Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-16 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

életszínvonal ÄRAK Politikai életünk legaktuálisabb kérdései között napjainkban is jelentős helyet loglal el az életszínvonal, illetve a* árak és a bérek fejlődésének a kérdése. Sajnos, az elmúlt évek politikai légköre nem tette lehetővé, bogy objektíven és tudományosan foglalkozzunk az életszínvonal fejlődésével. Pártunk mai politikája a múlttól eltérően programjává tűzte ki az életszínvonal kérdésének objektív és tudományos elemzését. Ennek alapján napjainkban is rendkívül fontosnak tartom jólétünk fejlődésének és állapotának kiértékelését, hogy lakosságunk a gyakran mesterségesen keltett mendemondák alapján ne legyen rabja a vásárlási lázaknak, az ugyanis nem hasznos sem a vásárlók, sem a népgazdaságunknak. Hogy áttekinést nyerjünk életszínvonalunk fejlődésérfil ax elmúlt években, szükséges a múltba való visszatekintés. Hiányosságok, Az 1960-as évtől kezdve a centralisztikus-bürökratikus gazdasági rendszerünk hiányosságai a politikai konvenció gondos leple alól is egyre szembetűnőbben törnek napvilágra, és jelentós mértékben érintették társadalmi életünket. A hatvanas években a nemzeti jövedelem amúgy is elég lassú növekedési ütemben ; Törvényszerűség A bérek növekedése nem gazdasági rendellenesség. Éppen ellenkezőleg, világviszonylatban ls tapasztalható, szinte törvényszerű jelenség. Például a nominálbérek (a bér abszolút értéke tekintet nélkül a vásárolható értékére) 1950-tól 1967-ig külföldön és hazánkban A fölsorolt adatokhoz nem kell bővebb magyarázat. De minket ugyan jobban érdekelnek a bérviszonyok hazai vlszonylatA táblázat alapján világos képet alkothatunk a nominálbérek szintjéről és annak fejlődémég kisebb lett és a legalacsonyabb volt a szocialista államok között. Ezzel párhuzamosan egyre labiltsabbá vált gazdasági helyzetünk is, ami természetesen kihatott az életszínvonalra. Növekedtek az alap-fogyasztási eszközök árai és így os életfenntartási költségek ls. Nem csoda tehát, ha az elmúlt év augusztusáig a legkülönbözőbb szociális rétegek jea következőképpen növekedtek: Jugoszláviában 301, NSZK 137, Nagy-Britanniában 131, USA 114, nálunk pedig 106 százalékkal. A reálbérek (amelyek a bérek valódi vásárlási értékét fejezik kl) ugyanazon időszak alatt az NSZK-ban 195, Nagy-Britanniában 132, Franciaországban 160, USA-ban 129 ban. Azonban a jobb áttekintés érdekében okvetlenül vegyük figyelembe a következő táblázat adatalt is. séről az elmúlt években. Országos viszonylatban átlagmutatóban a nominálbérek 1961-től lentős béremelési követelményekkel fordultak kormányunkhoz. A követelmények oly ütemben növekedtek, hogy az elmúlt év augusztusáig elérték a 10 milliárd koronát. Helytelen lenne azt állítani, hogy ezen követelmények nem jogosak, vagy alaptalanok. De ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy ezen igények rövid időn belül kielégíthetők. százalékkal növekedtek. Világviszonylatban a legnagyobb növekedés az NSZK-ban tapasztalható, ahol a reálbérek az elmúlt 15 év alatt a kétszeresére emelkedtek .Még érdekesebbnek tűnik a havi reál bérek koronában való összehasonlítása az ENSZ adatai alapján: 1967-ig 14,7 százalékkal növekedtek. Ez önmagában kívánatos jelenség, de a növekedés értékét lényegesen csökkentik a fogyasztási eszközök és a közszolgáltatások állandóan növekvő árai. 1961-től az árképzés reálisabban alkalmazkodott az elért gazdasági eredményekhez. Ennek köszönhetők az elmúlt években és a jelenben előforduló áremelkedések. A legjelentősebb áremelkedés 1964. április elsején hajtották végre. Ekkor emelkedtek a vendéglői és az üzemi étkeztetés árai. 1964-ben emelkedett a lakbér is. 1966. március 10-től emelkedett a sör, a húsfélék, a cipő ára. Ugyanebben az évben drágultak a közszolgáltatások is. A nyilvános áremelkedés