Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

A LEGNAGYOBB Ipolybalognak egyetlen kocsmája van. Az is kicsi, csöndes, ritkán tatái ott dorbézoló embert az idegen. A templom is kicsi, de nagynak nézik, mert a monda szerint Pestről Pozsonyba szállítása közben ott hált egyszer a Szentkorona. Maga a falu lakosaira, házaira nézve közepes nagyságú, kilencszáz ember lakja — őslakosok. Őslakosok még azok is, akik tíz, tizenöt, vagy két .esztendeje költöztek a faluba. Annak vallják magukat, a falu is annak vallja őket. Mert Ipolybalog mint a bor, kiforrja magából az idegen, rosszindulatú anyagot. Kevés viszont az ilyen megállapításnak megfelelő példa, mert a gyakorlat inkább az, hogy be sem fogadja. És az erre szolgáló magyarázat határozná meg leginkább a falu sajátos arculatát, emberi hangulatát, szociológiáját. De ez egy mondatban nem megy. A

z Ipolyságot Losonccal összekötő főútvonal alkotja Ipolybalog főutcáját. A területi átszervezés előtt az Ipolysági járáshoz, utána Losonchoz tartozott a falu. Fél évvel ezelőtt, a losonci Járás kettéosztása után, Ipolybalognak Nagykürtös lett a járási székhelye, de a falutól ez is messzire fekszik, meg Losonc is messze volt. Az autóbuszmegállónál ezt mondta egy ember: „Nézze, nekünk teljesen mindegy, hogy hova tartozunk s a jövőben még kevesebbet fog számítani. Ebben a faluban szeretnek és tudnak dolgozni az emberek. Ez a legnagyobb erő, amely jó értelemben függetleníteni tud egy embert ls, meg egy falut is." A vasút messziről elkerüli Ipolybalogot, a közlekedésre mégsem lehet panasz, mert mindkét irányba elfogadható időközökben járnak az autóbuszok. A falunak csaknem kétszáz férfilakosa már évek óta törzsutasa ezeknek a járatoknak, de csak hetente kétszer. Munkások, többségük az építőiparban dolgozik, de nem a legközelebb eső városokban, hanem Martinban, Zólyomban, meg Besztercebányán. És ez olyan távolság, amelyet hetente oda-vissza is fárasztó leutazni. A falu szövetkezete a környék egyik legjobbja, de kevés a szántóterülete, nem biztosíthat munkát mindenkinek. Az Ipoly a szó szoros értelmében a balogi kertek alatt folyik. Szabályozása már évtizedekkel korábban ls halaszthatatlan problémát Jelentett ezen a vidéken. Tavaly végre elkezdték a munkálatokat, de hosszú az Ipoly, s talán évek is eltelnek, míg körülötte Ipolybalognál ls megmozgatják a földet. A falu domboldalban fekszik, Így a kerteket nem veszélyezteti a rakoncátlan folyó s a szövetkezet nem sokkal megalakulása után úgy kerülte el a víz évente fenyegető veszélyét, hogy az árterületen legelőket létesítettek, melyeknek kevésbé árt a víz. Különben is szükség volt erre, mert a szövetkezetet az állattenyésztésben elért sikerek emelték a jelenlegi jó hírnévre. Koncz János a háborúban veszítette el jobb lábát. Ö a szövetkezet könyvelője, az egyetlen a tizenhat balogi könyvelő közül, aki helyben dolgozik. Statisztikus hajlamú ember, aki szeret számokban beszélni s meglepő adatokat tud mondani majdnem mindenről, ami a falut érinti. Hogy tizenöt a balogi könyvelők száma, azt is tőle tudom. A környékbeli szövetkezetekbe csaknem mindenütt Ipolybalogról „exportálták" a könyvelőt. Azokkal nem nagyon törődnek, de büszkék rá. Koncz János egy álmatlan éjszakáján összeszámolta, hány kőműves van a faluban. Mielőtt elmondanám, megismétlem, hogy a lakosok száma kilencszáz és ezer között mozog. Az ipolybalogi kitanult kőművesek száma összesen 104 — szóban száznégy. Koncz János iratlan statisztikájából sok érdekeset lehetne mondani. A falu lakosainak száma még' sosem volt több ezernél, de az utóbbi tizenöt esztendő alatt kilencszáznál sem volt kevesebb. A születések és elhalálozások száma arányos. Tavaly tökéletes volt az arány: kilenc elhalálozás, kilenc születés. Az élcelődő magyarázatot is saját maga adta ehhez az adathoz: „A férfiak eljárnak dolgozni, hetente csak két napot töltenek idehaza, a legények a szomszédos falvakba udvarolnak, az öregek meg öregek, — ugyebár, azoknak marad a szövetkezet." E viccelődés mögött valószínű, hogy valami igazság is van. A fiatalokból kevés marad a szövetkezetben, de végképp egyikük sem szakad