Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-16 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

KROZUS KINCSEI A legenda szerint Krőzus, 'Lüdia királya, aki Időszámí­tásunk előtt 560-tól 547-ig uralkodott, olyan gazdag volt, hogy egyszer hat tonna arany bői és ezüstből önte­teit oroszlánszobrot. Amerikai régészek nemre gen „tárgyi bizonyítékokat" találtak Krőzus mesebeli gazdagságának igazolására. Ércdúsító műhelyeket tártak fel, amelyekben egykor aranyművesek drága féme­ket munkáltak meg. A lele­tekre Törökország területén bukkantak, azon a helyen, ahol Krőzus fővárosa, Szar­dész, az antik világ egyik legnagyobb kereskedelmi központja terült el. Andrew Remadge har­wardi régész éppen a padlót tisztította egy oltár körül, melyet mintegy négy méter mélyen a föld a^tt találtak, amikor több kis mélyedésre lett figyelmes. Óvatosan le­fejtette a felső réteget, mely alatt levesestál nagyságú gödrök voltak. Bennük és körülöttük kiégett ólomda­rabokat, tegelymaradványo­kat, öntésformákat és apró aranydarabokat találtak. Mintegy 300 ilyen gödröt fedeztek fel. Találtak ben­nük próbaedényeket — arannyal teli agyagtégelye­amelyekben az aranyat és ezüstöt tartalmazó ércet ólommal keverve faszén­máglyákon olvasztották. A lelet lényegesen kibőví­ti a történészek ismereteit. Például most úgy vélik, hogy Krőzus vagy atyja, Aliatt vezette be a pénz használatát. Az első pénz­érmék ugyanis időszámítá­sunk előtt 600 körül tűntek fel. Arany-ezüstöntvényből készültek. Lehet, hogy Krő­zus idejében tökéletesítették az öntést, s megkezdték a tiszta arany- és ezüstpénz verését. Ezeket a fémpénze­ket 2, 3, 4, 6, 7 és tizenkét részre lehetett felaprózni. Newsweek Az Egyesült Államokban a faji kérdés meg­oldatlansága miatt radikalizálódik a néger mozgalom. A „Fekete Hatalom" jelszó hívei­től való félelem a nagyvárosokban, Birmmg­hamfoen, Newaricban vagy Detroitban fegyver vásárlásra készteti a fehéreket, mint például a képen fátható hölgyet. Ez azonban nem megoldás. A stuttgarti állat­kert telefonos-kisasz­szonyával valaki rossz tréfát űzött. A kapcso­lótáblán minduntalan kigyulladt a lámpa, de a telefonos-kisasszony kérdésére nem kapott választ, csak mély só­hajtásokat és nyögést hallott, majd a titkos telefonáló letette a kagylót. Aztán ez újra ismétlődött. A telefo­nos kisasszony rémü­letében már a rendőr­séget hívta, amely rö­videsen megállapítot­ta, hogy Mysore, az indiai elefántbébi volt a rejtélyes és kitartó telefonáló. Csak azt nem tudták megálla­pítani, kit akart hlv­Xeralbcsáas (Tribünt Ä madarak iránytűje A tudósokat már igen rég­óta foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon a költöző madarak milyen iránytű szerint repül­nek céljuk felé. Ez ideig úgy vélték, hogy nappal a Nap matatja az irányt, éjszaka pe­dig a csillagok. A madarak azonban teljesen felhős időben sem vesztik el kiválő, pontos tájékozódó képességüket. G. KRAMER ornitolúgus már húsz évvel ezelőtt bebizonyí­totta, hogy a kalitkában ne­velt madarak is megőrzik tá­jékozódási képességüket, tehát feltételezhető, hogy vagy a rövidhullámú sugarak, vagy a mágneses terek az úgynevezett tájékozódási tényezők. A mágneses terek fontossá­gát