Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-16 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

PISTIKE Természetraji órón feláll Pistike, és azt kérdezi a tanítótól: - Tanító úr, kérem, tessék nekem megmondani, hogy miért hívják a sárgarigót sárgarigónak? - Micsoda ostoba kérdés ez? Azért hívják sárgarigónak, mert sárga. - Azt én is tudom, de miért rigó? ÖNÉLETRAJZ (Fáklya) Barutom, fte csináljon a székrekedéseböl ekkora tragédiát. Biztosra veszem, hogy előbb vagy utóbb ez az egész világ osszerezeli magát! (Dikobraz) próféta Szólt a költő s a társaság szorongva ámult, ahogy a szó szavakat görget; a kávéházi asztalnál borongva a nagyhajú bárd új igéket ellett. Kövér karját, mely kurta volt és szőrös, prófétaként az ég felé emelte: — Emberség — mondta a fulladozva hörgött... Nem bírta. Leült. Földre nyomta terhe. Hajnaltáj még a lucskos utcát rótta: szívében minden emberek szerelme. Izzó szemén a múzsák szűzi csókja s a harmatozó ég szelíd kegyelme. Az utcasarkon, szennyvizekbe esvén egy ember hevert részeg mámorában és nyögve szólt: Ö, húzz fel innét testvéri De ő csak morgott, s otthagyta a sárban. DfiNES GYŰRGI — Képzeld el, mami, Gyurka megkért, álljak neki m o delit. teljesen meztelenül. — Remélem megmondtad neki, kislányom, hogy te nem vagy manöken. — Ezt megmondtam, de fl azt válaszolta, nem baj, mert n sem festő. SKÓT VICC Mclnhait skót férfiú a háztetőn babrálgatja antennáiét, amikor megcsúszik és zuhanni kezd tízemeletnyi magasságból lefelé. Amikor a harmadik emelet előtl süvít el — ahol laknak — nagyot ordít: — Asszony, mára már ne főzz nekem ebédet! FELELET BBH Az igazgató kérdőre vonja beosztottját: — Miért késett? — Későn léptem ki a !o későm ajtaján. — Hát miért nem léi>R*» ki hamarább? — Mert már túl késő voll ahiinz, hogy korábban induljak el . . PANASZ W Egy anya panaszkodik a ba""'>''nnének: — Borzasztó, manapság a gyerekek gyorsabban nőiiek, m>nt ahogy a divat változik. Nemrég vettem 8 lányomnak egy szoknyát és képzeld el, méris nagy neki! PÁRBESZÉD MM — Szabad egy táncra? — Köszönöm, nem- táncolok — Rendben van. akkor beszélgessünk. — Tudja mit. inkább tánCOij'inV! KÖSZÖNET HB Diák: — Mindent, amit Indok, Önnek köszönhetem, tané- úr. "•rnfssszor: — Nem lesz semmit. Az ilyen apróság s/óra sem érdemes. AZ ESKÜVŐN mam — Kérlek, nem tudod véletlenül, miért ásítozik anynyit a menyasszony? — Egyszerű a felelet. Már oegv-íd-izer megy férjhez. Henrik Riabkin: (M. vanEk karikatOrAjaj A MEDVE ÉS A NYÚL Elment a Medve dolgozni az erdo be. Szükség volt az erdőben medvére, felvették hát, de csak nyúl-státusza volt a RENGETEGÉRT nevű cégnek. A Medve — főbb híján — beleegyezett. Medvemunkát végzett: nyúl fizetésért. Becsületesen dolgozott, egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy ugyanabban az erdőben dolgozik egy Nyúl: medvebérért, medvepapírokkal. Megharagudott a Medve: Nem jól van ez így! bt a Főosztálynak, ki is szálltak az oroszlánok, egy egész bizottság Maguk elé hivatták a Medvét meg a Nyulat. — Ön medve? — kérdezte a bizottság a Nyulat. — Igen — felelte a Nyúl, és megmutatta a munkakönyvét. — Valóban — mondta a bizottság —, ön valóban medve. — De hát, a medve én vagyok! — mordult a Medve. — Van valami igazolása? — kérdezte a bizottság. — Mondja, Merive kartárs, mit vitatkozik? Hisz itt egészen pontosan be van írva, hogy ön nyúl! Ennyi a történet. Hol az erkölcsi tanulság? — kérdezik önök. Hm. Honnan legyen erkölcsi tanulság, mikor a főosztály oroszlánjai valójában szamarak . . . A KÖ Élt, éldegélt a Hegy lábánál egy Patakocska. Olyan volt, mint minden más patak: csendesen, lelkiismeretesen végezte a dolgát: csobogott, csacsogott reggelenként, Inni adott a madaraknak, virágoknak. Egyszer csak felülről beleesett egy nagy Kő. Magától esett le? Vagy fönn nem volt rá szükség, azért dobták le? A Patakocska mindenesetre nagyon elégedetlen volt: „Hát ez meg mi? Mozdulni sem tudok tőle! Se átfolyni, se mellette elfolyni! Iqy nem lehet dolgozni!" Megpirongatták felülről a palakot: „Szégyellje magát, Patak kartárs! Ahelyett, hogy büszke lenne! Tudia maga, micsoda Kő ez? Tudjq, hoqy hány hegyomláson vett már részt ez a Kő?!" Elszégyellte magát a Patakocska és elcsendesett. Elcsendesedett a Hegyalja ts, és a Patakocska eltűnt .. Helyét Mocsár foglalta el... A Kő persze még mindig ott van. A leaköiPlebbi hegyomlásig. A HÍRES LABDA \ Egyszer a gumiraktárban megbotlott a polcon és a földre esett egy kis szürke labda. Leesett, elrúgta magát a földről, és felugrott, egészen a mennyezetig. Előfordul Ilyesmi. Ha egy ilyen Labda-embert megszáll az Ihlet, még magasabbra ts felugrik. Hanem azóta a raktárban nincs egy csendes sarok. Mindenki csak a lab dáról beszél. „Látta, mekkorát ugrott?" „Es milyen könnyedén". „Hiába, őstehetség". A raktári faliújság, a „Gumiszó", egész oldalt szentelt az eseménynek, megállapítván, hogy a raktári kollektíva segítsége nélkül bizonyára soha nem érte volna el ezt a kiemelkedő teljesítményt. A Labda Ismét meg akart próbálkoz ni egy ugrással, de ekkor az öreg Kalocsni azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tartson előadást a Leértékelt Készítmények Házában „Mitől ugrottam a plafonra" címmel. A Labda természetesen beleegyezett, és ezután még nagyon sok előadást kellett tartania, úgyhogy már egyáltalán nem maradt Ideje újabb ugrásra. • Annál ls inkább, mert közben a Léggömb elmondta neki, hogy könyvei ír róla, „Légből kapott riport" címmel, és felajánlotta a Labdának, legyen társszerzője. A Labda előbb társ szerző lett, aztán már önálló szerző ts. És többé nem ugrott, nemhogy a mennyezetig, de semeddig sem. Rájött, hogy erre már nincs Is szükség. Fordította: NAMÉNYI MARIA MÓDSZEREK i i