Új Szó, 1969. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1969-02-02 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

— Kempelen Farkas, okit „magyar Faustnak", vagy a XVIII. század Edisonjónak szoktak nevezni, 1734; jönuár 23-án született Pozsonyban. A gimnáziumot Győrben végezte, azután Bécsbén bölcseletet és jogét tanült. Már mint joghallgató latinból németre fordította Mária Terézia törvénykönyvét, amivé!' magára vonta a királynő figyelmét. ' 1755 áprilisában kérvényt nyújtott be a pozsonyi magyar kamarához, hogy nevezzék ki fogalmazónak. Mária Terézia saját kezűleg ezt írta a kérvényre: „Ismerem Kempelent, alkalmazása fogalmazóként a magyar kamara nagy nyeresége lesz." És évi hatszáz forintos fizetéssel kinevezte fogalmazónak a Magyar Kincstári Kamaránál. Kempelen kérvényében megemlítette, hogy beszéli a magyar, a német, a a szlovák, a latin, a francia és az olasz nyelvet. Később angolul is megtanult. Képességeinek, szorgalmának és rendkívüli munkabírásának megfelelően gyorsan haladt előre hivatalnoki pályáján, rövid időn beiül titkár, majd udvari tanácsos. 1776-ban már consiliarusi rangra emelkedett. Általában a legkényesebb és legnagyobb körültekintést igénylő feladatokat bízták rá, amelyeket mindig teljes sikerrel oldott meg. Pozsonyban Kempelen családjával n Duna utcai úgynevezett Spindler házban, apósánál lakott. Az épület második emeletét műhelyei és gyűjteményei részére rendezte be. Kempelen tehetséges festő és rézmetsző volt. Lakásának falait saját képei és metszetei díszítették. Művészetének köszönhette, hogy a bécsi Szépművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Rajzaiból 230-at őriz a kassai múzeum. A pozsonyi, úgynevezett repülő híd létesítése 1770-ben Kempelen nevéhez fűződik. 1773-ban a pozsonyi vár számára vízmerítőgépet szerkesztett, majd a budai királyi vár vízellátását oldotta meg. A bécsi schönbrunnl császári park szökőkutai Kempelen elgondolása és tervei szerint létesültek. Terveket dolgozott ki a Csallóköz öntözésére, víziutak létesítésére, többek között kidolgozta egy csatorna tervét, amely Budát, illetőleg Pestet Fiúméval, Így az Adriai-tengerrel kötötte volna össze. Kempelennek része volt a budai vár építésében is. 0 alakította át a II. József által megszüntetett karmeliták budai kolostorát színházzá, amelyben „Perseus és Andromeda" című drámája a bécsi Hoftheater után szintén előadásra került. 1777-ben Mária Terézia Budára helyezte át a nagyszombati egyetemet. Erre különösen Kempelen beszélte rá, aki meggyőzően azzal érvelt, hogy Magyarország egyetlen egyetemének helye nem lehet egy vidéki kisváros, hanem kizárólag az ország szellemi központja. Kempelent világhírövé sakkautomaszédét, kivéve a királynőt, aki felszólította őt, hogy adjon bizonyságot technikai képességeiről. Kempelen hazatért Pozsonyba és fél esztendő alatt elkészítette sakkautomatáját, amely egy török basának öltöztetett fabábúból állt, „aki" egy alacsony szekrény mögött széken ült és a szekrényen elhelyezett KEMPELEN VILÁGHÍRŰ AUTOMATÁJA (A feltaláló saját rézmetszete alapján) tája tette, amelyet 1769-ben Pozsonyban készített. Ebben az esztendőben Pelletier francia mutatványos a bécsi udvar előtt mágneses kísérleteket mutatott be nagy csodálatot keltve. Az előadáson jelenlevő Kempelennél Mária Terézia érdeklődött a megfoghatatlan jelenségek nyitjáról. Kempelen, aki jól értette a francia kísérletéit, azt «válaszolta, hogy ő mindennél csodálatosabb dolgokat tudna készíteni.. Az udvarbeliek kérkedésnek vették Kempelen besakktáblán hihetetlen ügyességgel Játszott. A szekrény lábainak végére görgőket erősített, miáltal eltolható volt abból