látszik igazolni az a kí sérlet, amelyet WOLFGANG WILTSCHKO, a frankfurti egye­tem zoológiai intézetének mun­katársa végzett el Wiltschko azt kutatta, hogy a mágneses tér erejének csökkenése vagy növelése milyen mértékben befolyásolja a madarak tájéko­zódási képességét. A kísérle tek során rájöttek, hogy * a mágneses tér gyengülése nagy­jából hatástalan, íokozása vi­szont a fenti képességet úgy­szúlván teljesen semlegesíti. Wiltschko a kísérletekről irt tanulmányában megállapította, hogy a költöző madarak tá­jékozódási képessége az ab­szolút mágneses intenzitástól függ (FRANKFURTER NEUE PRESSE) Négylábú rek o r d ta rt ó k A tudósokat régóta érdekli egyes állatoknak az a képessége, hogy sokáig a víz alatt tudnak tartóz­kodni. A gerincesek közül legin­kább a vízi hüllők rendelkeznek ezzel a képességgel. Az amerikai alligátor például állatkertben egy óráig, a zöld teknősbéke pedig természeti viszonyok között több mint hat órán át volt víz alatt. A vízben élő emlősök többsége viszonylag rövid időre merül le. Van den Berg az antwerpeni ál­latkertben megfigyelte, hogy a baj­káll gyűrűs fóka mintegy három percig, az amerikai lamantin 7 percig volt a víz alatt, a meden­ce fenekén heverésző törpe víziló pedig minden 50 másodpercben bukkant fel. Az emlősök között a merülési re­kordtartók a fókák és a bálnák. A fókafélék többsége 20—25 percig van víz alatt. A legtovább a Wed­del-fókák bírják. Egy amerikai tu­dós különféle regisztráló műszerek segítségével a dél-sarki vizeken kísérletezett Weddel-fókákkal. A rekordtartó 43 perc 20 másodper­cet volt víz alatt. Csak a bálnák döntik meg a fó­kák rekordját. A XIX. század bál­naszakértői megfigyelték, hogy a grönlandi bálna egy órát, a kék bálna 50 percet, az ámbrás cet másfél órát, a kacsacét pedig két órát töltött víz alatt. A Weddel-fó­ka maximális 597 méter, a kacsa­cet 972 méter mélyre merül le. Irwing és Sholander amerikai tu­dósok hosszú tanulmányozás után kiderítették, hogy a fókáknak és a bálnáknak különleges alkalmaz­kodási szerveik vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy hosszú ideig meglegyenek levegő nélkül. A fó­káknak a földi emlősökkel szem­ben igen nagy mennyiségű vére van, mely hemoglobinban, az oxi­gént lekötő vörös pigmentben igen gazdag. Ez lehetővé teszi, hogy a szervezet oxigéntartalékot halmozzon fel. Ugyanakkor az ál­latok oxigénfogyasztása a víz alatt nem olyan intenzív, mint a víz fö­lött. Szívük a víz alatt lassabban ver. (A gyöngyhalászoknál is ha­sonló jelenséget észleltek.) A vér­keringés lassúbb, főként az agy és a szív kap vért. A fókák nem ismerik az ún. keszonbetegséget. (NYEGYELJA) AZ APARTHEID ÁLDOZATAI Salisburyben korán kezdődik a munkanap, a munkakeresés azonban még korábban. A festői külvárosokban élő tisztvi­selők zöme fél nyolckor elindul, hogy nyolcra a munkahelyén legyen. Munkába indulásukig azonban még sokszor be­csöngetnek hozzájuk. Ezek: háziszolgának, ker­tésznek vagy mindenes­nek jelentkező afrikaiak. Mivel Rhodesia ősla­kosságának nagyobb ré­sze állandóan a nagyvá­rospk és a falusi törzsi települések között ván­dorol, senki sem tudja pontosan, hány munka­nélküli van az ország­ban. Feltételezik, hogy négy és fél