el a falutól. A magántulajdonban levő személyautókról sokan vezetnek pontos statisztikát. Ogy érzem, nem azért, mert irigyelnék. Bárkitől kérdeztem, mindenki majdnem gondolkodás nélkül rávágta, hogy tizenkét kocsi van a faluban. Annál kevesebben tudják viszont, hogy az ipolybalogi'ak bankbetéte összesen mennyit tesz ki. A szövetkezet közgazdásza Bodonyi János. Mellékesen ő adminisztrálja az Állami Takarékpénztár szövetkezeti kirendeltségének ügyeit. Pontos adatot nem kértem tőle, mert törvény védi ennek titokbantartását. Aztán találgattam. — Félmillió? — Hideg. — Egymillió? — Langyos. — Másfél? — Meleg. A tűzig, a forróig nem jutottunk el, Bodonyi János viszont hozzátette, hogy ez nem lehet pontos számadat a falu általános készpénzkészletéről, mert nagyon sokan vannak, akik.odahaza tartják készpénzüket, sokan a postán keresztül küldik egyenesen a járási takarékpénztárba, sokan pedig munkahelyükön takarékoskodnak, úgy, hogy levonják fizetésükből a megtakarításra szánt összeget. A szövetkezet 1960-tól gazdálkodik rentábilisan, a takarékbetétek kilencven százaléka azóta gyűlt össze. Klinkó József ugyanettől az időtől kezdve elnöke az Ipolybalogi szövetkezetnek. Gondolom ez nagyon sokat elárul róla, leegyszerűsíti jellemzését. Szerény, de kezdeményező, vidám, de munkáját komolyan, teljes felelősséggel, előrelátással végső ember. Ilyennek Ismertem meg, ilyennek is tartja őt mindenki, aki ismeri. Kértem, jellemezze a falut, az embereket. — A környéken mindenféle szempontból a legjobb nép lakja ezt a falut. Szeretik a bort és a vendéget, rendkívül szorgalmasak. Szinte mindenkit rokoni kapcsolat köt össze. Természetesen nem annyira szoros, nem közvetlenül vérrokoni, hogy ez valamiben is .sejtetné a degeneráció veszélyét. Azonkívül a vallás és a nemzetiség. Mindenki magyar nemzetiségű, mindenki katolikus. Vallásos nép, de ez sem kultúrájukat, sem Jellemüket nem befolyásolja káros értelemben. A háború óta hat ipolybalogiból lett katolikus pap. Tudtommal az elmúlt évtized folyamán egyetlen ember ellen sem Indítottak bírósági eljárást. A párt komoly szerepet tölt be a falu arculatának kialakulásában, csak egy a hiba, hogy fejlődése nem folyamatos, — ez mindig attól függ, ki a helyi pártszervezet elnöke. Természetes viszont, hogy ez meg a tagságtól függ. A pártszervezet elnökével nem tudtam találkozni, pedig szerettem volna hallani a véleményét arról... egyszerűen a véleményére lettem volna kíváncsi — általában, a faluról, az emberekről, a szervezetről. Van CSEMADOK a faluban és volt ČSISZ. A CSISZ-ből MISZ lett, mindjárt a klubmozgalom kezdetén. Életképes klub, rendszeresen dolgozik, koncepciója tökéletesen megfelel a falu fiatalsága követelményeinek. Ezt bizonyítja, hogy több mint félesztendős működés után még senki nem maradt el egyetlen klubestről sem. A klub vezetője Varga Lajos, képzőművészeti főiskolát végzett rajztanár, tehetséges képzőművész. Két évig Pozsonyban dolgozott mint a Hét technikai szerkesztője, de viszszatért szülőfalujába. — Lehet, hogy furcsán hangzik, — mondja —, de itt is lehet dolgozni, méghozzá nagyon szépen. Van hozzá anyag, van lehetőség s hirtelen nem is tudok mondani olyan adatot, amely kedvemet szegte volna, mióta visszajöttem. Ipolybalognak nincs kultúrháza, de van egy takaros klubépülete. A jelenlegi követelményekhez mérten ez azonban már kevés, szűk. — Majd lesz — mondták az illetékesek —, s jómagam ls hiszem, hogy lesz, mert a falu utolsó húsz esztendejének történelme a bizonyíték rá, hogy ez az ígéret ls megvalósul. Ipolybalog erőssége a szövetkezet s az emberek. De van ennél még erősebb bástyája ls a falunak — az Iskola. Nem véletlenül hagytam utollára, mert az Iskola múltja és jelene beszél a falu s annak jövőjéről is. őszintén bevallom, engem az iskola jóhíre csalt Ipolybalogra, meg a kíváncsiság, hogy tényleg az ország egyik legjobb kilencéves iskolája-e az övék, és milyen is valójában. Az iskola igazgatója már nyolc esztendeje Pölhös Imre. Tizenhat éve tanít a faluban. A tanítók névsorát már nehezebb lenne felsorolni. Tizenkilencen vannak, mindnyájan — szakosítottak, főiskolát