértünk a városba és betértünk a gimnáziumba, ahol az ifik és a felnőttek éppen edzésüket tartották. Kosárlabdáztak, és Hučala edző is velük játszott. Érdeklődésünkre röviden csak ennyit válaszolt: — Most nem járnak rendszeresen a fiúk az edzésekre, főleg azért, mert két műszakban dolgoznak. Téli felkészülésünk nem a legtökéletesebb, de majd tavasszal kissé megszigorítjuk a fegyelmet. A játékosok fellépésén látszik: tudják, hogy továbbjutottak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már félvállról lehet venni a tavaszi Idényt, mert ez jelenti a felkészülést az őszi új bajnoki rendszerre. Széher tanár, az ifik edzője szabadkozik: — Én még csak rövid ideje foglalkozom a fiatalokkal, tehát nem mondhatok még véleményt. Legalább húszan látogatják rendszeresen az edzéseket. Itt a gimnáziumban testnevelősködöm, tehát kiválaszthatom a tehetséges fiatalokat és gondoskodhatok az utánpótlásról. íme, a szenei labdarúgó öröme — gondja. Az utóbbiból több jut ki, különösen a vezetőknek. Ok elsősorban nagyon hálásak a gimnázium igazgatóságának, hogy lehetővé tette számukra — a tornateremhiány ellenére — a heti egy-egy órás edzést Amint felmelegszik az idő, úgyis csak átöltözni és zuhanyozni járnak az iskolába. Jetünk attól, hogy bekerülünk a fi. ligába" Ezzel kezdi Mészáros Lajos, a szenei női kézilabdacsapat edzője beszélgetésünket. Tizenkilenc éve tölti be ezt a nem éppen hálás feladatot és 14 éve működik Szencen. — Hogy jelenlegi helyzetünket megértsék, vissza kell térnünk a múltba. 1959-ben kerültünk az I. ligába, melyben két évig szerepeltünk, majd egy éven át a II. ligában játszottunk, de 1963 őszén kénytelenek voltunk lemondani szereplésünkről. A jó játékosokat felszippantották a pozsonyi I. ligába tartozó együttesek, többen férjhez mentek s így egyszerűen nem volt egy csapatra való játékosunk. — Kölyökcsapattal kezdtem elölről az egészet. Két éven át az ifik csoportjában szerepeltünk, meg kellett várni, míg a játékosok betöltik a 18. életévüket. Amikor ez bekövetkezett, jelentkeztek néhányan a régi csapatból is, mi pedig a kerületi bajnokság második osztályában folytattuk, és rövidesen bejutottunk a divízióba. Jelenleg úgy állunk: ha nagyon akarnánk, az első helyen végezhetnénk, de bármennyire is fonákul hangzik, félünk attól, hogy bejussunk a II. ligába, mert ott olyan kiadások várnának ránk, ( utazási költségek a bajnoki mérkőzésekre) amelyeket senki sem vállalna. — Pályánk nincs, hol a magyar, hol pedig a szlovák iskola pályáján játszunk. Ezek nincsenek bekerítve, tehát nem tudunk a beléptidíjból jelentősebb összegre szert tenni. Hoszszú idő után tavaly a HNB első ízben komoly anyagi segítséget nyújtott, és reméljük, továbbra is számíthatunk támogatásukra. — A közszolgáltatási üzemek hozzájárulásával felújítottuk a Napfényes Tavak serlegét. Ok adományozták a gyönyörű serleget, a díjakat és biztosították a lebonyolításhoz szükséges költségeket. Persze, ez számukra ls jó hírverés. Tavaly 10 jó képességű csapat vett részt a tornán, köztük a brnói, šumperki, kunovicei, valamint a Keszthelyi Haladás (a torna győztese) és a Richards Győr együttese. Kezd a torna népszerűvé válni és az idén még nagyobb részvételre számítunk. Most télen kevés az edzési lehetőségünk, de ezt a pozsonyi és bazíni tornán való részvétellel pótoljuk. Mészáros Lajos, a Slávia Szene edzője és titkára egy személyben. Így mint illetékes nyilatkozott a többi sportokról is. — A Slávia férfi valamint fiú és leány röplabda csapata jól szerepel a bajnoki versenyeken. A férfiegyüttes tavaly harcolta kl a divízióba jutást. A fiúk, de főleg a lányok a nyugat-szlovákiai kerületben rendezett tornákon értékes helyezéseket értek el. Velük Szabó, Uličný és Tóbiás tanárok foglalkoznak nagy lelkesedéssel. — Fájó pont Szencen a vitorlázó sport egyhelyben topogása. A két éve elhunyt Wallner Kornél révén mi voltunk Szlovákiában a vitorlázás úttörőt Valamikor versenyzőink szerezték meg a győzelmeket és szeretnénk ismét ilyen szintre jutni. Annak ellenére, hogy az idén 492 000 korona értékben csónakházat építettünk — természetesen a CSTSZ hozzájárulásával — a belső berendezésre még 160—180 000 koronára lesz szükségünk. Ez az épület, melyben műhelyek, lakosztályok és klubhelyiségek is helyet kaptak, a miénk lesz. Igy a Slávia sportolói igazi otthonhoz jutnak. — Azonban hiába vannak jó versenyzőink, ha nem részesülnek olyan anyagi támogatásban mint a pozsonyi klubok tagjai. A fiatalok közül dr. Stančák, Nádasky, Múčka léptek Wallner Kornél bácsi örökébe, nagyon agilisak, és amennyiben az Illetékesek is segítségükre lesznek, ismét visszajuthatunk az élvonalba. A Sláviában egyéb sportokkal ls foglalkozhatnánk, mint például a kosárlabdával, az atlétikával, az asztaliteniszszel, a vívással. Érdeklődők lennének bőven, de egyrészt nincsenek szakképzett edzőink, másrészt hiányzik az anyagi alap. Szencen tehát az elmúlt tíz esztendőben lényegében nem változott sokat a sportolók helyzete. A múlthoz hasonlóan, most is az iskolában nevelődik az utánpótlás, s ez a tornatanárok lelkiismeretes munkáját dicséri. A labdarúgók, a kézilabdázók helyzete is olyan mint volt. A legnagyobb pozitívum az, hogy foglalkoznak a fiatalokkal," s ez nemcsak a sport, hanem a nevelés szempontjából is fontos. Ami pedig a jövőt illeti, ha az illetékesek, vagyis az üzemek és az iskolák vezetői összefognak, nagyot lendíthetnek Szene testnevelési és sportmozgalmán! KOLLÁR JÓZSEF A magyar gimnázium női röplabda csapata: (balról) Kriesan Erika, Bittnor Dana, Lukacsovics Mária, Lajtman Zita, Kovács Judit és Varga II. Erzsébet. Ők képviselik a Slávia Szene színeit is. mmpi ÚJ szó Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Lorincz Gyula^ Szerkesztoseg Braus;Iava Gork, utca 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 gazdaság, ügyek: 506-39 taviro: 09308. T J°" r"° hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat, Bratislava, Štúrova 4 Hirdeoiroda: Bratislava M*»n»k,»ho TeWon. 551 63 Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Uj Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta H.rlapszolgalat. Elofizeteseket elfogad minden posta hivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Üstredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.