millió afrikai közül legalább százezer munkáért kilincsel. Rhodesia őslakosságá­nak kétharmada 21 évnél fiatalabb ember, s éven­te mintegy 40 ezren le­pik el a munkapiacot. Az afrikaiaknak már 1965­ben neon jutott elég mun­kaalkalom, amikor a munkatermelékenysége évi 5—6 százalékkal fo­kozódott. Rhodesia lakos­sága tlz év alatt 35 szá­zalékkal gyarapodott, munkalehetőség viszont csak tíz százalékkal van több. Ennek egyik oka: csökken a mezőgazdasági foglalkoztatottság. (SUNDAY TIMES) HOGYAN EGYÜNK — MIKOR EGYÜNK? Käte Strobel, az NSZK egészségügyi minisztere ügyel ar­ra, hogy az ország lakói minél tovább örvendhessenek ki­fogástalan egészségi állapotnak. Ezért állította össze és adta ki „Az Idősebb emberek táplálkozása" című kéziköny­vet. Az általános érvényű táplálkozási szabály a követke­ző: 1. Együnk mértékletesen. 2. Együnk rendszeresen. 3. Naponta inkább ötször együnk, mint háromszor. 4. Étrendünk legyen változatos. 5. A táplálkozást soroljuk az élet örömei közé. A jelek szerint azonban Käte Strobel nemcsak a lakos­ság gyomrára gondol, mert alighogy megjelent a táplálko­zási szabályokat összesítő mű, máris bejelentette, hogy a közeljövőben kiadásra kerül. „A szexuális pedagógiai at­lasz", amely az ifjúság ilyen irányú mohó érdeklődését hi­vatott kielégíteni. A több ezer tanítót képviselő Nevelési és Tudományos Szakszervezet kirobbanó lelkesedéssel fogadta ezt a bejelentést, mivel a könyv — a miniszter asszony szerint — mindenről lerántja a leplet éspedig tárgyilagosan korrekt módon és minden érzelmi robbanóanyag nélkül. A nagyszabású alkotáson egy szerzői kollektíva dolgo­zik, és valószínű, hogy az új tanév kezdetén már beiktatják az iskolai tankönyvek közé. A megkötés csupán annyi, hogy az első elemisták még nem kaphatják kezükbe a gazdagon illusztrált könyvet, csak a pedagógusok ismerte­tik annak egyes részleteit. Az agilis miniszterasszony a táplálkozással kapcsolatos művében a hogyan és mikor kérdésekre válaszolt. Még nem tudni, hogy az utóbbi kiadvány is ilyen értelemben vá­laszol-e a serdülőitjúság kérdéseire. (FANKFURTER RUNDSCHAU) 1U -fi ÜJ o z 3 Š Ck m N A brazíliai őserdők titkai év­századokon át vonzották a ka­landvágyókat. A mai turisták azt kívánják, hogy mindenfitt kényelem vegye körül őket. Am hogyan egyeztessék össze a ritka állatok vadászását a nappali kalandok után vágyva várt kényelmes éjjeli pihenés­sel? A brazil idegenforgalmi iro­dák vezetői elhatározták, hogy a trópusi őserdő mélyén ultra­modern szállót építenek. A szálló Manaus várostól tíz ki­lométerre, egyelőre megköze­líthetetlen dzsungelben épül. Az építkezést hát évre tervez­ték. A szálló — fekvését és konstrukcióját tekintve — ame­rikai méretben is páratlan lesz: 435 méteres henger formájában plasztikanyagból építik. A ven­dégeket védeni fogják a trópu­si hőségtől, a nyirkosságtól és a moszkitóktól. Légkondicioná­ló berendezéssel állandó 22 fo­kos meleget biztosítanak. A szálló kÜ2eI lesz az Ama­zonashoz, Latin-Amerika legna­gyobb folyőjálioz, melyből óriá­si plasztikcsöveken vizet és ha­lakat fognak szállítani a szálló úszómedencéibe. A szállóhoz autóút fog vezetni az őserdőn keresztül. (VISION)

Next

/
Oldalképek
Tartalom