végzettek, vagy végzők. Pölhös Imre sokat mesélt, s nagyon nehéz ezt röviden, jellemzően elmondani. Az Iskola építésének költségeit nem lehet számokban olyan egyszerűen kifejezni, mert nem úgy épült, hogy megkapták rá a pénzt, s ha kevés volt, még kértek hozzá. Az állami támogatás csupán egyharmadát jelentette a költségvetésnek. A többit a szövetkezet segítsége, meg a szülők munkája fedezte. Ezért tekinti anynyira magáénak az iskolát a falu, ezért kíméli s önzetlenül ezért hajlandó mindenki segíteni, ha arra az iskola rászorul, öt faluból járnak ide a gyerekek s nem csupán a balogi szülőkről van szó. Miután felépült, a tervezője nem ismert rá az Iskolára. Saját ízlésük szerint, legfőképpen saját szükségeiknek megfelelően sokat módosítottak rajta. A kivitelező vállalat munkásai nem mertek csak szigorúan a tervrajzok szerint dolgozni. Pölhös Imre kérte őket a módosításra, s csak úgy álltak kötélnek, hogy papíron, írásban vállalta érte a felelősséget. Sok Ilyfen írás született, míg az Iskola elkészült. Később egy hatalmas, gyönyörű tornatermet építettek, aztán tanítói lakásokat — hat három- és egy kétszobásat, aztán bekerítették az iskolát. Hogy azóta mi minden történt, azt látni kell. Sporttelepüket egy nagyon gazdag sportegyesület is megirigyelhetné. Az Iskola környéke gyönyörűen parkosított. A sok adatból csak annyit, hogy nyolcszáznegyven gyönyörű rőzsatő díszeleg az iskola körül. Az iskolakertben egy negyvenszer-nyolcméteres fürdőmedence, amelyet tavasszal fedettuszodává építenek át. Az anyag már megvan, a kazánok ls megvannak, mert melegvizű lesz, és nem csak az iskolának, ha* nem az egész falunak szolgál majd. A szökőkút mellett egy másfélszeres életnagyságú szobor — iskoláslány táskával. A rajztanár, Varga Lajos készítette a szobrot. S ami a leglényegesebb, minden ízléses, itt a megszokott giccses megoldásoktól minden, távolesik. Bent az iskolaépületben hihetetlen tisztaság. Hatalmas akváriumok, szobanövények, híres festmények reprodukcióinak gondosan összeválogatott gyűjteménye a falakon. Négyezer kötetes közös diák- és népkönyvtár. Büfé, öltöző, fogorvosi rendelő, szakosztályok, laboratórium, a szemléltető anyagok gondos gyűjteménye — egyszóval teljes felszerelés. Mindez egy kilencszáz lakosú faluban, egy kilencéves iskolában. Nem sok ez, nem túlzás? — gondolhatná az ember. A tanulók, a tanítás színvonala még ezt a gondolatot ls megcáfolja. Erről külön, hosszú fejezetekben is érdemes lenne beszélni. S nagyon sok mindenről kéne még szólni. A falu sportéletéről például. Tavaly négyszázötven férőhelyes lelátót építettek a futballpályán. A szövetkezet nem sajnálta a támogatást Meg ls van az eredménye. A szövetkezet Irodájában egy újabb ötletről beszélgettek. Vendégfogadóról, vagy ha úgy tetszik campingről álmodoznak a merészebbek, amelyet a főútvonal mellett építenének a falu határában, ott, ahol van néhány fa. Oda ls tavat képzelnek el. Hihető, hogy valóra váltsák. Azt mondtam, eredményeikről nehéz beszélni, mert csaknem irigylésre méltók. Most meg, hogy be kell fejezni, azt mondom, nagyon sokat lehetne még elmondani erről a csendes Ipoly menti „falucskáról". De végezetül még egy statisztikát, amelyet úgy kézen összeszámolva készítettek a szövetkezet irodájában, mert mint újságíró tudni szerettem volna, hót megkérdeztem tőlük. ötvennégyen érettségiztek Nagybalogon s huszonkét embernek van főiskolai végzettsége. Gondolom, ez sokatmondó adat. A főiskolások az érettségizettek nagyrésze elkerül ugyan a faluból, de elszakadni nem tudnak teljesen, mert ez nagyon nehéz. S ez természetes ls, hiszen olyan faluról van sző, amely kivételt képez nemcsak Szlovákia magyarlakta vidékein, hanem tágabb értelemben is. Ezt próbáltam bizonyítani. Ipolybalogon viszont élni kéne, hogy a bizonyítás tökéletes legyen. Minden bizonnyal akkor hiányosságokról ls lehetne beszélni, de olyanokról, amellyel a balogiak könnyen megküzdenek. Talán azért, mert szeretnek dolgozni, szeretik a bort meg a vendéget, de legfőképpen becsületük erre az igazi garancia. — Ez még „szűz" vidék — ezzel fogadtak. És megmaradt bennem ez a mondat. KESZELI FERENC