mellett állandóan tapasztalható az úgynevezett leplezett áremelkedés ls, amely főleg az újonnan forgalomba hozott áruknál tapasztalható. A nyilvános statisztikai adatok 1961től 1967-ig kb. 6 %-os általános áremelkedést mutatnak kl. Ez a mutató azonban az utóbbi évben lényegesen megnövekedett. Jólétünk objektív elemzése során föltétlenül számítani kell a bérek lényeges növekedésével. Amíg a nominálbérek a hatvanas évek első felében évente áltatában 2,3 százalékAránytalanságok A statisztikai adatok jelentős eltéréseket mutatnak kl a bérezés terén az egyes országrészek között ts. Például 1961ben a szlovák országrészekben az egy lakosra eső havi bér 4,1 százalékkal volt alacsonyabb, mint a cseh országrészekben. Az a dlszproporcló 1967-ben már 2,1 százalékra csökkent. Szlovákiában (és sajnos Dél-Szlovákiában leginSzociális viszonyaink elszomorító ténye, hogy a mezőgazdasági munka bérezése a szövetkezetesítéstől kezdve a legalacsonyabb szinten mozog. Például mivel Indokolható az, hogy 1960-ban az ipari munkás kb. 40 %-kal magasabb bért kapott, mint a szövetkezeti dolgozó? Ez a szomorú dlszproporcló a bérek növekedésének Időszakában ls megmaradt, Illetve 30 százalékra csökkent az 1967-es esztendőben ls. Ha figyelembe vesszük, hogy a mezőgazdasági munka erős fizikai megerőltetéssel jár, és sok időt igényel, akkor a mezőgazdasági dolgozók bérének kiegyenlítését elsőrendű társadalompollkai növekedtek, 1967-ben már 5,5 százalékkal és 1967-ben pedig már 7 százalékkal növekedtek. Amíg 1961-ben csak a dolgozók egyötödének volt havi 2000 koronán felüli keresete, 1968-ban már minden harmadik lakos havi bére volt ennél magasabb. Habár a nők bérezése még mindig alacsonyabb, mint a férfiaké, itt ls kedvező jelenség mutatkozik. Amíg 1961-ben csak a női dolgozók egy százalékának volt 2000 koronán felüli keresete, ma már a női dolgozók 7 százaléka tartozik ebbe a csoportba. kábbj az alacsonyabb alkalmazottság ezt a mutatót még tovább növelt Az alkalmazotti viszonyból eredő bevétel egy lakosra Csehországban 1600—1900 koronával, Prágában 3800—3900 koronával magasabb. Részünkre rendkívül fontos az egyes népgazdasági ágazatok közötti bérviszonyok elemzése. Ehhez azonban még az ls szükséges, hogy megismerjük az alábbi táblázatot: tlkal és gazdasági feladatnak keli tekintenünk. A mezőgazdasági munka jutalmazásának következményei ránk, magyar kisebbségre ls lényegesen kihatnak, mivel a magyarlakta vidék lakosságának kétharmada éppen mezőgazdasággal foglalkozik. Ez is egyik oka DélSzlovákla gazdasági és szociális lemaradásának. Hogy jólétünk a jövőben milyen irányban fog fejlődni, az mindenekelőtt gazdasági rendszerünk további tökéletesítésétől és minden dolgozó szorgalmas munkájától függ. TÖTH ENDRE mérnök A

hhoz nem fér kétség, hogy ifjúsági szervezetünk, a CSISZ az utóbbi években teljesen elveszítette a tekintélyét, nem volt sem politikai, sem érdekvédelmi, de még csak szórakoztatást nyújtó szervezet sem. (Különben ez nemcsak a CSISZ-re, hanem más tömegszervezeteinkre is vonatkozik.) S most mégis, amikor részt vettem a feloszlató kongresszuson, kissé szomorúan sétálgattam a ballban. Mert volt abban a CSISZ-ben sok szép dolog isi Minden fiatal szereti a romantikát, s én nem kételkedem benne, hogy legtöbben éppen ezt láttuk szervezetünkben: a kék ingekben, a felvonulásokban, a tábortüzekben, a brigádokban, a vetélkedőkben és versenyekben. Aztán amikor mindez kissé elszürkült, megkopott fénye, jött a klubmozgalom. Mi más, mint a romantika ntáni vágy szülte ezt is. Azok, akik születésétől kezdve legalább valamit tettek a mozgalomért, kissé csalódottak. Lehet ezen csodálkozni? Hiszen évekig abban a hitben éltünk, hogy amit teszünk, hasznos, szükséges, hogy a szocializmust és hazánkat építjük stb. Persze, egy csomó frázis is volt benne, dehát a fiatalok nagyon hamar túl teszik