a célból, hogy így elhárítsa a gyanút, miszerint a szekrényben esetleg valaki rejtőzködne. Kempelen bárkinek készségesen megengedte, hogy belenézzen az automata belsejébe, ahol mindenféle rugót, huzalt, kereket, óraműhöz hasonló szerkezetet láthatott a szemlélő. Az egyes játszmák megkezdése előtt Kempelen mindig felhúzta a szerkezetet, úgy, mint az órákat szokták, és annak zakatoló járása játszma befejezéséig hallható volt. Az automata kora legkiválóbb játékosaival szemben úgyszólván egyetlen játszámát sem veszített, s mindenütt hallatlan sikert és bámulatot aratott. Kempelen II. József kívánságára, bár nem szívesen, beutazta automatájával Európát; útja valóságos diadalút volt. Napóleon Schönbrunnban látni kívánta az automatát és leült, hogy összemérje vele tudását, de amikor vereség kezdte fenyegetni, szándékosan hibás lépést tett. A török visszatette helyére a figurát és húzott. Ugyanígy történt a második hibás lépés után is, de a harmadiknál a török az összes bábút lesöpörte a tábláról. Ekkor a császár mosolyogva felkelt és szemmel láthatólag örült, hogy még egy automatát is sikerült kihoznia sodrából. Kempelen halála után fia, Károly, udvari kamarai fogalmazó, eladta az automatát Maelzel Lénárd bécsi udvari mechanikusnak, ki maga is foglalkozott automaták szerkesztésével. Maelzel a sakkozógépet amerikai körútra vitte, ott is nagy diadallal mutatta be. A gép 1854-ben Philadelphiában elégett. A sakkautomatának szinte beláthatatlan nemzetközi irodalma van. Sokan szerették voln megfejteni titkát, s bár ez sohasem sikerült, „annyi bizonyos, hogy a gépben ember volt", amint azt Kempelen egyenes leszármazottja, Béla nevű ükunokája írta. Kempelen csak mint gyermekjátékot és mechanikai tréfát emlegette automatáját és mosolygott rajta, hogy a világ bámulja. A gépről később metszeteket készített, melyek Kempelen bizalmas barátjának, Windisch Károly Gottlíeb 1783-ban Pozsonyban megjelent és számos nyelvre lefordított „Briefe über den Schachspieler des Herrn von Kempelen" című könyvét díszítik. Kempelen az emberi hangot utánzó „hangdobozt", más szóval: beszélőgépet is készített. A gép szerkezetének eszméjét egy csallóközi dudás játéka adta. A gép billentyűk lenyomása által hangokat adott, amelyek 4—5-éves gyermek hangjához hasonlítottak. Kempelen kijelentése szerint a fonetikával kapcsolatos vizsgálódásainak és kísérleteinek a célja a süketnémák beszélni tanulásának megkönnyítése, valamint a beszédhibákban szenvedők artikulációjának javítása volt. Az eredeti, gép ma a londoni „King a College" természettudományi múzeumának becses darabja. A mai írógép prototípusát Kempelen készítette. Evvel a sajtórendszerű írógéppel — ugyancsak saját kijelentése szerint — a világtalanok sorsán kívánt könnyíteni. Kempelen további találmányai közül különös figyelmet érdemel egy gőzgép, melyet Bécsben a városi árokban a Stubenthor mellett állított fel. A gép dugattyújának egyenes irá-< nyú mozgását forgattyú alkalmazásával alakította át, ami által az eddig leginkább csak szivattyúzásra használt gőzgépet mindenféle más mechanikai munkára használhatóvá tette. A forgattyú feltalálásának dicsősége tehát nemcsak az angolok híres James Wattját, hanem ugyanúgy Kempelent ls megilleti. Kempelen 1798-ban negyvenhárom évi szolgálat után nyugalomba vonult, de élete végéig fáradhatatlanul dolgozott otthonában. A nyarat kedvelt tartózkodási helyén, a csallóközi Gombán töltötte, ahol birtoka volt. 1804. március 26-án halt meg Bécsben, ott van eltemetve. A mai Klemensova utca Bratislavában azelőtt Kempelen Farkas nevét viselte. Budapesten a XII. kerület egyik utcáját róla nevezték el. DR. FRANK VILMOS