magukat az üres szócséplésen, s marad számukra a lényeg: a?, ügy érdeke. Csak a fél igazságot mondanánk el, ha nem szólnánk a szervezet válságáról, a kiútkeresés hiábavalóságáról, a lassan, de biztosan jelentkező passzivitásról. A CSISZ végülis már évek óta élő halott volt. S elérkezett az idő, amikor búcsút kell vennünk a „halottól", amikor a kor és az események megkövetelték, kikényszerítették az új út keresését. A Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szövetségének alakuló kongresszusán a küldöttek legalább annyit beszéltek a CSISZ-ről, mint az újonnan alakult szervezetről. Nem csoda, hiszen az új szervezet tagjai többnyire a volt CSISZ-tagok. S az sem volna helyes, ba a régit teljes egészében elvetnénk. A tapasztalatokra építeni kell, a jót tovább kell fejlesztenL Az új szervezetről még nem nagyon nyilatkozhatunk. Az alakuló kongresszus azonban kétes érzéseket váltott ki belőlünk. Egyrészt, túlságosan kiéleződött az egyes szociális csoportok közötti viszony, másrészt az új koncepciót hiányosnak tartottuk. Mi, magyarok kétszeresen csalódtunk. Tudvalevő, hogy vagy egy évvel ezelőtt, megindult a MISZ mozgalom, vagyis a magyar ifjúsági szövetség létrejöttének mozgalma. A kongresszusig csaknem 150 klubot tartottunk számon. 35 000 fiatal azt remélte, hogy szervezetüket beiktatják a belügyi nyilvántartásba, és a magyar fiatalok érdekeit képviselve, önálló tevékenységet fejthet ki. Természetesen a közös szövetségbe akartak tartozni, elfogadva annak alapszabályzatát. Sajnos, a harc kudarccal járt. Már a kongresszus előtt tudták, hogy mint önálló szervezet nem létezhetnek, mégis azt remélték, hogy az új szövetség keretén belül méltó belyet kapnak, tevékenységüknek megfelelő teTot biztosítanak majd. Miért szépítsük a dolgot. Csalódást okozott az a bejelentés, bogy a nemzetiségi csoportok nem rendelkeznek szavazati joggal, mivel nincsenek beiktatva. (Ervelésként helytálló, ám az okokat kutatva igazságtalan). Szóhoz is alig jutottak, s az alapszabályzathoz fűzött észrevételeiket figyelembe se vették. Igaz ugyan, hogy a központi tanácsukat jóváhagyták, ám járási szinten nem lesz szervük. Akinek csak egy kis érzéke van a szervezéshez, könnyen rájöhet, hogy ez a megoldás inkább formális, mintsem gyakorlati jellegű. A nemzetiségi fiatalok elkeseredését az ukránok esete még plasztikusabban érzékelteti. Az ukrán fiatalok képviselője elmondotta, hogy húsz évvel ezelőtt a CSISZ t éppen a Kárpátaljai Fiatalok Szövetsége és a Szlovák Fiatalok Szövetsége hozta létre, s most, a demokratizációs folyamat kellős közepén, erről a tényről megfeledkezve, annyi jogot sem biztosítottak számukra, mint annak idején. (Tudvalevő, hogy a magyarok akkor jogfosztottak voltak, vagyis ifjúsági mozgalmukról sem lehetett szó.) Ezért az ukránok minden követelményt feladva — kissé keserű szájízzel — elfogadják a szövetség döntését. Feloszlattunk egy régi szervezetet, amely végülis megérett rá. Létrehoztunk egy új szervezetet, amely még gyermekcipőkben jár, s amelynek túl kell esnie a gyermekbetegségeken is. Az elsővel kapcsolatosan feladtuk illúzióinkat, a másodikkal kapcsolatban viszont nem nagyon táplálunk illúziókat — főként mi, magyarok. Átlag havi bérek koronában kifejezve 1964-ben CSSZSZK Franc. NSZK ND Svéd USA munkások 1448 2250 3560 4170 590Q 10 400 mérnökök 2000 12 000 — — 21 000 A bérek fejlődése az egyes ágazatokban (havi bérek koronában) 1954 1950 1956 1967 ipar 1262 1429 1532 1687 építészet 1320 1517 1752 — köziekedéi 1217 1457 1632 — tudomány és kutatás 1369 1533 1780 _ EFSZ (beleszámítva a természeti jutalmat Is) 895 1022 1179 állami gazdaságok — 1189 1380 1473 A havi átlagbérek fejlődése Csehszlovákiában koronában kifej'ezve Év CSSZSZK Csehország Szlovákia 1961 1 382 1 395 1 339 1963 1 390 1 401 1 352 1965 1 463 1473 1 433 1966 1 503 1511 1478 1967 1 586 1394 1 561 i